Amerikai Magyar Szó, 1964. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)
1964-04-16 / 16. szám
Thursday, April 16, 1964 AMERIKAI MAGYAR SZÓ HUNGARIAN WORD 15 A nemzetközi vita Az Amerikai Magyar Szó ebben a számában terjedelmesen foglalkozik a nemzetközi munkás- mozgalomban felmerült vitás kérdésekkel. Olvasóink különböző nézetüek, de azért, mint öntudatos munkásokat mélyen érdeklik őket a munkásmozgalmi kérdések. Jónéhányszor szemrehányást kaptunk már, hogy lapunk nem foglalkozik kellően a kérdéssel. 1963 februárjában kifejeztük abbeli óhajunkat, hogy a nemzetközi munkásmozgalom vezetői jöjjenek közös nevezőre és harcoljanak a békés együttélés nemes céljáért. Azon törekvésünkben, hogy az egységet ne bontsuk meg, mulasztást követtünk el, hogy a kérdéssel nem foglalkoztunk rendszeresen. Meggyőződésünk az, hegy lapunknak továbbra is az amerikai nép érdekeit kell szem előtt tartania; legjobb tudásunk szerint kell bemutatni a szocializmus előnyeit, leleplezni az itteni amerikai— magyar és egyetemes reakciót, harcolni az amerikai munkásság érdekeiért és támogatni minden kisebbség küzdelmét a jobb életviszonyokért. Lapunk terjedelme nem ad teret arra, hogy ezekkel a kérdésekkel részletesen és rendszeresen foglalkozzunk, de arra fogunk törekedni, hogy az eseményeket a legtárgyilagosabban közöljük és ezáltal olvasóinkat tájékoztassuk. Az alábbiakban igyekszünk a lehető legrövidebben rámutatni azoknak a kérdéseknek a hátterére, amelyekkel a nyilatkozatok foglalkoznak. Lehetetlen volna a sok százezer szóból álló kinai és szovjet dokumentumot és a cikkek tucatjait, amelyek a nézeteltérések különböző részleteit tárgyalják, lapunkban közölni. A kinai nyilatkozat, amelyre úgy az MSzMP nyilatkozata, mint a Pravda cikke hivatkozik, nincs a kezünkben. A N. Y. Times ezzel kapcsolatos hírében azt írja, hogy a kinaiak személyileg támadták Kruscsevet és követelik a leváltását. Most két kinai cikket közlünk amelyek rámutatnak arra a két kérdésre, mely bennünket legjobban érdekel: 1 a békés együttélés a különböző rendszerű országok között; 2. a békés átmenet a szocializmusba. A fenti nyilatkozatokon és cikkeken kívül az Amerikai KP nyilatkozatát is közöljük, amelyet még 1963 elején jelentettek meg ebben a kérdésben. ★ A nemzetközi munkásmozgalomban már régen lappanganak az elvi különbségek és sok próbálkozás történt arra, hogy ezeket elsimítsák. 1957-ben 12 ország kommunista pártja, 1960-ban pedig 81 kommunista párt adott ki nyilatkozatot ebből a célból. Bár a nyilatkozatokat úgy a szovjet, mint a kinai kommunista pártok aláírták, azoknak keresztülvitelét a saját felfogásuk szerint alkalmazták. A nyilatkozatok megtörténte után a kérdésről számtalan polémia jelent meg úgy a szovjet, mint a kinai sajtóban, az egyik a “dogmatizmus”, a másik a “revizionizmus” ellen emelve szót. A szovjet KP 22. kongresszusán név szerint az albán KP ellen hangzott el kritika, s ekkor Chou- En-lai, a kinai KP egyik vezetője, tüntetőleg kivonult az értekezletről, megkoszorúzta Sztálin sírját és hazautazott. 1962-ben a bolgár és magyar KP-k kongresszusán név szerint az albán KP-t kritizálták, az olasz és cseh KP-k kongresszusán az albán KP mellett a kinai KP-t is név szerint vették kritika alá. Érdemes megjegyezni, hogy ezeket az eseményeket megelőzően, Kina név szerint támadta a jugoszláv kommunisták szövetségét, mint revizionistát, amit azonban nem tartott a pártegység megszegésének, mivel a 81 párt konferenciája a jugoszlávokat névleg, mint revizionistákat emlegette. A 81 KP s munkáspárt nyilatkozata, amely itt a New Century Publishers kiadásában jelent meg, többek között ezeket mondja: “A KP-k egyhangúlag elitélték a jugoszláv-féle nemzetközi opportunizmust, mint a modem tipusu revizionista ‘elméletek’-et koncentrált formában.” Mig a polémiák folytak, addig a szovjet és jugoszláv pártok és államok között barátibb hangulat fejlődött ki, s ugyanakkor a helyzet a szovjet és kinai KP-k között mindjobban elmérgesedett. A fentemlitett pártkongresszusok után a kinai KP központi bizottsága 1962 dec. 15-én “Világ Az Amerikai Kommunista Pártnyilatkozata a nemzetközi vitáról A béke megmentéséért folytatandó nemzetközi politikai irányvonalát a szocialista tömb két nyilatkozatban fektette le. Az egyiket 1957-ben fogadta el 12 ország kommunista pártja, a másikat 1960-ban hozta létre 81 ország kommunista pártja vezetőinek közös konferenciája. Mindkét nyilatkozat azt az irányelvet fogadja el, hogy a különböző társadalmi rendszerű országok háború nélkül oldhatják meg felmerülő nézeteltéréseiket és hogy a háború elkerülhető a földön. A Szovjetuniónak a tartós béke érdekében kifejtett intézkedései legutóbb a kubai krízisben jutottak kifejezésre. “Az amerikai nép az egész emberiséggel közösen, megkönnyebbülten sóhajtott fel, amikor nemrégen a Karib-tengeren lefolyt krízis idején elhárították az atomháborút, valamint Kuba megszállását, ami egy ilyen világháborút előidézhetett volna”, kezdi az Ám. Kommunista Párt nyilatkozata. És megállapítja: “A katasztrófát elsősorban a Szovjetunió a békés egymás mellett élés politikájának határozott és engedékeny alkalmazásával kerülte el, amiben a marxista világmozgalom majdnem teljes egészében támogatta; s hozzájárult a kubai nép és a Fidel Castro által vezetett kormány békés álláspontja ; a semleges országok által a világbéke érdekében kifejtett nyomás; a kapitalista országokban levő békeerők, beleértve a saját országunkét is, amelyek “ne legyen háború Kuba miatt” jelszó köré csoportosultak.” A Nyilatkozat leszögezi, hogy a kubai krízis jelentőségének helyes kiértékelése nagy fontossággal bir a világbékéért folytatott küzdelem szempontjából “és a jelenleg vagy a jövőben Távol-Keleten, Berlinben, Afrikában vagy Dél-Ame- rikában felmerülő veszélyes helyzetek helyes meg oldására.” A Nyilatkozat visszautasítja egyes amerikai reakciósok állásfoglalását, amely az amerikai erőszakpolitika győzelmét igyekszik belemagyarázni az eseményekbe, amely elöl a Szovjetunió — szerintük — meghátrált. “A Karib-krizisből leszűrt ilyen hamis következtetések veszéllyel és katasztrófával terhesek.” “Ebből a szempontból az Am. Kommunista Párt sajnálattal kénytelen ellenezni a Kinai Kommunista Pártnak a Karib-krizisből és a békés egymás mellett élésről általában kifejtett álláspontját.” “A Kinai Kommunista Párt téves és veszélyes politikája, amelyre a kubai eseményekről kifejtett véleményét is alapozza, már az utóbbi évek előző nyilatkozataiban is megnyilvánult és legélesebben abban a vezércikkben domborodott ki, amelyben az Olasz Kommunista Pártnak a konvencióján kifejtett álláspontjával száll síkra.” Az olaszokéhoz hasonló álláspontokat fogadtak el az európai szocialista országokban az utóbbi hetekben megtartott pártkonvenciókon is. Az amerikai Nyilatkozat a továbbiakban megerősíti saját előző állásfoglalását a békés eg(yüttélésről, a nézeteltérések békés utón való megoldásáról. Leszögezi, hogy az imperializmus elleni harc a békéért és szocializmusért elsősorban a szocialista erők egységét követeli meg. Ennek az egységnek az alapját a 81 párt által elfogadott Nyilatkozat alaptételei alkotják, amiket a marxizmus- leninizmus tanításának az uj világhelyzetre való helyes alkalmazásával fektettek le. A legutóbbi kommunista pártkonvenció a Német Demokratikus Köztársaságban folyt le a testvérpártok — beleértve a kinai párt — küldöttei jelenlétében. A békés egymás mellett élés helyességét fejtette ki Kruscsev a konvención mondott beszédében, amely “a békés versengés eszközével megteremti a legelőnyösebb feltételeket a szocializmus győzelméhez a kapitalizmus felett.” Ezzel szemben a kinai kommunisták megalkuvásnélküli elvi nyilatkozatai az atomháború pusztító veszélyét zúdíthatják az emberiségre, amelynek következményeitől senki sem mentes, Kina sem, mond-, ta. Az elvi ellentétek megoldása szempontjából azt ajánlotta Kruscsev, hogy a kommunista pártok szüntessék meg a támadást egymás ellen, adjanak alkalmat a felhevült kedélyek lecsillapítására és egy kedvezőbb alkalommal újra összejönnek az elvi kérdések tisztázására. munkásai egyesüljetek” címen felhívást adott ki, ki jelentve, hogy mivel a pártkongresszusokon nyilvános támadásban részesültek, a nézeteltérések** a közvélemény elé hozzák. Lehetetlen volna a sok százezer szóból állé 4» vagy 9 kinai dokumentumot és a cikkek tucatjait lapunkban közölni. így csak egynéhány kö*- ponti kérdéssel foglalkozunk: a kinaiak állásfoglalásával, amelyek időközönként elhangzottak, a Pravda legutóbbi vezércikkével, valamint a Magyar Szocialista Munkás Párt nyilatkozatával, amely most jelent meg az április 4-i ünnepségek alkalmával. Minthogy a fentemlitett okoknál fogva lapunk nem foglalkozhat terjedelmesebben a kérdéssel, azt ajánljuk, hogy azok, akiket az elméleti kérdések érdekelnek, olvassanak erről a következő kiadványokban: Political Affairs, megjelenik a 832 Broadway, New York 3, N. Y. címen, a “Worker” c. angolnyelvü hetilap, 23 W. 26. St., New York 10, N. Y. cimen, a World Marxist Review, amely Kanadában jelenik meg, a 42—48 Stafford St., Toronto 3, Ont. cimen, valamint a Peking Review melyet meg lehet rendelni a China Books and Periodicals-tól, 292 Gough St., San Francisco 2, Calif, cimen. A Magyar Szó, olvasótáborának kívánsága, valamint az országos lapkonferencia határozata értelmében a kérdés legtárgyilagosabb megközelítését fogja alkalmazni bármikor, amikor erre szükség lesz. VMAMVWUUUMAAAMUWVWUVVVIMtMWtfWWUVUVVW A Political Affairs 1963. októberi számából: A békés egymás mellett élés politikája Pártunk, az Egyesült Államok Kommunista Pártja, a békéért folytatott küzdelmet mindig legfontosabb feladatának tekintette és mindig határozottan a békés egymás mellett élés politikája mellett foglalt állást. “Az Egyetlen Lehetőség: A Békés Egymás Mellett Élés” cimen Gus Hall a következőket irta: “A világ marxistái, magunkat beleértve, azon az állásponton vannak, hogy a békés egymás mellett élés politikája összeegyeztethető az osztályharc, a kolonializmus felszámolásával, a szocializmus világszerte való elterjedésével és elősegíti célkitűzéseit. Meggyőződésünk nemcsak az, hogy ez az irányvonal helyes, hanem az is, hogy a jelen korszak adott helyzetében bármilyen más politika csak vereségre és visszaesésre vezethet.” Az élet bebizonyította ennek a politikának a helyességét, nem kis méi’tékben az atomtilalmi szerződés létrehozásában. Meg vagyunk győződve, hogy a jövő további bizonyítékot fog szolgáltatni és jogosan büszkék lehetünk, hogy a hozzávezető politika a miénk volt és hogy eltántoritha- tatlanul küzdöttünk mellette. Ezt a politikát a Kinai Kommunnista Párt most kétségbe vonta. A kinai párt tevékenysége veszedelmes szakadár folyamatot indított meg a szocialista táborban, a nemzetközi marxista mozgalomban és világszerte megbontotta az anti-im- perialista erők egységét. A helyzet nagyon komoly és következményei beláthatatlanok. Reméljük, hogy a világ-szocializmus és kommunizmus megvalósításának közös óhaja végül mégis túlerőre jut és megmenti az egységet. Á múltban mindig csodálattal és elismeréssel adóztunk a Kinai Kommunista Párt ragyogó teljesítményeinek. Mindig, mindenki számára követendő példának állítottuk oda taktikai hajlékonyságát és bölcsességét, a legnehezebb körülmények között is. Ugyanakkor mindig tisztában voltunk abbeli kötelességünkkel, hogy kitartó harcot folytassunk az U.S. imperializmusnak a Kinai Nép- köztársaság ellen irányuló minden egyes támadásával szemben. Mindig állhatatosan követeltük; hogy a U.S. imperializmus vonuljon ki Taiwanból és küzdöttünk azért, hogy a Kinai Népköztársaság elfoglalhassa helyét az ENSZ-ben. Mindezekért továbbra is küzdeni fogunk, őszintén reméljük, hogy a kinai vezérek maguk is keresni fogják az egységes küzdelem útját a közös ellenség leküzdésére. A jelen helyzetben szükséges, hogy határozottan megvédj ük a kommunista világmozgalomnak: és pártunknak ideológiai álláspontját. Mindenek- felett megkétszerezett erővel kell küzdeni a'békés egymás mellett élés megvalósításáért. Ezen kérdés felett nincs habozás és megalkuvás, mert ez az egyetlen ut a világbéke és a szocializmus meg* valósítására. HWWWtVVWWWtW\>MWtUWVWWW\>m HARCOLJUNK A BÉKÉÉRT. HAI,ADÁSÉRT, AZ EMBERI JOGOKÉRT!
