Amerikai Magyar Szó, 1964. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)

1964-01-30 / 5. szám

8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, January 30, 1964 Az ebben a rovatban kifejtett nézetek nem szükségsz :ruen azonosan a szernesztoseg álláspontjával. Elsőrendű munka ST. CATHARINES, Ont. — örömmel tudatom önökkel, hogy küldök egy uj előfizetőt, akinek in- ditsták meg a lapot azonnal. Köszönet jár mind­azoknak, akik a naptár megjelenését lehetővé tet­ték, úgy anyagilag, mint szellemileg. Elsőrendű munka minden szempontból. Igaz, bánatot is oko­zott, amikor az első oldalán megláttuk a meggyil­kolt elnök képét; az emberben felzokog a lélek, amikor a 20. században, a kereszténység fellegvá­rában ilyen szörnyű dolgok történhetnek. Felme­rül az a gondolat is, hogy talán jobb volna nem a kereszténységhez tartozni, mert ha az elnök éle­te sem szent, akkor egy közönséges pór élete iga­zán nem számit. Különben látjuk, mi történik a föld minden sarkán, mi történt 1956-ban szülő­hazánkban is. Ugylátszik a keresztények istene gyönyörködik a véráldozatban. Melyik irás a legszebb a naptárban? Meg kell vallani, hogy nem tudok egynél megállni, de a legjobbaknak Rev. Gross László, Hidas Antal, Gencsy Margit, Paál Máthé, Paizs László cikkeit tartom, valamint a Képes Magyarország részletet. A napokban kaptam egy másik gyönyörű nap­tárt, a Kincses Kalendáriumot, a Magyarok Világ- szövetsége ajándékát, melyért köszönet jár, hogy igyekeznek ébren tartani a gazdasági kényszer miatt külföldre kitántorgott magyarság lelkében a szülőhaza iránti szeretetet. Kovács János Vastag bőrük lehet... WISCONSIN. — Az utóbbi hetekben majdnem minden nap halljuk, hogy hol az egyik, hol a másik televizió állomáson a programhoz hozzá­csatolnak egy hirdetést, amelyben a Radio Free Europe részére kéregetnek. Kérik, hogy a szabad­ságszerető amerikai nép adjon pénzt és ezzel se­gítse a vasfüggöny mögött élő népek rabigából való felszabadítását. Én úgy látom, hogy itt valami hiba van, mert most kaptuk meg a Magyar Hírek dec. 1-i számát, s ebben olvashatjuk és láthatjuk, hogy különböző nem vasfüggöny mögött élő országok hivatalos de­legációja járt Budapesten. Eddig már 60 ország­ból érkeztek ösztöndíjas diákok Magyarországra. Kérdem, vajon ezek mind koplalni mentek oda? De vastag bőr lehet azoknak az uraknak az ábráza­tán, akik ilyen gyalázkodásért húzzák a meg nem érdemelt fizetést! Egy öreg olvasó NAPTÁRUNKRÓL FLORIDA. — Csak a legnagyobb elismeréssel lehet az idei naptárról Írni, s meg vagyok győ­ződve arról, hogy ez egyike a legjobban összeállí­tott naptáraknak, amely eléri azt a célt, amit szol­gál. Ebben része van nemcsak az Íróknak, hanem a szerkesztőnek is, aki sikeresen állította össze az anyagot. Benne van minden, amit egy munkás naptártól elvárhatunk, mert hiszen mi munkások vagyunk, az irodalmunk is a munkásság, a dolgo­zók érdekében Íródik; ezt szolgálják a szépirodal­mi müvek éppen úgy, mint a tudományos, társa­dalmi-politikai írások. Ha ezek jól vannak meg­írva és összeválogatva, akkor elérik céljukat, ami­nél többet sem az írók, sem a szerkesztő nem akar egy ilyen egy évre alkotott kiadványtól. Éppen ezért úgy gondolom, hogy a Figyelő ál­tal irt behirdető cikk túlzottan fellengzős volt, agyondicsérte a naptárban megjelent Írásokat. Nem hiszem, hogy ezt a naptárt vásári kikiáltással, dobveréssel kell eladni, mert akik cikkeket Írtak a naptárban, nem úgy tekintenek írásukra, mint örökéletü alkotásokra, még a nagyon értékes tu­dományos írások irói sem, mert ezeknek célja is csak az volt, hogy egy bizonyos kérdést röviden, népszerűén ismertessenek és kétségtelen, hogy ezt a pár oldalas tanulmányukat egyetemi kurzus­sal tartották egyenlőnek. K. E. PAUL’S SHELL SERVICE \ <« GAS, OIL, BATTERY, TIRE, AUTO PARTS j 19505 Allen Road — Melvlndale, Michigan * ITelefon: WA 8-9806 — SZŐKE PAL, tulajdon«$ Jó a lap, jó a naptár CALIFORNIA. — Elfoglaltságom miatt eddig csak néhány cikket olvastam el a naptárból és a többit átlapoztam, de látom, hogy úgy a kivitele, mint az elolvasott cikkek kitűnőek és nemcsak $1.50-t, hanem sokkal többet ér. A lappal is na­gyon meg vagyok elégedve, kivált Rev. Gross és Neuwald, valamint Victor Perlő cikkeivel, élve­zettel olvasom ezeket, de a többi külmunkatársak cikkei is nagyon jók. Sajnos Bebrits és Geréb munkástársak Írásai nagyon hiányoznak. Kérem folytassák továbbra is a jó és tanító munkát. Wanchura S. Hasznos tudnivalók azok részére, akik Magyarországra készülnek Budapesten a mozgó villamosról leugrani tilos. Én csak kétszer ugrottam le a zsúfolt villamosról, egyszer Temesváron 50 évvel ezelőtt, s a lámpa­oszlop állított meg, másodszor Barcelonában, ami­kor egy autó tetején tértem magamhoz az ijedtség­től és mindkét esetben szerencsém volt, de azért mégsem ajánlom másoknak. Mindig többen lesznek, akik gépkocsival teszik meg az utat. Ezeknek a figyelmébe ajánlom, hogy Nagy-Budapesten tülkölni tilos és ha éjjel hajt valaki, tanácsos a sealbeam lámpának a felső ré­szét beragasztani, hogy ne világítson erősen, mert a szembejövő teherautók ezt nem szeretik és meg­történhet, hogy leszorítják az útról, mint velem tették az Üllői utón. Gépet vezetni és szeszes italt inni ott is szigo­rúan tilos. Ajánlatos bebiztosítani magát minden­kinek kétféle benzin-jeggyel, regular és szuper­rel, amit minden postán kapni lehet korlátlan mennyiségben. Vasárnap nem ajánlatos elindulni, ha nincs elég benzin a kocsiban. Budapestről Nyíregyházára mentem, abban a tudatban, hogy aZ utón veszek benzint. Szajolnál megálltam, ahol nyitva volt a benzinállomás, de mivel csak szuper-jegyem volt és a kezelőnek csak rendes benzinje ,amit nem adhatott a szuper-jegy­ért, azt ajánlotta, hogy menjek Debrecenig, ott fogok kapni szupert. Mire odaértem, a gépemben az óra üreset mutatott. A város szélén tényleg van egy benzinkút, ahol három gép állott, örömmel hajtottam oda a pumpa mellé, de mielőtt szóltam volna, azt mondta a kiszolgáló, hogy sajnálja, nincs több benzin és ma már nem is hoznak, de tessék behajtani a városba, a főutcán talál több kutat, amely, ha be is van zárva, a kezelő neve és cime ki van n-va, keresse fel és ő fog adni benzint. Úgy is tettem. A kezelő egy fél blockra lakott a kut- tól, egy mellékutcában, odagyalogoltam. Az udva­ron két férfi beszélgetett, s mikor kérdeztem, hogy a benzinkút kezelő itt van-e, azt mondták, hogy éppen most ment el, de ha itthon volna, sem ad­na benzint-, mert letelt a 8 órája és azután nem ad senkinek. Nesze neked, könnyelmű amerikai magyar! Mentem a másik kúthoz, s amint olvastam a keze­lő nevét, egy fiatal pár állt meg a járdán, s a férfi odaszólt, hogy neki van otthon tiz liter, tegnap vette, még nincs összekeverve motorkerékpár használatra, szívesen odaadja. A lakásán beöntöt- tük a tiz liter benzint, amiért nem is akart pénzt., elfogadni, de végre elfogadta a két benzinjegyet, így jutottam el azután Nyíregyházára a bátyám­hoz. Vasárnap kihajtottam a Sóstóra, ahol egyszerű munkásasszonyok álltak sorba a kabinfürdőért. Nekem a 80-ik szám jutott. A fürdő után zene­szónál söröztünk és énekeltünk. A parkból vissza- felémenet a főúton két rendőr állított meg, kér­dezve, mennyi bort ittam. Szerencsémre nem sze­retem a bort, mert aki szereti, az ne hajtson ke­resztül Tokajon, mert lehetetlen, hogy be ne áll­jon a Tokaji Csárdába. Hat heti ott tartózkodás után Hegyeshalomnál a határőrök jobban örültek, mint én, hogy semmi bajunk sem történt. A megmaradt forintokért 3 üveg bor mellett búcsúztunk el tőlük a