Amerikai Magyar Szó, 1964. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)
1964-04-02 / 14. szám
12 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, April 2, 1964 Durovecz András: KANADA AZ VSA IMPERIALIZMUS ÁRNYÉKÁBAN — Kanadai riport — Leszünk, vagy nem leszünk?! — ez itt most már a kérdés. Leszünk-e önálló ország, szuverén nemzet, vagy csak kincses hátországban az USA ultraimperialista gyarmati gazdaságának favágói és viz- hordói? így lehet megfogalmazni azt a nemzeti felzúdulást, ami mind tágabb körben, mind hangosabban kezd a felszinre törni Kanadában az ellen a rablóhadjárat ellen, amit az amerikai imperializmus folytat Kanada természeti kincseinek kirablásával és az egész gazdasági élet mind nagyobb fokú meghódításával. Persze ez a jelenség sem újkeletű Kanadában, csak a rég megindult gazdasági behatolásnak és hódításnak most már oly kolosszális méretű és oly merész kapzsisággal történő folytatódása, ami Kanada önálló nemzeti létét tűzi napirendre. Nem uj az a tiltakozás sem, ami ez ellen az amerikai dominálás ellen már korábban is megnyilvánult demokratikus népi erők akciói utján, az esetek nagy részében a kommunisták kezdeményező, szervező és vezető tevékenységével. Ez az ellenállás, ha voltak is olykor számottevő eredményei, az el- uralási folyamatot megállítani nem tudta. Kevésbé ismert Kanada, mint a természeti kincseknek, a föld gyomrát és felszínét megtöltő nyersanyagoknak, energiaforrásoknak, termőterü- teknek a tárháza. A gazdagságnak a méreteit némileg érzékeltethetjük e problémakörbe tartozó mércével is, ha tudjuk, hogy a U.S. valami 60 milliárd dollárnyi külföldi tőkebefektetésének több mint egyharmada Kanadában fekszik, ezidő szerint kb. 23 milliád dollár. Ebben a szédítő ösz- szegben fejeződik ki Észak-Amerika e két országának kapcsolata és viszonya; egyrészt, Kanada a kapitalista világ fejlett ipari országai között a legelső sorban foglal helyet és maga is tekintélyes imperialista érdekekkel rendelkező ország; másrészt, mig az elmúlt fél évszázad alatt az angol gazdasági gyarmatosításból kiemelkedve, ugyancsak az első helyre került abban a tekintetben, hogy a fejlett ipari országok között a legnagyobb gazdasági gyarmatterülete lett az Egyesült Államoknak. Gyarmati kizsákmányolás Amikor modern U.S. gyarmati imperializmusról beszélünk Kanadában, lényegében ma is a hagyományos gyarmati elv érvényesül: a gazdag nyersanyagforrások olcsó kiaknázása alacsony munkabérek mellett; majd a készáru visszaszállítása a lehető legmagasabb áron. Szemléltetőnek álljon egy példa: a vasérc, amit Észak-Ontarioban kibá nyászva tonnánként kb. $1.50-ért szállítanak ki a U.S.-ba, amikor készáru formájában visszatér Kanadába, 80—90 dollár értéket képvisel tonnánként. Kanada gazdasági fejlődésének és mai helyzetének ez az ellentmondásos jellege az amerikai gazdasági dominálás ténye úgy érthető meg világosabban, ha tudjuk azt is, hogy a kanadai mono- póltőkések — a szövetségi és tartományi kormányainknak zsíros haszonért a közvetítő kupecek szerepét játszók hozzájárulásával — a kisebbik társként szegődtek az ország gazdaságának kiárusításában az amerikai monopol-érdekeltségekhez. Ez az indító oka annak, hogy amig az elmúlt két évtizeden át előbb csak baloldali, majd szélesebb munkás- és demokratikus körök szólaltak meg és szervezett akciókban léptek fel az ország kincseinek elherdálása ellen, addig ma már felsőbb rétegek szószólói is mind gyakrabban és határozottabban nyilatkoznak és közöttük kormányvezetők is megszólalnak országunk mind rohamosabb Ütemű eluralása ellen. Ezek a hangok annak az úgynevezett nemzeti burzsoáziának a nyugtalanságát tükrözik, amely a domináló U.S.