Amerikai Magyar Szó, 1964. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)
1964-08-27 / 35. szám
2 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday August 27, 1964 Kegnyili a Demokrata Párt konvenciója (Folytatás az első oldalról) szövetségi kormány megválasztásában. A sok százezret kitevő, jogfosztott néger lakosság alkotmányos szavazójogának védelmére és törvényes kifejezésére, a nyár folyamán Mississippiben megalakult a Freedom Democratic Party, amely azt követeli, hogy a sok helyen túlnyomó többséget alkotó néger lakosságot képviselve, az állam hivatalos delegációjában foglalhassa el helyét a konvención. Nem hajlandó elfogadni azt a megalkuvó megoldást, hogy részben a hivatalos Demokrata Párt, részben a Freedom Párt kiküldöttei foglalják el a mississippi-i delegációt megillető helyet. Mérsékletesség a külpolitikában Hétfőn este volt a nagygyűlés hivatalos megnyitása, amelynek határozatairól és kiemelkedő eseményeiről legközelebbi lapunkban számolunk be. A programbizottság vasárnap kinyilvánitotta a párt külpolitikai programját. Ellentétben a Gold- water által kifejtett tajtékzó, háborús uszítással, a Demokrata Párt kihangsúlyozza a mérsékletességet. A modern világ veszélyeit tekintetbe véve, a program kimondja: “egyetlen meggondolatlan tett, egyetlen könnyelmű lépés és — a városok füstölgő romokká, a farmok felperzselt sivataggá válhatnak.” Továbbá a nukleáris fegyverek használata egyedül az elnök felelőssége legyen; támogatja az atomcsend egyezményt és a további kísérleteket a háborús versengés kiküszöbölésére. Clark szenátor (Pa.) többekkel együtt azt sürgette, hogy a párt foglaljon állást a legfelsőbb bíróság által kimondott népességet figyelembe vevő választókerület-kijelölés mellett, de Johnson elnök, politikai meggondolásból, ellenezte ezt a fontos határozatot, amely biztosítaná a lakosság igazságos képviseletét. A demokrata platform továbbra is hangoztatja a szocialista országokkal szemben tanúsított előbbi, ellenséges álláspontot, helyesli a kubai krízis idején és nemrégen az Észak-Vietnam ellen alkalmazott támadásokat, amelyeket “mérsékelt erőkimu- tatás”-nak jellemez. A belpolitikai kérdésekben való állásfoglalást a konvenció megnyitása után hozzák nyilvánosságra. Az Országos Lapkonferencia feladatai (Folytatás az első oldalról) A haladó szellemű sajtó fenntartása sohasem volt könnyű feladat. Olvasóink, a konferencia delegátusai, jól ismerik ezeket a nehézségeket. Újabb kori fejlemények nem hoztak enyhülést, inkább azt mondhatjuk, hogy az akadályok tornyosulnak és leküzdésükre össze kell fognunk minden erőnket. Az állandó drágulás (ujságkiadás terén is) növelik anyagi problémáinkat. De szembe kell néznünk a szerkesztőségben felmerült problémákkal is. Sajtónk terjesztése olyan fontos kérdés, amelynek megoldása elkerülhetetlen a lap szempontjából. Sokan azt mondanák, hogy ilyen problémáink máskor is voltak. Igazuk van, de. .. az évek folyamán ezek a kérdések sokkal jobban élre kerültek és jelenleg uj megoldásokat kell találnunk. Bizunk olvasótáborunkban. Kitartásuk, áldozat- készségük és leleményességük eddig mindig jól szolgálták sajtónkat. Azzal, hogy nyomatékosabban kiemeljük mai helyzetünk komolyságát, azt akarjuk elérni, hogy delegátusaink már a konferencia előtt gondolkozzanak a lehető megoldásokon. Newyorki és közelvidéki olvasóinkat és jóbarátainkat ismételten felkérjük, hogy a vasárnap, szeptember 6-án, délután 1 órakor kezdődő bankettre lehetőleg kivétel nélkül jöjjenek el. Nehogy azután sajnálkozzanak, “ha tudtam volna, hogy ilyen nagyszerű lesz, bizony eljöttem volna!” Kérjük, hivják fel a Kiadóhivatalt (AL 4-0397), jelentsék be részvételüket. Mindenki részére előre kell megrendelni az ebédet, amelynek árát természetesen ki kell fizetnünk. Mindenkinek jóakaratu hozzájárulására szükségünk van, hogy a Sajtókonferenciánk eredményes munkát végezzen és a záró Ünnepi Bankettünk a legnagyobb sikerrel folyjon le. Történelmi időket élünk