Amerikai Magyar Szó, 1964. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)

1964-08-20 / 34. szám

2 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, August 20, 1964 hér véd írja: Rev. Gross A. László B. D., Th. M. Sietős széljegyezeSek a vietnami krízishez Sok a mondanivaló, kevés a férőhely... Amit mondani szándékozom, sürgönystilusban kell kife­jeznem. És azt is figyelembe kell vennem, hogy mire e sorok az olvasó szemével találkoznak, min­den szavamnak egyhetes szakálla lesz... Az a le­hetőség is fennáll, hogy “az ellenség erkölcsi tá­mogatása” cimén eljárást indítanak ellenem az itt következő észrevételeimért. Ha ez megtörténne, remélem: Morse és Gruening szenátorokkal együtt kerülök a vádlottak padjára. . . Hónapok óta félig burkolt és nyilt kijelentése­ket hallottunk felelős amerikai polgári és katonai vezetők szájából, hogy a dél-vietnami háborút kénytelenek leszünk felfokozni (escalate) és kiter­jeszteni Észak-Vietnam területére. Hetek óta tu­dunk arról, hogy délvietnami torpedóhajók ismé­telten felbukkantak — állítólag amerikai fedezet­tel — az észak-vietnami partok mentén és a két oldal nem egyszer tüzet cserélt egymással. . Ilyen előzmények után történt, hogy az Egyesült Államok Maddox nevű torpedórombolója (destro­yer) mélyen behatolt a Tonkin-öböl belsejébe, ahol a világon semmiféle legitim tennivalója nem volt és nem is lehetett. Ez az öböl kizárólag Kina és Ézsak-Vietnam partjait mossa. Ez a két ország nem áll kereskedelmi összeköttetésben az Egyesült Ál­lamokkal; kikötőiben már hosszú évek óta egyetlen amerikai kereskedelmi hajó meg nem fordult, te­hát a Maddox őrjárata (patrol) NEM a tengeri sza­badhajózás védelmében történt. (Ez volna tudni­illik az egyetlen elfogadható kifogás a Tonkin- öbölben való felbukkanására.) Az északvietnami őrhajók szemében a Maddox jelenléte ebben a három oldalról kinai és észak­vietnami partok által körülzárt vízben csak egy dolgot jelenthetett: az amerikai hadihajó ellensé­ges szándékkal, még pedig a már hónapok óta szó- banforgó “kiterjesztésnek” az előfutár jaként köze­ledett az észak-vietnami partokhoz. Amikor ilyen feltevésre megvan az ok — és itt bőven volt ok eféle gyanúra —, akkor a veszélyben forgó fél nem szokta bevárni, mig az ellenséges hadihajó szép kényelmesen lőtávolságba fáról a parthoz és el­kezdi bombázni a szárazföldet, hanem ha kell, erő­szakkal is megállítja az ilyen “látogatót.” Ha ezt tette volna, oka és joga lett volna rá. Pontosan ebben a bánásmódban részesült volna egy észak­vietnami vagy kinai hadihajó, ha valamelyik ame­rikai öbölnek még csak a közelébe is merészkedett volna... * De még ez is csak akkor történt meg, miután — Stevenson U.N.-követünk saját szavai szerint — a Maddox három lövést (állítólag “figyelmeztető” lövést) tett az észak-vietnami őrhajók felé. Azok­nak a “támadása” csak ezután kezdődött... Hát kérem alázattal, amikor egy jogosan ellenségesnek hihető hadihajó megjelenik egy úgyszólván privát öböl belsejében — kivált a már említett előzmé­nyek után! — és még hozzá három salvo-val üd­vözli a fogadtatására közeledő őrhajókat, én egy­szerűen nem tudom elképzelni, MI MÁST tehettek volna ezek az őrhajók, mint amit tettek? Szeret­ném hallani az elnök, a külügyi államtitkár vagy a U.N.-követ szájából, miféle fogadtatásban része­sült volna egy észak-vietnami vagy kinai hadihajó akármelyik amerikai öbölben, ha ott felbukkant volna és a közeledő őrhajók irányában egy pár “figyelmeztető” lövést adott volna le... Pozdor- jává lőttük volna és a legénységből még hírmondó sem maradt volna. . . A/WCRIKAI ^ w '/ßfaqrifczr' Published every week by Hungarian Word, Inc. ] 130 East 16th Street, New York, N. Y. 10003 Telephone: AL 4-0397 Ent. as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879, to the P.O. of New York, N.Y. Előfizetési árak: New York városban, az USA-ban és Kanadában egy évre $10, félévre $5.50. Minden más külföldi országba egy évre $12, félévre $6.50. Amikor a tonkin-öböli összeütközés hire megér­kezett, Goldwater szenátor tüstént felvetette a kér­dést: “Azt jelenti a Maddox jelenléte