Amerikai Magyar Szó, 1964. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)
1964-09-03 / 36. szám
i--.it• «»Hf0h> v • Hi?"*'«íí'T Thursday, September 10, 1964 Van azonban még egy másik, nem kevésbé fontos szempont is. önök tudják, hogy lapunk szerkesztősége kicsi, s rá vagyunk szorulva a külső munkatársak Írásaira. A levél, amelyet az előbb a Gyet- vai-vita kapcsán idéztem, még hozzáteszi: “aki igy oda mer ütni valakinek, az legyen elkészülve, hogy vissza is ütnek, még keményebben, mint ő.” Nos, nem akarom a vita érdemi részébe belemenni, csupán annyit tartok szükségesnek megjegyezni: ha én lennék a lap külmunkatársa, s cikkeimet folytonosan visszautasítanák, hol azért, mert limonádé, hol mert “nem közölhető” (mert például megbolygatja a személyi kultusz maradványait), hol azért, mert nem üti meg az irodalmi nivót, nos, ezt egy darabig tűrném, de idővel betelne a mérték. Arra a következtetésre jutnék, hogy rossz iró vagyok, vagy ki tudja miért, de legjobb, ha nem küldözgetem tovább a cikkeket, hanem inkább valami olyasmivel töltöm szabadidőmet, amiben több örömömet lelem, mint a visszaküldött cikkekben. Bátorítsuk külmunkatársainkat Neuwald rossz iró? Neuwald néha brüliáns iró! Neuwald talán nem is tudja, de most elmondhatom önöknek, egyik az 1960. Naptárba Írott “A halottak rokona” cikke olyan hatással volt az olvasókra, hogy alighanem az mentette meg a lapot 1964-ben egy súlyos válságtól. Lajos erről még beszélni fog. És azok, akik oly hevesen kritizálják, emlékezzenek arra is, hogy cikkei jónéhány- ször “követendő példa” címszó alatt jelentek meg lapunkban. Riportjai és cselekedetei bizony példa- mütatóak lehetnek olvasótáborunk számára. Hányán Írtak Congressmanjeink, ki emelt szót tollával a magyar zászló meggyalázása ellen, ki ment el áz ujamerikások ankétjára és irt olyan riportot, amely felvillanyozta és cselekvésre késztette az olvasókat?! Mennyire helyes a most megjelent cikkének hangvétele is a Ion-angelesi Magyar Házzal kapcsolatban! Ha néha egy-egy cikke nem úgy sikerűt, vagy ha éppen nekem nem tetszik, én azt szívesen eltűröm, mert értékes ember irta, olyan, akit nem gyalázni kell, hanem ellenkezőleg, további hasznos munkára ösztönözni. Hiszen úgyis olyan kevesen vagyunk! S ha az olyan embereket, mint ő is, elidegenitjük magunktól, lapunk már be is csukhatja a kaput. Építő kritikára szükségünk van Az úgynevezett ollózások nem oldják meg gondjainkat. Természetes, hogy bármilyen kiváló stílusban is írják a magyarországi lapokat, azok cikkei semmikép se madhatnak választ a mi, sajátos problémáinkra. Egy cikk az ILICA-ról, egy másik a los-angelesi Magyar Házról, egy harmadik, amely dr. Kiárt leplezi le, többet ér nekünk, mint a leg- remekebb külpolitikai elemzés, amely — mindezek ellenére — sűrűn megjelenik lapunkban. A mi legfőbb kincseink a mi saját külmunkatársaink, ezért vigyázzunk rájuk, s vigyázzanak önök is, bátorítsák munkára őket, még kritikájukon keresztül is. Újabb külmunkatársakat nem lehet csak úgy a szögről leakasztani! Nem szeretném, ha dicsekvésnek vennék amit mondok, de úgy hiszem, hogy külmunkatársaink ilyen megbecsülése nem kevés gyümölcsöt hozott. Elárulhatom, hogy külmunkatársaink lelkes és szorgalmas gárdájáért még Kanadában is irigyelnek bennünket. Azt mondják: Jó nektek, mert vannak íróitok, van Rév. Gross-tok, van EHN-tek, van Bódogtok, Eörsitek, Kovács Erzsitek, Paál Mátbé- tok, Figyelőtök, Rácz Lászlótok. Hozzá kell tennem, hogy ezt a gárdát összetartani nem könnyű, hiszen valamennyi tagja különböző, mind önálló gyéniség, mindnek önálló véleménye van. Gondolkodó és tollforgató emberek, akikre nem lehet — nem is akarunk — idegen véleményt ráerőszakolni. Legfeljebb vitázni lehet velük. Rev. Gross cikke a múltkoriban vitát eredményezett, de azt hiszem, ö inkább örült ennek, mint neheztelt miatta, hiszen a vita valódi véleménycsere volt, nem pedig személyeskedés. A vitát minden józan gondolkodású ember helyesli, hiszen azon keresztül kristályosodnak ki a vélemények, alakulnak ki a helyes álláspontok. A kritikának tehát van helye a lapban, de hogy milyén módon gyakoroljunk kritikát — nos, ezen a téren van még tanulnivalónk. A kritika nem abból áll, hogy egyszer egy évben elmegyek az értekezletre, s ott azután mesteri hangon ellátom a munkatársak baját, összeugrasztom az együttest, azután megint egy esztendeig feléjük sem nézek. Ez történt Los Angelesben, s ennek köszönhető, hogy hajszál híján szétrobbant az az együttes, amely egy olyan értékes. haladó szellemű lapot szerkesztett, amilyen a Tény. Ne hunyjunk szemet . . . Jól megdorgáltak bennünket azért, mertlelepleztOW IU *V- «• . V ~ . l: * AMERIKAI MAGYAR SZŐ — HUNGARIAN WORD________________________________________________5 tűk Gombos szerepét az ILICA ügyben. Egyik barátunk kifogásolja: miért Írunk Gombosról rosszat éppen akkor, amikor ő szépeket mond Magyarországról. De hogyan kerül a csizma az asztalra? Azért, mert ő bennünket évtizedeken át gyalázott, amiért megírtuk az igazat szülőföldünkről, s most belátja, hogy nekünk volt igazunk (a ezt nem is mondja ki kereken), szóval azért, mert éppen most derül ki róla valami, cseppet sem erkölcsös, sőt, inkább botrányosnak nevezhető dolog, azért azt elhallgassuk? Ha ezt tennénk, azzal olyasmit bizonyítanánk, hogy mi annakidején nem azért haragudtunk rá, mert reakciós volt, hanem csupán azért, mert Magyarországról mondott rosszat. Szóval, ha valaki a szülőföldről jót mond, különösen, ha azért mondja a jót, mert a hazudozás már nem fi- zetődik ki, akkor annak minden csalafintaságát, sötét üzelmét szótlanul kell tűrnünk? Én úgy gondolom, helyesen jártunk el, amikor megírtuk a tényeket. Egyik levél igy fejeződik be: “Szerkesztő munkástárs, nem hiszem, hogy ennek a hitelrontásnak nagyon örülnének ott, ahol a magyar ügyet a szivükön viselik. Ilyen írásoknál nagyon egészséges volna egy kis piros ceruza,” . Nincsen Amerikában olyan egyén vagy intézmény, aki vagy amely jobban szivén viselné Magyarország sorsát, mint mi tesszük. Gombossal bármikor hajlandók vagyunk kooperálni az egység érdekében, de ezért az együttműködésért senki se várja el tőlünk, hogy szemet hunyjunk hibái felett vagy elhallgassuk ballépéseit. Egy másik munkástárs ugyanakkor azért kritizál, mert használjuk a piros veruzát. Ő is szereti a piros ceruza alkalmazását, csupán akkor nem ért egyet vele, ha róla, magáról van szó. Mint már mondtam, nincs Amerikában csoport, amely olyan mértékben szívügyének tekintené Szülőföldünket, mint mi. Nemcsak azért tesszük ezt, mert ott születtünk, hanem azért is, mert ott szocializmust építenek, s mi úgy látjuk, hogy a szocializmus az a rendszer, amely leginkább meg tudja oldani az emberiség problémáit. De jelentheti-e mindez azt, hogy mi már nem itt élünk, hogy a mi központi problémáink nem az itteni központi problémák, s hogy nekünk már nem az itteni mércével kell mérnünk??! Bírálnak bennünket azért is, ha egy-egy kritikus hangvételű cikket veszünk át a magyarországi lapokból, mert vannak, akik ebbe azt olvassák bele, hogy mi Magyarország-ellenesek vagyunk. A bennünket ért kritikákat még hosszan sorolhatnám. A tény az, hogy mi reális képet akarunk nyújtani Magyarországról, hiszen csak az igazság szavahihető, csak az igazság tudja megnyerni a kételkedőket is. Nagyon téved, aki ezt úgy értelmezi, hogy mi Magyarország-ellenesek vagyunk. Nem akarom azonban türelmüket tovább próbára tenni. Időnk korlátozott, ideje, hogy befejezzem felszólalásomat. Nagyon remélem, hogy a most kialakuló vita nem vész majd el a részletkérdésekben, nem bocsátkoznak a munkástársak ki- sebb-nagyobb személyi ellentétekbe. Szeretném, ha a vita a legfontosabb kérdésekre irányulna, arra, hogyan lehet gátat vetni a fasizmus előretörésének hazánkban. Arról kell beszélnünk, hogyan járulhatunk hozzá ahhoz, hogy a Goldwaterek, az amerikai ultrák, a fasizmus hirdetői olyan vereséget szenvedjenek, amely után soha többé nem állnak lábra. Ez a központi kérdés napjainkban, ezt kell lapunknak is szolgálnia. Köszönöm, hogy meghallgattak. I United Steelworkers munkaszerződés megújítás előtt A United Steelworkers Union meghosszabitotta a két vezető konzervdoboz vállalattal fennálló két éves munkaszerződést szeptember 30-tól március 1-ig. Az