—kanadai monopól- tőke mellett hátrányos érdekhelyzetbe kerül úgy a termelés, mint piac tekintetében. Kik uralják az ipart? Jellemzően szemlélteti az ország gazdasági állapotának a tényét és az abból fakadó országszéles, a felsőbb gazdasági és politikai körökben is észlelhető nyugtalanító közhangulatot az a nyilatkozat, ami Walter Gordon szövetségi pénzügyminiszter részéről hangzott el nemrég Montreálban, amelyben rámutatott, hogy Kanadán kívül “nincs egy másik gazdaságilag fejlett ország, amelynek az ipara ilyen óriási mértékben volna határain túli ellenőrzés alatt. . . Olyan probléma ez, hogy foglalkoznunk kell vele, ha országunk különálló azonosságát meg akarjuk őrizni.” A miniszter bár hangoztatta, hogy külföldiek befektetésére szükség van és szükség lesz ezután is, de egyúttal néhány 1961-es adattal kimutatta, milyen ijesztő méretűvé nőtt az idegen ellenőrzés Kanada főbb iparágaiban: A petróleum és földgáz 69 százalékban — ebből 60 százalék amerikai kézben; A bányászat és kohászat 59 százalékban — ebből 52 százalék az amerikai részesedés; A gyáripar 52 százalékban — amiből 45 százalékot ural Amerika. A miniszter utalt arra, hogy széles kanadai körökben kelt aggodalmat gazdasági növekedésünk és annak sokoldalú fejlődése szempontjából az a tény, hogy iparunk ilyen óriási mértékben van Kanadán kívül lakó magán személyek és vállalatok döntéseinek alárendelve és “akiknek az érdekei érthetően, elsősorban is nem arra szorítkoznak, hogy Kanada érdekeit és boldogulását tartsák szem előtt.” Gordon maga is levonta aggodalmas következtetését: “Fel kell tennünk önmagunknak a kérdést, vajon, ha a nem itt lakók eltulajdonítása és ellenőrzése olyan ütemben folytatódik, mint az elmúlt időszakban, Kanada képes lesz-e tovább haladni, mint igazán különálló és független nemzet?” Teljesen helytálló és riasztóan időszerű a pénzügyminiszter aggodalmas és figyelmeztető megnyilatkozása azok mellett és azoknak az országszerte elhangzó hasonló figyelmeztetéseknek és követeléseknek erősítésére, amelyek kivezető utat is igyekeznek mutatni (főleg a baloldali és szak- szervezeti mozgalom képviselői részéről). Hogy ez az “elmúlt időszak” tényleg milyen félelmetes képet mutat, abba bepillantást engednek a “Financial Post”, tekintélyes pénzügyi szaklap nemrég közölt adatai. Eszerint az elmúlt öt év alatt 143 kanadai tulajdonban lévő cég került idegen befektetők — 95 százalékban amerikaiak — kezébe. A gyorsütemü eluralásra jellemző az a tény, hogy ezen cégek közül már ez év első hónapjában hat került idegen kézre. Ez a gazdasági behatolás mindjárt a háború utáni években kezdetét vette. És ezt 1947-ben irányelvvé tette meg az akkori Mackenzie King liberális kormány, az úgynevezett gazdasági “integritás” politikájával. Azóta is az egymást váltó liberális és konzervatív kormányok egymással versenyezve árusítják ki részletekben Kanadát az Egyesült Államoknak. Ezáltal sikerült az amerikai monopóliumoknak kezükbe ragadni a legfontosabb nyersanyagforrásokat, mint a nikkel és más nemesfémek, vasérc, petróleum, földgáz; majd a főbb alap- és gyártó iparokat — vegyi, villamossági, gumi, kohászati stb. vállalatokat — döntő ellenőrzésük alá vagy teljesen tulajdonukba venni. Az imperializmus minden területen áttör \ S ahogy ezt követte az utóbbi években a kisebb iparágak sorozatos felhabzsolása, az amerikai monopóliumok betörése megindult újabb kanadai gazdasági ágazatokba. Ez év elején megszerezték a döntő érdekeltséget egy másodrendű bank igazgatásában, azzal a célkitűzéssel, hogy igy utat törjenek a domináló pozíció megszerzésére a kanadai bankok és pénzintézetek vezetésében is. Az utóbbi hetekben pedig az a hir keltett megbotránkozást, hogy az amerikai Schlitz Brewing Co. (Milwaukee) a sörgyártás monopóliumával tört be Kanadába, amikor lépést tett arra, hogy felvásárolja Kanada harmadik legnagyobb sörfőzőjét, a londoni (Ontario) John Labatt’s sörgyárat. Ez ugyancsak újabb lépés abba az irányba, ami az amerikai dominálást készíti elő Kanada élelmiszer- és más közellátó iparágaiban. (Folytatjuk) A ghanai parlament elfogadta az ország első 7 éves gazdaságfejlesztési tervét A ghanai parlament egyhangúlag elfogadta az ország első hétéves gazdaságfejlesztési tervét, melyet Nkrumah elnök a napokban terjesztett a nemzetgyűlés elé. A terv központi feladata, az ország iparosítása. Az előirányzatok szerint hét év alatt több mint egymilliárd ghanai fontot ruháznak be az ország gazdaságának különböző területein. A terv egyik jellemzője, hogy különös gondot fordít a közoktatásra. Ghánában, ahol a lakosság számához viszonyítva már most is a legmagasabb a tanuló fiatalok száma Afrikában, a hétéves terv végére több mint 2.3 millió fiatal tanul majd az elemi, a középiskolákban és a felsőoktatási intézményekben. Az egyetemeken tanulók száma ötszörösére növekedik. Ezek a számok gyakorlatilag azt jelentik, hogy Ghana lesz az egyik első olyan független afrikai ország, ahol valóra válik az általános és kötelező oktatás. Csőmbe újra siervezkedik Csőmbe, a katangai szeparatisták vezetője még most sem adta fel terveit. Szakadár tevékenységének főfészke jelenleg Angola, ahol a portugál gyarmatosítók védőszárnya alatt sok száz katangai csendőr meg zsoldos talált menedéket. U Thant, az ENSZ főtitkára a Biztonsági Tanács elé terjesztett és közzétett jelentésében egész sor tényt vonultatott fel ennek alátámasztására. A jelentés többe közt elmondja, hogy Teixeria de Soza térségében körülbelül 1,800 katangai csendőr készülődik harcra fehér zsoldosok parancsnokságával. A jelentés tanúsága szerint Európában uj zsoldosokat verbuválnak Csőmbe számára, s időközben ismét “behívják” azokat a csendőröket, akik Csőmbe veresége után az Union Miniére bányatársaság “alkalmazottaivá” vedlettek. U Thant arról is tájékoztatta a Biztonsági Tanácsot, hogy március elején Kolwezi és Jadotville térségéből 400— 800 katangai csendőr érkezett Angolába. A nyugatnémet hatóságok beszüntették a nyomozást Thaelman gyilkosai ellen A nyugatnémet igazságügyi hatóságok közölték, hogy beszüntették a nyomozást Ernst Thälmann meggyilkolása ügyében. Mint ismeretes, Thäl- mannt, a Német Kommunista Párt vezetőjét 1944 augusztusában a buchenwaldi koncentrációs táborban gyilkolták meg a nácik. Dr. Kául berlini ügyvéd Thälmann időzközben elhunyt özvegyének nevében feljelentést tett a kölni igazságügyi hatóságoknál Wolfgang Otto tanító és Werner Berger banktisztviselők ellen, akik részt vettek Thälmann kivégzésében. Wolfgang Otto 1944-ben a buchenwaldi táborparancsnokság szolgálatvezető őrmestere volt, Werner Berger pedig mint SS-törzsőr- mester, az egyik kivégző osztagot vezette a táborban. A kölni államügyészség most közölte, hogy “a részletes nyomozás során csak Thälmann meggyilkolásának közelebbi körülményeire sikerült fényt deríteni, de nem lehetett bizonyosan megállapítani, hogy ki ölte meg őt, illetve, hogy a buchenwaldi táborparancsnokság még életben levő volt tagjai közül ki működött közre Thälmann meggyilkolásában.” Az államügyészség a következőkben vázolta a gyilkosság körülményeit: Ernst Thälmannt, aki 1933 óta “védőőrizetben” volt, 1944 augusztusában a birodalmi biztonsági hivatal utasítására két Gestapo-tisztviselő éjszaka átszállította a bautzeni börtönből a buchenwaldi koncentrációs táborba. Ott a krematóriumban agyonlőtték és holttestét azonnal elhamvasztották. A gyilkosságnál jelen volt több Gestapo-tisztviselő és a táborparancsnokság több beosztottja, köztük valószínűleg Otto és Berger is. Az ügyészség végül közölte, hogy Otto és Berger ellen “egyéb gyilkosságok ügyében” folytatják a nyomozást. ^ RÉTESHÁZ és CUKRÁSZDA * y 1437 Third Avenue, New York, N. Y. (A 81-ik Street sarkán) — Telefon: LE 5-8484 * y Mignonok, születésnapi torták, lakodalmi, Bar,- , j * Mitzvah-torták. — Postán szállítunk az ország , ► minden részébe. — Este 7.30-ig nyitva < \
