Amerikai Magyar Szó, 1964. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)
1964-04-23 / 17. szám
Thursday, April 23, 1964 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 9 ELŐKÉSZÜLETEK A SAJTÓKONFERENCIÁRA Rendes körülmények között még korai volna szokásos évi sajtókonferencia gondolatával foglalkozni, amelyre a Labor Day Weekenden kerül sor. De ebben az évben rendkivüli helyzet előtt állunk és azért az' Ügyvezető Bizottság idejekorán hozzáfogott a tervek megbeszéléhez. Olyan széleskörű és tartalmában ritkaságszámba menő program körvonalai alakultak ki, hogy szükségesnek találtuk azokat olvasóinkkal közölni, mert kivitelezése csakis közös erővel és együttműködéssel sikerülhet. Az 1963-as sajtókonferencia elhatározta, hogy az 1964-es sajtókonferenciát New Yorkban, a Magyar Szó megjelenésének helyén tartsuk meg. Erre az elhatározásra serkentőleg hatott az is, hogy New Yorkban lesz folyamatban a World‘s Fair és erre az érdekes látványosságra a delegátusokon kívül még számos más olvasónk is szeretne eljönni. Ez alkalmat adna nekünk arra, hogy olyan sikeres és színvonalas sajtókonferenciát tartsunk, amely minden tekintetben felülmúl minden eddigit. Mint vendéglátó gazdák, az Ügyvezető Bizottság, lapunk munkatársai, a New York és környékbeli a olvasótábor mindent meg akar tenni a konferencia teljes sikere érdekében, és hogy a delegátusok, valamint az olvasótáborunkból szívesen látott minden vendég a lehető legkellemesebben érezze magát. A benyújtott ajánlatok megbeszélése közben jöttünk rá azokra a nehézségekre, amelyekkel meg kell és meg fogunk küzdeni. Ezzel csak viszonozni kívánjuk azt a meleg vendégszeretetet, amelyet vidéki városokban nyújtanak olvasóink, amikor sajtókonferenciánkat ott tartjuk. A számos probléma mellett, maga a World’s Fair alkotja az egyik nehézséget. A város felvevő képessége meg lesz terhelve a szokottnál is jobban. Az elszállásolásokkal kapcsolatos érdeklődéseinkre megtudtuk pl. hogy a hotelekben minden szoba hónapokkal előre reverzálva van. Dé az elszállásolásban segítségünkre lesznek azok az olvasóink, akik képesek lesznek egy-két vendéget lakásukon elhelyezni. A probléma megoldható, feltéve, hogy lapbizottságaink is hozzálátnak a maguk területén a sajtókonferencia előmunkálataihoz, megszervezéséhez és a New Yorkba abban az időben ellátogatni kívánó olvasóink is megcsinálják pontos tervüket. Szeretnénk mindazoknak elszállásolásáról gonr doskodni, akik el fognak ide jönni, hogy a sajtó- konferenciánkon részt vegyenek. Azonkívül több napra szóló szórakoztató tervet is kidolgozunk, a World’s Fair és más látványosságok meglátogatására. A Bronxi Műkedvelő Kör készül összeszedni minden tudását és erejét, hogy nívós kulturális programot nyújtson. És vannak meglepetésszerül más tervek is. Elsősorban tudnunk kell azt, hogy kik jönnek el a sajtókonferenciára? Mikor érkeznek? Kivánnak- e szállást? Van-e ismerősük, rokonuk, akinél megszállhatnak? Ha nincs, mit szeretnének inkább —• magánlakásban, azaz barátaink házában, vagy hotelszobában lakni? Meddig szándékoznak New Yorkban maradni? Szeretnénk idejekorán felvilágosítást kapni ezek re a kérdésekre, hogy idejében intézkedhessünk. Labor Day táján New Yorkban nem lesz üres heh?. Mindenről jóval előbb kell gondoskodni. Kérjük lapbizottságainkat, olvasóinkat szívleljék meg fenti kérésünket, küldjék be minél előbb a szükséges felvilágosításokat, hogy ezzel is megkönnyítsék az előkészítő munkánkat. Legközelebb újabb részleteket közlünk sajtókonferenciánk előkészületeiről. E. H. Neuwald: Hol a biztonság mostanában? Barátságos, békés országban... (Petőfi után szabadon) Másfél évvel ezelőtt pesti békebeli ismerősünk s a felesége, jelenleg ausztráliai lakosok, látogattak az Egyesült Államokba és Los Angelesbe is eljöttek. A látogatás fő célja az volt, hogy körülnézzenek, tapogatózzanak és előkészítsék a talajt amerikai bevándorlásra. Annyit tudtunk róluk, hogy a férfi mérnök és kitűnő állami munkában dolgozik. A felesége orvos, jó kórházi és magánpraxissal. Jól megy a soruk, az átlagosnál nagyobb szerencsével dolgoztak és jelentős vagyonra tettek szert. Mi hát az oka annak, hogy életükben már a második kivándorlásra készülnek és Amerikában akarnak letelepedni? Válaszuk ez volt: Jelenlegi tartózkodási helyükön állandó bizonytalanságban élnek. Ausztrália nagy területei lakatlanok, a közeli Indonézia ezernyi szigetén túl sürü a lakosság. Előbb-utóbb uj területre lesz szüksége a rohamosan terjedő színes lakosságnak és elérkezik az idő, amikor az indonéz nép ausztráliai területeket fog követelni. A követelés erejének Ausztrália fehér urai képtelenek lesznek ellentállni. Régi ismerőseink igy látták jelenlegi helyzetüket és azt képzelték, hogy Amerikában nagyobb biztonságban lesznek ők, egyetemre készülő fiuk és a — vagyonuk. Miközben igy évveitek, kitört a kubai krizis és 24 órán át a világ biztonságát atomháború kitörése fenyegette. Gyorsan csomagoltak, egy héttel a tervezett indulási pont előtt repülőgépre ültek és azzal távoztak, hogy “őrültség, ami itt történik, lemondunk a bevándorlási tervről, mert hiszen itt bizonytalanabb a helyzet, mint Ausztráliában.” Néhány hónappal elutazásuk után, mindennapi sétánk közben furcsa “kiárusításra” bukkantunk az egyik mellékutca garázsa előtt. A földre helyezett lim-lom a mexikói és a párizsi “flea market”- okra emlékeztetett. Kíváncsiságból megálltunk és nézőkből vásárlók lettünk. Vettünk villanyórát másfél dollárért, képkereteket ötven centért, deszkadarabokat fél dollárért és két dollárért ágy alá való vas-állványt, amire egyik barátunknak volt szüksége. A jó gumikkal felszerelt, hajtható állapotban levő Cadillac autót nem vettük meg, jóllehet a feltüntetett ár mindössze 125 dollár volt. Érdekelt bennünket, hogy mi késztette ezt az amerikai polgártársat erre a “kiárusításra”. Beszélgetés közben megtudtuk, hogy foglalkozásra nézve ács-asztalos és néhány nap múlva Ausztráliába indul, végleges letelepedésre, mert ott az árak jóval alacsonyabbak, mint nálunk és kisebb jövedelem mellett is jobb lesz a sorsa. De különben is: az a meggyőződése, hogy Ausztráliában a családjával nagyobb biztonságban fog élni. . . Európai utazásaink folyamán á nyugati országokban, azután Magyarországon és Csehszlovákiában is, beszéltünk emberekkel, akik szívesen költöztek volna Amerikába, hogy ott nagyobb biztonságban éljenek. De ugyanott találkoztunk olyan emberekkel is, akik azt mondták: “Miért mennénk Amerikába? Ma azokban az országokban a legbizonytalanabb a helyzet, ahol belföldi gyártmányú, vagy importált atombombákat halmoznak fel. Az Egyesült Államokban, ahol az ilyen bombák fő- lerakata van, a legbizonytalanabb a helyzet, mert katasztrófa esetén elsöprő támadás fogja érni. Maradok, ahol vagyok (Ausztriában, Hollandiában, Belgiumban, Svájcban, Magyarországon), mert itt nagyobb a biztonság.” Újabban amerikai magyaroknak módjukban áll óhazai rokonokat látogatásra kihozatni és ilyenkor a kérdés önkéntelenül felvetődik: vNem akarnátok Amerikában maradni?” Lehet, hogy akadtak olyan látogatók, akik igennel válaszoltak és itt maradtak, de ilyen esetről mi nem tudunk. Ellenben hallottunk számos olyan esetről, amikor a válasz ez volt: “Dehogy maradunk! Ti csak izguljatok, rohanjatok és marakodjatok a dollárért. Mi megyünk haza, ahol nyugod- tabban, nagyobb biztonságban élünk.” Az utóbbira konkrét eset: Egy házaspár, férj és feleség orvos, kitünően jövedelmező szanatórium tulajdonosa. Kihozatták látogatóba a férfi szüleit, akik látják a valódi amerikai jómódot: a fiataloknak nagy jövedelmükből nemcsak autóra telik, hanem a saját repülőgépükön utazgatnak. Minden kényelmet megadnak, és a jövőre is biztosítanak a szülőknek, ha végleg ittmaradnak. Ez esetben is ez volt a válasz: “Rendes nyugdijat kapunk, régi jó barátaink vannak, visszamegyünk Budapestre, ahol mindenünk megvan és gondtalanul, biztonságban élünk.” Nemrégiben fiatal házaspár érkezett városunkba Argentínából. A férfi lámpa-tervező, az asszony varrónő. Gazdaságilag s egyébként is bizonytalanságban éltek a folyton háborgó dél-amerikai országban. Egyelőre tűrhető a soruk: a férfi elhelyezkedett egy lámpa-gyárban, ahol jövője is van, HA a legközelebbi kiállításra készülő lámpái sikert aratnak. Az asszony odahaza dolgozik, jelenleg van munkája... Mi lesz, ha a kiállítás nem sikerül és az asszonynak sem lesz munkája? Mi lesz esetleges betegség esetén? Erről nem beszélnek, mert ezek kellemetlen kérdések, amelyekre nincs válasz, ilyesmikre még gondolni is rosszA napokban valami munkát vittem egy közeli cipő javítóhoz, akinek a cégtábláján szereplő név már messziről elárulta a magyar tőzsgyökeret. “Elmenekült” szülőföldjéről, mert “a kommunisták elvették a házát.” Arról nem tud, vagy nem akar tudni, hogy Magyarországon naponta vásárolnak és építenek modern magánházakat és senki nem tart attól, hogy “a kommunisták elveszik” tőle. . . Itt biztonságban érzi magát, mert dolgozik és a legfőbb gondja, hogy győzze a részletek és a kamatok fizetését, nehogy a bank “elvegye a házát.” Mert ilyesmiről még a mai nagy biztonságban is naponta hall az ember. .. Mi az, ami az emberek “biztonságát” fenyegeti? Elsősorban a háborús veszedelem. Azután: betegség, amely még biztosítás esetén is anyagi romlással fenyeget. A munkanélküliség, amely látszólagos jólétből nélkülözésbe, sőt nyomorba dönthet családokat. Kis jövedelem, állandóan emelkedő árak, amelyek még a legszerényebb életmódot is kényszerű leszűkítéssel fenyegetik. És nem utolsó sorban: a kisebbségi csoportokhoz tartozókat sértő megkülönböztetések. A fentieket figyelembe véve: hol van “biztonság?” Ki tud erre válaszolni? A legnagyobb veszedelem: a háború árnyéka fedi az egész világot, mert egv harmadik világháborút nem lehet Európára, vagy Ázsiára korlátozni. Annak mindent elsöprő ereje az egész világot megsemmisítéssel fenyegeti. Munkanélküliség jelenleg csak a Népi Köztársaságok területein ismeretlen, de ott nagyrészt még mindig a múlt háborúk, forradalmak és ellen- forradalmak okozta károk helyrehozásán fáradoznak a dolgozó milliók. Betegség esetén — Amerika kivételével — minden kulturállamban részbeni, a népi köztársaságok országaiban teljes védelmet nyújtanak a fennálló rendelkezések. Az Egyesült Államokban — sajnos — magától a betegségtől való félelmet fokozza az a körülmény, hogy azt sokszor teljes anyagi romlás kiséri. Kis jövedelmek, emelkedő — gyakran megfizethetetlen — árak leírhatatlan nyomorban tartják Dél-Amerika, Afrika, Ázsia lakosságának túlnyomó többségét, de még a spanyol, olasz és görög “kul- turállamokban” is milliók élnek emberhez nem méltó sorban. A világ leggazdagabb országában, az Egyesült Államokban, most indul túl szerény keretek között harc a szegénység kiküszöbölésére, mert nem lehet leplezni a tényt, hogy az amerikai családok 13%-ának 2,000 dollárnál kevesebb, 5 százalékának pedig 1,000 dollárnál kevesebb az ÉVI jövedelme. Nem is beszélve olyan családokról, amelyeknek évi jövedelme 4—500 dollárt tesz ki Az emberek milliói kivándoroltak olyan országokból, ahol csak nyomor és üldözés volt osztályrészük. Mások ragaszkodnak a megszokott környezethez, mert félnek más országok, más városok bizonytalanságától, vagy: mert nincsen módjukban az utazás, a költözködés, uj körülmények között uj életet kezdeni. Mégis, újra kérdezzük: hol van hát biztonság? Hol élhetnek emberek — nemcsak gazdagok, jómódúak, kiváltságosak, hanem AZ EMBEREK, MINDEN EMBER születési jogánál fogva —, hol élhet úgy, hogy a jelen ne nyomorgassa, a jövő ne aggassza, gyermekei, unokái sorsára ne legyen gondja? Elfogadható válasz-e, hogy ott, ahol a BÉKE, az emberi méltóság, munkalehetőség, szegénység meg szüntetése és az ország javainak egyenlő elosztása a jelszavak? Ott, ahol ezek a jelszavak nemcsak ígéretek, nemcsak jelszavak maradnak, hanem buzdítások tettekre, megvalósításra. Nem tudom, de szeretném tudni. Senki nem tudja, de mindenki tudni szeretné. Egyelőre csak reméljük, hogy tudni fogják gyermekeink és az ő gyermekeik, akik ezt az általunk formált világot örökségnek kapják. PAUL’S SHELL SERVICE ; GAS, OIL, BATTERY, TIRE, AUTO PARTS 19505 Allen Road — Melvindale, Michigan ;I ; Telefon: WA 8-9806 — SZŐKE PAL, tulajdonoaS . 4 Kl f mu