American Can Co. az egyik vállalat, ahol 15,500 munkás tagja a szakszervezetnek és a Continental Can a másik, 14,000 munkással. A meghosszabbítás azzal a feltétellel történt, hogy a későbben megkötött egyezmény érvényessége 1964 október 1-ig visszamenően lép életbe. A Steelworkers valószínűleg azért hosszabbította meg a fenti szerződést, mert az acéliparral szándékozik tárgyalásokba bocsátkozni a munkaszerződés uj feltelei felől, amelynek eredményét a konzervdoboz iparra is alkalmazhatja. Az acélipari szerződés felújítására 1965 január 1-én indíthatnak tárgyalásokat. Az acéliparban 1962-ben felállított Human Relations Committee nemhivatalosan már előbb is megindíthatja az egyezkedést a munkaszerződés bizonyos kérdéseiben. Ezt a Committee már novemberben szándékszik megtenni azzal a céllal, hogy előbbrevígye a megegyezés mielőbbi kialakulását. Döntés az autómunkások javára A Michigan Employment Security Commission döntése a munkások javára oldotta meg a szakszervezet és a General Motors között 1961 óta fennálló ellentétet 3,000 elbocsátott munkás munkanélküliségi biztosítása kérdésében. Amikor 1961-ben a szakszervezet és a GM között létrejött az egyezmény az országos munkaszerződés felett, sok üzem helyi problémáiban a nézet- eltéréseket nem oldották meg. 90 üzemben a munkások sztrájkba léptek, ami gátolta a kocsiszerelési munkálatokat más üzemekben. A vállalat a munkásokat elbocsátotta, de nem ismerte el a munka- nélküli biztosításhoz való jogukat azon az alapon, hogy sztrájk okozta az elbocsátásukat, amit a vállalat elleni általános sztrájknak minősített. A szak- szervezet nem ismerte el a helyi sztrájkok ilyen minősítését. Az állami munkabiztositó bizottság döntőbírója szintén nem talált jogi alapot az elbocsátott munkások munkanélküli biztosításának megtagadására. A General Motors egyelőre tanulmányozza a döntést. Alkalma van fellebbezést benyújtani a döntőbizottsághoz és azután a bírósághoz. Kettős könyvvitel A magán erőmű vállalatoknál a kettős könyvvitel azt jelenti, hogy kétféle pénzügyi elszámolást vezetnek, egyet a kötvénytulajdonosok és egyet az adóhivatal számára. Ennek a műveletnek eredményeképpen a kötvénytulajdonosok az elmúlt évben 123,900,000 dollár “adómentes jutalék”-on osztozkodtak. Ezt a vádat az Electric Consumers Information Committee emelte, amely az állami erőmüvek és a kooperativ farm-villamossági intéz* mények nevében beszél. 1954-ben a republikánusok által kontrollál kongresszus meghozta a “gazdagok adótörvényét”, amelynek alapján az erőmiivállalatok nagyobb fel- szerelési értékveszteséget jelentetnek be, ami alacsonyabb profit látszatát kelteti és ennek alapján nagyobb adóelengedésben részesülnek. A kötvényesek számára vezetett könyvvitel kimutatja a valódi profitot és az osztalékot ennek az alapján kapják. A két profit közti különbözet adómentes osztalékot jelent. 10 év folyamán a magán erőmüvek részvényesei 741,600,000 dollár adómentes osztalékot vágtak zsebre. Összeütközött egy villamos és egy tartálykocsi az ausztriai Grazban. Az összeütközés következtében mintegy 14 ezer liter benzin kifolyt és felrobbant; tizenhárom ember megsérült, több ház és autó kiégett. Kolera Tokióban. A betegségnek eddig csak egy halálos áldozata van, de a tokiói olimpia szervező bizotsága elrendelte az olimpia rendezőinek és részvevőinek, mintegy 70 ezer személynek, a kolera elleni védőoltását. 5 SZÓRAKOZTATÓ NYÁRI OLVASMÁNY! | Magyarok az Észak-Amerikai ; Polgárháborúban (1861-1865) | Irta: ÁCS TIVADAR í Sok érdekes képpel, 149 oldalon 5 Ára csak 75 cent portóval együtt 5 Megrendelhető a Magyar Szó kiadóhivatalában. — Vágja ki az alábbi szelvényt és küldje be még ma! * Amerikai Magyar Szó 5 130 East 16th Street / $ New York, N. Y. 10003 J Kérem, küldjenek .......... példányt címemre > J Ács Tivadar: Magyarok az Észak-Amerikai $ { Polgárháborúban c. könyvből. £ 6 Mellékelek $..............-t a költségekre. 5 7 Név:.......................................................................... £ jj Cím: .......................................... 5 í Város:......................................Állam:............ 8 ■i ■
