Amerikai Magyar Szó, 1964. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)
1964-05-21 / 21. szám
Thursday, May 21, 1964 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 7 öt millió öngyilkosság, vagy öngyilkossági kisérlet ELSINORE, Cal. — Eldugott hirt olvastam az egyik újságban, amely arról szólt, hogy az elmegyógyászok megállapították, miszerint az Egyesült Államokban 1962 augusztus és 1964 január között * ötmillió ember próbált öngyilkosságot elkövetni. Mielőtt még ezt olvastam, többször gondoltam arra, hogy Afrikában, Ázsiában, Latin-Amerikában vagy uram bocsá’, talán az úgynevezett “vasfüggöny” mögötti országokban élő istentelenek között vannak olyanok, akik már nem bírják tovább azt a cudar életet és jobb kilátás hiján, maró lúghoz, vagy gyufaoldathoz folyamodnak, hogy véget vesse nek szenvedéseiknek. De nem, mert dr. Ronald S. Mintz, az American Psychiatric Association gyűlésén kijelentette, hogy a házról-házra történő vizsgálat kimutatta, hogy Los Angelesben a megkérdezettek 4 százaléka próbálkozott öngyilkossággal. Ebből kiszámították, hogy egyedül Los Angelesben 75,000, Californiában 500 ezer és az országban nem egészen másfél év alatt, 5 millió volt azoknak a száma, akik egy, vagy több alkalommal öngyilkosságot kíséreltek meg. A megkérdezettek között több volt a nő, mint a férfi. Ennek természetesen főleg társadalmi és gazdasági okai vannak. De egészséges embernek, akár nő, akár férfi, nincsenek öngyilkossági szándékai, ezt a tudósok már régen bebizonyították. Tudott dolog, hogy a családban az anyát terheli a legsúlyosabb felelősség: a gyermeknevelés problémája. Csodálatosképpen a legszegényebb családokban van a legtöbb gyermek, nem mintha ők akarnák a nagy családot, de nincs hová menniök tanácsért, s a vallás is beleszól a tájékozattad szegény emberek életébe. Az öngyilkossági kísérleteknek azonban más okai is vannak. Szinte félve vesszük kezünkbe a napilapokat, melyek — kevés kivétellel — háborúra, faji gyűlöletre, stb. uszítanak. Amikor már idegeink lázadoznak a lapok olvasása ellen, akkor megnyomjuk a televízió gombját, vagy kinyitjuk a rádiókészülékünket, amely készséggel áll rendelkezésünkre a nap bármely órájában.' De itt sincs menekvés. Mert mit hallunk? Kuba külügyminisztere panaszkodik, hogy már a 82. provokációt követte el az Egyesült Államok, beleértve a legutóbbi kémrepülést; Vietnam népének rettenetes szenvedéseiről, amerikai fiuk céltalan pusztulásáról hallunk legújabb híreket. 15 ezer katona édesanyja nem tudja, melyik napon kap értesítést fia elvesztéséről. S minthogy elnökválasztási évben vagyunk, kevés a remény arra, hogy nyugodt, békés életet élhessünk. Kell-e ennél több kommentár az öt millió öngyilkossági kísérlethez? Schubert Az NAACP elítéli a terrorcsapatról szóló rémhíreket A National Association for the Advancement of Colored People newyorki fiókja felhívta nyilatkozatban a rendőrséget és az állami igazgságszol- gáltatási közegeket, bizonyítsák be, hogy a sajtóban napról-napra emlegetett harlemi fehér-ellenes terrorcsapat tényleg létezik. A nyilatkozat követelte, hogy a newyorki államügyész “vessen véget a sajtó által a harlemi lakóvidéket rágalmazó, u.n. vértestvérekről szóló felfújt közleményeknek.” A rendőrség azt jelentette, hogy létezik a Har- lemban egy ifjúsági terrorcsapat, amely fehér lakosok megölésére, vagy megcsonkítására buzdítja tagjait. Ezt a csoportot gyanítják az utóbbi hetekben előfordult harlemi gyilkosságok elkövetésével. A nyilatkozatban az NAACP követelte, hogy Louis J. Lefkowitz államügyész kezdjen vizsgálatokat ebben az irányban, majd ezt mondja: “Addig, amig határozott bizonyíték nincs arra. hogy a sajtóban említett szervezet létezik, határozottan és kereken tagadjuk ezeket a gonosz rágalmakat és felszólítjuk az állami és városi törvény-végrehajtó közegeket, mutassák be azokat a bizonyítékokat, amelyek indokolják a hírek által felkavart hisztériát.” Roy Wilkins, az NAACP vezetője teljesen alaptalannak minősítette a terrorcsapatról elterjesztett rémhíreket. Televizió-interju alkalmával kijelentette, hogy ha vannak is a négerek között a fehérek ellen olyan gyűlölettel eltelt