a Tonkin- öbölben, hogy bedobunk amerikai szárazföldi erő­ket Észak-Vietnamba és kiterjesztjük a háborút arra a területre? Használjuk-e az amerikai anya­hajók bombavető repülőgépeit ezzel a konfliktus­sal kapcsolatban? Az elnök jól tenné, ha erről in­formálná az amerikai népet.” Ezt csak azért emlí­tem meg, hogy rámutassak: ha Goldwaternek le­hettek ilyen gyanúi (vagy reménységei?), mennyi­vel inkább volt.az északvietnamiaknak okuk azt hinni, hogy a Maddox határozottan ellenséges in­tenciókkal hatolt be a Tonkin-öböl belsejébe?! Az bizonyos, hogy nem egy “barátságos vizit” volt a célja. .. A Maddox idegen vizen járt és nem vé­dett ott semmiféle amerikai érdekeket. Az északvietnami kikötők és hajóbázisok bom­bázását bejelentő beszédében az elnök hangsúlyoz­ta, hogy ezt a támadást önvédelemből, az amerikai presztízs és érdek megvédése céljából rendelte el. Önvédelemről csak az északvietnamiak beszélhet­nek. Nem ők tolakodtak be amerikai vizekbe, ha­nem a Maddox cirkált — kihívó módon! — az ő öblükben, ahol semmi keresnivalója nem volt! Amerikai érdek — valódi, legitim érdek — itt nem forgott veszélyben. Ha azonban az elnök ezt úgy értette, hogy “érdekünkben” állott egy ilyen krízist kiprovokálni, azt jobban meg tudnám érte­ni, ha a folyton prédikált “békevágyunkkal” ezt nem is tudom összeegyeztetni. . . KÍNAI KORMÁNYTAG INTERJÚJA Dr. Hugo Portisch, a bécsi Der Kurier hírlap ri­portere, interjú keretében beszélgetést folytatott a Kinai Népköztársaság egyik magasrangu tagjá­val, állítólag Chen Yi alelnök-külügyminiszterrel Shanghaiban. A New York Times közölte az in­terjú angol fordítását, mely szerint Chen Yi a há­ború hiábavalóságáról fejtette ki véleményét. “Mi, kínaiak nemcsak nem akarunk háborút, de el sem tudnánk kezdeni a háborúskodást, mert nincs megfelelő légierőnk és a tengerészetünk is túl kicsi. Teljesen hiábavaló lenne részünkről ilyes­mire gondolni. Határainknál azonban készenlétben állunk és képesek vagyunk megvédeni magunkat bármely támadó ellen. Igaz, ott van Taiwan, Hong Kong és Macao, há­rom Kínához tartozó közeli sziget, amely felszaba­dulásra vár. Azonban láthatjuk, hogy már 15 éve ez a helyzet és lehetséges, hogy még 15 vagy eset­leg 20 évig is igy marad. Ezeket a kérdéseket idő­vel majd meg lehet oldani; nem érdemes értük háborúba menni. Délkelet-Ázsiában a U.S. követi el az agresszi­ót és nem mi. Mi azon az állásponton vagyunk, hogy a Genfi Egyezmény aláíróinak összehívásával meg lehet oldani ezt a kérdést is. A hadsereget azért tartjuk fenn, mert ellenséges államok vesz­nek körül bennünket. Ha azonban a U.S. északra terjeszti a háborút, mi is kénytelenek leszünk be­avatkozni.” Az amerikai politikai helyzetre vonatkozólag a kinai kormánytag kijelentette, hogy ha amerikai lenne, Goldwaterre szavazna és pedig avval az in­dokolással, hogy Goldwater megválasztása olyan szélsőséges helyzetet teremtene az Egyesült Álla­mokban, amely kikényszeritené a nagy változáso­kat. Az ilyen érvek felhangzanak itt is bizonyos szélsőséges körökben és felhangzottak a múltban Hitler hatalomrajutása előtt Németországban is. A történelem nagyon szomorú oktatásban részesí­tette azóta az emberiséget. Ma még hozzáadhatjuk, hogy a nukleáris fegy­verek korszakában Goldwater-kormány Ameriká­ban olyan veszedelmekbe sodorhatja nemcsak az Egyesült Államokat, hanem az egész világot, mely mellett minden eddigi szenvedés és pusztulás je­lentősége elhalványodna. A nürnbergi per egyik vádlója a nácik szigorú megbüntetését követeti Robert Kempner, aki a nürnbergi perben volt az amerikai fővádló, Frankfurtban adott nyilatkoza tában fellépett az ellen, hogy a nyugatnémet ha­tóságok megszüntessék a náci háborús bűnösök elleni igazságügyi eljárásokat. Hangsúlyozta, hogy jelen pillanatban körülbelül tízezer náci háborús bűnös van szabadlábon. Ezek ellen az emberek el­len eddig még egyáltalán nem indítottak eljárást bírói utón, pedig jó néhány közülük az SS magas rangú tisztje, hitlerista helytartó, fasiszta biró volt. Kempner követelte a fasiszta háborús bűnösök szigorú megbüntetését. Marad a presztizs-kérdés. Nem tudom, mennyi­vel emelte az amerikai presztízst az a tény, hogy a világ legnagyobb tengeri hatalma nagybőszen vé­gigbombázza a viiág egyik legkisebb tengeri had­erejét, amely még egy hadihajót sem vallhat ma­gáénak? Amikor egy elefánt rátapos egy egérre, abból az elefántra nem nagy dicsőség háramlik. . . Ha valóban olyan sokat adunk a presztízsünk­re, hadd tegyem fel a kérdést: Mi ártott súlyosab­ban az Egyesült Államok presztízsének — az, hogy három kis PT-motoroshajó “megtámadta” a hatal­mas amerikai flotta egy hadihajóját, vagy az, hogy ugyanakkor — hetekig tartó kutatás után — meg­találták a Mississippi államban legyilkolt három fiatalember borzalmasan megcsonkított holttestét? A világ népei nagyon jól tudják, hogy az Egye­sült Államok tengeri haderejének nincs párja — ezt nem volt szükséges bebizonyítanunk Észak- Vietnam bombázásával. A világ népei azonban nem a hadihajók és bombavető-anyahajók száma szerint mérik a presztízst, hanem azon az alapon, hogy ezt a félelmetes erőt milyen bölcsen használják. És amennyire én meg tudom Ítélni, a világ népei egy fikarcnyi bölcsességet sem tudnak kiolvasni a Ton- kin-öbölben történetekből. De amikor ezek a népek azt olvassák, hogy a “szabad világ” önkinevezett vezetőjében: az Egye­sült Államokban hitleri metódusra emlékeztető at­rocitások folynak — és legtöbbször büntetlenül! — akkor valóban van okunk a presztízsünket fél­teni. .. Francia “defekt” az autógyárak versenyében Franciaország két nagy autógyára — a Citroen és a Peugeot — bejelentette, hogy egymillió frank alaptőkével közös fiókvállalatot létesít. A bejelentés igen élénk visszhangot keltett a francia gazdasági körökben, mert a két vállalat el­határozása mögött a világ autópiacán folyó kímé­letlen konkurrencia húzódik meg, s az is megmu­tatkozik, hogy gyengülnek a francia pozíciók. Bercot, a Citroen-gyár elnöke, vészkiáltásnak beillő beszámolójában “a nagy amerikai cégeket” okolja a francia, de az egész Közös Piac autógyár­tásának nehézségeiért. Tény az, hogy a francia autótermelés, amelynek 99 százalékát a Renault-, a Simca-, a Citroen és a Peugeot-gyár adja, mind súlyosabb helyzetbe kerül a nyugat-európai ver­senyben. Veszély fenyegeti egyrészt, mert a nyu­gatnémet és különösen az amerikai versenytárs el­hódítja a piacait, másrészt a monopóliumok össze­fonódása és az idegen tőke erősödése miatt mind­inkább elveszti nemzeti jellegét. Alig egy éve történt, hogy az amerikai Chrysler- cég felvásárolta a nagyságrendben második helyen álló francia autógyár, a Simca részvényeinek 63 százalékát. Ezzel az amerikai tőke befolyása nem­csak Franciaországban, hanem az egész Közös Piac autóiparában jelentősen megnövekedett, hiszen a General Motors- és a Ford-cég nyugat-németorszá­gi betörése után egy harmadik vezető amerikai társaság szilárdította meg pozícióját Nyugat-Euró- pában. Ebben a gyilkos konkurrencia-harcban, amely­ben most a Citroen- és a Peugeot-gyár a pusztulás ellen összefogni kényszerül, a gazdasági szakértők szerint 1970-ig az európai gépkocsigyártó vállala­tok fele el fog tűnni. A monopolvállalatok versenye természetesen ki­hat a francia és az egész nyugat-európai munkás- osztály helyzetére. A francia autóiparban az eladás nehézségei miatt jelenleg a munkaidő csökkenté­sével végzik a termelést, s ez a munkásoknak je­lentős bércsökkenést okoz az egyébként gyorsan dráguló életben. A szakszervezetek ezért arra hív­ják fel a dolgozókat, hogy egységük nemzeti és nemzetközi méretű erősítésével védekezzenek a monopoltőke fokozódó kizsákmányolása ellen. ARTURO SEGNI, Olaszország elnökének súlyos megbetegedése következtében, az olasz alkotmány értelmében, Cesare Merzagora, a szenátus elnöke vette át ideiglenesen az ország elnöki tisztségét. * Súlyos kolerajárvány pusztít az indiai Maharashtra államban, ahol julius 1 óta 113 ember halt meg a járvány következtében. A kelet-törökországi Pervari közelében egy falu két törzshöz tartozó mintegy ezer lakosa régi vér­bosszúból kifolyólag összeütközött. Kilencen meg­haltak, sokan megsebesültek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom