Amerikai Magyar Szó, 1964. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)

1964-05-28 / 22. szám

2 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, May 28, 1964 az e^^mn/eA nu&Mcmcn Pangás a munkásság szervezése terén Az amerikai alapipari szakszervezetek szem­pontjából siralmas jelentést adott ki a Labor De­partment statisztikai osztálya. Bár az 1956 óta tartó tagveszteség szüneteléséről nyújt felvilágo­sítást és hogy 1961—62-ben a szervezett munká­sok száma 283,000-el emelkedett, az adatok mégis a szervezés pangásának képét mutatják. Ugyaneb­ben a két évben a gyáripari uniók 541,000 és más szakszervezetek 86,000 tagot vesztettek. Ü szehasorlitva a munkaerő tábor állandó nő­ve e lésével, amely most több mint 70 millió, a szei .czett munkásság 16,686,000 száma, a jelen- téktelen emelkedéssel is visszaesést jelent az J 956 os 17,490,000 számmal szemben. A létszámemelkedés az irodai alkalmazottak le én történt, pontosabban! a kormány alkalma­zottak részéről, akiknek szervezkedési jogát Kennedy elnöki rendelettel elismerte 1962-ben. A szervezett fehérgallérosok még igy sem érik el az 1956-os létszámot, amely 2,-463,000 volt és néhány évi csökkenés után 1962-ben 2,285,000-et ért el. Az országban 22 millió az irodai alkalmazottak és a megszervezhető fehérgallérosok száma. Negyvennégy olyan országos szakszervezet van, amelynek 100,000-nél nagyobb a létszáma. Változás történt a hat legnagyobb szakszervezet sorrendjében is. A Teamsters Union ma is a leg­nagyobb taglétszámmal rendelkezik. A United Steelworkers tagveszteség miatt a másodikról harmadik helyre jutott, s igy az Automobile Workers Union lett a második. Negyedik az Inter­national Association of Machinists és az ötödik helyet az International Brotherhood of Electrical Workers foglalta e 1 a Carpenterektől. Limában egy futball-meccsen 300-an meghaltak l ima, Perm fővárosából jelentették, hogy az olimpiai játékokat megelőző döntő futball-mecs- csen kitört zavargás 300 halálos áldozattal és 500 súlyos sebesüléssel végződött. Az argentínai és perui csapatok között lefolyt mérkőzés vége felé a gólarány Argentína javára 1:0 volt. Az utolsó percben a perui csapat egyik csatárja berúgott egy gólt, de a biró a peruiak szabálytalan, vad já­téka miatt, érvénytelennek nyilvánította. Ekkor töri ki a zavargás. Előbb a nézők közül néhánvan átugrottak a kor­láton. Ezt követően a feldühödött közönség fel- ugrált az ülésekről, a Nemzeti Stádium minden ablakát beverte, majd a tömeg a közelbeli utcák­ba tódulva felforditottá az ott’ parkoló autókat, betört az üzletekbe és felgyújtott néhány épüle­tet. A stádionban a lovasrendőrök a tömeg közé rontottak, a levegőbe lövöldöztek könnygáz bom­bákat dobtak, amely pánikot idézett elő. A kijá- rati kapuk közül sok zárva volt és az odacsődült megrémült emberek egymást halálra gázolták, és sokan megfulladtak. A kormány vészállapotot rendelt el és a tragé­dia okának kikutatása idejére felfüggesztette a polgárjogokat. Az integráció az egész ország kérdése Az Egyesült Államok polgármestereinek évi kon­ferenciáján a newyorki Hilton szállodában, főtéma volt a városokban mindenütt előtérbe lépett faji kérdések megoldása. Érdekes jelenség, hogy a kon ferencia egyes bizottságainak ülésein a legszóki­mondóbb hozzászólók a déli városok egyes pol­gármesterei voltak.' A floridai St. Petersburg polgármestere, Her­man W. Goldner, arra hívta fel a többi polgármes­terek figyelmét, hogy az integrációs program nem csupán az ország egyes vidékeinek problémája. “Valljuk be, hogy a harlemi nyomortanya nem il­latosabb azért, mert New Yorkban van és semmi­ben sem különbözik a déli vagy a középnyugati államok városainak hasonló negyedeitől.” Atlanta helyettes polgármestere, Sam Massell Jr. kjirOnntette: “a bojkottálások, piketelések és ülő­sztrájkok semmivé törpülnek azokhoz a küzdel­mekhez képest, amelyekre városainkban sor kerül, ha őszintén nem igyekszünk megoldásokat találni.” “Az én véleményem az, hogy az egyenjogúság terén végzett munka mindaddig nem eredményes, amig minden egyes ember egyenlő jogokat nem ér el.” Mr. Massell kiemelte, hogy az egyenlő al­kalmazási lehetőségek kérdése a megoldásra váró kérdések között a legfontosabb. Ajánlotta, hogy távolítsák el az egyenlő alkalmaztatásnak minden akadályát a városi alkalmazásoknál, hogy négerek­nek és fehéreknek egyaránt lehetőségük legyen városi állások betöltésére és négerek számára kü­lön kiképzési programot állítsanak fel, “Ha a négerek ugv találják, hogy 350 évi el­nyomatás után — amelyben a kormánynak is nagy része volt — szükségük van segítségre, akkor a tisztesség megkívánja, hogy komoly reformokkal a kormány megerőltesse magát ilyen irányban,” mondotta az atlantai helyettes polgármester. Sia’isnsoR beszéde az EPSSZ elöli (Folytatás az első oldalról) Ugyanezeket a_ külföldi erőket okozta Stevenson a Laoszban .történtekért. 1962-ben a 14 országból álló genfi egyezmény koalíciós kormányt létesített Loaszban a semleges Souvanna Phouma vezetésé­vel. Egv hónappal ezelőtt a jobboldali erők meg­ragadták a hatalmat és a baloldali erők ellen fog­laltak állást. Ez ellen Washington nem emelt kifo­gást. Az elmúlt héten baloldali erők támadást intéztek a jobboldaliak ellen és igen jelentős területet elfoglaltak Laoszban. . Ez rémületet és zavart okozott Washingtonban,' mert ebben és a dél-vietnami veszteségekben Dél-Ázsiában meg­vetett hatalmának gyengülését látja. Stevenson a cambodia-dél-vietnami határ ellen­őrzését az Egyesült Nemzetekre szeretné bízni és ajánlatot tett errevonatkozóan. Amerikai lökhajtásos repülők hatoltak be Laosz légi területére, amelyeket az amerikai katonai pa­rancsnokság azért küldött, “hogy ellenőrizzék a kommunista haderők mozdulatait”, állította Ste­venson. Illetékes körökben felmerült az a kérdés, hogy ez az 1962-es egyezmény megsértését jelen­ti. amely tiltja idegen katonai erők bevetését Laoszba. Stevenson visszautasította azt a javaslatot, hogy 14 ország, amely az eredeti egyezményt megkötöt­te, újra gyülésezzen. Az Egyesült Államok kifo­gásolja Franciaország azon javaslatát, hogy a dél- ázsiai területet semlegesítsék, mert ez valószínűleg azt jelentené, hogy Dél-Vietnamból is ki kell von­nia csapatait. Ehelyett az Egyesült Államok tervezi haderejét megerősíteni Dél-Ázsiában. A Laosszal és Dél-Viet- nammal szomszédos Thailandba akar katonaságot elhelyezni és hadihajókat szándékszik felvonultat­ni Észak-Vietnam tengerpartja közelében. Bizonyos körökben Észak-Vietnam megtámadá­sát ajánlják. Az adminisztráció kért« a kongresz- szust,, hogy erre az évre a dél-vietnami háború ki­adásaira már megszavazott félmillió dolláron felül újabb 125 millió dollárt engedélyezzen. A kongresszus a kért összeget megszavazta, de a szenátusban ellenzék alakult ki a délvietnami há­ború folytatása ellen, Wayne Morse oregoni és Gruening alaszkai szenátor vezetésével. A saigoni kormány elnyomja az ellenzéket Nguyen Khanh katonai diktatúrája, amely már a harmadik kormány a Diem-klikk erőszakos ki­végzése után, egymásután tiltja be a napilapokat, amiért kritikusan Írnak a kormány működéséről. Két nap alatt kilenc napilapot zárt le múlt héten. Azonkívül kilenc politikai ellenfelét letartóztatta Khanh generális, akik követelték, hogy az előző kormány szolgálatában volt és most bebörtönzött katonai vezetőket bocsássa szabadon. A kilenc le­tartóztatottat azzal is fnegvádolták, hogy uj poli­tikai pártot szerveztek a jelenlegi kormánnyal szemben. Már régen tudjuk Az őszi választások előtti propaganda során sok igazságtalanság lát napvilágot, ami máskülönben feledésbe mene. Ide számítható Robert F. Kenne­dy igazságügyminiszternek egy televízió program alkalmával tett alábbi kijelentése is: “A törvény előtt nem mindenki egyenlő az Egye sült Államokban” mert a szegény embernek nincs ugyanolyan lehetősége, mind a gazdag vádlottnak, hogy ártatlannak nyilvánítsák. “Ha figyeljük a vád alatt álló szegény ember ügyét, akkor ugv találjuk, hogy sokkal kevesebb lehetősége van az ügy