Amerikai Magyar Szó, 1964. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)
1964-08-27 / 35. szám
4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday August 27, 1984 EGY SZAVAZÁS TÖRTÉNETE TENNESSEE ÁLLAMBAN Robert Kennedy, az igazságügyi miniszter, igy hajtja — illetve nem hajtja végre — a Civil Rights törvényt A déli Tennessee államban Fayette megye már évek óta a nyilvánosság előtt szerepel a néger lakosság ellen hivatalosan folytatott diszkriminálás és üldözés következtében. A megye lakóinak 69 százaléka néger. Amikor két évvel ezelőtt szavazati jogaikat igyekeztek ér- vényesiteni azzal, hogy regisztrálásra jelentkeztek, megindult ellenük az üldözés. Mivel nagytöbbségük mezőgazdasági résztermelő, a fehér földtulajdonosok kitelepítették őket a földről, a kereskedők megvonták tőlük a hitelt, s a nyomorukat csak a velük rokonszenvezők adományai enyhítették. A törvénytelen diszkriminációs eljárások miatt Fayette megyében 80 fehér embert és egy bankot helyzetek vád alá, a szomszédos Haywood megyében pedig 60 fehér embert és négy korporációt, Azóta egyetemi diákok az északi államokból Fayette megyében segítséget nyújtottak a néger polgárok regisztrálásában és 4,300-an kerültek a nyilvántartási lajstromba, holott 1962-ben csak 5 néger neve volt regisztrálva. Haywood megyében több mint 2,000-en regisztráltak a két év előtti négy helyett. Nagy része volt ebben a munkában Charles Haynie professzornak, a Lancaster, Pa.-i Franklin and Marshall egyetem matematika tanárának. Ez év nyarán Haynie professzor a Cornel, Yale és más északi egyetem 50 hallgatójával május 25-ike óta tevékenykedett e területen, azon igyekezve, hogy munkájuk ne vesszen kárba és a néger szavazók részt vehessenek Tennessee előválasztásában julius 6-án. Mi történt julius 6-án? Haynie professzor a választás előtti napon, julius 5-én felhívta telefonon a Justice Departmentet és kérte, hogy nyújtson védelmet a munkásoknak a szavazásnál, azonkívül bírói rendeletet kért arra, hogy a szavazó helyiségeknél megfigyelők állhassanak a szavazás törvényes menetének ellenőrzésére. Megfigyelőket felállítani rendes körülmények között minden jelöltnek joga van. Először az igazságügyi hivatal Civil Rights osztályának vezetőjével, Burke Marchall-al akart beszélni, de azt válaszolták, hogy Marshall aznap nem fogad telefonhívást. Átutalták John Martin és John Rosenberg jogtanácsosokhoz. Martin válasza Haynie kérésére az volt, hogy sajnálja, de a Justice Department semmit sem tehet az ügyben. És letette a kagylót. Másnap, a seguo északiak a különböző szavazóhelyiségekbe megfigyelőt próbáltak elhelyezni, akiknek mindegyikénél a szenátusi állásra pályázó Bass képviselő hivatalosan aláirt megbízólevele volt, mely szerint őt képviseli. A megfigyelőket mindenütt elutasították, egyes helyeken gorombán rájuk szóltak: “takarodj innen n. . .r.” Reggel 9.30-kor Haynie professzor ismét telefonált a Justice Departmenthez. Burke Marshall-al akart beszélni, de megint nem sikerült. Ekkorra már egyes helyeken kü’önböző fenyegetések és sérelmek történtek. Rálőttek Hans von Berger, a Vanderbilt Egyetem tanitójára, amikor egy néger szavazót kocsijában a szavazóhelyre vitt Somervilleben. Willistonban fehérek üldözőbe vettek egy néger csoportot, amint szavazni mentek. Herbert Bonner néger figyelőt letartóztatással fenyegették, azon az alapon, hogy adóssága van. Közbelép a kommentátor Miután a Justice Departmenttől nem volt képes kielégítő választ kapni, Haynie professzor felhívta Drew Pearson kommentátort, hogy segítsen FBI- védelmet szerezni. Pearson elkezdte a telefonálgatást, s őt is küldözgették ponciustól pilátusig. Burke Marshall nem vett át telefonhovást. Edward Guthman, sajtómegbizott, nem volt irodájában. Állítólag azzal volt elfoglalva, hogy Robert Kennedy- nek verte a reklámot, aki viszont a demokrata képviselőjelöltnek adott tanácsot, hogyan nyerjék meg a választást. Pearson felhívta Rosenhtalt, aki nem volt bent. Elküldte kisegítőjét az irodába, kit 1 óra hosszat várakoztattak. Közben felhívta Rerald Jonest a Civil Rights Osztályban, aki udvariasan meghallgatta, de átutalta John Murphy-hez, a perosztály főnökéhez, aki nem volt hajlandó vele beszélni. TJjabb hívása Marshallhoz válasz nélkül maradt. Végül is a Fehér Házhoz telefonált. Röviddel ezután Rosenthal visszahívta Pearsont és megígérte, hogy intézkedni fog. Ez kb. 12 órakor délben történt. D. u. 2 órakor Haynie professzor jelentette, hogy a megfigyelőket még mindig kirúgják a szavazóhelyiségekből és az FBI még nem jelentkezett. A demokrata párti bizottságok tömik a szavazó urnákat és a szavazólapok számát nem tépik le, hogy megtudhassák, ki hogyan szavazott. 