Amerikai Magyar Szó, 1964. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)

1964-04-09 / 15. szám

16 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, April 9, 1964 y «r T "t't t » y t t f'T'T t r yr GYÖRGY ENDRE: A TOLMÁCS A A A. S A. A A Ai A A ^ A. A tolmács nem azért lett a táborban a parancs- * nők, a fenyegetőzések és a mind szigorúbb bünte­tések szóbeli közvetitője, mert odahaza is a német szövegnek magyarra való átültetésével foglalko­zott. Budapesten ügyvéd volt. Hát ez még nem a legjobb ajánlólevél. De szép szál ember lévén, meglehetősen öblös hanggal — feltűnt a Lageräl- testenek, aki Berlinben hintáslegény volt. Maga is hatalmas testalkatú, olyan praclikkal, hogy elég­nek bizonyult ezeket meglátni, máris mindenki megjuhászkodott és igyekezett a hatalmas bifszté- kektől tisztes távolba kerülni. Nyolcadik esztende­jét töltötte az öregedő német Liliom a deportáló táborban; érthető, ha ezalatt mind a szive, mind a tenyere erősen megkérgesedett. De azért a maga módján jó is tudott lenni (legalább a kedvencei­hez), hiszen tulajdonképpen szintén fogoly volt, mégha a felügyelők, a hajcsárok csoportjához tar­tozott is. A behemót embernek a hozzá hasonló nagyszál- legények tetszettek. Nyilván ezen az alapon válasz­totta ki az ügyvédet, amikor már-már úgy látta, hogy sehogy se tudja magát megértetni a “rebel­lis” magyarokkal. — Hogy hivnak? — támadt reá az őszülő hajú férfira. — Feldmann! — válaszolta bizalmatlanul és nem csekély kétkedéssel a megszólítással kitün­tetett, mert az ember soha nem tudhatta, mit je­lentsen az érdeklődés. A legjobb volt észrevétle­nül eltűnni a nagy tömegben. — Tudsz te németül? — Igen! — Mától kezdve, te leszel a tolmács! — Jawohl! — hangzott a belenyugvás, most már sokkal derűsebb hangon, mert kiderült: nem ar­ról van szó, hogy a homok- és kavicsbányából, ahol eléggé jól megvoltunk, hirtelenjében “átvezény- lik” a kőfejtők és kőtörők közé, ahol naponta 15— 20 ember fonnyadt el a keservesen nehéz munká­ban. A “tábor örege” berlini dialektusban elmorgott még néhány figyelmeztetést, amelynek lényege az volt, hogy mindenért halálbüntetés jár. Ha Feld- mann Ernő dr. (mert igy hivták barátunkat és sors­társunkat) nem forditja le pontosan és nem kellő eréllyel adja tovább mindazt, amit a nagy főnök diktál, főbelövik. Ha kihagy a szövegből vagy mást mond, felakasztják. Ha szükség esetén nincs je­len... ám lássa a következményeket. Ha nem tart fegyelmet. . . ne kerüljön többé a Lagerälteste szeme elé. Ha a “magyáren” nem hallgatnak reá... vége az életének. Halál, halál, halál... ez rikoltott ki minden mondatból, de “Feldmán“ (á-val és egy n-nel, ahogy a hintás mondotta), állta a sarat, mindent vállalt és mindent megigért. Annál is in­kább, mert tudta, hogy az életveszélyes fenyegető­zések után — mintegy enyhitésül — elhangzik majd valamiféle Ígéret is. Igaz, hogy ennek telje­sítését ezen a helyen a legjobb ügyvéd sem tudná behajtani, de azért majd csak csurran-cseppen. . . ha más nem is, hát néhanapján egy-egy tányérka leves... így is történt. Elöljárónk hangulata egyszeriben engedékennyé változott. — Hát idefigyelj! Ha ezt a. . . ezt a tolmácso­lást jól végzed, minden másnap este jelentkezhetsz ételelosztáskor közvetlenül nálam. Kapsz egy adag “ráadást”... Sőt, ha minden tekintetben meg le­szek veled elégedve, még kis “sűrűjét” is... Ez már maga a mennyország! A sűrűség a leves veleje, tartalma, értéke. Ha nagyon lelkendezni akarnék, azt mondanám: a kvintesszenciája! Egy­szerűbben: az a péppé olvadt vagy darabokban maradt egynéhány szem burgonya és amely a nagy főzés közben a kondér aljára húzódott és ott csendben megülepedett. A fölötte levő meleg­vizet kikanalazták és levesként adagolták a láger lakóinak, akik ettől a löttytől mind soványabbak lettek. A “sűrűje” pedig... (ha megláttuk, a sze­münk is kidülledt!...) az üstből a hintás vödrébe