viszontlá­tásig. Szilágyi Sándor I Féltem tőle előre, és már be is következett. A nők már kezdenek szivarozni. Még csak 60,000 a száma azoknak, akik már “hivatalos” szivarozók, de már az utóbbi hetekben napról-napra emelke­dik a száma az uj női szivarozóknak. Valamikor a nők nagy része ádáz ellensége volt a szivarnak, sőt a cigarettának is. Leginkább az bőszitette fel a háziasszonyokat, hogy a ház ura, a teremtés koronája nyugodtan szórta a hamut a szőnyegre, mondván, ez elsősorban is “csak” ha­mu, másodszor az jót tesz a szőnyegnek. Jót tett a fűnek, a fának és a virágnak is — csak az asz- szonynak nem. A cigaretta még csak hagyján, de a szivar! A szivar az más. A szivar hamuja hosszú ideig lóg a szivaron és a szegény háziasszony ide­gesen lesi, hogy mikor és hová fog zuhanni'a ren­geteg hamu. De még az is semmi. A szivarozó férfiú, amikor már a szivart félig elszívta, akkor rágni kezdi. Mikor aztán már jól megrágta és a szivar már réges-régen kialudt, akkor leteszi vala­hová. Hogy hová teszi, azt nagyon hamar meg le-- het tudni: a szagáról. De hiába dobja ki az a sze­gény asszony azt az összerágott szivarvéget, a sza­ga ott marad a szobában, hosszú hosszú ideig. Bele­veszi magát a bútorokba, a ruhákba és a ház urá­nak a jelenléte — akár otthon van, akár nincs — örökös. Na, de történt valami, ami egy kissé megzavar­ta ezt a családi nyugalmat. Először csak az orvo­sok, a tudósok hirdették, hogy a cigaretta ártal­mas, szívbajt, tüdőrákot kapnak tőle ezren és ez­ren. Most aztán a kormány jelentette ki, hogy az összes kutatások eredménye az, hogy a cigaretta halálos méreg, és-minden rendes, becsületes, okos, erőslelkü ember abba is hagyta a dohányzást. E sorok Írója büszkén, felemelt fővel jár, mert már pár éve nem cigarettázik és jobbra-balra tanácso­kat ad, hogy miként is lehet leszokni a dohányzás­ról. (Arról persze nem beszél, hogy azóta mindig rágcsál, cukrot szopogat és tiz fontot hízott.) Szép világ kezdődött. Kezdtek a lakások jó tisz­ta levegőüek lenni, és nem kellett a ruhákat kiaggatni, ha egy kisebb-nagyobb gyűlésről haza­jött valaki. De minden jónak vége van egyszer. Ezt a fi­nom, sok milliárdos üzletet még sem hagyták csak úgy egyszerűen agyonütni. Találtak a dohány- termelők néhány tudóst, egy pár hires orvost, akik kijelentették, hogy a cigaretta ugyan ártal­mas, de a szivar az nem nagyon és a pipa egyál­talán nem. Valamikor réges-régen valaki — nem akarok ujjal rámutatni —, azért kezdett cigarettázni, hogy “ha te úgy befüstölöd a házat és teleszórod hamu­val, hát majd én is azt csinálom.” így kezdődött. Most aztán, a nők közül sokan — ugylátszik ugyan­ezen az alapon — úgy vélekednek, hogy “ha a szi­var nem árt és te telefüstölöd a házat és teleszó­rod hamuval, hát akkor én is szivarozok.” Rövid idő múlva valószínűleg pipázni fognak. Balint kollégának nagyon ajánlom, hogy dugja el a Ragyás Gyurkát Juliska elől és a többi férfi­aknak azt üzenem, ha nem akarják, hogy a felesé­gük is szivarozzon, vagy pipázzon, hagyják abba a dohányzást, amig nem késő. A teremtés koroná­jának bizonyára nagy lelkiereje van és igazán csekélység lesz a dohányzásról leszoknia. EMLÉKÜNNEPÉLY] BEBRITS LAJOS liszteleiére VASARNAP, 1964 FEBRUAR 9-ÉN, délután 2 órai kezdettel a Savoy Manor szép termé­ben, 120 East 149th Street, Bronx, N. Y. Szép vetített képek Bebrits Lajos, az Uj Előre volt szerkesztője és lapunk külmunkatársa életének főbb mozzanatairól. Kitűnő szónok ismerteti mozgalmi életének fontosabb állo­másait. Régi barátai is megemlékeznek róla. A Magyar Szó Ügyvezető Bizottsága, a new- yorki lapbizottság és a lapolvasók rendezésében Művészi zeneszámok Q Belépődíj nincs Az ünnepély után kávé és sütemény TTTTTTTTTTTTTTT APRÓSÁGOK i Kovács Erzsi rovata

Next

/
Oldalképek
Tartalom