Amerikai Magyar Szó, 1964. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)
1964-06-25 / 26. szám
10 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, June 25, 1964 Az Országos Sajtókonferencia elé A «AGYAI SZÓ RAIYIMALA BELPOLITIKAI ÉS KÜLPOLITIKAI KÉRÉSEKBEN A Magyar Szó, mint az amerikai magyarnyelvű, haladó szellemű polgárok hangadója, évi országos sajtókonferenciáján megtárgyalja álláspontját min dén olyan kérdésben, amely kihat életünk folyására, a munkásság és a nép életviszonyainak kialakulására. Állást foglalunk gazdasági, politikai és társadalmi kérdésekben, útmutatást nyújtunk közérdekű problémákban a haladás eszméjével megegyező felfogásunk alapján. Az emberiség élet- benmaradása, a béke és az emberi méltóság kívánalmai szerinti élete, anyagi és kulturális igényeinek kielégítése, képezi a keretet, amelyen belül a mindennapi követelményekért folyik a népek harca világszerte az elnyomóik ellen. A megváltozott és fejlődő világhelyzet, a technológia haladása, számos uj probléma elé állítja országunkat. Ebben az évben, az elnökválasztás hevében, ezek a problémák jobban kidomborodnak, mint máskor. Az elsőbbségért folyó kampányban a két politikai párt vezetői és programja közötti különbségek, valamint a pártokon belül létező ellentétek jobban kiéleződnek és felszínre kerülnek. Leszegezve azt a tényt, hogy mind a két vezető politikai párt az amerikai kapitalizmus, monopóliumok és imperialista érdekkörök pártja, fel kell ismernünk azokat a tényezőket, amelyek egyes érdekcsoportokat arra késztetnek, hogy a megváltozott viszonyokhoz való alkalmazkodással akarják uralmukat fenntartani, másokat meg arra, hogy ellenállnak minden uj követelménynek és az elnyomás és kizsákmányolás fokozásával, a háború és fegyveres támadások használatával látják rendszerük fennmaradásának biztosítását elérni. A reakciónak ezen ultra-jobboldali erői főleg a Republikánus Párton belül jutnak érvényre, de ilyen elemektől a Demokrata Párt sem mentes, a déli államokat képviselő politikusainak legnagyobb részét ide sorolhatjuk. Az amerikai népnek a választás évében van legjobb alkalma arra, hogy szükségletei teljesítését követelje. Az uralkodó osztály propaganda eszközéit mindenkor arra használja, hogy a népet félrevezesse a problémák valódi lényegét illetően. Az a tény, hogy az országban nincsen politikai párt, amely a munkásságot képviseli, és hogy törvényekkel és terrorintézkedésekkel gáncsolják az Amerikai Kommunista Párt működését, további akadálya annak, hogy az amerikai munkásosztály megfelelő felvilágosításban részesüljön saját problémáiról, azok helyes megoldásáról és hogy az ország vezetésében őt megillető képviselete legyenEbből a szempontból kell ismételten rámutatni arra, hogy milyen fontos szerepe van az iránymutatás és felvilágosítás terén a haladó szellemű munkássajtónak, a magyarszármazásuak szempontjából a Magyar Szónak. Az ország sajtójának túlnyomó része monopóliumok kezében van és a több bi hírszolgálati eszközökkel együtt, saját propagandájának továbbítására használják fel. A józanul gondolkodó, igazságot kereső magyarnyelvű arnerikaiak éppen ezért becsülik és értékelik sajtójukat a Magyar Szót, ami az évi sajtókonferenciákon újból és újból megerősítést nyer azzal a szeretettel és komoly törődéssel, amivel a lap munkáját megbírálják és további tevékenységét biztosítják. Ebben a sorozatban foglalkozni kívánunk azokkal a közérdekű problémákkal, amelyeket a kerületi lapbizottságok a konferencia előkészítő gyűléseiken és a delegátusok a lapkonferencián is meg lógnak tárgyalni és határozati javaslatokban álláspontjukat nyilvánítani. Ezek a problémák: a béke és a békés együttélés, a munka és kereset biztosítása, az egyenlő polgárjogokért folyó küzdelem, a szakszervezetek helyzete, a bevándoroltak jogai, az amerikai-magyar barátság fejlesztése, stb. és hőgv hogyan illeszthetők be ezek a kérdések a választási kampány tevékenységeibe. 