Amerikai Magyar Szó, 1964. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)
1964-04-09 / 15. szám
16 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, April 9, 1964 y «r T "t't t » y t t f'T'T t r yr GYÖRGY ENDRE: A TOLMÁCS A A A. S A. A A Ai A A ^ A. A tolmács nem azért lett a táborban a parancs- * nők, a fenyegetőzések és a mind szigorúbb büntetések szóbeli közvetitője, mert odahaza is a német szövegnek magyarra való átültetésével foglalkozott. Budapesten ügyvéd volt. Hát ez még nem a legjobb ajánlólevél. De szép szál ember lévén, meglehetősen öblös hanggal — feltűnt a Lageräl- testenek, aki Berlinben hintáslegény volt. Maga is hatalmas testalkatú, olyan praclikkal, hogy elégnek bizonyult ezeket meglátni, máris mindenki megjuhászkodott és igyekezett a hatalmas bifszté- kektől tisztes távolba kerülni. Nyolcadik esztendejét töltötte az öregedő német Liliom a deportáló táborban; érthető, ha ezalatt mind a szive, mind a tenyere erősen megkérgesedett. De azért a maga módján jó is tudott lenni (legalább a kedvenceihez), hiszen tulajdonképpen szintén fogoly volt, mégha a felügyelők, a hajcsárok csoportjához tartozott is. A behemót embernek a hozzá hasonló nagyszál- legények tetszettek. Nyilván ezen az alapon választotta ki az ügyvédet, amikor már-már úgy látta, hogy sehogy se tudja magát megértetni a “rebellis” magyarokkal. — Hogy hivnak? — támadt reá az őszülő hajú férfira. — Feldmann! — válaszolta bizalmatlanul és nem csekély kétkedéssel a megszólítással kitüntetett, mert az ember soha nem tudhatta, mit jelentsen az érdeklődés. A legjobb volt észrevétlenül eltűnni a nagy tömegben. — Tudsz te németül? — Igen! — Mától kezdve, te leszel a tolmács! — Jawohl! — hangzott a belenyugvás, most már sokkal derűsebb hangon, mert kiderült: nem arról van szó, hogy a homok- és kavicsbányából, ahol eléggé jól megvoltunk, hirtelenjében “átvezény- lik” a kőfejtők és kőtörők közé, ahol naponta 15— 20 ember fonnyadt el a keservesen nehéz munkában. A “tábor örege” berlini dialektusban elmorgott még néhány figyelmeztetést, amelynek lényege az volt, hogy mindenért halálbüntetés jár. Ha Feld- mann Ernő dr. (mert igy hivták barátunkat és sorstársunkat) nem forditja le pontosan és nem kellő eréllyel adja tovább mindazt, amit a nagy főnök diktál, főbelövik. Ha kihagy a szövegből vagy mást mond, felakasztják. Ha szükség esetén nincs jelen... ám lássa a következményeket. Ha nem tart fegyelmet. . . ne kerüljön többé a Lagerälteste szeme elé. Ha a “magyáren” nem hallgatnak reá... vége az életének. Halál, halál, halál... ez rikoltott ki minden mondatból, de “Feldmán“ (á-val és egy n-nel, ahogy a hintás mondotta), állta a sarat, mindent vállalt és mindent megigért. Annál is inkább, mert tudta, hogy az életveszélyes fenyegetőzések után — mintegy enyhitésül — elhangzik majd valamiféle Ígéret is. Igaz, hogy ennek teljesítését ezen a helyen a legjobb ügyvéd sem tudná behajtani, de azért majd csak csurran-cseppen. . . ha más nem is, hát néhanapján egy-egy tányérka leves... így is történt. Elöljárónk hangulata egyszeriben engedékennyé változott. — Hát idefigyelj! Ha ezt a. . . ezt a tolmácsolást jól végzed, minden másnap este jelentkezhetsz ételelosztáskor közvetlenül nálam. Kapsz egy adag “ráadást”... Sőt, ha minden tekintetben meg leszek veled elégedve, még kis “sűrűjét” is... Ez már maga a mennyország! A sűrűség a leves veleje, tartalma, értéke. Ha nagyon lelkendezni akarnék, azt mondanám: a kvintesszenciája! Egyszerűbben: az a péppé olvadt vagy darabokban maradt egynéhány szem burgonya és amely a nagy főzés közben a kondér aljára húzódott és ott csendben megülepedett. A fölötte levő melegvizet kikanalazták és levesként adagolták a láger lakóinak, akik ettől a löttytől mind soványabbak lettek. A “sűrűje” pedig... (ha megláttuk, a szemünk is kidülledt!...) az üstből a hintás