és történelmi munkát kell végeznünk. Reméljük, hogy a Newyorki Sajtó- konferenciára sokáig, mint történelmi eseményre fogunk emlékezni WVVUtAAn<VUUUimAM>UUl1U< '«MIWVWUWWUUVC Valószínűleg az Azania nevet veszi fel a Tanganyika és Zanzibár egyesüléséből alakult uj állam, amelyet a közvélemény Tanzannak nevezett el. Az Azania név egy I. századi térképen szerepel e térség megjelölésére. A kongói népi hadsereg győzelmeket arat (Folytatás az első oldalról) A népi hadsereg sikerei nagy aggodalommal töltötték el Washingtont, mert úgy látják, hogy a legutóbb küldött amerikai segitség sem akadályozhatja meg a kongói hadsereg összeomlását. Mr. Williams azt tanácsolta Csombe-nek, hogy az afrikai országokból zsoldos hadsereget verbuváljon. Csőmbe előbb vonakodott, mert a nép Afrikában úgy ismeri, mint az imperialista országok kiszolgálóját. Az újonnan felszabadult afrikai államok vezetői sincsenek jó véleménnyel róla. Még jól emlékeznek arra, amikor az ércekben gazdag Katanga tartományban a belga nagytőke érdekében szecesz- sziós lázadást kezdett. Az afrikai nép felháborodását egyre fokozza Washington újabb beavatkozása. Miután Adoula bábkormányán keresztül nem sikerült letörni a kongói nép ellenállását, az Egyesült Államok most a volt ellenséget, a hírhedt Csombét támogatja, a belga és az angol gyarmatosítók ügynökét, akit Goldwater és az amerikai szélső jobboldal is kedvező színben tüntet fel. A Pentagon, a Dél-Vietnam-i “piszkos háború” mintájára, Kongóban is beláthatatlan következményekkel járó kalandor-háborút indított. A kényszer nyomása alatt Csőmbe Dél-Afriká- ból zsoldosokat soroz hadseregébe. A fehér legénységből álló különítmény mindenre kész kalandorokból áll, akik havi 280 dollárnak megfelelő fizetést és külön “veszély-járulékot” kapnak. A kongói csapattest vezetésével Mike Hoare, volt angol őrnagyot bízták meg, aki Csőmbe katangai hadseregének egyik tisztje volt. A kenyai Nairobiban és más afrikai városokban az amerikai beavatkozás ellen tiltakozó tüntetések voltak. Benjamin J. Davis meghall (Folytatás az első oldalról) kor már nagyban folyt a kommunista vezetők üldözése. Davis 12-ed magával a Smith-törvény alapján a vádlottak padján ült és 5 évi börtönbüntetésre ítélték, amit Terre Haute, Ind.-ban töltött le. A megnyerő modorú, hat lábnál magasabb, erőteljes népi harcost — akik ismerték — közvetlenségéért röviden Ben-nek nevezték. A városi tanácsban harcolt a városi nyomortanyák, a rendőri brutalitások ellen és a néger lakosok jobb lakás- viszonyaiért és munkába helyezéséért. A 9 hónapig tartó bírósági tárgyalás idején a tanács gyakran elhalasztotta üléseit a késő délutáni órákra, hogy Davis is részthevessen az értekezleteken. A haladó szellemű amerikai munkásmozgalom csoportjain kívül Davist számos közéleti tisztelője is gyászolja, azonkívül özvegye, Nina, 6 éves kislánya Emily és egy nővére. A Smith-törvény egy másik áldozata, Gil Green, chicagói vezető feleségét vesztette el. Lillian Green férje hűséges harcostársa, akit a McCarthy-korszak üldözései 13 esztendeig fosztottak meg az együttes családi élettől, röviddel férje kiszabadulása után megbetegedett és sok szenvedés után e héten meghalt. Chicagóban sokan ismerték a közügyek érdekében erélyesen tevékenykedő Mrs. Greent, aki egyedül nevelte fel három gyermekét, s fájlalják korai távozását az élők sorából. Péter József kitüntetése A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Péter Józsefnek, a Kossuth Könyvkiadó nemzetközi szerkesztősége főszerkesztőjének a munkásmozgalomban kifejtett tevékenysége és eredményes munkája elismeréséül 70. születésnapja alkalmából a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést adományozta. A kitüntetést Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke nyújtotta át. A Magyar Szó olvasótábora nevében a legmelegebben gratulálunk Péter Józsefnek kitüntetése alkalmából. Péter József évekig volt az Uj Előre szerkesztője és az amerikai munkásérdekek kiváló harcosa. 