Amerikai Magyar Szó, 1964. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)
1964-02-06 / 6. szám
z AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, February 6, 1964 HérVéGI £€V€C írja: Rev. Gross A. László B. D., Th. M. A “FELFORGATÁS” ISKOLAPÉLDÁJA A panamai konfliktus okozta porfelhő még korántsem ülepedett le — legföljebb csak az történt, hogy újabb porfelhők (Zanzibar, Tanganyika, Kongó és Vietnam, stb.) egy kissé elterelték a figyelmet róla, de már sejteni lehet, hogy a további fejlemények milyen irányt fognak venni. Nyomatékosan hangsúlyozom ezt a szót: “sejteni,” mert ez az ügy kusza és bonyolult, hogy az átlagos újságolvasó nagyon keveset “tud” felőle; kivált, ha figyelembe vesszük, hogy — egy-két tiszteletreméltó kivételtől eltekintve — az amerikai sajtó minden orgánuma, kitünően vezényelt kórus módjára, multszázadbeli imperialista harcikiáltásokkal igyek szik elferdíteni, eltakarni és letagadni a lényeget. Mint minden nagyfontosságu nemzetközi kérdésben az amerikai közvélemény ebben az ügyben is meglehetősen tájékozatlan. . . A panamai kérdés megértéséhez szükséges tudni elsősorban azt, hogy miképpen is született meg ez a kis köztársaság. Az amerikai lapokban erről vajmi keveset olvashatunk, mert az Egyesült Államok a bába szerepét töltötte be ennél az eseménynél és valljuk be: ez a szerep nem sok babért termett számára... > Úgy látszik: a “felforgatás” (subversion) művészete nem kommunista találmány. A földalatti politikai aknamunka sokkal régibb keletű, mint a kommunista mozgalom. Való igaz, hogy az elnyomott munkásosztály — igen gyakran kommunista vezetés alatt — igénybeveszi a politikai küzdelemnek ezt a formáját, de csak azért, mert a nyílt megmozdulásokat az uralkodó osztály terroreszközökkel üldözi, elnyomja és megtorolja, de szívesebben küzdene nyílt sisakkal — ha erre megvolna a lehetősége... A panamai köztársaság is egy fondorlatos, földalatti felforgató műveletnek köszönheti a létrejöttét, még pedig az Egyesült Államok “jóvoltából.” Talán nem lesz érdektelen, ha néhány szóval vázoljuk a kis ország világrajöttének a körülményeit: Hatvanégy évvel ezelőtt az a terület, amely ma mint a panamai köztársaság ismeretes, Colombiá- nak volt vitathatatlan, integrális része. A panamai csatorna építése tehát annakidején a colombiai kormány engedélye alapján indult meg, egy nagyobbrészt francia tőkével megalakult részvény- társaság kezdeményezésére. A sok balsikerről, nehézségről, világraszóló korrupt manipulációkról (panamákról); amelyek ezzel a nagyszabású vállalkozással kapcsolatban előadódtak, ebben a cikkben nem adunk részletes beszámolót — a lényeg az, hogy a részvénytársaság kétszer is csődbe került és végül is az amerikai kormány az összes befektetést, felszerelést, jogokat és kedvezményeket szőröstiil-bőröstül megvette potom negyven millió dollárért. Persze, ehhez a tranzakcióhoz a colombiai szenátus jóváhagyására is szükség volt; elvégre is, a hatmérföldes sávon belül tervezett csatorna az ő országukat szelte volna ketté. . . Mivel az amerikaiak által javasolt feltételeket a colombiai szenátus nem találta elfogadhatóknak és 1903 október végén elnapolta az ülésszakot anélkül, hogy az Egyesült Államokra nézve kedvező döntést hozott volna, a mai hírhedt CIA-nek az akkori elődje tüstént munkába lépett és széditő sebességgel világra hozott egy vadonatúj országot.. . Alighogy a colombiai szenátus elnapolta a gyűléseit, a mai Panama területén “kitört a forradalom,” amelynek szedett-vedett “vezetősége” már november 3-án (figyeld a dátumokat!) kikiáltotta Panama “függetlenségét”, november 13-án Washington ünnepélyesen fogadta az uj “önálló” köztársaságnak a képviselőjét és öt nappal később: november 18-án létrejött a szégyenletes szerződés, amely most már nem hat, hanem tizmérföldes sávot biztosított az Egyesült Államoknak — egy sereg más, hallatlan kiváltsággal egyetemben! — és visszavonhatatlan felségjoggal (szuverénitással) MINDÖRÖKRE! Amikor a colombiai kormány katonai egységeket küldött a mai Panama területére, hogy a saját országában rendet teremtsen, USA tengerészgyalogság (marines) egyszerűen feltartóztatta őket és fegyveresen megakadályozta őket feladatuk végrehajtásában. Hát ha ez nem volt a “felforgatásnak” egy klasszikus