4 órakor a professzor ismét telefonált, az FBI még mindig sehol és a sérelmes eljárásokkal szemben a polgárjogi munkások tehetetlenek, annak ellenére, hogy bírósági tiltóparancsot szereztek a néger szavazók bántalmazása ellen. 5.45-kor újra telefonált. Két FBI-ügynök érkezett Memphisből. Kijelentették, hogy nem jöttek védeni a választás munkásait, meg sem látogatják a választási helyiségeket a szabálytalanságok megállapításáért, hanem csak két embert akarnak in- terjuolni. Az előv ílasztáson Ross Bass képviselő, néhai Kefauver izenátor támogatója, szenátusi jelöltségre pályázó4!, de az igazi verseny helyi tisztségekért folyt, ame.yekre egyrészről L. T. Redfearn, liberális fehér farmer és June Dowdy néger lelkész, másrészről a demokrata gépezet rendes jelöltjei pályáztak. “A választásokat egyszerűen ellopták azzal, hogy hamis szavazólapokat tömtek az urnákba,” jelentette Ralph Naden, a New York University hallgatója. “A 8-ik kerületben pl. (Oakland) 51 fehér és 88 néger szavazót számoltak meg, akik a nap folyamán a helyiségbe léptek. A végén 291 szavazatot számoltak Pattat és 72-őt Redfearn részére. Már sokan festettek érdekes képeket a jövő világáról, amelyben a technikai és tudományos fejlődés menetét továbbfolytatva, megkapó uj világ képét tárják szemünk elé. Különösen érdekes elolvasni azokat a leírásokat, amelyek időnként az amerikai folyóiratokban megjelennek. A jóslásokon kívül mulatságos az iró rendkívül naiv feltételezése, amely az embert szellemi és a technika haladásán túl nem tudja elképzelni a vele járó társadalmi változásokat. Nemcsak a társadalmi rendszer esetleges megváltozását hagyja figyelmen kívül, de nem számol a rendszeren belül, a fejlődés következtében többé kevésbé elkerülhetetlen szociológiai változásokkal sem. Ilyen jellegű a U.S. News and World Report 17-i számának cikke is, amelyet Írója tudósok es szakértők véleménye alapján állított össze és amelyekből gazdasági következtetéseket is levon. Megállapítja, hogy 20 év múlva sokkal szebb és jobb élet vár az amerikai fiatal generációra, amely akkor termelő éveinek csúcspontján lesz. Ugyanakkor megmutatja az újabb problémákat és nehézségeket, amik a fejlődéssel együttjárnak. A cikkíró megállapítja, hogy 20 év múlva az Egyesült Államok lakossága 64 millióval fog emelkedni és a lakosság zöme a városokba tömörül, ahol a legnagyobb változások lesznek. Területük kiterjed, a peremvárosok még messzebbre kerülnek, viszont a vonatközlekedés rendkívül gyors lesz, óránként 150—200 mérföld sebességet is elér; a szuperszonikus (hangnál gyorsabb) repülőgépek egy és fél óra alatt teszik meg az utat egyik parttól a másikig, vagy Európába. A mezőgazdaság egyre nagyobb egységekbe tömörül (privát kezekben), s annyira gépesítve lesz, hogy a legcsekélyebb emberi munkával elég élelmiszert és rostot állít elő nemcsak az ország belső szükségleteire, hanem ezen felül is. A fölösleges termékek problémája a jövő világában is megmarad. (Hangsúly a mienk.) A néger lakosság arányszáma is növekszik, délről egyre többen vándorolnak az északi városokba. Az árak lényegesen magasabbak lesznek, de a kereset magas színvonala által a közönség vásárlóképessége növekszik. A technika előrelátható fejlődésével olyan uj munkaalkalmak létesülnek, melyek ma még nem léteznek és igy munkaerőben nagy lesz a kereslet. Hozzáteszi itt az iró, hogy a computerek (elektronikus számológépek) bevezetése idején is azt mondták, hogy nagyon sok szakértőre lesz szükség; időközben azonban rájöttek, hogy amint a computerek magasabb színvonalat