Amerikai Magyar Szó, 1964. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)
1964-04-16 / 16. szám
4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, April 16, 1964 viéág fn. TOVÁBBI HOZZÁSZÓLÁS AZ UKRAJNAI ANTISZEMITA KÖNYVHÖZ Irta: PAUL NOVICK a Morning Freiheit szerkesztője Mult lapszámunkban irtunk az Ukrajnai Tudományos Akadémia kiadásában megjelent könyvről, amely a vallásellenes propaganda nevében ténylegesen antiszemita propagandának felel meg, úgy szövegében, mint Ízléstelen karikatúráiban. Az ilyen megbocsáthatatlan hiba elkerülhetetlen következménye, hogy azoknak a szovjetgyülölőknek a malmára hajtja a vizet, akik eddig is megragadtak mindenféle alkalmat a Szovjetunió befeke- titésére. Ezek az elemek egy percre sem állnak meg azt kérdezni: Hogyan lehetséges ilyen könyvnek a megjelenése a Szovjetunióban? örülnek az ilyesminek, mert hazug propagandáikat most “kézzelfogható példá”-val vélik alátámasztani. Azok azonban, akik a haladás és a szocializmus ügyét szivükön viselik — és mi is ezek közé sorozzuk magunkat — joggal megállapíthatják: A Szovjetunió, amely annyi véráldozattal és hősiességgel küzdött Hitler ellen és megmentette sokmillió lengyel zsidó s mindazon zsidók életét, akik most Ukrajnában, a Balti államokban és a Szovjetunió többi részein laknak, mindig következetesen megvédte a kisebbségek jogait. Megkülönböztetés nélkül jutottak előtérbe, a többi kisebbségekkel együtt a zsidók is, a tudományokban, a művészetekben, az iparban és a politikai életben. A náci háborús bűnösök kikutatásában és megbüntetésében a Szovjetunió elől járt már akkor, amikor még Nyugat-Németországban nem erőltették meg magukat ezen a téren. A Sztalin-időszak alatt, a tagadhatatlan nagy, történelmi eredmények mellett, égbekiáltó bünö- ket'is elkövettek a Szovjetunióban, amelyeket később, a 20. pártkongresszus napvilágra hozott. A személyi kultuszból eredő politikai elfajulások tragikus áldozatai azonban nemcsak zsidók voltak, hanem a párt és az állam fontos állást betöltő vezető személyiségei, a művészi és irodalmi világ kiválóságai. 1956-ban, a Sztalin-korszak elkövetett bűneinek felderítése nyomán, uj szellem alakult ki. A haladó szellemű emberek között sokan megállapították, hogy a Szovjetunióval való barátság nem kell és nem szabad, hogy megakadályozza az objektiv, de jóindulatú kritikát és hogy nagyobb szolgálatot tesznek a Szovjetunió és a szocializmus előrehaladásának, ha rámutatnak a hibákra. Sokan azonban később meghátráltak ettől az állásponttól. Hogy mennyire helytelen volt ezen lépésük, arra legjobb például szolgál a most Kievben megjelent, említett könyv. A Moszkvában megjelenő Komsomolskaya Pravda kifejtette, hogy a vallásellenes propagandát olyan módon kell alkalmazni, hogy az ne sértse meg a vallásos emberek érzelmeit és csak tudományos alapon kell foglalkozni a kérdéssel. Ugylát- szik, hogy vannak, akik nem képesek megfelelően alkalmazni ezeket az utasításokat és az is lehet, hogy még mindig vannak meghúzódó antiszemiták, akik felhasználva a vallásellenes propagandával nyújtott lehetőségeket, ilyen módon hozták nyilvánosságra rejtett érzelmeiket. A vallásellenes propaganda kifejtésénél nem szabad, hogy az illetékesek megfeledkezzenek arról, hogy volt egy Hitler és egy Streicher, akiknek véruralma 6 millió zsidó áldozatot követelt. Igaz, a szovjet lakosság ennél sokkal több emberáldozattal adózott a háborúban, de mi csak azt emeljük ki, hogy a világ zsidó lakosságának egyharmada csupán azért pusztult el, mert zsidó volt. Ennek kitörölhetetlen nyoma maradt a zsidók lelkületé- ben. Evvel az üggyel kapcsolatban egyéb kérdések is felmerülnek. Nemrégen a lengyel Novosty hír- szolgálat arról számolt be, hogy egy lembergi zsidó templomot becsuktak, mert az egyházi vezetők között üzérkedőket fedeztek fel. Ha szükség van a templomra, mert vannak, akik odajárnak, akkor miért zárják azt be? Vegyünk például egy szállodát. Ha az igazgatóját üzérkedésen érik, be kell ezért csukni a szállodát? Természetes, hogy a bűnösök ellen eljárást kell indítani, de az egész intézményt mégsem lehet érte kárhoztatni. Miért kell imakönyveket és egyéb vallási