példája, akkor nem tudom, milyen más hasonló művelet érdemli meg ezt a nevet! (Ugylátszik: az akkori CIA jobban értette a mesterségét, mint a mai!) Az egyetlen ehhez fogható példa a kubai Guantanamo volna, amelynek az “örök- bérleti szerződése” szintén hasonló körülmények között jött létre, de ott Kuba szigetének csupán egy csücskéről van szó, nem pedig az országot kettészelő tizmérföldes sávról. Egész röviden az történt, hogy az Egyesült Államok ügynökei megvásároltak egy csoport nagyhangú, kétes karaktert, akik hajlandók voltak ame rikai pénzzel és fegyveres segítséggel egy tessék- lássék “forradalmat” rendezni és a colombiai köz,- társaságtól való elszakadást proklamálni, hogy aztán ettől a gyülevész társaságtól kicsikarhassanak — sokkal alacsonyabb áron! —- olyan mesébe illő kedvezményeket, amelyeket a colombiai kormánytól sokkal magasabb áron sem kaphattak volna meg... Az 1903 november 18-án aláirt “szerződéshez” hasonló okiratot nem találsz széles e világon, még ha tűvé is teszed a földkerekség minden nyilvános vagy titkos archívumát. A “szerződés” szót azért teszem idézőjelbe, mert ez az egyezség híján van minden kétoldali megállapodás legfontosabb kellékeinek: a kölcsönös szabad akaratnak és a kölcsönös érdeknek. Amikor egy okmány csak az egyik fél érdekeit tartja szem előtt, a másik felet pedig példa nélkül álló koncessziók megadására kényszeríti, akkor minden okunk megvan annak a feltevésére, hogy az aláírás pillanatában a másik fél nem volt elhatározóképességének, szabad akaratának teljes birtokában. Tehát a szerződés már ennél az oknál fogva sem lehet Örökérvényű. A másik feltevés az, hogy aki ezt a nemzeti szempontból mélységesen megalázó és merőben erkölcstelen “szerződést” Panama részéről aláírta, az vagy jól megfizetett csaló volt, vagy pedig beszámíthatatlan őrült, de tisztességes, hazafias honpolgár és a panamai nép igazi képviselője sohasem lehetett! Ki hallott még olyasmit, hogy egy becsületes, józanfejü hazafi ÖRÖKRE átenged egy tekintélyes földsávot az országa szivéből és ezzel egy földrajzi és politikai monstrumot teremt, amely kettéhasit- ja a hazáját örök időkre?! Csoda-e, ha az ilyen zabi módon megszületett, nemzeti öntudatot és büszkeséget mélyen sértő és megalázó “szerződést” a mai panamai nép meg akarja változtatni és uj alapokra fektetni?! Manapság nincs egyetlen önérzetes panamai politikus — legyen az széfeőséges baloldali, szélsőséges jobboldali, vagy “se-hus-se-hal” középutas —-, aki hajlandó volna vagy merészelne kiállni a porondra amellett, hogy a panamai köztársaság és az Egyesült Államok közötti “szerződés” továbbra is változatlanul érvényben maradjon. Ha mégis akadna ilyen, a politikai jövőjéért vagy akár a fizikai biztonságáért nem adnék egy lyukas fagarast. . . Hová fog ez a konfliktus vezetni? Nagyon egyszerű: Washington százszor fogja ordítani: nem, nem,, soha! és aztán — belátva, hogy szél ellen nem lehet pipálni — nagykelletlenül beadja a derekát és enged a negyvennyolcból, amihez nem valami dicső módon jutott. Nem hiszem, hogy meg tudná ismételni a hatvan évvel ezelőtt oly brilli- ánsan végrehajtott puccsot — ma nem találna egy kalandortársaságot egész Panamában, amely hajlandó volna jó pénzért áruba bocsátani Panama szuverénitását, nemzeti önérzetét és függetlenségét ... Ma más szelek fujdogálnak, mint hat évtizeddel ezelőtt! Megmarad a házbért ellenőrző törvény NEW YORK,. N. Y. — A városi tanács meghosz- szabbitotta két évre a jelenleg érvényben levő házbérellenőrző törvényt, amely bizonyos mértékben megvédi a lakókat a házbér oktalan emelésétől. .New York lakószervezetei sikeres demonstrációkat rendeztek a városháza előtt, mialatt a tanácsteremben az elégedetlen háztulajdonosok és a felháborodott lakók parázs vitát rendeztek a házbérellenőrző törvény sorsáról, természetesen mindkét fél a maga igaza mellett próbált érvelni. Ennek eredményeként a városi tanács úgy döntött, hogy a lakásviszonyok New Yorkban még mindig kritikusak. Ilyenértelmü határozati javaslat volt szükséges ahhoz, hogy a törvény tovább is érvényben maradjon. Ha ez nem történt volna meg február 1-e előtt, akkor a törvény március 31-én érvényét vesztette volna. Még nincs eldöntve a luxus lakások kérdése, a 250 dollár havi házbéren felülieké. Nyílt kihallgatást tartanak még arról, hogy ezen a szinten van-e elég üres lakás, amely a nyílt versengést megengedhetővé teszi. New Yorkban az átlagos házbérek igy is nagyon magasak, mert a tulajdonosok számtalan kibúvót találnak, amelyek alapján a házbéreket időről-időre feljebb srófolják. Két fontos űrhajózási siker (Folytatás az első oldalról) dik kísérlet is, amely a Ranger űrhajót indította a Hold irányába tanulmányútra. A benne felszerelt hat televízió fényképezőgép úgy volt beállítva, hogy a leszállás előtti 15 percben 1,000 felvételt készítsen a Hold felületéről és ezeket visszajuttassa a földre. A 16 emeletes nagyságú Satum I. miibolygó összsúlya elindításkor 1,124,000 font volt, fűtőanyagot és ballasztot beszámítva. Az indítómotorok 1,504,- 000 lökőerőt fejtettek ki, a felemeléshez szükséges erőnél jóval többet. Néhány perccel később az in- ditógépezet levált és a mübolvgó cseppfolyós hidrogén üzemanyaggal ellátott hajtóberendezése lépett működésbe. Sikeresen pályába állította a Sa- turnt, amely most 164 mérföld közeli és 471 mérföld távoli magasságban kering a föld körül. A Ranger a kiszámított időben pontosan érte el a Hold felületét. Elindításakor a pályáján mutatkozó kb. 600 méríöldes eltérést rádió irányítással helyreigazították. Azonban a fényképezőgépek nem léptek működésbe és a tudósok mélységes csalódására, a kísérletnek ez a része nem sikerült. Ez már a 12-ik amerikai hold-kisérlet — ebből hat Ranger-rel történt —, amely sikertelenül végződik. A tudósok igyekeznek rájönni a kudarc okaira, mert a Hold felületének ismerete nélkül az 1970-re tervezett emberi holdrepülés nem vihető keresztül. Egy hónap múlva újabb kísérletet terveznek végrehajtani, de csak úgy, ha a hibákra rájönnek. Ellenkező esetben az egész terv halasztást fog szenvedni. A kísérleti megfigyelő állomáson lefényképezték a Hold környékét, de egyik sem mutatta a Ranger nekiütődését az égitestnek. Antiszemitizmus az Egyesült Államokban A B'nai B’rith szövetség megkülönböztetés-elleni bizottság tanulmányt folytatott a lakóépüle tekben gyakorolt faji megkülönböztetésről és me állapította, hogy 1958 óta kevés változás történt téren, különösen a newyorki lakásviszonyokban Az öröklakás módszerén működő társépületek kb. fele nem ad el zsidóknak lakást. Más társadalmi szervek, valamint állami és városi hivatalok megegyeznek abban, hogy ezek az előítéletek folytatódnak,, annak ellenére, hogy törvények tiltják és hogy a polgárjogi mozgalom is erősödik. Azt is megállapították, hogy ez kiterjed a- társas klubokból való kizárásra, a peremvárosokba való költözhetésre és egyes nagyvállalatokban a hivatali előléptetésre is. Következtetik, hogy ez az előítélet még erősebben nyilvánul meg minden téren a négerek és portorikóiakkal szemben. A megvizsgált épületekben azt találták, hogy az 1958 óta történt legalább 20 százalékos lakócsere ellenére, a zsidó lakók számában semmi, vagy csak nagyon csekély változás történt. Ebből azt következtetik, hogy szigorú kvótarendszert alkalmaznak, ami törvényellenes. A bizottság jelentette, hogy az üdülőhelyeken levő hotelekben, motelekben gyakorolt diszkrimináció aránya csökkent, de legalább 10 százalékban most is betartják. Az arányszám magasabb Arizonában és Floridában. Arizonában 1957-ben a hotelek 45%-a nem fogadott be zsidó polgárokat, 1963- ban ez 22%-ra csökkent, mig Floridában a hotelek előbbi 24%-a helyett most már csak 12%-ában gyakorolnak antiszemitizmust. Vannak itt fasisztagondolkodásu egyének — a magyar zsidók között is ismerünk ilyent —, akik az amerikai zsidóságot ért sérelmet azzal palástolják, hogy a Szovjetunióban keresik az antiszemitizmus kákacsomóit. Errevonatkozóan még a “szálka és a gerenda” ismert közmondás sem használható, legfeljebb olyan értelemben, hogy az ilyen mérges emberek, még ha gerendával vágnák fejbe őket, akkor sem látnák meg az igazságot.- - A/WeRIKAI —» r-yfázqrtj’ocr- oÜC' Published every week by Hungarian Word, Inc. 130 East 16th Street, New York 3, N. Y. Telephone: AL 4-0397 Ent. as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879, to the P.O. of New York, N.Y. Előfizetési árak: New York városban, az USA-ban és Kanadában egy évre $10, félévre $5.50. Minden más külföldi országba egy évre $12, félévre $6.50. <3é^H||Síü 04