egyének, akik csak terrorcselekedettel elégszenek meg, ezek kevesen vannak és az országban elszórtan élnek, nem szervezetekben. Rev. dr. Donald S. Harrington, a Community Church lelkésze, aljas vádnak nevezte az újsághíreket, “amelyekre a félelem, a rosszindulat és néIrja: Rev. GROSS A. LÁSZLÓ, B.D.Th.M. — Befejező közlemény — Mit akarok ezzel mondani? Ha ez a nagyfokú szétágazás, amelyen a keresztény vallás átesett, lehetséges volt egy olyan környezetben, ahol mindent isteni eredetre lehet visszavezetni, mi csodálkozni vagy megütközni való van azon, ha a szocialista táboron belül, ahol végtére is az alapeszmék egy embernek az agyában születtek meg, szintén előfordulnak nézeteltérések és véleménykülönbségek?! Semmiféle emberi elgondolás nem lehet örök és változhatatlan. Az amerikai alkotmányt az alapitó atyák nagyon körültekintően és — az akkori világosság mellett — igen alaposan fogalmazták meg, mégis évtizedeken belül különböző függelékekkel kellett megtoldani, hogy el ne maradjon az idők és körülmények követelményei mögött. Egy állandóan változó világ az eszmék hajlékonyságát és alkalmazkodóképességét. EGYENESEN MEGKÖVETELI! Marx Károlyban—ezt még az ellenfelei is elismerik — több értelem és tisztánlátás lakozott, mint a többi kortárs-filozófusok tucatjaiban együttvéve, de ő lett volna az utolsó, aki azt állította volna, hogy az ő tételei, tanai és megfigyelései soha, de soha semmiféle módosításra nem fognak szorulni és hogy az ő elgondolásai — minden részletükben — abszolúte örökérvényüek. Legalább egy esetben ő is rossz prófétának bizonyult — azt jósolta, hogy az első proletárdiktatúra a világ leghaladottabb ipari országában, tehát az ő korának meglátása szerint: Amerikában vagy Angliában fog létrejönni és kiderült, hogy az első proletárdiktatúra valójában a világ iparilag legelmaradottabb, feudális birodalmában: Oroszországban, a második pedig a fél-feudális Magyarországban tört ki. Amivel csak azt akarom mondani, hogy Marx jövőbelátása is korlátozott volt és noha a logika őt' támogatta, amikor ezt a jóslatot‘megkockáztatta, a körülmények és fejlemények e tekintetben mégis rossz prófétát csináltak belőle. . . Napjainkban tanúi vagyunk, hogy a szocializmus két óriása: Oroszország és Kina vezetői között komoly elvi és taktikai eltérések keletkeztek és ezek a differenciák mindjobban elmélyülnek. Ezt az áldatlan állapotot rendkívül sajnálatosnak és elszomorítónak találom. A hidrogénbomba és Űrrepülés korában bizony üdvös volna, ha a két óriás tökéletes egyetértésben élne egymással. De ha ez az el- hidegülés módfelett sajnálatos is, semmivel sem tartom tragikusabbnak és veszélyesebbnek, mint Titónak a 16 év előtti letérését az akkor érvényes és sérthetetlen sztálini vonalról. A történelem — a változó idők és körülmények komplekszuma—ezt a kérdést is tisztázta és szilárd meggyőződésem, hogy előbb-utóbb a kinai-orosz konfliktust is rendezni fogja. Ez nem is lehet máskép! Mert ha két egyén, két csoport vagy két nép ugyanazokért az eszmékért hévül, ideiglenes összekoccanások előfordulhatnak ugyan, de tartós ellenségeskedés nem fejlődhetik ki, mivel ennek a keserű levét az ügy előmenetele inná meg, már pedig az ügy mindkét félnek, mindkét csoportnak vagy mindkét népnek egyaránt szent és annak kárát egyik sem akarja — tehát egymásra kell, hogy találjanak hamarosan. Amikor a Moszkva és Peking között fennálló feszült viszonyról véleményt akarunk formálni magunknak, egy végtelenül fontos körülményt nem szabad figyelmen kívül hagynunk és ez az, hogy az oroszországi vezetőség az utolsó évtized során nagyon mélyreható személyi változásokon esett át és minden újabb vezető-egyéniség egy kis uj szint és izt adott a rendszernek. Ez sem meglepő, hiszen minden vezető rányomja az ő egyéni bélyegét az irányítása alatt álló intézményre. És minél nagyobb a vezető, annál jelentékenyebb az a jellegzetesség, amit hozzátesz a rendszerhez. Nos, Sztálintól Kruscsevig meglehetősen hosszú az ut és ha a mai helyzetet összehasonlítjuk a 11 évvel ezelőtti állapotokkal, bizony hatalmas különbségeket látunk. De ezek a változások nem egyszerre, hanem fokról-fokra történtek. Ezzel szemben Kínában a Mao-tse-tung és Chou-en-láj poütikai és ideológiai irányvonalában semmiféle változás nem történt, mert a vezetők a mai napig is ugyanazok, ••••••••••••••••••«••••••••••••••••••••« hány elkövetett gyilkosság adta meg az alapot. Nemcsak a rendőrbrutalitás igazolására szolgál, hanem máris elidegenítette egymástól a különböző fajú nagy néptömegeket.” akik 11 évvel ezelőtt voltak, ők nem állhatnak népük elé egy ilyen vallomással: “Vegyétek tudomásul, elvtársak, hogy 11 éven át helytelen utakon vezettünk titeket, csakúgy, mint Sztálin is hibásan vezette Oroszországot.” Ezt nem is lehet elvárni tőlük, mert ennek a logikus következménye az volna, hogy át kellene adni a helyüket olyanoknak, akik a hibák felidézésében nem voltak részesek. Ők nem proklamálhatják önmagukról, hogy “tegnap sztálinisták voltunk, ma pedig Kruscsevet követjük.” Ez több mint amennyit halandó emberi lényektől le lehet várni. .. Aztán azt se feledjük el, hogy Kina talán most áll a fejlődésének ama fokán, amelyen Oroszország állott Sztálin idejében. Pusztán történelmi reálizmus szemszögéből nézve: az akkori Oroszországnak a sztálini erős kéz, sőt a sztálini erőszak politikája felelt meg legjobban. Ilyen erőskezü vezetés nélkül Oroszország aligha tudta volna átvészelni történetének legválságosabb korszakát és nyugodtan megállapíthatjuk, hogy Sztálin nélkül a Szovjet a sok megpróbáltatás súlya alatt — de különösen a háború folyamán — könnyen összeomolhatott volna. Lehet, hogy Mao és Chou úgy érzik, hogy csak egy sztálini stilusu agresszív magatartás és vasököl tudja együtt tártani és kifejleszteni Kínát — és én nem vagyok hajlandó perbeszállni velük, mert ugv érzem, hogy ők bizonyára jobban ismerik országuk helyzetét, mint én, te vagy ő. . . De aziránt sincs semmi kétségem, hogy ha Kina is átesett volna olyan változásokon, mint Oroszország az elmúlt 11 év alatt, vagyis: Mao után következett volna valaki más, utána megint valaki más, majd ismét valaki más — mint az történt Oroszországban —, és ha Kina is elérte volna a haladásnak, és fejlődésnek azt a szintjét, ahová közben Oroszország eljutott, hát a két ország között semmiféle elvi vagy taktikai különbség sem volna. A ma mu tatkozó nézeteltérés csak egy ideiglenes történelmi, stáció, amely hamarosan a múlt emléke lesz. Nem ez az első ilyen zökkenő és talán nem is az utolsó — de egy egészséges eszme minden ilyen zökkenőt túlél és megerősödve kerül ki belőle! c-to A szocialista világ két titánja közötti viszály bizonyos hamis illúziókat ébresztett azoknak az agyában, akik mindkét óriást egyenlőképpen gyűlölik és mindkettőt'szeretnék lesöpörni a térképről — ha lehetne... Ezek az illúziók meglehetősen széles skálát fognak be. Egyesek nem várnak ettől a konfliktustól sokkal többet, mint Kina fejlődési tempójának némi lelassulását, amit a szovjet-technikusok visszahívásának és egyéb anyagi támogatás beszüntetésének tulajdonítanak; mások arról ábrándoznak, hogy Oroszország — a fenyegető “sárga veszedelemtől” való féltében — mindfokozottabban keresni fogja a Nyugat felé való közeledést és annak érdekében mindenféle — eddigelé elképzelhetetlen — koncesszióra lesz hajlandó; de vannak olyanok is, akiknek a vérmes reménysége odáig merészkedik. hogy a két titán között fegyveres összeütközésre kerül a sor és milyen elbűvölően gyönyörűséges látvány lesz az, amikor a két “közös ellenség” egymást mészárolja rakásra... Hát nekem az az érzésem, hogy az a kukorica, amelyről ezek az éhes és nagyétvágyú ludak álmodoznak, SOHASEM FOG MEGTEREMNI! De azért hadd álmodozzanak. ..! £ Megjött! Itt van! Korlátolt mennyiségben | Most kapható! GYETVAI JÁNOS: KÉT VILÁG KÖZÖTT cimü könyve 224 oldalas, keménykötésben ára $1.50 Töltse ki az alábbi szelvényt még MA! AMERIKAI MAGYAR SZÓ 130 East 16th Street New York, N. Y. 10003 Kérem küldjenek részemre........példánW I Gyetvai könyvéből. Mellékelek $.................-t. Név: .................................................................. \ Cim: .................................................................. j Város: .......................................... Állam:.... HÉTVÉGI LEVÉL Titánok viszálya