vándorolt át és mint valami jelvény, az ágya mellé került. Ebből lakmározott az öreg, de bármekkora étvágyú is, egy hét alatt se tudta volna a telisdete- li vödör tartalmát behabzsolni. Mire elcsendese­dett a tábor, a krumplivelő kocsonyává fagyott. A burgonya-fagylalt szokatlan étel, de ki törődött ezzel? Ha a sors kegye valami kidönleges szolgá­lat (söorögetés. vizhordás, ételszállítás stb.) fejé­ben ránk mosolygott és egy-két kanálnyi “sűrűje” nekünk is jutott, ez a “fagyi” jobbnak tűnt a va­níliánál, az epernél, a csokoládénál. Hát ez a fa- gyalék volt a tolmács kétnaponkénti fizetése. . . De a csajkányi krumpli-honorárium még az ő jó étvágyát is meghaladta. A maradék nem a leghigié nikusabb spájzba: a priccse alá került. Innen bá­nyászta aztán ki, hogy a hetek, hónapok teltével csaknem mindenkinek jusson a jól megszolgált kincsből. Mindebből látható, hogy a tolmácsolás milyen fontos funkció volt a táborban. Igen ám, de még azt is el kell árulnom, hogy a rendelkezések átül- tetőjének és közvetítőjének nem volt a legnagyobb erőssége a német nyelvtudomány. Inkább bátor, sőt vakmerő, mintsem nyelvész, aki Goethe, Schil­ler és Heine lenyűgözően szép kifejezései helyett gonosz mondatokat, aljas szitkozódásokat, vészes mocskolódást, megszégyenítő lélektiprást volt kény télén továbbadni. Ha ugyan bírta, vagy akarta vol­na.. . Ő ugyanis csak annyit tudott németül, amennyi a szülői házban, a közi piskolában vagy egy-egy jogi tanulmánya során í.igadt rá. Nevez­hetnék ezt valamiféle ujlipótvárosi»(itt lakott, mi­előtt elhurcolták volna!) nyelvészkedésnek, amely több volt ugyan a konyhanyelvnél, de jóval keve­sebb annál, hogysem azokat a vaskos gorombasá­gokat, amelyeket a hintás rajta keresztül a fejünk­höz akart vagdalni, le tudta volna fordítani. Ehe­lyett az egyszerűsítéshez folyamodott, ami az otta­ni körülmények között és az ő helyzetében egye­düli lehetőségként kínálkozott. A vén betyár (egymás között csak igy emleget­tük) elorditotta magát: — Feldmán! — Befehl! — hangzott a készséges válasz. A táborlakók ekkor vonultak be munkahelyeik­ről és már zsinóregyenes sorokká formálódtak, hogy meghallgassák az esténként esedékes lelki­masszázst, amely nélkül le nem nyugodhattak. Ez már úgy hozzátartozott az életükhöz, mint a haj­nali kivonulás, a puskatus meg az ütleg. Az “öreg” hosszú szónoklatba fogott. — Mondja meg ezeknek a gazembereknek (sze­mét bandának, szennyevőknek stb), hogy az egész társaságot felkoncoltatom. . . Szép kezdet! Dülöngéltünk a fáradtságtól, ke­zünk, lábunk remegett az egésznapi cipeléstől, a gyomrunk pedig az éhségtől úgy hullámzott, mint a hajóhinta. . . .felkoncoltatom — folytatta tovább a dörge­delmet —, mert mindenük koszos, a munkájukat rosszul végzik, az utcán dülöngélve masíroznak, az Appelplatzon nem tudnak pillanatok alatt felsora­kozni . . . disznó kutyák!. . . — Értette, tolmács!?. . . — Igenis, parancsára. . . — Minden szót jól jegyezzen meg Feldmán, mert ha nem és ha nem pontosan adja vissza, ma­gát is felköttetem az első lámpavasra! — Jawohl! — ... de ez még mind semmi! Napközben, ami­kor nem voltak a telepen, ismét átkutattuk az ágyaikat. Százszor megmondtam már, hogy sem­mit sem tarthatnak a fekvőhelyen. És mit iáttunk? Megint egy csomó papír, amelyből inget meg alsó­nadrágot akarnak maguknak fabrikálni. . . Hát ez nem fog sikerülni, mert minden papirt — honnan lopkodtátok össze, ti rothadt csőcseléke a világ­nak, ti büdös sz. . .k? — halomba hordtunk és el­égettünk. Nem tudjátok, hogy a fegyenc-pizsamán kívül egyebet nem hordhattok nyomorult testete­ken!? ... Ma este csak féladag vacsorát kaptok, aztán majd gondolkodhattok azon, hogy máskor hogyan viselkedjetek! Ha ez mégegyszer előfor­dul. . . — Feldmán! Lefordítani! Ekkor következett az, ami eleinte mindnyájun­kat meghökkentett, majd elbűvölt, később pedig gyógyító írként hatott fájó sebeinkre. Feldman