Amerikai Magyar Szó, 1964. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)
1964-05-21 / 21. szám
Thursday, May 21, 1964 AMERIKAI MAGYAR SZÓ -- HUNGARIAN WORD A lakbért mindenki meg tudja fizetni Mrs. Aradi, Elwood City, Pa.-ból beküldte hozzánk magyarországi rokonainak levelét, melyből az alábbiakat idézzük: Kedves Nénje! Deréknek látszik az unoka a képen, már felnőtt ember és ha szeret tanulni, annak mindig hasznát veszi. Nálunk azért, hogy valaki tanul, fizetni nem kell, sőt, ha jól tanul, ösztöndijat kap az államtól. Ha majd odanőnek az én gyermekeim és jól tanulnak, én is szeretném őket tovább taníttatni, csak még ez egy kicsit távol van, mert még kicsinyek. Most egy újabb rendelet szerint tiz évet kell járni az elemi iskolába. Ha a gyermek kimarad az iskolából és nem tanul tovább, akkor 18 éves korában elmegy katonának, utána már nekünk nem sokat segit. Elment a nagy tél, hamarosan el kell kezdeni a tavaszi munkát. Mi is szeretnénk befejezni ebben az évben a házunk visszamaradt munkáit, hogy minél előbb a magunkéba lakhassunk. Igaz, hogy ha esetleg máshová akarok menni dolgozni, a lakásból nem kell kimenni, mert itt van egy olyan rendelet, hogy kitenni senkit sem lehet, mégha nem is tud dolgozni, vagy nem tud lakbért fizetni. De a lakbér olyan kevés, hogy mindenki meg tudja fizetni; nekünk van 2 szobás lakásunk, vízvezeték is benn van, ezért egy hónapra 43 forintot fizetünk. A demokrácia nagyon sokat segített rajtunk, szegény embereken. Aránylag mindenki jobban meg van elégedve, mint amikor az uraságnak dolgozott fillérekért. Kérem, Írjon arról, hogy ott hogy megy a munkásoknak, igaz-e, hogy sok a munkanélküli, mert itt inkább munkáshiány van. Szeretettel: a Pethő-család Már eddig is sok kárt csináltak... NILES, O. — Engedjék meg, hogy költőnk, Petőfi szavaival éljek: Egy gondolat bánt engemet. . . S e gondolat minden józan gondolkozásu, haladó szellemű munkást bánthat. Nem vagyok sem tanár, sem iró de ötven éven át szereztem egy kis tapasztalatot a szocialista marxi-lenini tanításokból. Most a kínai és orosz ellentétekről van szó. Nem vagyok sem orosz, sem kinai-ellenes, s úgy látom, hogy ebben a dologban mindkét fél hibás, mert nem lett volna szabad megengedni egyiknek sem, hogy ennyire elmérgesedjen a helyzet és egymást rágalmazzák. Az oroszok azt mondják, hogy a kínaiak letértek a marxi-lenini vonalról, összefogtak a szélső baloldali trockistákkal. Mindent elhiszek, csak éppen azt az egyet nem, hogy a kínaiak trockisták lennének. Hogy ha azt mondták volna az oroszok, hogy a kínaiak sztálinisták, azt inkább el lehetne hinni, mert éppen Sztálin miatt kezdődött a frakcióharc A kínaiak azt mondják, hogy Kruscsev feladta a szociálizmusért vívott harcot, lepaktált a kapitalistákkal, meghátrált Kubában és ezzel gyengítette a szocialista tábort. Azt mondja Mao-Ce-tung, hogy Kruscsev indítványait úgy sem követik a kapitalista országok, eddig sem tartották be, amit elfogadtak és ezután még úgy sem fogják betartani, mert mindig meghátrál előttük. Szerintem ebben a kínaiaknak van valami igazuk. Látjuk, hogy mi történik Dél-Vietnamban. Brazíliában -és a többi gyarmati országokban. Mindenütt ott vannak az amerikai katonák és a felszabadulni vágyó nép ellen harcolnak. S ebben az Egyesült Államok a fő kolompos. De nem azt mondom, hogy mindenben igazuk van, mert Kruscsev elintézte békésen a Karib-ten- geri válságot, hogy nem potyogtak az atombombák a fejünkre. A kínaiak azt mondják, hogy támogatni fogják Kubát az amerikai támadással szemben, s nem ijednek meg az atombombától, mert az csak zsarolás. Ebben a logikában is van valami igazság. Kruscsev azt mondja, hogy Kubát segíteni fogja, ha Amerika megtámadná. Olvastam a Magyar Szó ápr. I6-i számában az orosz kommunista párt és a kínai kommunista párt nyilatkozatát, melyekben nem lehet olyan nagy ellentéteket látni, hogy azért egymás torkát kell elvágni, hiszen éppen ezt várják a kapitalista kormányok. Miért nem fognak kezet és miért nem viszik a gyakorlatba a békés egymás mellett élést? Ezt éppen úgy, s még jobban meg tudja tenni ez a két szocialista testvérország, mint a szocialista országok a tőkés országokkal, ahelyett, hogy egymást