megnyeréséhez, mint a gazdagnak, akinek bőven telik az óvadékra és ki­választhatja saját ügyvédjét.” [ Az igazságügyminiszter azt is mondta, hogy minden évben sokezer ember, aki nem tud óvadé­kot előteremteni, hónapokat tölt börtönben a tár­gyalások előtt, amikor azután ártatlannak nyilvá­nítják. “A bűnszövetkezetbe, vagy zsaroló bandá­ba tartozók mindig meg tudják szerezni az óva­dékot,” mondotta Kennedy. Kijelentette még, hogy a probléma megtárgya­lására a hó végére szövetségi, állami és helyi biró- sági közegekből álló konferenciát hivott össze. Goldwaler a Republikánus pártnak sem felel meg (Folytatás az első oldalról) csak igy lehet a felszabadító erők tevékenységét és ellátásának útvonalát felfedezni. Goldwater nem kímélne Vietnamban sem or­szágutakat, sem hidat, sem vasutat, mindnek a le­bombázását ajánlja, hogy a nép ellenállását gyen­gítse. Goldwater őrült ajánlata az atombomba haszná­latára a vietnami nép és a szomszédos országok né­peinek elpusztítását jelenti és beláthatatlan nem­zetközi következményekkel járna. Erre Goldwater nem tért ki, de nincs a világon ember., aki meg ne döbbenne, hogy aki az Egy. Államok elnökségére pályázik, képes legyen ilyen embertelen gondola­tokkal foglalkozni. Az egész világra nézve súlyos veszedelmet je­lentene, ha Washingtonban a Republikánus Párt jutna hatalomra. Szószólójának nyílt önleleplezése ezt kézzelfoghatóan bebizonyítja. Várható, hogy az amerikai szavazók, azok is, akik a Republikánus Párt követői, az eddiginél is erőteljesebben fogják kifejezni, hogy a Goldwater- állásponttal nem értenek egyet. Eddigi vélemény- kutatások már elég éles véleményeltéréseket hoz­tak nyilvánosságra a republikánusok követői kö­zött a Goldwater programot illetően. A pártveze­tőségben is zavart okozott a közvéleményben ész­lelt irányzat és ez arra vezetett, hogy szükség fej­lődött ki a Goldwater-állásfoglalás visszautasítá­sára. Eisenhower, a rangidős republikánus, vállalta ezt a felelősséget. A Goldwater-ellénes N. Y. He­rald Tribünét választotta ki arra, hogy errevonat- kozó nyilatkozatát nyilvánosságra hozza, óvatos szavakkal, nevek említése nélkül, ecsetelte az álta­la elképzelt politikust, aki megfelelne a Republiká­nus Párt elnökjelöltjének. Az “előrenéző, jövőt mértékelő”, “békét, polgárjogokat”, és más köve­telményeket mérlegelő, “megfontoltságot” tanúsító tudajdonságok, amiket Eisenhower lefektetett, se- hogysem illenek Goldwaterre. A jelek arra mutatnak, hogy amint a konvenció közeledik, úgy távolodik Goldwater jelölésének le­hetősége. Illetékesek Rockefeller előnyeit tolják előtérbe, de a kettő között az eltérés csupán a de­magógia alkalmazásában van. Rockefeller, a nagy­tőke és imperializmus kimagasló képviselője és a “liberális republikánizmus”, amelynek képviselő­jeként fellép, nem más, mint Goldwater nyílt “ultrakonzervatizmusá”-nak a másik oldala. A Republikánus Pártnak nem szabad hatalomra jutnia az idei választáson. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az amerikai nép szó nélkül elfogadja a Demokrata Párt ugyancsak a nagytőkés érdekelt­ségek kiszolgálására kész vezetőinek irányvonalát. A nép különböző rétegei, a szakszervezetek, a munkanélküliek, a szegények, a néger nép és más kisebbségek állandó harca a mindennapi megélhe­tésért és alkotmányos jogaik érvényesítéséért, a tartós békéért, stb. legyen az az eszköz, amely a politikusok tudatába rögzíti a néppel szembeni felelősségüket és azt, hogy a haladás követelmé­nyeiről nemcsak beszélni kell, hanem hathatós in­tézkedésekkel cselekedni is és eredményeket is fel kell mutatni. A/V\€RIKAI 9 | Published every week by Hungarian Word, Inc. 130 East 16th Street, New York, N. Y. 10003 Telephone: AL 4-0397 Ent. as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879, to the P.O. of New York, N.Y. Előfizetési árak: New York városban, az USA-ban és Kanadában egy évre $10, félévre $5.50. Minden más külföldi országba egy évre $12, félévre $6.50. .........~ "'aigay». ma

Next

/
Oldalképek
Tartalom