dr. megköszörülte a torkát, majd har­sányan, ugyanazzal a hangerősséggel, mint a nagy főnök — szinte utánozva őt — ránk ordított: — Idefigyeljetek! Mondok nektek egy pár mon­datot, de ne röhögjetek, mert akkor végünk van! Egyáltalán nem fogom ismételni azt a süket du­mát, amit ez a vén hülye itt végigkajabált. Az egész nem fontos. Megint a szokásos fenyegetőzés. De dögöljenek meg ezek a csirkefogók, reméljük, már nem sokáig sanyargathatnak bennünket. Isten ad­ja! Úgy legyen!... És most elorditok nektek né­hány sornyi halandzsát, hogy azt higgye: mindent pontosan lefordítottam. Ti hallgassátok kétségbe­esett ábrázattal. Megint csak azt mondhatom, rogy- gyon rájuk az ég! Kis szünet után még jobban felemelte a hang­ját: dörgött, süvített, szitkozódott (de nem a sors­társait szidta!), összehordott hetet-havat, majd a drámai szónoklattól kimerültén azt pihegte: — Verstanden? — Ver... — válaszolta száz torok. — Nagyon jól csinálta Feldmán! — jelentette ki elismerően a hintás. — így kell ezt, ilyen erélyesen! Ezt aztán meg­szívleli ez a banda! Mütze auf! — Sapkákat fel! —- adta tovább a vezényszót égő arccal Feldmann. ★ Úgy 1960 körül megint keresték a tolmácsot. Az Ur szólította: — Feldmán! — Befehl! — felelte megszokottan, de már fá­radt, gyenge hangon és elindult a kéklő égi utón, milliónyi apró, fényes csillag között... IN MEMÓRIÁM Bugyi János, 1959 április, Buffalo, N. Y. Id. Csorba Pál, 1959 április 8, New York, N. Y. Horváth Veronika, 1959 április 8, Kenmore, N. Y. Szabó Péter, 1962 április 8, Fairmont, W. Va. Abjanich György, 1956 április 9, Bronx, N. Y. Blum Emánuel, 1961 április 9, New York, N. Y. Vizdos Gellért, 1963 április 9, Newbury, O. Tömöl Julia, 1963 április 10, Kenneth Square, Pa. Szabó Júlia, 1963 április, W. Pittsburgh, Calif. Jancsó Emil, 1959 április 10, Miami, Fia. Szakács József., 1958 április 10, Miami, Fia. Sass Veronika, 1959 április 11, Cleveland, O. Weidinger János, 1952 április 11, Easton, Pa. Kovácli Antal, 1962 április 10, Johnstown, Pa. Bárczy János, 1955 április 14, Northampton, Pa. Pilát Franciska, 1953 április 14, New York, N. Y. Részvétnyilatkozat őszinte részvétemet küldöm sógornőm, Czipó Julis­ka családjának, akinek január 22-én történt elhuny­tét fájó szívvel veftem. Emléke örökre élni fog szivem­ben. Kívánom, hogy Pista és családja megtalálja a vigaszt abban a tudatban, hogy Juliska értékes éle­tet élt. Bözsi Kron Clevelandi üzleti kalaui Lapodat segíted, ha a hirdetőinket támogatod! Qltirlau I '»■■ndvii BOKOSS LÁSZLÓ, tulajdonom omriey Laundry Telefon: wa 1-9466. — 12907 UNION AVENUE, CLEVELAND, OHIO Ruhák, öltönyök, stb. tisztítása különleges eljárással saját üzemünkben. ÁL VAS Shell Service ™ Delco•’ Batteries — Firestone Tires — Brake Service. — Tune ups. — Galgany Confectionery SLToL'“4 Az Amerikai Magyar Szó és a Nők Világa is kapható, valamint magyar és amerikai könyvek, magazinok, újságok, cukorka és cigaretta. Gincar Home Improvement and Service Company Home Improvement and Real Estate. Tel.: EV 2-6071 Házak modernizálása, átalakítása “a pincétől a tetőig” Jakab-Toihl Go. gyászolók kényelmére. — 12014 és 11713 BUCKETS ROAD, CLEVELAND, O. Tel.: CE 1-0384 és WA 1-442L Louis A Bodnar & Son 5929 LORAIN AVENUE, CLEVELAND, O. — Telefoni MElrose 1-3075. — A west-sidei magyarság és mun­kásság elismert temetkezési intézet?. — Jutányos árak Éjjel-nappal mentőszolgálat Buckeye Jewelers Sáímk.k-rákésaíán‘ 11611 BUCKEYE ROAD — CLEVELAND, OHIO Guarantee Auto Service, Inc. 8701 Buckeye Rd., Cleveland, O. — Telefon: CE 1-1862. Body és fender javítások. — Festés és tolatás. — Auto-frame összeszerelés. — Tulajdonos Jerry Roman Lorain Heights Hardware 11410 LOKAIN AVENUE, CLEVELAND, OHIO Festékek, villany felszerelési cikkek és építkezési vas­áruk raktára : 11529 BUCKEYE ROAD, CLEVELAND, OHIO — Virágok minden alkalomra —

Next

/
Oldalképek
Tartalom