Amerikai Magyar Szó, 1964. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)
1964-04-23 / 17. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, April 23, 1964 Paál Máthé: Nógrádi megírja az igazságot “ . arra a megállapodásra jutottam, hogy külső “...nehéz helyzetükön csak otthon lehetne sebenyomás szerint a vásárlóképesség a vártnál giteni... de a kommunisták nem törődnek az magasabb és jóval magasabb, mint a háború öregekkel, a munkanélküliekkel, mert az az eleműi Magyarországon.” vük, aki nem dolgozik, az ne is egyen.” A fenti két idézet a Szabadság—Népszava ikerlapokban jelent meg március 25-én. A jobboldali a 4-ik oldalon, mint szerkesztői üzenet, a baloldali a 2-ik oldalon Nógrádi Béla, a Szabadság volt szerkesztőjének, most állandó külmunkatársának, “Egy turista Magyarországon” cimü cikkében. Ebben az az uj, hogy ezideig az ikerlapok minden oldalán olvashattunk a jobboldali idézethez hasonlókat, akár a szerkesztőség, akár a külmun- katársak Írásaiban. Ha naivak volnánk, azt kellene hinnünk, hogy Gombos Zoltán ismét megtért. De ismerve őt megtanultuk, hogy nála lelkiisme- retfurdalás nem létezik. A Nógrádi-féle cikkek tévedésből jöhettek be a lapjaikba és annak Nógrádi ismét megissza majd a levét, akárcsak a múltban, amikor az igazságnak megfelelően próbált Írni, feltéve, ha még most is eléri őt Zoltán urnák a papok és a Magyarországból kiebru- dalt politikusok által irányított keze. Nem hiszem, hogy Nógrádi meg fog haragudni, ha az igazság magvetőihez méltón, segítünk elhinteni azt a tiszta igazságot, amit magyarországi látogatása alkalmával tapasztalt.Kétségtelen, hogy a “liberális” Zoltánok éppen úgy kiátkozzák, mint a nyilas növendékek, de legyen vigasztalására, hogy egészen jó társaságba keveredik. Ott vannak Lengyel Menyhért, Ince Sándor, Szirmai Albert és mások, akik — miként ő — boldogan tértek vissza magyarországi látogatásukról, mert látták, hogy a szülőföld népe jóltáplált, jól ruházkodik és a legjobb utón halad, hogy Magyarország történelmében először boldog, független és szabad legyen. Mint másokat, Nógrádit is meglepte a vámvizsgálók udvariassága, gyorsasága, a podgyászát ki ;em nyitották, kellemes szórakozást kívántak és már ment is az autó a jól ismert, de régen nem látott város felé. Rögtön feltűnt, hogy a Ferencváros nyomortanyái helyén “uj, modern épületek nőttek,” a “főútvonalak jól vannak világítva és sok a neon fényreklám, a mellékutcák rosszul vannak világítva”; az autóforgalom különösen meglepő volt a részére. “A háború előttihez hasonlítva, nagyméretűnek hat, lovaskocsit egyáltalán nem látni.” Mit ir az életnívóról Természetesen figyelte a közönséget az utcán és a következőket állapítja meg: “A közönség jól táplált és jól öltözött — nem abban az értelemben, ahogy ezt ebben az országban értjük, hanem úgy, hogy senki sem hord rongyos, vagy akár foltozott ruhát. Az üzletek zsúfolásig vannak rakva áruval.” A vizsgálódás eredménye az, hogy “az élelmiszer, a közszükségleti cikkek, beleértve a lakbért, olcsók,, az iparcikkek pedig drágák.” A nyugdíjazás korhatára férfiaknál 60, nőknél 55 év. Ismételten megállapítja, hogy nem látni “rongyos embert és foltozott ruhát” és hogy a közszükségleti cikkek árát a kormány alacsonyan tartja, s erre egy példát hoz fel: “Tavaly a kormány elhatározta, hogy felhívja a nőket, hogy a magyar nők legyenek csinosak és jól ápoltak, tehát a fodrászati és kozmetikai szolgálat dijait olcsón állapította meg. A tetejében egész sereg fodrászüzletet nyitott. Egy nő megmosathatja a haját és berakathatja, azonkívül maniküröztetheti a körmeit 12 forintért, ami nem több 50 centnél. Nyilvánvaló, hogy az államnak ez a szolgálat többe kerül, mint amennyit bevesz érte, ennek folytán más szolgáltatások árát, amelyeket nem tekint elsőrangú szükségletnek, arány- '—nrla.ml magasan állapit ja-meg.” így érti meg Nógrádi Béla, hogy a nép nemcsak jól él, hanem az iparcikkek magas ára ellenére is jól ruházkodik és az “autótulajdonosok száma is egyre szaporodik.” Elcsodálkozik más szolgálatokon is, amig mi a lakbérért keresetünk 25—30 százalékát