1. A béke és a békés egymás mellett élés A vil4g békeerőinek fáradhatatlan és kitartó jpunkája jelentős eredményre vezetett az elmúlt évben. A nemzetközi feszültség enyhülése, a részleges atomcsendegyezmény létrejötte, nagy megkönnyebbülést okozott a világ népeinél. A békéről, az általános leszerelésről beszélni, megszűnt biin lenni, már nem tekintik országárulásnak. Adminisztrációs körök a béke élenjáró harcosainak tüntetik fel magukat. A népben egyre jobban meggyökeresedik az a tudat, hogy egy atomháború az emberiség pusztulását jelenti mindazokkal a kulturális és tudományos vívmányokkal együtt, amiket civilizációnk eddig megteremtett. Ezt a felismerést egyre többen hozzák nyilvánosságra és biztató jel az, hogy vezető szakszervezetek, mint az Auto Workers Union és az Amalgamated Clothing Workers konvencióján is, Meany álláspontjával ellentétes, háboruellenes és a tartós békét szorgal-_ mazó beszédek hangzottak el és ilyen tartalmú határozati javaslatokat fogadtak el. A békés egymásmelleit élés eszméje jelentős változást hozott létre az Egyesült Államok és a szocialista országok nagyrészének egymásközti viszonyában. Növekednek a kereskedelmi és kulturális kapcsolatok, emelkedik a turistaforgalom ál- - tálában, javulnak a diplomáciai kapcsolatok is. Washington és Moszkva régen beszüntetett konzulátusi hivatalok újbóli megnyitására kötött egyezményt. Amerikában enyhítették a kiviteli tilalmat A pünkösdkor Níirnbergben rendezett szude- ta-német-napon (díszvendégek: Höchler bonni belügyminiszter, Goppel bajor miniszterelnök és Habsburg Ottó) a Sudetendeutsche Landsmannschaft főszónoka Seebohm bonni közlekedésügyi miniszter volt. Erhard kormányának tagja kijelentette, hogy “elkerülhetetlen az elrabolt szudé- tanémet területek visszajuttatása a szuclétanéme- teknek.” A nagygyűlés után rendezett sajtóértekezleten, ahol Jaksch szociáldemokrata Bundestag-képvi- selő, az egyik revansista-szervezet, az áttelepítettek szövetségének vezetője elnökölt, megkérdezték, hogy miért hordanak a “szudetanémet ifjúság” nevű szervezet tagjai egyenruhát és miért éppen az egykori náci nürnbergi pártnapok számára emelt épületek tájékán ütötték fel sátortáborukat. A kérdésre Seebohm miniszter felelt, kijelentvén, hogy az egyenruhaviselésből nem kell mindjárt politikai következtetéseket levonni. A másik kérdésre az ifjak szószólójának az volt a válasza, hogy a táborhelyet a város vezetői jelölték ki. Seebohm miniszter különben az ünnepi beszédben kijelentette, hogy az 1938-as müncheni egyezmény ma is jogérvényes. Henry Commager Steele amerikai történész Münchenről: “... egy másután dobták oda áldozatul Etiópiát, Spanyol- országot, Kinát, Ausztriát, Csehszlovákiát a diktá torok megbékitésének, az appeasementnek hódolva, mig végül is ki nem tűnt, hogy ez az elv mennyire bűnös és romlott... A müncheni konferencián Nagy-Británnia és Franciaország teljesen sorsára hagyta Csehszlovákiát.” Három nappal a nürnbergi revansista botrány után von Hase államtitkár, a kormány szóvivője, sajtóértekezleten foglalkozott az üggyel és kijelentette: az NSZK kormánya nem emel területi követeléseket Csehszlovákiával szemben és nem tükrözi a kormány álláspontját semmiféle olyan nyilatkozat, amelyből valamilyen “revizionista magatartást” lehet esetleg kiolvasni. — Ha Bonnak nincsenek területi követelései Csehszlovákiával szemben, akkor a kormány miért nem jelenti ki, hogy a maga részéről is érvénytelennek tekinti a Hitler által különben is megszegett egyezményt? — kérdezte egy kiváncsi újságíró. — A kormány nem kíván állást foglalni azzal kapcsolatban, vajon a müncheni egyezmény jogérvényesnek tekintendő-e vagy sem — felelt von Hase. Erhard kancellár sem érzi magát kellemesen minisztere revansista kirohanása után. Magához redelte Seebohmot és egy órán át vitatkozott vele, “Kifogásolta a miniszter belföldön és külföldön egyaránt nagy vihart támasztott kijelentéseit, mert azok bizalmatlanságot kelthetnek az NSZK politikája iránt” — jelentették. David L. Hoggan amerikai történész a múlt évben Nyugat-Németországban kiadatta “Der Erzwungene Krieg” ( A kényszeritett háború) cimü könyvét. A könyv kiadója a nyugatnémet főiskolai tanárok lapja, a Deutsche Hochschullehrer- Zeitung. A könyv tízezer példányban jelent meg, ára 48 nyugatnémet márka. A kötetet különben és egyre több nagyszabású kereskedelmi szerződést hoznak létre a Szovjetunióval és más szocialista országokkal gabona, gépek és gyári felszerelések eladására. Eltekintve attól, hogy az amerikai korporációk saját érdekük előmozdítását látják ezekben a lépésekben, fel kell mérnünk azt az előnyt, amivel minden békésirányu kapcsolat a népek egymásközti megértését, a béke megerősítését, a háborúra uszító és reakciós elemek elszigetelését és a szocialista országok gazdasági fejlődését szolgálja. Meg kell értenünk, hogy a háborús hangulat gyengítésével az általános leszerelés lehetőségét mozdítjuk elő, a fegyvergyártás csökkentésével, óriási anyagi és emberi erő felszabadulásával az általános emberi jólét előmozdítását szolgáló békés termelésre nyújtunk lehetőséget. Ezt az emberséges célt tartjuk felszínen, amikor a fegyverkezési verseny megszüntetéséért és a termelési, kulturális és tudományos téren való versengésért harcolunk, mint a békés együttélés kifejezőiért. A szocialista világrendszer előnye a kapitalista rendszer felett a versengésnek ezen a területein kell, hogy eldőljön, nem pedig az atombombás pusztító háborúban(Folytatjuk) az a Herbert Grabert fordította, aki az említett lap szerkesztője is. Grabertet 1960-ban elitélték Karlsruhéban, mint'egy (fedőnéven írott) “alkotmányellenes” könyv szerzőjét. (A könyv “Volk ohne Führung”, Hitlert sirja vissza, a büntetés kilenchavi fogház.) Hoggan könyvének két legfőbb tétele: 1. Hitler nem volt diktátor, szóban és tettben egyaránt “békés”, “mértéktartó”, “csodálatra méltó”, és éppen ellenkezőleg: “előzékeny” férfiú. 2. A Németország ellen vezetett esztelen megsemmisítő háború bűnösei: a “hitszegő” Anglia a “nagyzási hóbortban szenvedő Lengyelország” s a “vérszomjas” Roosevelt elnök. Hoggan 1948-ban irta meg a “Kikényszeritett háború” cimü 896 oldalas könyvét, ám az USdaen akkoriban nem kapott kiadót. Most a nyugat-németországi “siker” hatására jelentkezett egy vállalkozó: a New York-i Devin-Adair Könyvkiadóvállalat. (Ugyanez a cég adta ki a “The Final Secret of Pearl Harbour” cimü úgynevezett történelmi munkát, amely azt igyekszik bebizonyítani, hogy a japán tengeralattjárók pearlharbori támadását “tulajdonképpen Roosevelt elnök provokálta ki.”) Az igazi probléma azonban nem Hoggan hami- sitásokról hemzsegő könyvének nvugat-németor- szági kiadása. Nem is a nürnbergi revansista beszéd. A kérdés akkor világos, ha egymás mellé rakunk néhány tényt. Az első ezek közül: egy nyugatnémet kormánytag jogérvényesnek kívánja tenni az 1938-as müncheni paktumot. A második: Nyugat-Németországban sok tízezer márkát lehet hirtelen összeadni egy hitlerbarát, magyarán szólva fasiszta szemléletet árasztó úgynevezett tudományos mü kiadására és jutalmazására. (Teljesen mindegy, hogy ezt a könyvet egy hazájában is sarlatánnak tartott amerikai nevén adják ki.) A harmadik érdekes tény: a botrány után a bonni kormány ‘elhatárolja magát’ a revansista állásfoglalástól. Ők nem vitatkoznak arról, hogy jogérvényes-e a müncheni szerződés. . . És mindezek után hivatalosan megmagyarázzák: ők az 1937-es határok alapján állnak. Ám 1937 óta történt egy s más Európában. Azóta történt a millió és millió embernek az életét áldozatul követelő II. világháború, s azóta semmisítették meg a Szovjetunió és szövetségesei a fasiszta államgépezetet. Azóta alakult ki Európa mai rendje, amely a többi között magában foglalja például az Odera-Neisse békehatárt is. Végül is arról van tehát szó, hogy a leghangosabban náci “geopolitikai” elveket hangoztató Seebohm-tól ugyan óvatosan elhatárolja magát a bonni kormány — de rögtön ezután az 1927-es határokról kezdenek beszélni, érvelni —, azaz felvetik a mai német határok megváltoztatásának követelését.. Mintha csak azért csaptak volna lármát Seebohm és Hoggan körül, hogy ezt megtehessék. .. A revansizmus akkor is revansizmus, ha nem München dicsőitése, nem Hitler nyílt felmagasz- talása, hanem egyszerűen csak a kialakult helyzet megváltoztatását követelő kiáltozás. IZLANDOT felvették az UNESCO tagjai sorába; ez az ország az UNESCO 115. tagállama. Sátrak Numbergben A “jogérvényes” müncheni paktum 896 oldal mai Hitler-dicsöités