1948-ban deportálási eljárás folytán került vissza szülőföldjére, ahol a szocializmus építésében hasznosította tehetségét. Péter munkástárs az 1919-iki magyar forradalomnak is aktiv részvevője volt és a Horthy-terror elől kellett elmenekülnie. További jó egészséget és eredményes munkálkodást kívánunk Péter Józsefnek. “HA CASTRO VOLNA in 8 ‘E8SS’ ” IJESZTGETÉS, VAGY BIZTATÁS? Egyik figyelmes olvasónk Miamiból beküldte egy ottani napilap vasárnapi disz-cikkét, mert olyan mulatságosnak találta, hogy érdemesnek vélte többi olvasóinknak is tudomására hozni.. Persze, hogy mulatságos, amikor egy kapitalista tintakuli gúnyt akar űzni a szocializmust építő Kubából és közben olyan szivmelegitő igazságokat kénytelen leírni, amelyek még a közömbös olvasóban is érdeklődést keltenek a szocializmus iránt. A cikk természetesen épületes hazugságokat is tartalmaz, mert a cikkíró bár egy szocialistává vált Egyesült Államokról akar képet nyújtani (Hogy nézne ki a U.S., ha Castro volna itt az ur, címmel), valójában úgy Írja le a feltételezett állapotokat, mint ahogyan a szocializmus ellenségei a szocialista országokbeli állapotokat még mindig eltorzítják. És valójában a mai Kubát akarja eltorzítva az olvasó elé tárni. Vagyis, nagy a nyomor, az emberek éhesek, rosszul öltözöttek, nincs szappan a mosdáshoz, a legújabb autó négy éves, a többit csak a lélek tartja össze, stb., stb. Szabadság? A Batista-terror alatt vérző nép, szerinte, Batistával együtt elűzte országából még a gondolatát is ennek a szónak. Szóval, ilyesmi nincs. De mi van, azaz mi volna a U.S.-ben, ha Castro. . .? “Képzeljük el Palm Beach kastélyait, Dél-Cali- fornia rejtett kényelmes udvarházait, Texas terpeszkedő farmotthonait, amint a falvakból felkerült tanulók otthonaivá alakultak. “Megszüntetnék a szenátust, a képviselőházat, a washingtoni Capitolt és Fehér Házat múzeumokká vagy az istentelen tudományok egyetemévé változtatnák. “A Fountainbleau Hotel Miami Beachen, a Waldorf-Astoria New Yorkban, a Beverly Hilton Los Angelesben — és mind a többi — államtulajdonná válna és diákok, kitüntetett munkások, külföldi látogatók ünnepi területe lenne. “A televízió, a rádió a forradalom előnyeit továbbítaná és nem hallanánk többé szappan- és sörhirdetéseket. (Hát nem ideális állapot?) “Az egyenjogúságért harcoló négerek hősök lennének. Jóformán minden szegregáció megszűnne. Sőt, a kormány előnyben részesítene négereket, hogy bebizonyítsa, hisz az egyenlőségben. “Az ifjúság volna még csak kiváltságos helyzetben. “Sok falusi gyermek jobban enne, öltözködne és jobb házban élne, mint amiről valaha még álmodni is mert... “Az egész ország fiatalja-öregje megtanulna ir- ni-olvasni, marxista-leninista módon gondolkodni és néha sürgős felszólítást kapna, hogy segítsen a kávé, vagy cukornád betakarításában, ahogy a szükség megkívánná. “Valamikor magántudajdonban levő strandok, jacht klubok, kórházak köztulajdonban, teljesen ingyen szolgálnák a munkásokat.” (Közbevetjük, hogy a cikk felett gyönyörű felvétel mutatja a régi “Havana Yacht Club” impozáns épületét és strandterületét, “amely most munkáscsaládok parkja. Bemenet ingyenes.” A pálmafákkal díszített strandon és a vízben boldogan szórakoznak az onnan valamikor száműzött “munkáscsaládok.”) Folytassuk tovább? Még azt is elárulja a cikkíró, hogy a templomok nyitva volnának... de már az egyéni ambíció az állam ambíciójának és jólétének volna alárendelve. Mit is mondott Kennedy, amikor elnökké avatták? “Ne kérdezd, mit adhat neked az ország, azt kérd, mivel szolgálhatod te a hazádat?” A szocializmus jelszava Kubában is, másutt is az, hogy “amikor népedet szolgálod, magad és gyermekeid jólétét építed.” Ez még a Kennedyénél is jobb szólam. A szocialista Egyesült Államokban ez lesz az előrehaladás értelme és tartalma. Hát még ha mindezt az a miami-i tintakuli, aki tud írni, meg is tudná érteni! ••••••••••••••••••••••••••••••••••••»••a KIOLVASTAD A LAPOT? ADD TOVÁBB! MÁS IS TANULHAT BELŐLE!