szereket külföldről beszerezni, miért nem lehet azokat ott előállítani, ha szükség van rájuk? Ugyanez áll a maceszra és a zsidó naptárra is. A Trud hírlap panaszképpen jelentette, hogy az Izraeli Misszió egyik alkalmazottja szovjetellenes propagandával teli zsidó naptárt osztott szét (amelyben meg sem említették május elsejét). Az efajta naptár terjesztése természetesen megengedhetetlen a Szovjetunióban. Miért nem tudnak a templomok maguk zsidó naptár előállítani és híveiknek kiosztani? Ha mindezeknek előállítására kellő módot adnának a Szovjetunióban, avval kihúzzák a talajt a szovjetfalók antiszemitizmust kiáltó vádaskodásai alól. A kievi könyv megjelenésének mozgásba kellene hozni ezeknek a kérdéseknek az alapos átértékelését a Szovjetunió részéről. A legfontosabb megoldásra váró kérdés, a lappangó antiszemitizmus könyörtelen kiirtása és azoknak a megbüntetése, akiket ebben bűnösnek találnak. Ezek az elemek ugyanakkor szovjetellenesek is, mert mérgező tevékenységükkel aláássák és megfertőzik a szocialista társadalom építő munkáját. A nap erejét nem lehet letagadni azért, mert napfoltok is vannak. A szocializmus és a haladás erői az egész világon mindenütt megőrzik a Szovjetunióhoz való ragaszkodásukat. Ez az érzésük nem fog kárt szenvedni azáltal, ha észreveszik a hibákat és felhívják rájuk a figyelmet. Az őszinte és jóindulatú kritika csak megerősíti azokat a kötelékeket, amelyek a szocializmusért küzdő embereket a Szovjetunióhoz fűzik. Az osztrák kancellár nyilatkozata Klaus kancellár és a két héttel ezelőtt hivatalba lépett uj osztrák kormány többi néppárti tagja április 6-án mutatkozott be a külföldi és az osztrák sajtónak. A káncellár igyekezett jelentéktelennek feltüntetni a Habsburg-kérdést, majd hanMár hetekkel ezelőtt Írtak egyes nyugat-kanadai lapok arról, hogy az itteni szélső jobboldali mozgalom jól olajozott torkú szónokai mind nyíltabban gyüléseznek és vad, anti-kommunista agitációt fejtenek ki. Ezek az első hírlapi jelentések is nyugtalanították a közhangulatot, de most már olyan méreteket ölt a zabolátlan, gyűlöletet szító propaganda városunkban, hogy nem hallgathatok tovább felőle. Calgary, Albertéban a “The Albertan” nevű liberális napilap riportere, Bili Almolky ad részletes tájékoztatást a Christian Action Movement nevű szervezet keretein belül teljesen náci mintára rendezett felolvasásokról és előadásokról. Almolky aki márc. 2-án megjelent első cikkét már élesen figyelmet keltő — Peddles Hate in Calgary — címen hozta nyilvánosságra, azóta is állandóan tájékoztatja olvasóit a fajgyűlöletet szitok lélekromboló tevékenységéről. Öt dollárért vásárolt jogosítvánnyal tudott bejutni a gyűlésre, amelyen a legnagyobb meglepetésére, többnyire közép- és főiskolai hallgatók vettek részt. A felolvasó és előadó urakat már cikke bevezetésében gyülöletszitóknak és boszorkányvadászoknak nevezi. Majd igy mutatja be őket: Eric Butler melbourne-i (ausztráliai) illetőségű dzsungel harcászati kiképző tiszt volt, mig Pat Walsh, francia-kanadai, előző foglalkozása “self-styled RCMP undercover agent”, aki elkeseredetten küzd a kommunizmus ellen. Ezen urak az egész országot végigturázzák és előadásaikon a University of North Carolina professzorának, dr. W. C. George- nak egy nyomtatványára hivatkozva igyekeznek hallgatóik előtt a négereket a fehér faj alárendeltjeiként bemutatni. “A professzor ur tudományos megállapitása az, hogy a négerek már 300 éve itt élnek Amerikában, a civilizált fehér nép között, de egy néger tudóst sem találunk. Legfeljebb egy- egy énekes, ha kikerül közülük. De zeneeszközt már fehér ember készít számukra!” Tehát—mondják a náci szónokok — a professzor ur bebizonyította, hogy a néger faj biológiailag alárendeltje a fehér fajnak és ezt olyan módon igyekeznek hallgatóiknak beadni, mintha erről másként gondolkodni, teljesen keresztényellenes dolog lenne. Persze a tudós professzornak, mielőtt ezt a tudományos megállapítást tette, illett volna betérni valamelyik könyvtárba és fellapozni a “March of the Cross” c. könyvet, amely eléje tárta volna a kereszténység történelmét; hogy miként indult el goztatta: az Osztrák Néppárt nem enged abból az álláspontból, hogy “a Habsburg-kérdés jogi jellegű ,amit idővel csakis a jogállam alapján lehet megoldani.” (Bár Klaus cáfolta, hogy tárgyalások folytak a Habsburg-vagyon visszaszolgáltatásáról, a nagypolgári Presse éppen most hozta nyilvánosságra: Alsó-Ausztriában több mint 1,200 hektár kiterjedésű Habsburg-birtokok felparcellázását tervezik. A befolyó összegeket a néppárti vezetés alatt álló földművelésügyi minisztérium kapná meg, hogy azokat Habsburg Ottó anyagi kártalanítására használják majd fel.) Klaus kancellár azt is kijelentette, hogy kívánat tosnak tartja a kulturális kapcsolatok elmélyítését a szomszédos kelet-európai államokkal. Szovjet tiltakozás a szardíniái i nyugatnémet rakétakisérletek ellen A római szovjet nagykövet felkereste az olasz külügyminisztériumot, s ott kijelentette: az olasz: külügyminisztériumnak az ez év január 20-án kelt szovjet kérdésre adott válasza lényegében megerősíti, hogy a nyugatnémet fegyveres erők engedélyt kaptak az olasz hatóságoktól, hogy rakétafegyverrel kísérleteket végezzenek Szardínia szigetén. ^ A nyilatkozat rámutat az olasz külügyminisztérium próbálkozásainak törvénytelen voltára, amelyekkel meg akarja indokolni a békeszerződés 68. cikkelyének olasz részről történt megsértését. Ez a cikkely kötelezi Olaszországot arra, hogy' nem segíti elő a német fegyverkezést. Az olasz külügyminisztériumnak azon állításait, amelyek szerint a kísérleteket magáncégek végzik rakétahajtómüvekkel kapcsolatos tudományos kutatások céljából, nem lehet elfogadni, mivel ismeretes, hogy a szardíniái Salto di Cuirrá- ban katonai rendeltetésű kísérleteket végeznek a nyugatnémet fegyveres erők képviselői is. Olaszország tehát akkor, amikor rakétafegyverek kipróbálására olasz löteret bocsát a Bundeswehr rendelkezésére, közreműködik a nyugatnémet re- vansisták rakétafegyverkezésében. ezelőtt 2000 évvel Jeruzsálemből és milyen utat tett meg azóta. Ebben a könyvben sok minden más között annak a bizonyos 300 évnek a történelmét is megtalálta volna, amit a professzor ur nem a hiteles adatokon alapuló történelemből idéz, hanem amiket fajgyűlölő érzései diktáltak. A fentnevezett vallástörténelmi könyv 180. oldalán, amely pontosan az amerikai történelmet tárgyalja, az alábbi újsághirdetés látható: Slave’s Auction. May 18, 1829. Slaves for sale. S ezután az eladásra szánt rabszolgák hosszú névsora következik. S ez mindössze 135 évvel, s nem 300 évvel ezelőtt történt. De Lincoln Ábrahám is, még 1851-ben egyik philadelphiai beszédében arra helyezte a hansgulyt, hogy ő nem hisz abban, hogy egyik ember előjogokkal, mások alárendelten születnek. Ezekután kérdezhetjük George professzor urat, mennyit változott a négerek alsó és felsőfokú oktatása 1829, illetve 1851 óta? S milyen lehetőségük volt főiskolai és tudományos téren szellemi versenyre kelni fehérbőrű embertársaikkal? Talán ezt kellene elsősorban mérlegelni, mielőtt az amerikai néger népet tunyasággal és alacsony erkölcscsel vádolnánk! Mr. Butler azután egy rikító svasztikával díszített nyomtatványra hivatkozva szidta a zsidókat, hogy azok, mint nemzeti kisebbség, csak alárendelt jogokkal élhetnének közöttünk, már csak azért is, mert aki zsidó, az komunista is és aki kommunista, az egyben zsidó is. S mindezek után a szónok urak igyekeztek hallgatóikat arról biztosítani, hogy ők — mármint Butler és Walsh — Isten szent népei közül jönnek, akiknek az a küldetése, hogy megmentsék a keresztény fajt a sátán megszállottjaitól, a kommunista zsidók és négerek veszedelmes hatalmi törekvéseitől. Befejezésül egy listát vettek elő és felső iskolai tanárokat, rádió- és televízió-kommentátorokat, sőt a Calgary Central Library egy értékes női alkalmazottját is kommunistasággal vádolták, kijelentve, hogy ezeket, mint nem-kivánatos elemeket Moszkvába kellene küldeni. Ezen események hatása alatt nem kis aggodalommal kérdezik a békés, nyugodt életre vágyó emberek egymástól, hogy nem fenyegeti-e szörnyű veszély ezt a kis meglévő demokráciánkat az, ami napjainkban történik? A. V. tfWVWWVVWWtAWVWUWVWWWVWUWMUVWVUWWWMMUWVui «/WWWWM/UVVWIWWWWVV»WVVWMM/WWWVV«A< A FAJGYŰLÖLŐK ELŐRETÖRÉSE KANADÁBAN
