Amerikai Magyar Szó, 1964. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)

1964-04-16 / 16. szám

Thursday, April 16, 1964 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 7 LEVÉL, MELY VEZÉRCIKKNEK IS MEGFELEL KALIFORNIA. — Nem tudom, milyen mérték­ben szolgálta a nácizmus áldozatainak ügyét Kál- lay Miklós beadványa a német kártérítés ügyé­ben, de még kevésbé látom értelmét annak, hogy ezt nyolc évvel később olvastam a Magyar Szóban. Számtalan magyarnyelvű lap jelenik meg az Egye­sült Államokban, akárcsak a világ sok más részé­ben, amelyek mind arra törekednek, hogy tisztára mossák a magyar fasizmust. Hogy ez milyen mér­tékben sikerül nekik a nyugati államokban, azt önök is tudják. Itt pedig sokkal nagyobb becsben részesítik az idemenekülő fasiszta gyilkos gazem­bereket, mint saját bennszülötteiknek egy bizo­nyos, de nem kis részét. Vegyük pl. a fekete bőrű lakosságot, amely több mint 10 százaléka a teljes népességnek. Az a nézetem, hogy ha a négerek­nek ugyanannyi joguk volna, mint a világ külön­böző országaiból idemenekült fasisztáknak, akkor nem volna kisebbségi probléma és még kevésbé harc az emberi jogokért, melyekért 100 évvel ez­előtt ontották vérüket az emberek ebben az or­szágban. , Vagy vegyük azokat az elemeket, akik távol áll­nak mindenfajta baloldali mozgalomtól, de becsü­letesen és emberségesen gondolkodnak; ha van elegendő bátorságuk, hogy kifejezésre is juttas­sák véleményüket, akkor az üldözések sorozatát kell elviselniük. Ha a fentemlitett beadványt figyelmesen elol­vassuk, kétségtelenül megállapíthatjuk, hogy csak a német nácizmus okozható a magyarországi egy­millió zsidó kipusztitásáért; mintha Magyarorszá­gon nem is lett volna fasizmus, nyilas mozgalom, amely a beadványban említett kormányok teljes elismerésében és támogatásában részesült. Pedig 1938-ig is voltak zsidóellenes törvények (pl. a numerus clausus) és a zsidókat mindenféle jelzőkkel illették (üsd a zsidót, büdös zsidó, stb., stb.), amiket a törvény nem tiltott. S ha a zsidót megverték, vagy agyonütötték, s a tettesek vé­letlenül kézre kerültek (mert általában a zsidó­verőknek, vagy gyilkosoknak a törvény sohasem jutott a nyomukra), akkor éppoly enyhén kezelték őket, mint itt kezelik, különösen a déli államok­ban, a néger-verőket, vagy néger gyermekek orv­gyilkosait. Általában ezeknek sem szoktak a nyo­mukra akadni. Nem kétlem, hogy a németeknek nyomást kel­lett gyakorolniuk bizonyos mértékben a magya­rokra, de azt se kétlem, hogy nem kellett magu­kat nagyon megerőltetni, mert elég érett volt a helyzet arra, hogy a lehető legegyszerűbben vég­rehajtsák gyilkos terveiket. Nem lehet azt állítani, hogy a Horthy-rendszer nagyon különbözött a né­met fasizmustól, ha bizonyos mértékig próbálták is leplezni a világ közvéleménye előtt a rendszer fasiszta jellegét. A Horthy-pribékek pl. a legke­gyetlenebb mészárlásokat vitték véghez a 19-es forradalom letörése után és az elnyomatás leg­sötétebb korszakát létesítették a két világháború között. A Horthy-rendszer egyengette a fasizmus útját Magyarországon és a német fasizmus nyomása csak meggyorsította a folyamatot. Azt állítja Kállay, MWWUVWVUWIAAAAlMiniWWVUWUWVWVVVVM SZALAL jemeni elnök csehszlovákiai látogatásá­nak eredményeként barátsági és együttműködési szerződés jött létre a két ország között. ★ A LEGFELSŐBB BÍRÓSÁG két külön határozat­ban megerősítette a trösztellenes törvényeket, amikor kimondta, hogy a kereskedelemben egy­mással versengő nagyvállalatok nem egyesülhet­nek. j=" =^—— ■ = # Megjött! Itt van! Korlátolt mennyiségben Most kapható! GYETVAI JANOS: KÉT VILÁG KÖZÖTT cimü könyve 224 oldalas, keménykötésben ára $1.50 Töltse ki az alábbi szelvényt még MA! AMERIKAI MAGYAR SZÓ 130 East 16tb Street New York 3, N. Y. Kérem küldjenek részemre........példányt Gyetvai könyvéből. Mellékelek $. . . .........-t. I Név: .................................................................. Í Cim: .................................................................. í Város: .......................................... Állam:.... hogy “sem a törvényhozás, sem a kormány részé­ről zsidó-ellenes intézkedések nem történtek Ma­gyarország ezeréves történelmében.” Nem kétlem, hogy állítása megfelel az igazságnak, de vajon me­ri-e nyugodt lelkiismerettel állítani azt is, hogy Magyarországon sohasem üldözték a zsidókat? Mindaz, amit Kállay állít, ha mérvadó is, csak ab­ból a szempontból az, hogy ő is, akár a hozzá ha­sonlók, tisztára akarja mosni annak a rendszer­nek a legsötétebb szégyenfoltját, amelynek ő hű­séges kiszolgálója volt. A Kállay, Imrédy, Bárdos- sy, stb. kormányok csak nagyon kis mértékben különböztek egymástól, de semmiesetre nem volt különbség köztük az alapvető problémát illetően. Mindannyian ugyanazt a cél szolgálták, amit min­dennek lehet nevezni, csak humánusnak nem. Amit Kállay és a többiek állítanak, ma már nem számit, mert a minden képzeletet felülmúló bor­zalmakat az emberiség nem fogja, túl könnyen el­felejteni. Ha az ilyen fajta mocsok néha ki is szó­ródik a történelem szemetesládjából, akinek az útjába kerül, az legfeljebb az utszéli árokba löki, ahonnét úgy is el fogják takarítani. De igenis szá­mit, ha a lap hasábjain kinyomtatjuk, majdnem egy évtizeddel később, azt a megjegyzést fűzve hozzá, hogy a “közérdeket kívánjuk szolgálni ez­zel.” Szeretném tudni, milyen mértékben szolgálja a közérdeket, milyen közérdeket és kiét? Van egy munkás közérdek és a Magyar Szó olvasóit, velem együtt, ez érdekli mindenek felett. Azután van egy kapitalista közérdek és a kapitalizmust szol­gáló különböző jobb- és szélső-jobboldali közérdek, amit egyszerűen kapitalista-fasiszta közérdeknek nevezhetünk, ami minden tekintetben ellenkezik azzal az érdekkel, amit a Magyar Szó van hivatva szolgálni. “Személyes felelősségem teljes tudatában — ír­ja Kállay — kijelentem, hogy 1938 után a Ma­gyarországon bevezetett zsidó-ellenes intézkedése­ket az akkori Németország uralkodójának nyomá­sa alapján léptették életbe és ennek következté­ben a morális, politikai és jogi felelősség nem az akkori és saját határozóképességétől megfosztott magyar kormányközegeket illeti, hanem kizárólag a német nácizmust.” A fenti sorok ki lettek hang­súlyozva és a szerkesztőség hozzáfűzi: “a hang­súly a miénk.” No már most, miért nem magyarázta meg a szerkesztőség, hogy miért fektetett ezekre a sorok­ra hangsúlyt? Mi az álláspontja a fenti sorokkal és általában a beadvánnyal szemben? Az a tény, hogy a beadvány megjelent a lapban, valamint az, hogy a fentieket kihangsúlyozták anélkül, hogy a legcse­kélyebb mértékben is kifejezésre juttatnák állás­pontjukat, valahogy azt a benyomást kelti bennem — s talán sok más olvasóban is —, hogy egy véle­ményen vannak Kállayval és azonosítják magukat a beadvánnyal. Nézetem szerint maga a beadvány, de különösen a hangsúlyozott részlet, próbálja a felelősséget el­hárítani a magyarországi fasizmusról a majdnem egymillió zsidó kipusztitásáért. Ugyanakkor Kállay elhárítja a felelősséget teljes egészében úgy saját­magáról, mint elődeiről és utódairól. A munkáslapok általában azzal emelkednek ki a többi lapok közül, hogy nemcsak a mindennapi eseményeket hozzák, hanem a munkásérdekek szemszögéből elemzik az eseményeket és kulturá­lis szempontból sokkal nivósabbak, mint a kispol­gári lapok. Amellett, hogy az olvasó értesül a na­pi eseményekről, fejleszti felfogó képességét, szé­lesíti látókörét, úgy politikai, mint osztálykülönb­ség szempontjából öntudatossá neveli és arra kész­teti, hogy tovább fejlessze kulturális, politikai és gazdasági ismereteit. A legjobb bizonyíték arra, hogy a lap tényleg eleget tesz ennek a hivatásának, a “Levelek a Szerkesztőhöz” rovat, melyben az olvasók nagy­része kifejezésre juttatja érzelmeit, gondolatait. Ami pedig az olvasók szeretetét illeti a lappal szemben, azt a legjobban a hetenként legalább fél­oldalon megjelenő adakozók listája bizonyítja, ezek az adakozók nagyon gyenge keresetükből, vagy még gyengébb nyugdijukból — ha bármilyen ke­véssel is — de áldozatkészen hozzájárulnak a lap fenntartásához és a szerkesztőség egyéb fontos szükségleteihez. Én is azért olvasom a lapot, mert szeretem amit és ahogyan ir, sokat tanultam ab­ból, amit a munkáslapok és általában a munkás irodalom az olvasónak nyújt. Ha értelmi képessé­gem csupán csekély mértékben is arra a pontra emelkedett, hogy el tudok igazodni a napi esemé­nyek útvesztőjében és ki tudom selejtezni a rosz- szat a jóból, az osztályharc szempontjából szemlél­ve a dolgokat, azt nemcsak tapasztalataimnak kö­szönhetem, hanem mindenek felett annak az ok­tató hatásnak, amit a munkás sajtó és irodalom gyakorolt reám. Persze a toliforgatás nem köny- nyü részemre, s nehéz verejtékcseppek áztatták homlokomat, amig e sorokat sikerült valamennyi­re értelmes formába öltöztetnem. Estéről-estére, több mint egy héten át írtam és közben a levélpa­pír tömkelegét dobtam a papírkosárba, mig végre megállapodtam, hogy ennél jobbat nem tudok ír­ni. Ezzel azt szeretném kihangsúlyozni, hogy ami­hez az ember nem ért, vagy amit nem tud köny- nyen és egyszerűen megcsiszolni, azt nem is csi­nálja szívesen. így vagyok én is, nem szívesen Ír­tam e levelet, először azért, mert túl nagy meg­erőltetést kívánt részemről, azután meg azért, mert nem szívesen kritizálom azokat, akikkel kö­zösséget érzek, még hozzá a közösségnek azt a fa­ját, amit a szolidaritás, az osztályközösség, stb. fe­jeznek ki a legékesebben. Ha mégis rááldoztam időmet és energiámat, azt csak azért tettem, mert túl sok közösséget érzek mindazzal, amit a Magyar Szó képvisel, s a kritika és önkritika mindig a munkásmozgalom egyik legerősebb fegyverének bizonyult saját hibáinak, gyengeségeinek leküzdé­sében. Remélem, hogy sikerült oly mértékben kons­truktívnak lennem a fenti sorokkal, amennyire eredetileg szándékomban volt. Egy olvasó ★ SZERKESZTŐI MEGJEGYZÉS: Köszönjük leve­lét. Lapunk jónéhány olvasóját érdekelte, hogyan állítják be ezt a kérdést a politikusok 20 évvel ké­sőbb. Tény az, hogy a bevezetésben nem magyaráz­tuk meg eléggé a beadvány közlésének okát. Ugy- látszik némely olvasónk figyelmét elkerülték a beadvány előtti és utáni cikkek, különösen Paál Máthé külmunkatársunk Írása, amely lapunk véle­ményét képviselte ebben a kérdésben. Igaz, hogy a történelmet nem lehet megváltoztatni és a tör­téntekért azoknak kell viselni a felelősséget, akik azoknak előidézői voltak. Üzenet Ferency Lajosnak 1928-ban New York Cityben (Corona-ban) rövid ideig együtt dolgoztam veled, s akkor bátor mun­kás harcost ismertem meg benned. Sajnálatomra azóta nem volt tudomásom hollétedről, mig a múlt­koriban a Magyar Szóban nem olvastam, hogy életben vagy és 8 napi kórházi ápolásod alkalmával is a Magyar Szó érdekét tartottad szem előtt és 5 uj címet küldték Gratulálok munkásságodhoz. Sze­retnék veled összeköttetésbe lépni. M. Giel 57 Washington Dr. Watchung Boro, Plainfield, N.J. Adományok Keszthelyi Rita, bajai kisleány részére RHODE ISLAND. — Keszthelyi Rita, bajai kis­leány szivén végzendő műtét fedezésére mellékelek öt dollárt és kívánom, hogy sikeres legyen az ope­ráció, hogy felnőtt korában hasznára legyen a ma­gyar népnek. Kívánom, hogy édesapja is minél hamarabb bekapcsolódjon szülőhazánk jólétének építésébe. Fojthó József SOLON, Ohio. — Itt küldünk 10 dollárt Keszt­helyi Rita bajai kisleány útiköltségéhez, s kívá­nom, hogy sikerüljön az operáció, hogy egészség­ben nőhessen fel aggódó szülei örömére. John Takács BRIDGEPORT, Conn. — Megszívleltem a la­punkban megjelent felhívásukat Keszthelyi Rita bajai kisleány szomorú helyzetét illetőleg. Ha nél­külöznöm is kell, ide mellékelve küldök 10 dol­lárt továbbításra. J. Feczkó ★ Fojthó József $5 — P. és K. Hensperger $5 — Kassai Miklós $10 — Feczkó J. $10 — Takács John $10 — L. Szentmiklósy $10 — Dán Szilágyi 5 dollár.-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------­Amerikai Magyar Szó 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Mellékelem hozzájárulásomat, $.....................-t, Keszthelyi Rita, bajai kislány részére. Név:................................................................. • • Cim: ...................................................................... Város:..........................................Állam:.............

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom