Amerikai Magyar Szó, 1964. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)

1964-02-06 / 6. szám

Thursday, February 6, 1964 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD £ E. H. Neuwald: Bajban a levélhordónk Az épületben, amelyben lakást bériünk, tiz csa­lád lakik. Az érintkezés — ha annak lehet nevez- hi^— abból áll a lakók között, hogy jó reggelt, vagy jó estét kivánnak, amikor szembe kerülnek. Máskor megkérdezik, hogy “how are you”, de vá­laszt senki nem ad, nem is vár. A mellettünk levő épületben is tiz család lakik, de lakhatnának Kalamazoo-ban is, akkor sem tud­nánk róluk kevesebbet. Mindössze egyet ismerek közülük, mert ezzel az eggyel hónapokkal ezelőtt beszélgetésbe elegyedtem, amikor magánszorga­lomból az épület előtti virágágyat kapáltam. Em­lékszem, annak idején elmondta, hogy foglalko­zásra nézve szakács és szeret Santa Monican lakni. Erre a leplezetlen őszinteségre én azzal válaszol­tam, hogy nem vagyok szakács, legfeljebb kukta, de én is szeretek Santa Monican lakni. Ebből a beszélgetésből közelebbi barátság nem fejlődött, azért meglepett, amikor röviddel ezelőtt, este 5 óra tájban a lakásunknál jelentkezett a szomszéd, aki szakács és szeret Santa Monican lak­ni. Mint illő, behivtam és leültettem őt. Nem kér­deztem, hogy mi járatban van, de igyekeztem kér- dőleg ránézni, amire hosszú mesébe fogott, ami­nek lényegét a következőkben foglalhatom össze: A levélhordónk bajban van. Napokkal a szom­széd látogatása előtt levélét kapott, amelyben a feljebbvalója értesítette, hogy súlyos természetű panasz érkezett ellene a mi épületünk egyik lakó­jától. Mi erről nem tudtunk, a szomszéd jött, hogy elmondja, mert előttem ismeretlen okból úgy vél­te, hogy illik róla tudnunk. Az történt, hogy egy “teen-ager” leányzó illette őt azzal a váddal, hogy december 31-én, a posta leadása után ő — a levél­hordó — meg akarta ölelni és meg akarta csókol­ni őt —, a “teen-agert”. A feljebbvalója értesítet­te, hogy amennyiben nem tudja magát e súlyos vád alól elfogadhatóan tisztázni, az a veszély fenye­geti, hogy állását veszíti és elveszít minden előnyt és jutalmazást, ami jelenlegi állásával járna. Sajnálattal vettem tudomást az esetről, mert a levélhordónkkal jó viszonyban vagyunk. Levélhor­dókkal általában jó viszonyba kerül a legtöbb em­ber. A levélhordó a legártatlanabb “hivatalos kö­zeg”. A vele való érintkezés, ami a posta leadásá­ból és átvételéből áll, nem kellemetlen és költség­gel sem jár. A mi levélhordónk — 51—52 éves ember, pirospozsgás, kövérkés —, állandón jóked­vű, akinek mindig akad egy-egy barátságos, vagy tréfás szava, ö lenne az utolsó, akiről feltételez­tem volna, hogy ölelgetni, csókolgatni próbáljon egy “teen-agert”, vagy akárki .mást és még hozzá erőszakkal! Még hozzá a postaszekrény előtt, fé­nyes nappal!! Miután mindezt sajnálattal tudomásul vettem, még mindig nem tudtam, hogy a szakács szomszéd milyen szerepkiosztást kapott a levélhordó tragé­diájában? Rövidesen az is kiderült. A Sors s a Véletlen időnkint elintézi az emberek életét, bár azt mondják, hogy útjaik kiszámíthatat­lanok. Elvégre azért Sors és azért Véletlen. Ez alkalommal a Véletlen szólt bele a levélhordónk életébe és veszéllyel fenyegetett jövőjébe. .. Első hallásra nehéz elképzelni, hogyan lehet valakinek “elfogadhatóan tisztázni” magát olyan vád alól, amilyet a “teen-ager” emelt levélhordónk ellen, pláne akkor, ha a vád minden alapot nélkülöz? A kérdésre a Véletlen megdönthetetlen választ adott. JSs itt jut fontos szerepe a szakács szomszédnak. Az ismételten említett Véletlen ugv hozta ma­gával, hogy a szakács szomszéd egy biztositó tár­saság san-franciscoi irodájától csekket várt az év utolsó napjaiban. A pénzre nagy szüksége lehetett, mert három napon át az utcán, autójában ülve vár­ta a levélhordót, aki házunk tájára reggel fél tiz körül érkezik. December 28-án ült és várt, de a levél nem érkezett meg. Másnap — vasárnap — nem várta a levélhordót, de december 30-án me­gint az autójában ülve várta a levelet a csekkel. A levél ezen a hétfői napon sem érkezett meg. December 3l-én, kedden, megint az autójában ül­ve várta a levélhordót, aki szokásához híven, fél tiz tájban meg is érkezett és ez alkalommal nála volt a várva várt san-franciscoi levél. A szakács szomszéd türelmesen megvárta, amig a levélhordónk a mi épületünk postaszekrényébe helyezte a leveleket, újságokat, miegymást. Látta, hogy postát adott át a “teen-agernek”, aki minden reggel a postaszekrény előtt várja a levélhordót, mert a “boy friend” vidéken tartózkodik és a sze­relmet távolléte idején levelezéssel bonyolítják le. A levélhordónk végzett a mi épületünkkel, átsé­tált a szomszédos épülethez, de még az előtt a sza­kács szomszédnak nyújtotta át azt a bizonyos le­velet a csekkel, mert tudta, hogy arra napok óta vár. Ez a reggel és a posta leadásának módja olyan volt, mint minden előző napon, az év minden hét­köznapján. .A nap is úgy végződött — szilveszteri murikkal —, mint máskor végződik az év utolsó napja. Valószínű, hogy a levélhordónk családja körében, kedélyesen töltötte a nap utolsó óráit és az éjszakába nyúló esti órákat. Nem sejthette, hogy ez a nap milyen veszedelmet rejt magában. Ez volt az a nap, amelynek reggelén a “teen ager” feljelentése szerint, az állítólagos ölelgetési és csókolózási kísérlet történt. Amikor a levélhordónk az uj év első napjai egyi­kén megkapta feljebbvalója vészterhes levelét, közel állt a kétségbeeséshez. A dolgot rögtön meg­beszélte feleségével és ketten töprengtek azon, hogy mit csináljon, hogyan “tisztázza magát” a vád alól, aminek semmi alapja nem volt. Azt tudták, hogy ha a tisztázás nem sikerül, katasztrofális helyzet előtt állnak. Az 52 éves ember 15 évi be­csületes szolgálat után elveszíti állását, elveszíti nyugdíjjogosultságát és mehet uj állást keresni, ami az ő korában, munkanélküliség idején, nem kecsegtet sikerrel. Szakképzettsége nincs és a 15 évi tapasztalat, amelyet levelek kézbesítése révén szerzett, nem segített volna más szakmában. A férj és feleség, ketten a fejüket törték: mit csináljanak? Hogyan “tisztázza magát”, hogyan bi­zonyítsa be, hogy nem történt valami, ami a “teen ager” állítása szerint megtörtént? A postás addig törte a fejét, amig eszébe jutott a mentő gondo­lat: a SZAKÁCS! A san-franciscoi AJÁNLOTT le­vél!! Másnap a levélhordónk felkereste a szakács szomszédot és megmutatta a levelet, amelyben fel­jebbvalója 15 napot engedélyezett a vád megcá­folására. A szakács — becsületes, jóindulatú em­ber lévén — azonnal ajánlkozott arra, hogy elmegy feljebbvalójához és ha kell, eskü alatti vallomást tesz arról, hogy december 31-én — afcón a regge­len, amelyen az állítólagos erőszakos ölelgetés és csókolózás történt —, ő az autójában ülve figyel­te a levelek póstaszekrénybe helyezését, látta, hogy a “teen-ager” átvette a postáját és kész bizo­nyítani, hogy a levélhordónk egy ujjal sem érin­tette a "teen-agert”, kísérletet sem tett arra, hogy őt megölelje, megcsókolja. A véletlen azt is magával hozta, hogy az utca túlsó oldalán lakó asszony kész volt bizonyítani, hogy ő viszont megfigyelte, hogy a szakács három reggelen (december 31-én is) az autójában ülve várta a levélhordót. Ezzel a szakács szavahihető­sége megerősítést nyert és vallomásának meghall­gatása után a postai-tisztviselő levélben értesítette levélhordónkat, hogy az ellene'emelt vádat elej­tik, arról a feljelentőt is értesítik és ezzel az ügyet befejezettnek tekintik. A posta kihordását nyugod­tan végezheti tovább. ★ A hibáján kívül bajba jutott levélhordó ügyét tehát “befejezettnek tekintik”, az állását megtart­hatja és amikor eljön az ideje, nyugdijához is jo­gosult lesz. A levélhordó, a felesége és gyerekeik továbbra is normális életet élhetnek, amilyet egy ilyen állami alkalmazott fizetése megenged és az­zal a nyugodtsággal nézhetnek a jövő elé, hogy a nyugdíjjal sem lesz baj. Igen ám, de mondhatjuk-e, hogy az ügy ilyen befejezésével igazság szolgáltatott? A “teen-ager” minden alapot nélkülöző feljelentése egy ártatlan ember jelenjét és jövőjét veszélyeztette. A postást és a családját az a veszedelem fenyegette, hogy aránylag nyugodt és biztonságos életüket feldúlja egy vádaskodó, hazug levél. Az ártatlan levélhordó és családja mindent kockáztatott, de mit kockázta­tott a “teen-ager”? Igazságos-e, hogy az ismeret­len indokból alaptalanul vádló büntetés nélkül ússza meg a dolgot és az ügyet “befejezettnek te­kintsék” egy levéllel, amelyben a feljelentőt érte­sítik, hogy a levélhordó ártatlanságának bizonyítá­sával megcáfolta a vádat? ★ Hiszen, ha ilyesmit akármelyik “teen-ager” akár­kivel — velem, veled, akármelyik férfivel — bün­tetés nélkül megtehet, akkor valamennyiünket (férfiakat) bűnügyi eljárás veszedelme fenyeget, mert nem állhat mindegyikünk rendelkezésére a szakács, vagy a Véletlen egy másik kijelöltje, aki megmentse az alaptalanul vádlott jelenjét és jö­vőjét. Sok minden mással elfoglalt hivatalos köreink gondolnak-e arra, hogy a fin és leány “teen-agere- ket”, az iskola-rombolókat, a tanitó-verőket, a du- hajkodókat, verekedőket, alaptalanul vádaskodó- kat, utcai támadókat kéne becsületre tanítani, tisz­tességre nevelni? Valamennyiük számára módot kéne nyújtani ahhoz, hogy építő munkával, önma­guk nevelésével, ismereteik szaporításával az or­szág és a társadalom hasznos polgáraivá váljanak. Johnson elnök, Rockefeller kormányzó és má­sok a szegénység megszüntetéséről beszélnek, mert a nagy prosperitás közepette 30—40 millió amerikai szegénységben él. Szükséget szenvedő polgártársaink számára kéne olyan gazdasági lehe­tőségeket megteremteni, amelyek révén módjuk­ban lenne gyermekeik megfelelő neveléséről, ta­níttatásáról gondoskodni. Amig a “teen-agerek” millióit neveletlenül, is­kolázatlanul, felkészültség nélkül kidobják az életbe, addig az ifjúkori bűnözések szaporodni fognak és fiataljaink nem a társadalom jövő alap­ját, hanem jelen veszedelmét alkotják. AZ AGYMOSÁS NYOMAI Lee Oswald anyja és ügyvédje tisztázni akarják az igazságot Kennedy elnök meggyilkolásának kivizsgálásá­val megbízott elnöki bizottság, Earl Warren főbíró vezetésével, első tanúként Mrs. Marina Oswaldot fogja kihallgatni. Hogy mi lesz az özvegy fiatal- asszonynak a mondanivalója, arról egy kis bete­kintést nyújtott január 27-én, amikor a televízión Walter Cronkite liirbemondó meginterjuolta. Az orosz születésű és az angol nyelvet csak törve be­szélő Marina azt mondta, hogy bár nem szívesen hiszi el férjéről, hogy megölte Kennedyt, “a té­nyek azt mondják nekem, hogy ő lőtte le az elnö­köt.” A “tények”, amikre az özvegy utalt, kétségkívül azok, amiket neki a dallasi rendőrség és az FBI hi­vatalos nézeteiről mondtak a gyilkossággal kapcso­latban. Mrs. Oswald hetek óta a titkos rendőrség őrizete alatt áll és sem ismerősei, sem rokonai kö­zül senkivel nem érintkezhetik. Egyszer véletlenül férje sírjánál, ahova minden héten elmegy, össze­találkozott férje anyjával, de az őt kisérő titkos rendőr megakadályozta abban, hogy egy szót is váltsanak egymással. Az idősebb Mrs. Oswald kérte a kivizsgáló bízott ságot, hogy engedélyezze az őt és a Jack Ruby ál­tal meggyilkolt fiát képviselő ügyvéd jelenlétét a kihallgatáson. Mark Lane newyorki ügyvédet fo­gadta meg erre a célra. A bizottság nem is vála­szolt kérésére. Mrs. Oswald és Mr. Lane most Johnson elnökhöz fordult ezzel a kéréssel, s hogy Lane keresztkérdéseket intézhessen a tanukhoz. Mrs. Marguerite Oswald fia ártatlanságát hangoz­tatja és Lane szerint az eddig felsorolt bizonyíté­kok olyan ellentétesek és elégtelenek, hogy nem szolgálhatnak Oswald bűnösségének elfogadható bizonyítékául. A Warren-bizottságra vonatkozóan Lane azt mondta: “Ha egy vádlottat 48 órán keresztül meg­akadályoznának a másokkal való érintkezéstől, a Főbiróság teljesen értéktelennek tartaná és nem fogadná el vallomását. Ez a bizottság azonban a jelek szerint hitelesnek fogadja el egy 23 éves orosz nő vallomását, aki idegen országban él, akit nyolc, hétig nem engedtek senkivel sem érintkezni, s akit ezen idő alatt az FBI és a Titkos Szolgálat (Secret Service) agymosásnak vetett alá. Meg va­gyok győződve, hogy jogászok és mások ebben az országban és az egész világon, meghökkenve te­kinthetik ezt az eljárást.” Mr. Lane az ország több részében tart előadást arról, hogyan torzították el a Lee Oswaldra vonat­kozó adatokat. Reméli, hogy a közfeltünést keltő tények alapján a Warren-bizottság lehetőséget nyújt neki arra, hogy a kihallgatásban részt ve­gyen. San Franciscóban feb. 8-án, Los Angelesben feb. 11-én, Chicagóban feb. 13-án, Detroitban feb. 14- én, New Yorkban feb. 18-án fog beszélni Mr. Lane. ÚJABB földalatti atomrobbantást hajtottak végre a nevadai kísérleti telepen. Ez volt a második föld­alatti atomrobbantás az idén. MINDENKI IRHÁT Jó ANGOL LEVELET Több mint száz levelet tartalmazó könyv. — Gyakran használt angol szavak és nevek szótára A KÖNYVET TANÍTÓ IRTA Megrendelhető $1.25-ért a Magyar Szó kiadóhivatalában 130 East 16th Street, New York 3, N. ,Y. S._____________________________________r

Next

/
Oldalképek
Tartalom