Amerikai Magyar Szó, 1964. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)

1964-08-27 / 35. szám

Thursday August 27, 1964 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD § eiHOGyan en -Catcmt... Z TycL: EMIST Mennyit bir el egy ember? A Magyar Szó 1960 április 21-i számában “Hol vannak az angyalok” cimmel Írtam a rovatomban Leslie Freeworth magyarszármazásu művészről és az ő elgondolásairól, amelyeknek megvalósításával Los Angeles valóban az “angyalok városa” lenne és mint ilyen válna ismertté a világ előtt. Freeworth éveken át tervezett, rajzolt, gipsz- és plasztik-modelleket készített elgondolásairól; lótott futott, városi tisztviselőket, megyei hivatalnokokat, gyárosokat, jómódú egyéneket próbált felsorakoz­tatni tervei kivitele mögé. Ahogyan Los Angelest művészi alkotásokkal igyekezett ismertté tenni, Washingtonnal kapcsolatban is voltak olyan elkép­zelései, amelyeknek megvalósítása hazánk főváro­sát művészi alapon a világ legelső metropolisává avatták volna. Az utóbbi elképzelésekkel kapcsolatban szená­torokkal és képviselőkkel levelezett, akik elé raj­zokat, leírásokat, terveket terjesztett. Egyik nagy­szabású alkotásának megkapó modelljét Kennedy elnök feleségéhez küldte, azzal a kifejezett óhajjal, hogy amennyibei megnyeri tetszését, mu­tassa meg az elnöknek és baráti köreiknek is. első­sorban hozzáértő művészeknek. Freeworth mindenünnen köszönetét és elisme­rést kapott, mindenütt szives fogadtatásra talált. Terveivel és lelke mélyéből eredő, lelkes leírásá­val megfogta az embereket, a városi tisztviselőket, a szenátorokat, a képviselőket, a gyárosokat és a jómódú egyéneket. A válaszok, amelyeket levelei­re kapott és a szóbeli megnyugtatások egytől-egyig azt a reményt keltették benne, hogy jó utón halad, az emberek megértésére talált és csupán idő kér­dése, hogy tervei megvalósuljanak. A művész rajzaiban, terveiben, elgondolásaiban élt és nem ismerte az amerikai “felső köröket”, amelynek tagjai mosolyogtak, kezet fogtak, dicsér­tek, vállveregettek, távozása után nagyot ásítottak és folytatták a hajszát a dollárok után. így aztán jöttek a kiábrándulások, a csalódások hetei, hó­napjai, évei. A bizottságok, amelyek hivatva lettek volna, hogy kezükbe vegyék a los-angelesi és a washingtoni tervek kivitelezését — soha meg nem alakultak. Az arra kiszemelt és hivatott egyének, tisztviselők még mindig udvariasak voltak, de a velük való érintkezés egyre nehezebb lett, egyre több “titkári” akadályt kellett leküzdeni és Free­worth előtt napról-napra világosabb lett, hogy a sok halogatás és üres biztatás csupán egyre véko­nyodó köntös, amely a valóságot leplezi és a való­ság: művészi alkotások nem érdeklik az “amerikai élet” megszállottjait, mert abban — nincs pénz. Minden nap történt valami, ami Freeworth csa­lódását, kiábrándulását fokozta. Közülük csak egyet említek: Washingtonból válasz jött egyik képviselőhöz intézett levelére. A válasz az volt, hogy ajánlásával forduljon egy Los Angelesben tartózkodó képviselőtársához. Ennek csupán egyet­len akadálya volt: ezt a képviselőt hónapokkal a levélváltás előtt -— eltemették. Freeworth megkö­szönte az “ajánlást” és keserű humorral kérdezte: nem lenne-e jobb, ha a képviselő ur fordulna a képviselőtársához?! Hosszú és keserves volt az ut, amelyet ez a ma­gyar művész megjárt, amig egy napon végső le­mondással beismerte, hogy igazam volt, amikor említett cikkemet négy év előtt igy fejeztem be: “Mint a nagyarányú tervek, úgy ez a bizottság is csak papíron létezik. A szorgalmas, a tehetsé­ges magyarszármazásu művésznek minden ba­rátja sikert kíván és további kitartást, mert nem könnyű előkelő, számottevő, befolyásos embere­ket megnyerni oly mozgalom számára, amely ‘CSAK’ művészi alkotásokat eredményezhet, de profittal nem kecsegtet. Mi tudjuk, hogy ha nem ' is reménytelen, de nem is könnyű áldozatkész embereket találni, akik a sivár, de biztos jelen mellett készek lennének a színes művészi jövő- . ért is dolgozni és áldozni. Ilyesmihez mély meg­látás, önzetlenség, gazdag elképzelés, bölcses­ség és nagy szív szükséges.” A mély meglátásu, önzetlen, gazdag elképzelés­sel rendelkező, bölcs és nagyszivü embereket a művész hiába kereste, soha meg nem találta... Freeworth életének útja mindig rögös volt. A második világháború idején koncentrációs táborba került. Vagyonilag teljesen tönkrement. Első fele­ségét elveszítette. Londonba került, ahol éveiig becsült rajzoló volt. Második feleségével Ameriká­ba került és az ő elvesztése mélyen megrendítette. A fent leirt csalódások olyan idegállapotba juttat­ták, hogy végül üldözési mánia áldozata lett. A hidegháborús évek bizonytalanságai és veszélyei; az FBI ostoba és alaptalan propagandája a kitalált nagy hazugságok a “kommunista veszedelem­ről,” a lelki és szellemi megrázkódtatás olyan mély ségébe taszította, hogy Freeworth végül mindenki­ben őt figyelő, őt üldöző, az ő életére s szabadsá­gára törő FBI-ügynököt látott. Egy jólelkü házaspár, legjobb barátai vették észre először az állapotában beállt változást és mindent elkövettek, hogy segítsenek rajta. Ami­kor megtudták, hogy éjjeleket az utcánkon étlen- szomjan csavarogva tölti, mert a lakását “FBI-ügy- nökök figyelik”, és az épület előtt “FBI-autók par­kolnak,” — bevették a lakásukba, hogy ne legyen egyedül, ne féljen. Etették, hogy leromlott állapo­tából fizikailag felépítsék, bátorították, nyugtat­ták, hogy szellemileg helyrebillentsék. Kérésemre elhozták hozzánk is őt. Órákon át szórakoztattuk őt, beszélgettünk vele, de már késő volt meggyőz­ni őt arról, hogy senki nem üldözi, ne féljen, senki részéről nem éri bántódás. Késő volt a menekülés — önmagától. Állapota egyre romlott. Orvoshoz nem akart menni, mert félt, hogy az FBI megbízásából meg­mérgezi őt. Barátai lakásában csak akkor érezte magát, aránylagos biztonságban, ha a bejárat elé bútorokat tologatott, nehogy az FBI ügynökei be­jöjjenek és elvigyék őt. Egy éjjel a későn hazaér­kező házigazdát csak hosszas könyörgés után en­gedte be a saját lakásába, mert azzal gyanúsította, hogy FBI-ügynököket hozott magával. Amikor a telefon szólt, ő kapta fel a kagylót, mert már a há­ziakban sem bízott és tudni akarta ki telefonál. A háziasszony nem akaszthatta ki a mosást mert Free worth azzal gyanúsította, hogy minden ruhadarab valami jelzés azok számára, akik ellene törnek. Vörös ruhadarabokat meg éppen tilos volt kézbe venni, mert azok egyenes meghívások lennének az ő letartóztatására. Közben a német jótételi intézmény értesítette, hogy követelései kielégítése fejében havonta egy bizonyos összeget utalnak át számára és az értesí­tést — tízezer dolláros csekk kisérte. Freeworth hosszú idő óta először nyugodtan élhetett volna, da rajta már semmi nem segített. Egy napon eltűnt barátai lakásából és napokig nem hallottak felőle. A rendőrségtől megtudták, hogy a Leslie Free­worth néven regisztrált automobil balesetben volt, tulajdonosa otthagyta, ahol a baleset történt, ő ma­ga eltűnt. Napokkal később barátai telefonhívást kaptak a mexikói amerikai konzultól: Freeworth Mexico City-ben van, pénze nincs, állapota olyan, hogy egyedül nem ajánlatos útjára engedni. Hajlandó lenne-e valaki érte menni és visszakisérni őt az Egyesült Államokba? A házaspár rögtön határo­zott: igen, érte mennek, visszakisérik őt. Amikor az emberrroncsot visszahozták, belátták, hogy tovább nem halaszthatják, amit hónapokkal előbb kellett volna megtenni, de sajnálatból nem tették: intézkedtek, hogy környezete és a saját vé­delme érdekében a megyei elmegyógyintézetbe vi­gyék, ami a szokásos kihallgatás után megtörtént. Freeworthnak voltak világos percei ezután Is. A jólelkü asszonytól, aki naponta megtette az utat az elmegyógyintézetig, többször kérdezte: miért hoztak engem ide, bolondok közé? Miért nem mon­dod meg nekik, hogy én szívbajos vagyok, nem bolond? Nem tudta, hogy a szívbaja miatt nem kellett kórházban lennie, de a másik baja miatt ott kell maradnia... Hogy mik mentek végbe megzavaro­dott agyában, senki nem tudta. A tízezer dolláros csekket nem adta ki a kezéből. Sem azt, sem a ha­vonta beérkező kiutalásokat nem volt hajlandó alá­írni, igy beváltani se tudták. Barátai, ápolóni, ma­gyarországi rokonai már csak elmúlását várták, ami röviddel ezelőtt be is következett: tüdőgyullar dás vitte el őt. Óhazai rokonai érdekében a washingtoni ma­gyar képviselethez fordultunk: próbáljanak közbe­járni, hogy a hagyaték, vagy annak egy része az ő kezükbe kerüljön, mert szegény emberek egy szá­lig. Reméljük, hogy fáradozásuk eredménnyel jár. Freeworth temetése napján nem voltam a vá­rosban, igy nem teljesíthettem az ő és barátai ké­rését, hogy teteme felett búcsúztatót mondjak. Úgy hallom, hogy egy barátja búcsúztatta: “Meghalt Leslie Freeworth, aki művész volt.” Freeworth, aki művész volt, ezzel is beérte. Ne­ki már minden mindegy volt. Nem volt számára fontos, hogy valaki elmondja: mennyit szenvedett, hogyan jutott elmegyógyintézetbe, kik és mik tör­ték le ellenálló képességét. Mennyit bir el egy ember? Mennyi szenvedést, meghurcoltatást, csalódást, kiábrándulást, nélkü lözést, koplalást bir el egy ember? Honfitársunk sokat kibírt, de nem birt el mindent. Meghalt Leslie Freeworth, aki művész volt... Tartósabb villanyégőket gyártsanak A villanyégők kétszer annyiba kerülnek, mint amennyit érnek. Egy kongresszusi bizottság úgy találta, hogy a gyártók könnyen megkétszerezhet­nék az égők tartósságát, ami úgy a kormánynak, mint a fogyasztóknak nagy megtakarítást jelen­tene. Az izzólámpa-égők ma sem tartanak tovább, mint 50 évvel ezelőtt. Légtisztitási program Anthony J. Celebrezze egészségügyi miniszter hatáskörébe tartozik annak a 96 millió dollárnak a kiutalása, amely az uj “Clean Air Act” alapján három éves programban nyújt segítséget az álla­moknak és helységeknek a levegőszennyeződés ki­küszöbölésére. A program magábanfoglalja a ku­tatásokat és megfelelő intézkedések végrehajtását. Vigyázzunk a fogtömésekre A University of Virginia fogorvosi szakosztályá­nak kutatásai megállapították, hogy a fogtömések tovább tartanak, ha az emberek forró kávé ivása közben nem esznek fagylaltot. Átvizsgálják a gyógyszereket A Food and Drug Administration bejelentette, hogy tervbevette az 1938 óta gyártott és közfor­galomban levő gyógyszerek átvizsgálását. Célja ki­vonni a kereskedelemből azokat a gyógyszereket, amelyek hatástalanok, vagy ártalmasak. A házinövények gondozás nélkül A nyári vakáció alatt a házinövényeiket sokan a szomszédok gondjaira bízzák. Ez többé nem szük­séges, mert a U.S. Department of Agriculture uta­sítása szerint a növények 2—3 hétig szépen meg­maradnak a következő eljárással: Tegyük a növényt, cseréppel együtt egy polye- thilene zsákba (átlátszó ételzacskó). Tetején a zsák száját csavarjuk be és vágjunk apró lyukakat a zsákba. Tehetünk a cserép alá egy kis csomó ned­ves tőzeget (peat moss), mielőtt a zsákba tesszük, így elég nedvesség marad a zsákban ahhoz, hogy a növényt 2—3 hétig jó állapotban tartsa. ZyVMA/VVVUWMMMMWIMMAA/MAWVVVVMMAMtP ÜLDÖZZÜK-E AZ ÍGÉRVÉNY SZÓT? Az ígérvény nem uj szó. Nyelvújítási termék. A magyar bankok szaknyelvének szókincsében hasz­nálatos, s a valutaigérvény összetételben olyan írásbeli igazolást jelent, amelyben a külföldi uta­zásra készülő magyaroknak Ígéretet tesz arról, hogy számukra nyugati valutát biztosit. A szó je­lentésével tehát nincs semmi baj. Vizsgáljuk meg most alaki szempontból. Az Ígérvény képzett szó, az igér ige -vény képzős származéka. Éppen olyan képzés tehát, mint például az ásvány szó, amely ‘árok’ jelentésben már a XIII. század elején előfor­dul és olyan, mint a szintén régi irtvány, ojtvány, vagy a későbbi, illetve nyelvújítási állvány, szerel­vény, kiáltvány stb., vagyis nyugodtan mondhat­juk, hogy kifogástalan alakulás. Mégis érthető, hogy első hallásra többek nyelvérzéke berzenke­dett ellene. Az ígérvény ugyanis — bár szabályos képzés — újszerű, szokatlan, mert képzője a -vány, -vény erősen elavulóban levő képző, már csak régi . származékokban él, újakat már hosszú idő óta nem hoz létre. Azaz hogy mégis van egy fiatalabb szü­lötte a rendezvény, amely talán tiz-tizenöt éves; ez is szokatlan volt eleinte, és ezt is megszoktuk. ••••••••«•••••••••••••••••••••••••••••a« Indiában hatalmas tüntetések folytak a városok­ban az élelmiszerhiány és a tornyosuló drágaság ellen. A háziasszonyok egynapos éhségsztrájkot folytottak. New Delhiben többezer asszony tünte­tett Shastri miniszterelnök lakóháza előtt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom