Amerikai Magyar Szó, 1964. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)
1964-05-28 / 22. szám
Thursday, May 28, 1964 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 1 ÚJBÓL EMELIK A KÓRHÁZBIZTOSITÁS KÖLTSÉGÉT MIÉRT DRÁGÁBB A KÓRHÁZI KEZELÉS? A newyorki Associated Hospital Service (Blue Cross) az ország legnagyobb kórházbiztositási intézete, engedélyt kapott a biztosítási dijak 33 százalékos emelésére. A Marylandban, Rhode Island- on, New Jerseyben és Kentuckyban működő Blue Cross intézetek is a dijak felemeléséért folyamodtak. A new-jerséy-i Blue Cross-nak már engedélyeztek 19 százalékos díjemelést. Mindezeket avval indökolják meg, hogy lépést kell tartaniok az állandóan növekvő kórházi költségekkel. A valóság az, hogy a háború vége, 1946 óta. a kórházi költségek majdnem négyszeresére emelkedtek. Azon évben az átlagos napi egy személyre eső kórházköltség 9.39 dollár volt. 1962-ben ez az átlagos költség 34.98 dollárra emelkedett. Ez alatt az idő alatt a megélhetési költségek csak 53 százalékkal lettek magasabbak, de a kórházi költségek 273 százalékkal emelkedtek. Sokféleképpen magyarázzák ennek a folytonos emelkedésnek az okát. Avval, hogy a kórházak felszerelésre, orvosságokra többet költenek, több alkalmazottat tartanak és előszeretettel hozzák fel érvül a kórházi alkalmazottak magasabb fizetéseit. 1946-ban a kórházi dolgozók úgyszólván éhbérért dolgoztak. Azóta szervezési kampányt kezdtek, sok helyen sztrájkba léptek és elértek bizonyos mimi- mum megélhetési munkabéreket, de a kórházi alkalmazottak fizetése még ma is nagyon alacsony. A biztositó társulatoktól gyakran hallani azt a panaszt, hogy az emberek általában gyakrabban és hosszabb ideig veszik igénybe a kórházakat, mint azelőtt, de a statisztikai adatok meghazudtolják ezeket az állításokat. Az átlagos kórházi kezelés tartama az utóbbi években rövidebb lett, mert a modern eljárásokkal és az uj gyógyszerekkel a betegeket sokkal hamarabb lábra állítják és igy korábban elhagyhatják a kórházat. A kórház helyett az utókezelést otthon kapják meg. Az emelkedett kórházi költségek legsúlyosabban az idősebb polgárokat érintik. Azok, akik nyugalomba vonultak, nem részesülnek többé az alkalmazás alatt kapott csoportos biztosítás előnyeiben és sokkal költségesebb egyéni biztosításra szorulnak. Aki már elmúlt 65 éves, annak még többe kerül a kórházi biztosítás. A legtöbb öregkoru, aki kétkézi munkát végzett, nem enegedheti meg magának, hogy olyan biztosítást vegyen ki, amely hosszú betegség esetén kellően fedezné a kórházi költségeket. Az egészen nyomorban élők és csakis a nyomorban élők a közjóléti intézményektől teljes kórházi ellátást kapnak. De azok, akik egész életük munkájával és beosztással valamicskét megtakarítottak, még ha esetleg 5 vagy 10 ezer dollárt sikerült fél- retenniök is, ezt az összeget egy-két súlyos betegség rövid idő alatt fölemészti. A sokmillió, kórházi kezelést megfizetni nem képes idős ember szenvedése mellett az a fonák helyzet áll fenn, hogy a kórházak egyéni alapon, privát haszon céljára működnek és a valóság az, hogy nemcsak a kórházak, hanem az egész egészségügyi rendszer képtelen arra, hogy megfeleljen a fennálló társadalmi követelményeknek. A legsürgősebb megoldásra váró probléma az öregkőruak kórházi ellátásának problémája, melyre a Medicare-törvényjavaslat, ha hiányos is, de legalább részleges megoldást ajánl. Ez a kormány- áltál támogatott javaslat a társadalombiztosítás keretén belül finanszírozza a kórházi biztosítás költségeit. . Valamennyi segélyt nyújt a Kerr-Mills program is, amely szerint a kormány hozzájárul az egyes államoknak a szegénysorsuak számára nyújtott egészségügyi költségvetéséhez. Ez a program 23 államban működésben van. A Kerr-Mills program és a Medicare-javaslat nem egymást helyettesitő megoldások, mert mind a kettőre szükség van. Mindezek a megoldások kell, hogy első lépései legyenek egy nagy, átfogó, mindenkire kiterjedő, országos egészségügyi programnak. ■WWWVVVVVAmAMWUVVVVVVWVVVVWVIAMVVVWVUVUWVMMVMIVUVWWVVVVVAAA/IAAnMWWtMWVVVVVVVVIM EGYHÁZVEZETÖK KIOKTATÁSA A gazdasági problémák alapvető jelentőségének felismerése egyre nagyobb teret hódit társadalmunkban. Ennek eredményeként, azok, akik nagy súlyt fektetnek a közvélemény kialakítására, lépéseket tesznek arra, hogy a közvélemény megfelelően legyen informálva. A “megfelelőt” természetesen úgy kell értelmezni, hogy az emberek a mi gazdasági rendszerünk erkölcsi és gazdasági törvényeinek megfelelő képet kapjanak és hogy gondolkozásukat is ennek megfelelően irányítsák. A közvéleményalkotó eszközök egyike a klérus. A szószék nagy lehetőséget nyújt arra, hogy elgondolásokat — rosszat is, jót is — terjesszen Az egyház mindig is az uralkodó rendszer legerősebb eszköze volt arra, hogy akaratát a népre rákényszerítse. Ennek az eszköznek a hatásosságát ma is elismerik az érdekeltek. Legújabban arról olvastunk, hogy a lelkészek kioktatására tanfolyamokat szerveznek meg. Egy ilyen tanfolyamot tartottak Oglebay Park, W. Va.- ban és a Wall Street Journal tudósítója ezt írja róla: “A munka termelékenysége, bankügyletek ismerete és nemzetközi kereskedelem volt a vita tárgya egy itteni üdülőben megtartott konferencián .Ez úgy hangzik, mintha magasrangu vállalati vezetők ülése lett volna. Pedig ezt a konferenciát 40 Pittsburgh környéki pap, lelkész és rabbi részére rendezték. “A három napig tartó előadássorozat része annak a növekvő programnak, amely a közgazdaság- tant akarja jobban megértetni a klérussal és rajta keresztül a hívőkkel. A programot a Purdue Egyetemen létesített Clergy Economic Education Foundation (CEEF), magyarul: Alapítvány a Klérus Gazdasági Oktatására — vezeti.” A CEEF első anyagi támogatását az American Iron & Steel Institute-tól kapta. További hozzájárulok: American Petroleum Institute, a National Association of Manufacturers, National Consumers Finance Association, amelyek kb. évi 5,000 dollárral járulnak az alapítványhoz. Újabban a Ford Foundation 50,000 és az Eli Lilly & Co. (gyógyszer- gyártó) 25,000 dollárt adományozott. Az adományozók sorából az AFL-CIO sem marad ki, mint- ahogy szakszervezeti szakértőket is meghívnak előadónak a tanfolyamra. A program még 1957-ben kezdődött és eddig 1,800 egyházi személy vett részt tanfolyamokon. Az előadók főképpen egyetemi gazdasági szakértők és a felvetett téma körül vita fejlődött ki, amelyhez munkásszervezetek szószólói, vagy mező- gazdasági szakértők is hozzászólnak. A lelkészeket szakkönyvekkel látják el és továbbképző előadásokban is részesítik őket. “Úgy gondolom, hogy ez több előnyt jelent számunkra, mint bármi, amivel eddig próbálkoztunk”, mondja megelégedetten Jack H. Weisberger, a Pittsburgh Steel Co. hirdető ügyvezetője. “40 pap, lelkész és rabbi sok emberhez beszél egy év folyamán.” Néha éles ellentétek vetődnek fel. Az egyik tanfolyamon a U.S. Steel Corporation személyzeti osztályvezetője próbálta letagadni, hogy az auto- máció munkáselbocsátást eredményez és azt állította, hogy az acélipar “ma is annyi embert foglalkoztat, mint máskor szokott, ha jól megy az üzlet.” Az acélmunkások szakszervezetének a jelenvolt képviselője természetesen megcáfolta ezt az állítást és az automációra hivatkozva kijelentette, hogy “egyes üzemekben csak távcsővel lehet egy- egy munkást felfedezni.” A lelkészek tehát egy bizonyos perspektívát nyernek arról, hogyan működik az ország gazdasága. A nyert felvilágosításokat fel is használják úgy egyénekkel való beszélgetésben, akiknek pénz ügyi tanácsokat is tudnak adni, mint a szónoklataikban. De nem mondható az, hogy gazdasági szakértelmük teljesen kikerekitett tudással bővült, mert ahhoz szükséges volna, hogy a kapitalista rendszerű gazdálkodást érintő felvilágosítással párhuzamosan ismertetést kapjanak a szocialista rendszer alapelveiről is. A világ elég nagy területén működik már a szocialista gazdaság és elég számottevő ország irányítja gazdaságát a szocializmus felé, hogy ez a rendszer érdeklődésre számíthasson, már annál is inkább, mert a kapitalista gazdaságban el nem tüntethető problémákra a szocialista gazdaságban már találtak megoldásokat. A mi véleményünk az, hogy ezeken a tanfolyamokon nem a gazdasági problémák megoldását, hanem inkább az igazi megoldás elodázását keresik és ehhez szükséges szövetségest találni az egyházi személyeknél. L.B.J. és a magán- és közérdek problémája A Federal Communications Commission számára nehéz problémát képviselnek Johnson elnök családjának 7 millió dollár értékű rádió- és televízió állomásai. Habár az egész érdekeltséget aa elnök hivatalba lépése idején vagyongondnokság- nál letétbe helyezte, a több mint 500 ezer dolláros évi tiszta haszon továbbra is befolyik Johnso- nék családi kincstárába. Errevonatkozólag a St. Louis Post Dispatch cikke megjegyezte: “Ezt aligha lehet, a látszat vagy a való tényállás szerint' igazi érdektelenségnek tekinteni.” Majd igy folytatja: “a Johnson család vállalkozásainak monopóliumszerű működése .. .súlyosan kompromittálja az FCC-t és az elnököt olyan helyzetbe hozza, amit politikailag semmi esetre sem lehet előnyösnek nevezni.” • Nem hisszük, hogy Mr. Johnson valaha is megkérte volna az FCC-t, hogy különleges bánásmódban részesítse üzleti vállalkozásait, mindamellett fennáll az a tény, hogy az FCC határozatai nagyban elősegítették a Johnson-monopólium kifejlődését és mégvédték a konkurrenciától. Most még az a fonák relyzet is fennáll, hogy mint elnök, Mr. Johnson hatásköre felette áll az FCC hatáskörének, annak a hivatalnak, amely a Johnson család vagyonát érintő ügyekben határoz. Elnökségük idején, Kennedy és Eisenhower családi vagyonukat úgy helyezték bizományba, hogy ne kerülhessenek összeütközésbe a közérdekkel. A Wall Street Journal nemrégen közölte: “A kormány hivatalos köreiben nem emlékeznek egyetlen esetre sem, amelyben egy elnök a vagyonát a kormány által igazgatott vállalkozásba fektette volna, méghozzá az illetékes igazgatóság tudtával.” De azért ez mégsem illik Ez Detroitban történt. Egy építkezésen az egyik munkás a munkafelügyelőnek azt a tanácsot adta, hogy csókolja meg a hátulsóját. Emiatt elbocsátották az állásából. Charles Rubinoff döntőbíró azonban úgy értelmezte a Michigan Employment Security Act szabályait, hogy a nem éppen finom nyelvezet használata nem nyújt elég okot arra, hogy a munkást “helytelen magatartás” alapján elbocsássák. Ezért elrendelte, hogy az illető munkás munkanélküli biztosítási jogait visszaállítsák. Számlát nem fizet de jó egészséget kiván A szenátusban arról folyik kihallgatás, hogy az egészségügyi biztosítási kötvények, különösen azok, amelyeket idős emberek vásárolnak, milyen félrevezetőek és ennek segítségével hogyan csapják be a rászorultakat, pontosan akkor, amikor szükségük van a segítségre valamelyik betegségből kifolyólag. Houston, Texasból levél érkezett a bizottsághoz; egy asszonytól. A levelet az asszony egy chicagói biztositó társulattól kapta, amikor a kórházi számlát elküldte hozzá kifizetés végett. A levél egyrésze igy szól: “örülök, hogy irt... szívesen válaszolok levelére. Az ön betegség- és baleset biztosítási kötvénye nem fedezi az orvosi és kórházi szolgálatokat. Ezért visszaküldöm az orvos számláját. Ami járt önnek, azt kifizettük az 5B szakasz alapján. A kötvény az mondja, hogy maximálisan 15 napi segélyt fizethetünk, 15 dollárt naponként. “... Az önnek járó végösszegből le kellett vonnunk 50 százalékot az ön kora miatt. Errevonat- kozóan megtalálja a magyarázatot az Általános Szabályok 1-ső pontjában. “A mi információnk azt mutatja, hogy az ön biztosítási kötvénye szerint több segély önnek nem jár. Sajnálatomat fejezem ki emiatt, de tudom, ön megegyezik velünk, hogy csak annyit fizethetünk, amennyit a kötvény megenged. “Hogy érzi magát jelenleg? Remélem, jobban. A legjobb egészséget kívánjuk önnek.” A levelet a szenátusi kihallgatás jegyzőkönyvébe foglalták. WWWWVWWMWHVVWWWWWHWWHW HAZAUTAZOTT Térni olasz város küldöttsége, amely a dunaújvárosiak vendégeként tiz napot töltött Magyarországon.- RÉTESHÁZ és CUKRÁSZDA < 1437 Third Avenue, New York, N. Y. 4 * (A 81-ik Street sarkán) — Telefon: LE 5-8484 < * SSlgnonok, születésnapi torták, lakodalmi, Bar- < ► Mitzvah-torták. — Postán szállítunk az ország , ► minden részébe. — Este 7.30-ig nyitva < ^ A a 4
