Amerikai Magyar Szó, 1964. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)
1964-04-16 / 16. szám
1 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, April 16, 1964 HérVéGI £€V€C írja: Rev. Gross A. László B. D., Th. M. “VILÁGVEZETŐI” SZEREPÜNK Valósággal elképesztő, hogy a mi vezető politikusaink (bár államférfiaknak titulálhatnám őket, de erre a cimre — sajnos — nem szolgáltak rá!) milyen rövidlátóak és tehetségtelenek. Szinte megfoghatatlan, hogy egy ilyen hatalmas ország, amely a nagy tudósok, filozófusok, irók és művészek impozáns seregét tudta kitermelni magából, közel két évszázados történelme során alig egy tucat olyan államférfit tud felmutatni, aki kiállja az összehasonlítást más országok nagyjaival. Vagy talán ott a hiba, hogy az igazi nagyok ebien az országban nem juthatnak szóhoz, mert a törpe politikusok számbelileg erősebb szövetsége < {torlaszolja előlük az érvényesülés útját? Politikai rtkerei itt csak a középszerűségeknek lehetnek; a nagytehetségüeket elnémítják, elbátortalanítják, elgáncsolják és lehurrogják, mert kimagasló képességük, mellett a többiek szánalmas, nevetséges liliputi példányoknak látszanának. Ezeknek a törpéknek aztán gondjuk van arra, hogy az őket kedvezőtlen megvilágításba helyező óriásokat a politikai porondon kívül tartsák. Ha mégis — a véletlenek szerencsés összejátszása következtében — egy-egy igazi tehetség bekerül a hangadók kicsiny csoportjába, azt vagy megalázzák, kigunyol- ják, kompromittálják, vagy pedig korruptálják — azaz önmagukhoz hasonlóvá alakítják át... Itt nem a tehetség, bölcsesség, tisztánlátás, hanem az erős könyök a legfőbb tényező abban, hogy ki jut az éh-e. Itt az ostoba, felületes, de bombasztikus, hangok zűrzavarától és fülsiketítő zenebonájától nem lehet meghallani a józanság és bölcsesség csöndes szavát. Lelkemre mondom: én nem irigyelném fogadott hazánktól a “világvezetői” szerepet., amelyet egész önkényesen kisajátítottunk magunknak, ha volnának olyan államférfiaink, akik világviszonylatban is megállják a helyüket. Hiszen lehet valaki kitűnő külügyi államtitkára az Egyesült Államoknak, aki ennek az országnak az önző érdekeit sikeresen megvédi, de ahhoz, hogy rz úgynevezett szabad világ kollektiv külpolitikáját harmonikus egységben tartsa, sokkal nagyobb felkészültséggel és sokkal szélesebb látókörrel kell bírnia, mint amennyit egyedül az ő országa sajátos érdekei megkívánnak. Hasonlóképpen lehet valaki jó elnöke ennek az országnak — sziik látókörű, lo- káloatrióta szempontból — és ugyanakkor csapnivalóan rossz vezetője a “szabad világnak.” Mert 1,érdem szeretettel: hogyan lehet valaki példaadó, inspiráló vezetője a világnak, ha minden kezdeményezését, minden elgondolását az a “legfőbb” elv irányítja, hogy vajon az megfelel-e az Egyesült Államok sajátos, önző érdekeinek?! Ha mindent abból a szempontból mérlegel, hogy az hasznos-e, kedvező-e a saját országára nézve, akkor ipso facto nem alkalmas a világvezetői szerepre, mert igen gyakran megtörténik, hogy a világ kollektiv érdeke nem pontosan azonos az Egyesült Államok pillanatnyi érdekeivel. Olyan világvezető, akinek a lépteit elsősorban vagy kizárólag a saját országa mindenkori érdekei irányítják, könnyen pusztulásba viheti a világ többi részét — és azzal együtt a saját hazáját... Aki igényt tart a világvezetői szerepre, annak felül kell emelkednie a szűk, önös helyi érdekeken és arra kellene törekednie, hogy közös nevezőre hozza az összes érintett országok érdekeit. Hogy erre képes és hivatott legyen, ahhoz ÁLLAMFÉRFINAK kell lennie, nem pedig ügyesen lavírozó, minden hájjal megkent, tojástáncot járó politikusnak. akinek nagyobb a gondja arra, hogy a saját pártjának az egymással marakodó csoportjait egy esernyő alatt tartsa, mint arra, hogy 120 országnak a respektusát elnyerje. Igazi államférfi nem volna kénytelen bevallani, hogy országának nem jegy határozott, következetes, jól átgondolt külpolitikája van, hanem százhúsz különféle, egymásnak ellentmondó, “ahogy esik, úgy puffan” irányvonala. . . Tehát minden egyes országgal való érintkezésünkben más és más a megközelítésünk, más és más a kötelezettségünk, más és más az érdekünk. . . Ilyen kijelentést egy igazi államférfi nem tenne, mert aki elismeri, hogy sokféle külügyi politikája van, az bevallja, hogy valójában egyetlen igazi irányvonala sincs . .. Komoly államférfi egv zerüen szégyelne egy ilyen önvádló nyilatkozatot tenni, de a mi elnökünk szinte eldicsekedett rele... Hadd lássa a világ, milyen "sokoldalúak" A Holdba-utaiás lépései A múlt héten Cape Kennedy-ről hétezer font súlyú, két férőhelyes ürkapszulát bocsátottak pályába a Holdba-utazás programjának egyik lépéseként. Az indítás főcélja a Titán II. elnevezésű rakéta lökőerejének és az űrhajó ellenálló erejének kipróbálása. A próba kielégítő sikerrel járt. Ennek eredményeként augusztusban még egy hasonló kísérletet fognak végezni és a terv az, hogy az év végén két űrhajós fogja megtenni az utat. E héten fogják kiválasztani a kiképzésben részesülő két utast. Ha minden jól megy, az űrprogram vezetői remélik, hogy 1969 végén elindíthatják a Holdba repülő expedíciót. A Szovjetunióban április 12 én Űrhajós Nap volt, az első űrhajós. Yuri Gagarin űrrepülésének 3-ik évfordulója. Ez alkalomból a földről irányítható mübolygót állítottak pályába, amelyben elektronikus “agy” segítségével működtetik a rakéta berendezést, ami az űrhajó irányát többizben is megváltoztathatja. Ez a kísérlet az űrben való “találkozás” módszerét van hivatva tökéletesíteni. Ugyancsak elősegíti az űrben felállítandó állomás létesítését, amit a jövőben inditóállomásként vagy ürtanulmányozási célra terveznek felhasználni. Tábornok lett Brazília elnöke Branco generális a teljhatalmú diktátor Brazília uj ellenforradalmi kormánya kilátásba helyezte, hogy rövid időn belül megszakítja diplomáciai összeköttetését Kubával. Artur da Costa generális hadügyminiszter ezt úgy hozta nyilvánosságra, mint a “közvélemény követelését”, amit a kormány hajlandó teljesíteni. A brazil kongresszus Humberto Castelo Branco generálist, a katonai puccs vezetőjét, választotta meg az ország elnökévé, miután a katonai diktatúra a kongresszus 44 tagját kizárta, megfosztva őket 10 évre a szavazati és a hivatalviselés jogától. Hasonló tisztogatást rendeztek állami törvényhozó és városi adminisztrációs szervekben. A katonai parancsnokság 122 tisztet távolított el a haderőkben való aktiv szolgálatból, köztük a hadsereghez és légierőkhöz tartozó 16 generálist és 5 admirálist. Hivatalosan “áthelyezték őket.” Ezek Goulart támogatói voltak a katonai puccs előtt. Az uj elnök sajtóinterjuban védekezett azon. vádak ellen, hogy lábbal tiporja az alkotmányt. Az országosan megindított terrorkampányt minden liberális és kommunistának nevezett elgondolás elnyomására, az újonnan létesített Institutional Act alapján hajtják végre. Az elnök különleges hatalommal rendelkezik. Katonai vezetőket nevez ki minisztereknek. Visszavonta a Goulart által létesített földreform-terveket. Két egyetem elnökét eltávolította állásából és másokat nevezett ki helyükbe. Feloszlatta a Felső Oktatási Tanácsot. Jogot formál minden “megbízhatatlant” 10 évre meg fosztani alkotmányos jogától. Branco generális Franciaországban és az Egyesült Államokban sajátította el a katonái taktikai tudományokat és néhány könyvet is irt erről a témáról. Franciaország Vietnam megsegítése mellett Hétfőn kezdte el 3 napos gyűlését Manilában a Délkelet-Ázsiai Szerződés országainak szervezete, amelynek miniszterei tárgyalásokat folytatnak a közös problémákkal járó politikai különbségek kiküszöbölésére. Előzőleg Dean Rusk külügyminiszter több mint egy óra hosszat tartó megbeszélést folytatott Couve de Murville francia külügyminiszterrel, abban a reményben, hogy engedékenységre bírja Franciaországot a dél-vietnami álláspontját illetőleg. A szervezethez való további ragaszkodás formális megerősítésén kívül, az előzetes megbeszélések semmilyen eredményre nem vezettek. De Gaulle elnök és a francia kormány változatlanul kitart Vietnam semlegesítése mellett és ajánlja a nyugati államok részéről a Kínai Népköztársasággal szemben tanúsított álláspont átértékelését. MacArfhur magának