Amerikai Magyar Szó, 1964. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)
1964-04-09 / 15. szám
tAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, April 9, 1964 ...ait IVAI JÁNOS 75-IK SZÜLETÉSNAPJÁRA Irta: WEINSTOCK LAJOS Napi elfoglaltságunk közepette észre sem vesszük, milyen gyorsan halad az idő felettünk. Ezért meglepetésszerűen ért a& értesítés, hogy dr. Gyetvai János, barátunk, harcostársunk és volt szerkesztőnk, ez év április 8-án 75-ik születésnapját ünnepli. Ez alkalomból szívesen vállalom e- kis visszaemlékezés megírását azokról az évekről, amiket János körünkben eltöltött. Amerika magyarszármazásu munkássága és a haladó szellemű amerikai magyarság minden rétege, amely ismerte Jánost, büszke örömmel üdvözli őt 75-ik születésnapján. Háromnegyedszázad még egy mindennapi ember életében is sokat jelent, s ezzel olyan emberre utalok, aki életét egy országban, egy helyen és nyugodt körülmények között éli. Ez azonban nem vonatkozik Gyetvai Jánosra, aki gyerekkorától kezdve, a társadalmi igazságtalanságok ellen küzdve kereste a jobb életet magának és embertársainak, s harcos utján több országot bejárt, mig visszakerült felszabadult szülőföldjére. Jánost 1925-ben ismertem meg, mint az Uj Előre, magyarnyelvű munkáslap szerkesztőjét, ahol együtt dolgozott a Horthy-terror más üldözöttjeivel: Lassen (Lékai) Jánossal, Péterrel, Wechsler Antóniával, Beb- rits Lajossal, stb. János emigrációs élete nem itt kezdődött, mert előbb Bécsben, majd Németországban végezte becsületesen a rábízott feladatokat. Természetes, hogy az Egyesült Államokban tovább folytatta azt a munkát, amely a szocialista rendszer megvalósítását tűzte ki céljául. Lehetetlen János szép és gazdag munkásmozgalmi és forradalmi életét egy cikk keretében érdemlegesen értékelni. A magyar történetírók majd megtalálják a megfelelő formát Gyetvai Jánosnak a nemzetközi munkásmozgalom fejlődésében játszott jelentős szerepének ismertetésére. A 25 év alatt (1924—1946), amit az Egyesült Államokban töltött, nem volt olyan megmozdulás — politikai, szakszervezeti, gazdasági, vagy a nemzeti kisebbségeket különösen érdeklő más téren —, amelyben János nem vett volna részt. A. magyarnyelvű munkássajtón keresztül János állandó harcot folytatott a Horthy-rendszer ügynökei ellen, akik idejöttek dicsőíteni a Horthy-Héjas-Beth- len kormányt és mögéje sorakoztatni az idemenekült magyar emigránsokat. Horthyéknak dollárokra volt szükségük és az amerikai bankárok jó haszon fejében hajlandók voltak üzletet kötni a fasisztákkal. Gróf Apponyi, Haller István és a Horthy-féle úgynevezett “Kossuth-szabad építők” azonban nem voltak képesek az amerikai magyarokhoz beszélni, mert azok nem voltak hajlandók velük szóba állni. Nem egy gyűlésre emlékszem vissza, amelyet Horthy itteni ügynökei rendeztek, ahol János és más politikai emigránsok nyiltan felelősségre vonták a Horthy-rendszer képviselőit. Többször megtörtént, hogy a vendég urak az ablakon keresztül távoztak a számukra rendezett gyűlésről. Gyetvai János harcos tollú iró és szerkesztő, ugyanakkor jó tanító, agitátor és ékes szavú előadó is volt. Tanított és tanult. Megtanulta az angol nyelvet (jó magyaros akcentussal) és tevékenységét kiterjesztette az egyetemes mozgalomra is. Ha megvizsgáljuk az amerikai kommunista párt történetét és mozgalmi tevékenységeit, akkor ott találjuk Jánost minden megmozdulásban. Közreműködött Sacco és Vanzetti, Tom Mooney és Billings, a Scottsboro fiuk megmentéséért folyó küzdelemben, a. Trade Union Unity League építésében, a szervezetlen munkások megszervezésében. A nagy gazdasági válság idején segített a washingtoni éhségfelvonulások megszervezésében és a társadalmi biztosítási törvényért folytatott országos harcban. Nincs Amerikában olyan magyarlakta vidék, ahol Gyetvai Jánost nem ismernék. A nagy bányászsztráj- kok idején János nem a szerkesztőségi irodában irta meg a sztrájkhireket. West Virginiában (Logan és más bányászvárosokban), Pennsylvaniában, Ohioban, Illi- noisban és Kentuckyban sokezer magyarszármazásu bányász hallgatta felvilágosító előadásait a munkás- összetartásról, a szervezkedés szükségességéről, a bányabárók kizsákmányolása elleni küzdelemről. AmiQ Megjött! Itt van! Korlátolt mennyiségben Most kapható! GYETVAI JANOS: KÉT VILÁG KÖZÖTT cimü könyve 224 oldalas, keménykötésben ára $1.50 Töltse ki az alábbi szelvényt még MÄ! AMERIKAI MAGYAR SZÓ 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Kérem küldjenek részemre........példányt Gyetvai könyvébó'l. Mellékelek $................-t. Név: ................................................................ Cím: .................................................................. Város: .......................................... Állam: kor a textilmunkások sztrájkoltak, akkor megismerték Jánost Passaic, Lodi, Patterson, new-jerseyi textilközpontok magyarjai, valamint Allentown, Pa.-ban és a New England-i textil centrumokban is. János tani- totta a youngstown-i, gary-i, pittsburgh-i, mckees- port-i acélmunkásokat. Az első nagy “sit-down” sztrájkok idején ott találjuk Jánost Detroitban, Flinten, South Bendben, Milwaukeeban és mindenütt, ahol magyar munkások laktak és dolgoztak. A harmincas évek elején az Uj Előre Clevelandba költözött, hogy közelebb legyen a nehéziparokban dol- kozó proletárokhoz. Á nagy gazdasági válság második évében már 12 millión felül voltak a munkanélküliek az országban. Amerika városaiban egymást érték a tüntetések, felvonulások. A munkanélküliek két Ízben országos méretű éhségfelvonulást rendeztek Washingtonban. Ezekből a nagy harcokból kerültek ki az amerikai szakszervezetek legmilitánsabb vezetői. Ezekből a harcokból nőttek ki a követelések a munkanélküli biztosításra, s ezek kényszeritették a kormányt 1935- ben a Társadalmi Biztosítási Törvény létrehozására. A nagyméretű munkásharcok szülték meg a CIO-t (Congress of Industrial Organization), amely rövid idő alatt több mint ötmillió munkást szervezett be uj szakszervezetekbe. Számos magyarszármazásu munkás volt a harcok élvonalában, az aktiv tömegekben, akik az Uj Előrénél tanulták meg az osztályharc igazi lényegét. Gyetvai János 75. születésnapján büszkén tekinthet vissza ezekre az időkre és minden szerénység nélkül mondhatja, hogy ő is része volt ennek a nagy forradalmi mozgalomnak, amely nagy változásokat hozott az amerikai nép életébe. A második világháború alatt a magyar haladó szellemű sajtó is vállvetve agitált, szervezett és harcolt az egységért, a fasizmus feletti győzelemért. Még a háború be sem fejeződött, amikor a segélyakció folyamatban volt a háborús áldozatok megsegítésére. Az amerikai magyar berkekben megindult az egységes magyar segélyakció. János egyik szervezője volt ennek a széleskörű egységfront tevékenységnek. A cél: gyógyszerek és más azonnali gyorssegély gyűjtése a Hitlerék elnyomása alól felszabadult magyar népnek. Gyetvai János, mint már hozzá hasonló aktív kommunisták és haladó szellemű polgárok, állandó zaklatásnak volt kitéve a hatóságok részéről. A deportálás kardja állandóan a feje felett lebegett. János visszatért szeretett hazájába és bekapcsolódott az építő munkába azzal a lelkesedéssel, amellyel egész életén keresztül dolgozott ezért az uj rendszerért, hogy megszűnjön az urak kizsákmányolása. A felszabadult Magyarországon első beosztásként kinevezték főispánnak Baranya megyébe. 1947 decemberében Jánosék vendége voltam Pécsett. Ott megismerkedtem Pannával, János feleségével. Sajnos, ez a nagyszerű asszony, kiváló forradalmár, nem élt hosz- szu életet. Korai halála véget vetett János személyi boldogságának. Később a magyar kormány Törökországba küldte Jánost, mint magyar nagykövetet. Törökországból visszatérve János otthon folytatta, és ma is folytatja aktivitásait a szocialista társadalom építésében, bár már nyugdíjas. Több könyvet irt, s ezeket úgy a magyar nép, mint itteni tisztelői szeretettel olvassák. Most folytatja irodalmi tevékenységét, gazdag tapasztalatairól szóló emlékiratait készíti. Mi, magyarszármazásu amerikaiak, igaz szeretettel köszöntjük Gyetvai Jánost 75-ik születésnapja alkalmából és kívánjuk, hogy még sok éven keresztül élvezze jó munkája gyümölcseit. Sokszáz személyes ismerőse irta alá a részére elküldött felköszöntőt. Szeretettel gondolunk rá és vele együtt a magyar népre. Leoni, Venezuela uj elnöke Csak most foglalta el hivatalát, bár már decemberben megválasztották. A köztársasági elnöki tisztet hat ellenjelölttel szemben szerezte meg dr. Raul Leoni, de sikerét a megfigyelők előre megjósolták. Az 58 éves ügyvéd-politikus ugyanannak a pártnak, a “Demokratikus Akciónak” egyik vezetője, mint hirhedtté vált elődje, a most lelépett Rómuló Betancourt. Választási sikere tehát nem csoda, s önmagában véve korántsem egy fordulatnak, hanem éppen a reakciós rezsim “jogfolytonos ságának” a jele. A világ mégis felfigyelt a beiktatásakor mondott beszédének néhány passzusára: pédául arra, hogy felül akarja vizsgálni országa és az Egyesült Államok kereskedelmi szerződéseit, és szükségesnek tartja a diplomáciai kapcsolatok felvételét és a kereskedelem kiépítését a világ minden államával. Venezuela baloldali erői elsősorban belpolitikai változásokat követelnek az uj államfőtől: közkegyelmet és a kommunista párt legalitásának helyreállítását. Betancourt kormányzása alatt az uralkodó osztályok úgy akartak megszabadulni belső bajaiktól, hogy az ellenforradalom exportjával kísérleteztek Kubába, és észak-amerikai beavatkozást igyekeztek provokálni az egész karibi térségben. Nem érdektelen tehát, hogy Leoni milyen utat választ. Leoni és Betancourt politikai pályája kora diákéveiktől párhuzamosan futott egymás mellett. Diákszövetségi vezetőkként harcoltak a huszas évek végén Gomez, akkori elnök diktatúrája ellen. Leoni börtönbe is került, majd emigrált. Visszatérte után, a harmincas években Betancourttal együtt egy szociáldemokrata szinezetü polgári párt megalapításán fáradoztak. A hatalom megszerzésére, a katonai diktatúrák rendszerének egy polgári rezsimmel való felváltására 1945-ben tettek először kísérletet. Leoni munkaügyi miniszter volt Betancourt 1945-ös kormányában. A kísérlethez, elnökként, nevét adta akkor a világhírű iró, Rómuló Gallegos is. De már 1949-ban ismét egy tábornok kergette el a mérsékelt polgári kabinetet: következett Jimenez tizesztendős terrorrezsimje. Betancourt és Leoni emigrációba kényszerült. Amikor Jimenez uralmát a venezuelai nép megdöntötte, az amerikai olajérdekeltségek Betancourt rendszerére tettek. Nem is csalódtak benne, mert a hatalomra jutott politikus és pártja, az Accion Demokratica a haladó erők legszélsőségesebb üldözésébe kezdett. Elsősorban Betancourt felelős azért, hogy elvbarátja és utóda egy olyan országban veszi át most a hatalmat, amely a nyilt harcra kényszeritett partizánok fegyvereitől hangos. A legtöbb amerikai és nyugateurópai lap szakértőinek véleménye szerint Leoni politikai nézetei lényegében azonosak elődje nézeteivel. Venezuela belső helyzetében tehát az uj elnök aligha hoz érdemi változásokat. Már az is figyelemre méltó kísérletnek számitana azonban — legalább a Ka- rib-tenger békéjének szempontjából —, ha Leoni tenne néhány hathatós lépést országa viszonylagos függetlenségének érdekében. Erre székfoglaló beszédében utalt, s ez azért figyelemre méltó, mert Washington már jó ideje első számú csatlósként használta Venezuelát minden Kuba-ellenes elhatározásának kezdeményezésére. Külpolitikai szempontból tehát a nemzetközi közvélemény várakozó álláspontra helyezkedhet addig, amig az Ígéretek első gyakorlati próbájának tanúja nem lesz. Rovarirtó okozza a halak pusztulását A Mississippi folyó déli részein és a Mexikóiöbölbe vezető torkolatánál négy év óta minden ősszel és télen, nagymennyiségű hal pusztul el. A három éve folytatott kutatások folyamán, szövetségi és állami szakértők nem tudtak rájönni, hogy mi okozza a halpusztulást. Ezek közül a legtöbbet Baton Rouge és az öböl között észlelték, de elpusztult halakat találtak olyan messze északon is, mint St. Louis és Memphis, Tenn. A korábbi vizsgálatok során azt gyanították, hogy a halpusztulást valamilyen betegség, oxigénhiány, vagy a viz hőmérsékletének hirtelen megváltozása idézte elő, de az utóbbi napokban a vegyi elemzésekről tett jelentésekből kitűnik, hogy a halak szervezete a földművelésben gyakran használt rovarirtó szereket tartalmazott. A közegészségügyi hatóságok beismerik, hogy ezek a felfedezések újabb adatokkal támasztják alá a vizmérgezés veszélyét. Ez az első alkalom, hogy határozottan megállapították, hogy a mező- gazdaságban alkalmazott rovarirtók a folyókba jutnak és a halak életét veszélyeztetik; ugyanakkor az a kérdés is felmerül, vajon ezek a vegyszerek megmérgezik-e az ivóvizet is. A halak testében felfedezett vegyszerek az “endrin” és “dieldrin” nevű gyakran használt rovarirtó szerek és még két más ismeretlen méreg. Az egészségügyi hatóságok kijelentették, hogy a Mississippi folyóban talált rovarirtók mennyisége “egyelőre” nem veszélyezteti az egészséget. Eddig nem állapították meg véglegesen, hogy ezekből a mérgekből milyen mennyiség tekinthető veszélyesnek. A további tanulmányokból igyekeznek er- revonatkozó akatokat gyűjteni és ha szükséges, óvintézkedéseket bevezetni. Anglia megszigorítja a rovarirtók használatát Az angol földművelésügyi minisztérium erősen megszigorította 3 rovarirtó szer használatát. Ezek az aldrin, dieldrin és heptachlor nevű vegyszerek, amelyek hosszú ideig megmaradnak az emberi szervezetben és ezért egészségi szempontból veszélyesek. A kormány kutatásokat végző szakértő- csoport tanácsára hozta az óvintézkedést. Ugyanezt a 3 rovarirtót az Egyesült Államokban mindenütt használják, úgy az egyéni háztartásokban, mint az állami permetezési program keretében. Ezek a vegyszerek a DDT-jellegü rovarirtók csoportjába tartoznak. HARCOLJUNK A BÉKÉÉRT, HALADÁSÉRT, AZ EMBERI JOGOKÉRT!