érnek el, egyik képes lesz beadni a másiknak az adatokat, minden emberi segítség nélkül. Ilyen és hasonló kétes tényezők csúsztak be a jövőről alkoMindkettő sheriffnek pályázott.” “16,000 dollárt költöttünk a szavazás előkészítésére és mindent elvesztettünk, mert a Justice Department-ben nem veszik fel a telefonkagylót,” mondotta Haynie professzor. Elmondta, hogy a Black Muslinok a négereket erőszakra izgatják, s arra, hogy csak golyókkal lehet nyerni, nem szavazattal. “Hogyan győzhetjük meg őket ennek az ellenkezőjéről, miután látják, hogy szavazatukkal hogyan bánnak el? Mire vezethet az a tanács, hogy lőjjék le a sheriffet és a többi fehért?” A végső számolásnál a két polgárjogi jelölt szavazata 1,670 és 1.693 volt, az ellenzék 3,366, illetve 3,306 szavazatával szemben. A nyilvántartási listán 4,300 néger szavazó neve van feltüntetve 3,400 fehér szavazóéval szemben. A nagy csalás nyilvánvaló. A bizottság alábbhagyott Máskülönben a tennessee-i demokrata előválasztás a három szenátusi pályázó közül a legliberáli- sabb győzelmével végződött. Ross Bass képviselő, egyike a kevés déli képviselőnek akik a kongresz- szusban a Civil Rights javaslatra szavaztak, legyőzte két ellenfelét, akik mint a néger egyenjogúság ellenfelei vezették a kampányukat. Ez az eredmény ebben a déli államban, igen fontos jelentőséggel bir. Az állam második szenátori állására a jelenlegi szenátor, Albert Gore, aki szintén a Civil Rights mellett szavazott, könnyen megnyerte az ujrajelö- lést. A “white backlash” hírverőit egy másik választás is meghazudtolta. Ez Kansas City-ben volt, ahol Richard Bulling képviselő, a polgárjogok és a Medicare erős támogatója, 2:1 arányban nyert ellenfelei felett, holott a demokrata gépezet ellenezte újra jelölését. A kerülete szervezett munkásai és néger lakói támogatták. tott gyönyörű képbe, de ez nem zavarta túlságosan az iró elképzeléseit. Leírja, hogy a házak a jövőben teljesen előre gyártottak lesznek, vagy kész alkatrészekből állítják össze, fütő, hütő és más egyéb berendezéssel együtt. Falravetitett televízió, telefon, amelyen látni is lehet a beszélőt, mikrohullámos konyhafőző, mely másodpercek alatt megfőzi az ebédet, mind lesz a házban. A legérdekesebb az önmagát tisztitó kanyhapadló: oldószeres vizsugár gombnyomásra lemossa és rejtett lefolyón eltávolítja róla a vizet. Lesz papírból készült eldobható munkaruha, lepedő és sok más érdekesség. Közben amiatt aggódik, hogy nagy probléma lesz az unalom, mert nem tudják majd, mit csináljanak a lerövidített munkaidő révén nyert sok szabad idővel. Á művelődés és iskolázás köti le jórészét e szabad időnek és az egyetemek zsúfolva lesznek. Orvosokban és ápolókban Amerika szűkölködni fog, mégpedig azért, mert nem lesz elég egyetem a kiképzésükre. Elég ebből ennyi is. Az iró készpénznek veszi, hogy a technikai és tudományos haladás mellett a dolgozók öblebetett kézzel ülnek és nem követelnek maguknak népjóléti vívmányokat, közjóléti intézményeket. Abban a meggyőződésben irta cikkét, hogy semmi nem fogja zavarni az amerikai kapitalizmus nyugodt továbbfejlődését, ahogy azt a nagyipar és kereskedelem saját szája ize szerint elképzeli; hogy 20 év alatt óriási társadalmi megmozdulások, ha még nem is gyökeres változást, de mindenesetre olyan változásokat idézhetnek elő, amelyek keretében elég egyetemet, iskolát és más közművelődési központot létesítenek, hogy ne legyen orvoshiány és a nép szabad idejét a jobb életnek szentelhesse. Persze ezeknek megvalósítása a szervezett dolgozóktól és a haladó szellemű mozgalom kifejlődésétől függ. Jólnevelt újságírónak azonban ilyesmire még gondolni sem szabad, még kevésbé írni róla. MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALA 130 East 16th Street New York, N. Y. 10003 Tisztelt Kiadóhivatal! Látom, hogy EBBEN A HÓNAPBAN lejárt az előfizetésem. Itt mellékelek $......................-t Cim: .................................................................. Név: .................................................................. * ......................................Állam: ...... ■ • i ...s aztán felébredtünk