rágalmaznák! Mert egyik fél sem tudja biztosan, hogy melyik a helyes taktika, ezt csak a jövő fogja bebizonyitani. Remélem és óhajtom, hogy meg lesz a békesség és egység a két nagyhatalom között, mert ha nem, akkor csak a szocializmus fejlődését akadályozzák aHOGVan én -Cátom... z rja.: EH.TT Szenteli kendöt vegyenek... Az emberi szabadságok megkövetelik, hogy minden ember szabadon gyakorolhassa a vallását. Aki templomba akar járni, járjon oda s mikor a kedve tartja. Aki imádkozni akar, csinálja ahányszor csak szükségét érzi. Aki istenben, szentekben, ördögben, mennyországban és pokolban akar hinni, ne gátolja abban senki, sehol. Ha elfogadjuk ezt az elgondolást, akkor azt is el kell fogadnunk — mert a szabadságok azt is megkövetelik —, hogy aki istentagadó, hitetlen akar lenni, azt ne gátolja, ne akadályozza senki. Aki azt mondja, hogy nem isten teremtette az embert, hanem ember az istent, — helyesebben: emberek az isteneket; aki nem hiszi, hogy akármelyik isten hat nap alatt képes volt összetákolni ezt a tökéletlen, szép-csunya világot, a meggyőződésében ne próbálja senki megzavarni. Legalábbis ne kényszerrel. erőszakkal. Tulajdonképpen ez volt az amerikai alkotmány szerzőinek elgondolása is, amikor a vallást különválasztották az államtól. De kormányunk, amely az alkotmány őrzője és végrehajtója, mégis rávereti a pénzekre, hogy “In God We Trust”, (az istenben bízunk), de valójában ez is csak szemforgatás, mert nem az istenben, hanem a felhalmozott atombombákban bízik és azokra alapítja hazánk biztonságát. Ugyanigv törvényhozóink egyike-másika most alkotmánymódosítással szeretné a nyilvános iskolákban meghonosítani az imádkozást és azt olyanokra is rákényszeríteni, akiknek szülei gyermekeiket már zsenge korban babona-mentes, felvilágosodott utón akarják vezetni addig, amig a saját lábukon megállva, a saját jövőjük sorsát a kezükbe vehetik. A fent kifejtett elgondolás alapján békességben élhetne egymás mellett a hivő és a hitetlen. A baj ott van, hogy akik a vallások prófétáiként szeretnek szerepelni, azok nem akarnak ilyen békés “egymás mellett élést”, mert a békesség nem felel meg érdekeiknek. A prédikálok a saját hitüket szeretnék rákényszeríteni nemcsak az úgynevezett “pogányokra”, hanem még olyan hívőkre is, akik nem az ő templomukban fohászkodnak az egek urához. Az utóbbira példát mutattunk “Dallas, Texas, karácsonyi üzenete” cimü, 1963 december 12-én megjelent cikkünkben, amelyben John E. Douglas kiadványának, a World Evángelism-nek egyik számával foglalkoztunk. Ez a Douglas, aki a hittérítői mesterséget választotta életpályául, nem elégszik meg azzal, hogy Indiában és egyéb vad országban “pogányokat” igyekszik Krisztus zászlaja alá verbuválni, hanem “a római katolikus egyház és a lagymatag protestánsok” elleni éles támadásaival az Úristent, a fiát és az összes szenteket saját magának próbálja kisajátítani úgy, hogy abból másnak ne jusson. Douglas szerint “a NATO és egyéb szövetségesek az Antikrisztus útját egyengetik” és a világ egy negyed részét kontrolláló egyházi szövetségről az a véleménye, hogy “ittas a szentek vérétől és Jézus mártírjainak vérétől.” Ily buzgón és ily áhítattal hittérit ez a Douglas, akit felemelő munkájában Edith nevű felesége és Yvonne nevű leánya támogat. A NATO, a római katolikus és a protestáns egyházak buzgó becsmérlésével ezek hárman terjesztik a “hitet” a lesajnált, elkárhozott “pogányok” között. Nem tudom, minek köszönhetem a szerencsét, hogy ez a “szent család”” a World Evangelism kiadvánnyal havonkint megtisztel. Lehet, hogy komoly céljai vannak szerénységemmel. Talán megtudták, hogy ha nem is indiai, de annak ellenére pogány vagyok és azt remélik, ha minden hónapban elolvasom a protestáns és a római katolikus egyház elleni támadásaikat, akkor végül is megpuhulok és belépek a World Missionary Evangelism kebelébe, ahol Edith és Yvonne tárt karokkal vár reám. Mint minden hittérítő, pap és lelkész, úgy a Douglasok is üzleti alapoki’a fektetik a saját házi WVWWWMWWAWftftnnwwWUWWUWWWWWWI és az egész nemzetközi munkásmozgalomnak ártanak. Már eddig is sok kárt csináltak. M. Fodor vallásukat és annak terjesztését, de a jelek szermi praktikusabb módszerekhez folyamodnak, mint versenytársaik az Urban. Amig ugyanis a különböző egyházak díszes templomokkal, felhőkbe nyújtózó tornyokkal, hatalmas katedrálisokkal toboroznak uj pártolókat és igyekeznek megtartani a régi hívőket, addig ezek a Douglasok mindössza egy szerény havi folyóiratot jelentetnek meg éá azon keresztül szippantják be a különböző címen és célra kért összegeket. Praktikus módszer ez, mert amig templomokat, tornyokat és katedrálisokat évekig, évtizedekig, sokszor évszázadokig tart felépíteni s ahhoz szükséges összegeket összekunyerálni, addig egy ilyen folyóirat összekalapálása csak egy hónapig tart és a jövedelmeket építkezés helyett mindjárt zsebre lehet vágni. Egyik jövedelmező kereseti forrásuk az úgynevezett “Szentelt Kendő“ felajánlása. A hirdetés azt mondja, hogy aki beteg, vagy akit “a Sátán támadásai gyötörnek", azok levélben kérjék a “Szentelt Kendő” elküldését. A kendő felett imádkozik a Douglas család és ima közben meg is érintik a kendőt, amely ezzel válik “szenteltté” és amelyet azután érintkezésbe kell hozni a beteg testrésszel és a hatás nem maradhat el. Orvos és gyógyszer nélkül meggyógyul az áldozat, azaz bocsánat: az illető beteg, vagy megszabadul minden gondtól és gyötrelemtől, amelyet a Sátán okoz. A “Szentelt Kendő” csoda-hatását a levelek tömege bizonyítja... D. H. Írja New Mexico-bóL “Hat dollárt küldtem és két héten belül az isten egy gyönyörű Roper-tüzhellyel ajándékozott meg.” V. Hazel Írja Californiából: “Az imádkozás csodaként hatott. A karom, a szivem nem fáj többé és a tüdőm is rendbejött.” Texasból Írja C. N.: “Hét éves unokáin és négy éves testvére meggyógyult, amikor beteg testükre tették a kendőt, amely felett imádkoztatok.” R. G. Írja No. Carolinából: “A szentelt kendőt rátüztem a könyvre, amelybe adósságainkat jegyeztük és az isten csütörtökön és pénteken ezer dollárt küldött.” D. B. Indiánéból ű-ja: “A szentelt kendő révén az isten nagyszerű állásba juttatta férjemet . Nincs több gondunk.” És igy tovább, és igy tovább: a “Szentelt Kendő” érintésétől elmúlt asztma, gyomorfekély, tüdőgyulladás. oldalfájás, vakbélgyulladás és a Sátántól eredő minden gond, baj és nyavalya. Halleluja!! Kiváncsi vagyok, hogy Johnson elnök, a szenátorok és a képviselők olvassák-e a World Evangelism magazint? Ha nem, sürgősen a kezükbe kell juttatni. Ha igen: gondolnak-e arra, hogy jó lenne a szegénység megszüntetésére előirányzott egy milliárdot megspórolni és ahelyett egy-két millióért “szentelt kendőket” vásárolni a Douglasoktól? Elvégre a szegényeket is gyötrik a Sátán-okozta gyötrelmek, nekik aztán igazán vannak gondjaik és ha egy ilyen kendő érintése Roper-tüzhelyet és csütörtökön és pénteken ezer dollárt eredményez, akkor gyorsan ki kéne próbálni a hatását azokon, akik születésük óta szenvednek és nélkülözik a földi javakat. Látjuk aztán, hogy a “szentelt 'kendő“ révén nagyszerű állásba jutott egy férj és megszűntek a gondok. Itt a finom mód a munkanélküliség megszüntetésére, amin évek óta eredménytelenül törik a.fejüket az ország legkitűnőbb gazdasági szakértői. “Szentelt kendőket” gyorsan West Virginiába, az Appalachiák környékére és mindenhová, ahol a munkanélküliség nyomor szélére juttatott milliókat. Az orvosi ellátás gondjait is elvethetnénk, ha ilyen “szentelt kendők” érintése orvos és gyógyszer nélkül gyógyítja a betegségek válogatott formáit. De elsősorban olyanoknak a FEJÉHEZ kellene ezeket a kendőket érinteni, akik bedőlnek a Douglasok maszlagjának, küldik a pénzt a kendőkért és bebeszélik önmaguknak, hogy annak érintése Sátán-üzésre alkalmas. . . Gyerekkorunkban utcákon át kisértük az Észak- Magyarországból időnkint Érsekújvárba látogató “bocskoros tótokat”, akik a hátukon ablaktáblákat, egérfogókat, bádogedényeket cipelve egész nap kiabálták: “Drótoznyiiii, ablakoznyiiii, pocik-fogót vegyeneeeek!” Tudajdonképpen a Douglasok is ezt csinálják, de a régi-módi utcai árusítás helyett a modern nyomógépek gyártmányaival hirdetik, hogy: “Szentelt kendőt vegyeneeeek!” Régente drótoztattak, fótoztattak, ablakoztattak és egérfogókat vásároltak, akiknek szükségük volt rá. A szentelt maszlagokat megvásárolják napjaink* ban is, akiknek még nem nőtt be a fejük lágya. ___9.