vindikálta az utolsó szót Az elhunyt Douglas MacArthur kihűlt tetemét még nem is helyezték örök nyugalomra, amikor az életében, működése körül felmerült politikai viszályokat és nézeteltéréseket újra nyilvánosságra hozták, s ezzel széleskörű kavarodást okoztak a politikai berkekben. Az ügy két régi sajtóinterju formájában került ismét napvilágra, amit állítólag MacArthur adott 10 évvel ezelőtt két újságírónak, Jim Lucas, a Scripps-Howard és Bob Considine, a Hearst ujság- konszem alkalmazottjának. Az interjúk a vesztett koreai háború után történtek MacArthu'mak azzal a kikötésével, hogy csak halála után közölhetők. Lényegében MacArthur az akkori demokrata adminisztrációt (Trüman volt az elnök) vádolta azzal, hogy meggátolta a győzelmet az észak koreaiak felett, mert Washingtonban visszautasították tervét, hogy az atombombát használja Kina ellen, ahonnan önkéntesek sereglettek az amerikai megszállók ellen. Az akkori angol kormányt meg egyenesen árulással vádolta, amennyiben azt állította róla, hogy átadta a kínaiaknak MacArthur stratégiai terveit, amikor azok tudomására jutottak. Az amerikai hadvezér nem táplált jó véleményt sem T rumanról, sem Eisenhowerről. A most megjelent interjú szerint MacArthur a következőképen nyilatkozott Trumanról: “A kis fattyú komolyan elhiszi magáról, hogy hazafi...” Eisenhowerről valamivel enyhében nyilatkozott: “Naiv és becsületes ember, aki senkit sem akar-megbántani... valamikor feddhetetlen jellem volt. . .”. Truman volt elnök az atombombás, szertelen harci stratégiát követelő MacArthurt megfosztotta hadvezért tisztségétől annakidején. A nézeteltérések központjában egy még ma is titkos okirat áll, amit a National Security Council még a koreai háború kitörése előtt fogadott el. Ezt a NSC- 68 jelzéssel ismert okiratot a hidegháború okmányának lehet nevezni. A N.Y. Times riportere, Cabell Phillips szerint “lefektette az Egyesült Államok nemzetközi viszonyának, külöwvwvwwmxwwwmvmwvwsvww» vagyunk, az árgyélusát! így aztán nem csoda, hogy a 120 ország közül egy sem bizhatik meg bennünk. Mert hogyan tudná kiszámítani szegény, hogy a 120 arc közül melyik az igazi?! nősképpen a Szovjetunióval sezmbeni stratégiáját. Merész agresszivitást irányzott elő bizonyos körülményekben, másokban viszont óvatosságot, önuralmat ajánlott.” MacArthur tervét, hogy a koreai háborút kiterjessze az ország határain túlra az atombomba segítségével, részben azért ellenezték, mert már akkor a Szovjetunió is rendelkezett az atombombával, részben meg attól tartott az amerikai hadvezetőség, hogy a szocializmus további terjedésére adná meg az alkalmat. Az akkori körülmények között alkalmatlannak tartották a koreai háborúnak egy harmadik világháborúvá való kiterjesztését s ehelyett az NSC-68 a fegyverkezésre, a hadi felkészültség megerősitésére fektette a fősulyt. 1950-ben még az ország csak 13.2 milliárd dollárt költött évente fegyverkezésre. A következő évi költségvetés már 48 milliárd dollárt fogadott el erre a célra. MacArthur hadvezért “irányelveivel” az amerikai nép igen jelentős része, az első világháborúban résztvett veteránok is megismerkedtek. Az 1930-as évek nagy gazdasági krízisében, mikor a munkanélküliek száma elérte a 16 milliót, amikor a nyomor és az éhínség határtalan arányokat öltött, a háborús veteránok országos tömegfelvonulást szerveztek Washingtonba, hogy a nekik megígért bonusz kifizetését kérjék a kormánytól és azzal enyhítsék némikép a megélhetésük megoldhatatlannak látszó problémáit. MacArthur, az első világháború fővezére, pénz helyett golyóval felelt a háború hőseinek kérésére. Ketten közülük ott haltak meg Washington határában. A bonuszt a kormány később kifizette a kitűzött határidő előtt.-- AíYveRIKAI ^ y/icitfffa.r' SZÓ Published every week by Hungarian Word, Inc. ISO East 16th Street, New York 3, N. Y. Telephone: AL 4-0397 Ent. as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879, to the P.O. of New York, N.Y. Előfizetési árak: New York városban, az USA-ban és Kanadában egy évre §10, félévre $5.50. Minden más külföldi országba egy évre $12, félévre $6.50.