vödrébe vándorolt át és mint valami jelvény, az ágya mellé került. Ebből lakmározott az öreg, de bármekkora étvágyú is, egy hét alatt se tudta volna a telisdete- li vödör tartalmát behabzsolni. Mire elcsendesedett a tábor, a krumplivelő kocsonyává fagyott. A burgonya-fagylalt szokatlan étel, de ki törődött ezzel? Ha a sors kegye valami kidönleges szolgálat (söorögetés. vizhordás, ételszállítás stb.) fejében ránk mosolygott és egy-két kanálnyi “sűrűje” nekünk is jutott, ez a “fagyi” jobbnak tűnt a vaníliánál, az epernél, a csokoládénál. Hát ez a fa- gyalék volt a tolmács kétnaponkénti fizetése. . . De a csajkányi krumpli-honorárium még az ő jó étvágyát is meghaladta. A maradék nem a leghigié nikusabb spájzba: a priccse alá került. Innen bányászta aztán ki, hogy a hetek, hónapok teltével csaknem mindenkinek jusson a jól megszolgált kincsből. Mindebből látható, hogy a tolmácsolás milyen fontos funkció volt a táborban. Igen ám, de még azt is el kell árulnom, hogy a rendelkezések átül- tetőjének és közvetítőjének nem volt a legnagyobb erőssége a német nyelvtudomány. Inkább bátor, sőt vakmerő, mintsem nyelvész, aki Goethe, Schiller és Heine lenyűgözően szép kifejezései helyett gonosz mondatokat, aljas szitkozódásokat, vészes mocskolódást, megszégyenítő lélektiprást volt kény télén továbbadni. Ha ugyan bírta, vagy akarta volna.. . Ő ugyanis csak annyit tudott németül, amennyi a szülői házban, a közi piskolában vagy egy-egy jogi tanulmánya során í.igadt rá. Nevezhetnék ezt valamiféle ujlipótvárosi»(itt lakott, mielőtt elhurcolták volna!) nyelvészkedésnek, amely több volt ugyan a konyhanyelvnél, de jóval kevesebb annál, hogysem azokat a vaskos gorombaságokat, amelyeket a hintás rajta keresztül a fejünkhöz akart vagdalni, le tudta volna fordítani. Ehelyett az egyszerűsítéshez folyamodott, ami az ottani körülmények között és az ő helyzetében egyedüli lehetőségként kínálkozott. A vén betyár (egymás között csak igy emlegettük) elorditotta magát: — Feldmán! — Befehl! — hangzott a készséges válasz. A táborlakók ekkor vonultak be munkahelyeikről és már zsinóregyenes sorokká formálódtak, hogy meghallgassák az esténként esedékes lelkimasszázst, amely nélkül le nem nyugodhattak. Ez már úgy hozzátartozott az életükhöz, mint a hajnali kivonulás, a puskatus meg az ütleg. Az “öreg” hosszú szónoklatba fogott. — Mondja meg ezeknek a gazembereknek (szemét bandának, szennyevőknek stb), hogy az egész társaságot felkoncoltatom. . . Szép kezdet! Dülöngéltünk a fáradtságtól, kezünk, lábunk remegett az egésznapi cipeléstől, a gyomrunk pedig az éhségtől úgy hullámzott, mint a hajóhinta. . . .felkoncoltatom — folytatta tovább a dörgedelmet —, mert mindenük koszos, a munkájukat rosszul végzik, az utcán dülöngélve masíroznak, az Appelplatzon nem tudnak pillanatok alatt felsorakozni . . . disznó kutyák!. . . — Értette, tolmács!?. . . — Igenis, parancsára. . . — Minden szót jól jegyezzen meg Feldmán, mert ha nem és ha nem pontosan adja vissza, magát is felköttetem az első lámpavasra! — Jawohl! — ... de ez még mind semmi! Napközben, amikor nem voltak a telepen, ismét átkutattuk az ágyaikat. Százszor megmondtam már, hogy semmit sem tarthatnak a fekvőhelyen. És mit iáttunk? Megint egy csomó papír, amelyből inget meg alsónadrágot akarnak maguknak fabrikálni. . . Hát ez nem fog sikerülni, mert minden papirt — honnan lopkodtátok össze, ti rothadt csőcseléke a világnak, ti büdös sz. . .k? — halomba hordtunk és elégettünk. Nem tudjátok, hogy a fegyenc-pizsamán kívül egyebet nem hordhattok nyomorult testeteken!? ... Ma este csak féladag vacsorát kaptok, aztán majd gondolkodhattok azon, hogy máskor hogyan viselkedjetek! Ha ez mégegyszer előfordul. . . — Feldmán! Lefordítani! Ekkor következett az, ami eleinte mindnyájunkat meghökkentett, majd elbűvölt, később pedig gyógyító írként hatott fájó sebeinkre. Feldman dr. megköszörülte a torkát, majd harsányan, ugyanazzal a hangerősséggel, mint a nagy főnök — szinte utánozva őt — ránk ordított: — Idefigyeljetek! Mondok nektek egy pár mondatot, de ne röhögjetek, mert akkor végünk van! Egyáltalán nem fogom ismételni azt a süket dumát, amit ez a vén hülye itt végigkajabált. Az egész nem fontos. Megint a szokásos fenyegetőzés. De dögöljenek meg ezek a csirkefogók, reméljük, már nem sokáig sanyargathatnak bennünket. Isten adja! Úgy legyen!... És most elorditok nektek néhány sornyi halandzsát, hogy azt higgye: mindent pontosan lefordítottam. Ti hallgassátok kétségbeesett ábrázattal. Megint csak azt mondhatom, rogy- gyon rájuk az ég! Kis szünet után még jobban felemelte a hangját: dörgött, süvített, szitkozódott (de nem a sorstársait szidta!), összehordott hetet-havat, majd a drámai szónoklattól kimerültén azt pihegte: — Verstanden? — Ver... — válaszolta száz torok. — Nagyon jól csinálta Feldmán! — jelentette ki elismerően a hintás. — így kell ezt, ilyen erélyesen! Ezt aztán megszívleli ez a banda! Mütze auf! — Sapkákat fel! —- adta tovább a vezényszót égő arccal Feldmann. ★ Úgy 1960 körül megint keresték a tolmácsot. Az Ur szólította: — Feldmán! — Befehl! — felelte megszokottan, de már fáradt, gyenge hangon és elindult a kéklő égi utón, milliónyi apró, fényes csillag között... IN MEMÓRIÁM Bugyi János, 1959 április, Buffalo, N. Y. Id. Csorba Pál, 1959 április 8, New York, N. Y. Horváth Veronika, 1959 április 8, Kenmore, N. Y. Szabó Péter, 1962 április 8, Fairmont, W. Va. Abjanich György, 1956 április 9, Bronx, N. Y. Blum Emánuel, 1961 április 9, New York, N. Y. Vizdos Gellért, 1963 április 9, Newbury, O. Tömöl Julia, 1963 április 10, Kenneth Square, Pa. Szabó Júlia, 1963 április, W. Pittsburgh, Calif. Jancsó Emil, 1959 április 10, Miami, Fia. Szakács József., 1958 április 10, Miami, Fia. Sass Veronika, 1959 április 11, Cleveland, O. Weidinger János, 1952 április 11, Easton, Pa. Kovácli Antal, 1962 április 10, Johnstown, Pa. Bárczy János, 1955 április 14, Northampton, Pa. Pilát Franciska, 1953 április 14, New York, N. Y. Részvétnyilatkozat őszinte részvétemet küldöm sógornőm, Czipó Juliska családjának, akinek január 22-én történt elhunytét fájó szívvel veftem. Emléke örökre élni fog szivemben. Kívánom, hogy Pista és családja megtalálja a vigaszt abban a tudatban, hogy Juliska értékes életet élt. Bözsi Kron Clevelandi üzleti kalaui Lapodat segíted, ha a hirdetőinket támogatod! Qltirlau I '»■■ndvii BOKOSS LÁSZLÓ, tulajdonom omriey Laundry Telefon: wa 1-9466. — 12907 UNION AVENUE, CLEVELAND, OHIO Ruhák, öltönyök, stb. tisztítása különleges eljárással saját üzemünkben. ÁL VAS Shell Service ™ Delco•’ Batteries — Firestone Tires — Brake Service. — Tune ups. — Galgany Confectionery SLToL'“4 Az Amerikai Magyar Szó és a Nők Világa is kapható, valamint magyar és amerikai könyvek, magazinok, újságok, cukorka és cigaretta. Gincar Home Improvement and Service Company Home Improvement and Real Estate. Tel.: EV 2-6071 Házak modernizálása, átalakítása “a pincétől a tetőig” Jakab-Toihl Go. gyászolók kényelmére. — 12014 és 11713 BUCKETS ROAD, CLEVELAND, O. Tel.: CE 1-0384 és WA 1-442L Louis A Bodnar & Son 5929 LORAIN AVENUE, CLEVELAND, O. — Telefoni MElrose 1-3075. — A west-sidei magyarság és munkásság elismert temetkezési intézet?. — Jutányos árak Éjjel-nappal mentőszolgálat Buckeye Jewelers Sáímk.k-rákésaíán‘ 11611 BUCKEYE ROAD — CLEVELAND, OHIO Guarantee Auto Service, Inc. 8701 Buckeye Rd., Cleveland, O. — Telefon: CE 1-1862. Body és fender javítások. — Festés és tolatás. — Auto-frame összeszerelés. — Tulajdonos Jerry Roman Lorain Heights Hardware 11410 LOKAIN AVENUE, CLEVELAND, OHIO Festékek, villany felszerelési cikkek és építkezési vasáruk raktára : 11529 BUCKEYE ROAD, CLEVELAND, OHIO — Virágok minden alkalomra —