fizetjük, addig ott a dolgozó 100—200 forintot fizet egy kétszobás lakásért, beleértve a konyhát és fürdőszobát, ami az ő átszámítása szerint 5—10 dollárt jelent, s aki többet keres, az többet fizet; igy a kevesebbet keresők gyermekei elől nem veszi el az élelmet a házbér. A gyári étkezésről ezeket állapítja meg: “A nap főétkezése a déli ebéd, amiért az üzemben 3 forintot számítanak.” Azt ugyan nem írja meg, de más jelentésekből tudjuk, hogy ez levesből, húsételből, főzelékből és valamilyen dessertből áll. Az oktatás olcsóságát is meglátta: “Az iskoláztatás ingyenes, az elemitől, azaz az általánostól az egyetemig, kivéve, hogy a gyermekért fizetni kell, ha a napközi otthonban marad, ahol tanítói felügyelet alatt tanul és napi két étkezést kap, heti 50 forintért.” Napi két étkezős, azaz 12 étkezés 50 forint, s ahol több gyermek van, ott kevesebbet fizetnek. Ez gyermekenként 2 dollárt tesz ki. Folyik az építkezés Megállapítja azt is, hogy a kormány sokat költ a műemlékek fenntartására, “általában lázas építkezés folyik és ennek látszatja is van, a régi házak tatarozása mellett modern munkásnegyedeket építenek, a régi Auguszta nyomortanyák helyén most modern 5—6 emeletes munkásházak épültek.” Persze meglátja a hibákat is és szívesen mutat rájuk, de megjegyzései nem rosszakaratuak. A mi kormányunk évek óta küzd azért, hogy a nyugdíjasoknak egy nagyon kezdetleges, nem is annyira orvosi, mint kórházi biztosítást nyújtson. Nógrádi csak éppen megjegyzi, hogy “orvosi kezelés, gyógyszer, üdülés ingyenes, vagy pedig csupán jelképes csekély összeget kell fizetni.” Ehhez nemcsak azt kellett volna hozzátenni, hogy a kórház is ingyenes, hanem hogy “jelképes csekély összeget kell fizetni a szemüvegért, müfogakért és más segédeszközökért.” Minden amerikai, aki orvosi és kórházi kezelésben részesült, tudja, hogy milyen hatalmas összegeket kell fizetni ezekért, valamint a gyógyszerekért, amiket magyar testvérei ingyen kapnak; ez nemcsak a családfőre vonatkozik, hanem a család mindenegyes tagjára is, s emellett a magyar dolgozó betegség esetén megkapja a keresetének 50— 75 százalékát, s igy nem történhet meg, hogy hosz- szabb betegség vagy operáció teljesen eladósitja a családot. Mit ir a mezőgazdaságról? A mezőgazdasági viszonyokat Nógrádi valószínűleg csak könyvből és felületesen ismerte meg, ez meglátszik ennek ismertetésénél is. Miután az orosz, a jugoszláv és lengyel helyzetet érinti, a következőket írja: “... azt kell mondanunk, hogy a magyar kommunista kormány aránylag sikeres volt a kollektivizálással, mert a mezőgazdasági lakosságnak 98 százaléka dolgozik termelőszövetkezetekben és legalább is, külső jelek szerint, beletörődött sorsába.” Itt persze nem szabad elfelejtenünk a magyar földbirtokrendszer múltját, “a hárommillió földnélküli jánost”, akik tulnyomórészben más földjén dolgoztak, s hogy az ország megművelhető területének fele nagybirtok volt. A birtoktulajdonosok száma legfeljebb ezrekkel volt mérhető... a földművesek többsége nem érezte, hogy elvettek tőle valamit, hiszen földje amúgy sem volt. A kisbirtokos, az úgynevezett “zsíros paraszt” volt a legkeményebb ellenálló. Azután megállapítja Mr. Nógrádi, hogy a “termelés viszonylagosan esett”, s hogy mi a “viszonylagos esés”, azt nagyon helyesen igy magyarázza meg: “A termelés a legfontosabb gabonanemüek- nél nem csökkent és figyelembe veszem azt is, hogy a régebben állandó ínséggel küzdő mezőgazdasági lakosság táplálkozása csakugyan jelentősen emelkedett, mint ahogyan előzőleg megjegyeztem.” Arról ir, hogy a kormány rengeteg összeget fektetett be a mezőgazdaság gépesítésébe, de a termelékenység emelkedése azt nem hozta be. “Egy rövid körutat téve a Dunántúlon, azt a benyomást szereztem, hogy a mezőgazdasági lakosság életszínvonala jelentősen emelkedett. A falvak lakossága jól táplált, sőt a falusi viszonylatban jól öltözött... Minden valamirevaló falunak van kul- turháza, ahol néha a ‘pesti művész elvtársak’ tartanak előadást.” Megállapítja, hogy nagy erőfeszítés történik a falvak utcáinak kövezésére és villanyvilágítására, de nem vette észre a modern falusi iskolákat és hogy mit jelent a háztáji gazdálkodás, viszont megírja: “Uj kórházak épülnek és a falusi lakosságnak nemcsak ingyenes orvosi tólátásban van része, hanem két-három heti üdültetésben is. A magyar viszonyokkal ismerős látogatónak nem könnyű megszokni a látványt, hogy az öreg földművesek és pásztorok villogó müfog- sorral járnak.” ★ Mindez bizony másként hangzik, mint amit eddig a Szabadság tintakulijai Írtak. Jó, hogy egyszer már megjelent az igazság a két napilapban is. Persze Nógrádi nem mondott semmi újat* ezt az igazságot a mi lapunk állandóan hangoztatja, és megírták ezt az amerikai nagylapok tudósítói is; ögyanezeket tapasztalták az ott járt turisták. Mivel a cikkek végén ott állt, hogy “folytatjuk,” természetesen érdeklődéssel vártuk a folytatást egy héten keresztül, de az a gyanúnk, hogy hiába is várjuk, hogy a cikkek eredeti formájukban megjelenjenek. Egyszer már lenyelették a “békát” Mr. Nógrádival, amikor az igazságot megírta, de ma már független ember, akit nem tudnak leterrorizálni és igy reméljük, hogy van benne annyi önbecsület, hogy nem áll be a hazug rágalmazók sorába. Miért szorulnak közsegélyre dolgozó családok? New Yorkban, egy négytagú családnak heti 125.51 dollár jövedelemre van szüksége ahhoz, hogy szerény körülmények között fedezhesse megélhetési szükségleteit. Az idősebb, nyugalomba vonult házaspár 62.14 dollárból fedezheti ugyancsak szerény, de kielégítő életszínvonalát. Ez a Community Council of Greater New York megállapítása, s mintegy irányvonalnak ajánlja a jóléti szervezetek alkalmazottainak (social workers), akik családok társadalmi, egészségügyi és financiális tanácsadóiként végeznek szolgálatot. A családi költségvetési irányvonalakat a megélhetési árak évi tanulmányozása alapján fektette le a fenti szervezet. Bizonyos mozgási szabadságot is nyújt szűk keretek közti szabad választásra a bevásárlást illetőleg. A költségvetés lehetőséget nyújt némi háztartási gép beszerzésére de nem automobilra; kisebbszerü egészségügyi kiadásokra, de nem nagyobbmérvü operációkra; szerény életbiztosítási kötvényekre, de nem jelentős bankbetétekre. A tanulmány a Bureau of Labor Statistics árkimutatásainak adatait használta fel a költségvetési színvonal összeállításánál. Ha minden családnak meg volna a fent kimutatott keresete, szegény körülmények között élnének, de nem szorulnának közsegélyre. Illinoisban Goldwater a republikánus elnökjelölt Illinoisban az elnökjelölési választáson Barry Goldwater arizonai szenátor nyerte el a republikánus szavazatok 63 százalékát. Győzelme nem volt olyan nagy, mint amilyennek kampányvezetői előre beharangozták, akik 80 százalékos győzelmet jósoltak neki. A választási szakértők nagy jelentőséget tulajdonítanak annak, hogy Goldwaternek Illinoisban nem sikerült olyan nagy többséget szereznie, mint amire a nagy költséggel megrendezett kampány alapján számítottak. Meglepő nagy számú szavazatot kapott mellette Margaret Chase Smith, Maine republikánus szenátora, :aki azért tétette nevét az illinoisi jelölő listára, hogy a Goldwater-ellenes republikánusoknak alkalmuk legyen kifejezni ellenszenvüket Illinoisban. A választólistán szereplő két név mellett, kézzel beirt szavazással Henry Cabot Lodge jóval kevesebb és Richard Nixon elenyészően kevés szavazatot kapott. PÁNCÉLOS ÜTKÖZET. A belga kormány AMX-30 jelű francia gyártmányú páncélosok beszerzését tervezi a belga hadsereg részére, annak ellenére, hogy az amerikaiak dömpingáron ajánlották az M-60-as USA típust. Az USA külügyminisztérium most a washingtoni belga követ értésére adta: barátságtalan cselekedetnek tekinti Belgium döntését. Washington amugv is imv véli. hnov Rpigjntn, amely, csakúgy mint De Gaulle, elhárította részvételét a NATO közös atomerejében, teljesen a francia elnök politikájának útjára lépett. ★ A TÖRVÖNYSZÉKNEK kellett engedélyt adnia Brüsszelben arra, hogy egy belga műkereskedő eladhasson egy brüsszeli múzeumnak egy kétezer éves múmiát. A rendőrség ugyanis a múmia eladását eltiltotta. Indokolás: hullákkal kereskedni tilos!. .. J___________
