Amerikai Magyar Szó, 1964. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)
1964-03-26 / 13. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, March 26, 1964 UJ SIKERES ISKOLAI BOJKOTT NEW YORKBAN Hétfőn, március 16-án több mint 268 ezer tanuló nem ment iskolába New Yorkban. Dacára a fenyegetéseknek, a figyelmeztetéseknek és a bojkott-ellenes sajtókampánynak, s sok esetben még a mozgalom egyes vezetőinek részéről is kifejezett ellenállásnak, a bojkott sikeresen bebizonyitotta, hogy az iskolaszék és a város vezetősége mindaduig tömeges ellenállásra számithat, amig az iskolai integrációt az egész városban meg nem valósítják. A bojkott megszervezésében nyolc helyi CORE szervezeten kívül részt vett a Parents Workshop for Equaüty, a Harlem Parents Committee, az Astoria Parents Committee és a Bronx Parents Committee. Mindezek a szervezetek Rev. Milton Galamison köré csoportosultak, aki aktiv vezetője a városi integrációs mozgalomnak és a bojkott megszervezésének. A nap folyamán 5 ezer tüntető gyülekezett Brooklynban az iskolaszék épülete előtt, ahol Rév. Galamison, Adam Clayton Powell képviselő, Dick Gregory színész, Lawrence Landry, a chicagói iskola integráció vezetője, Mrs. Gloria Richardson marylandi mozgalmi vezető és Malcolm X. tartottak beszédet. Hogy elejét vegye a bojkott sikeres megszervezésének, Michael J. Murphy rendőrfőnök nyilatkozatban elitélte a néger tömegdemonstrációk vezéreit. Éppúgy, mint az előző alkalommal, a vérontás lehetőségéről beszélt, amivel igyekezett meg- félemliteni a tiltakozó szülőket. Ez az igyekezete azonban nem sikerült. Válaszul a Parents and Taxpayers előző ellendemonstrációjára, amelyet reakciós fehér csoportok a City Hall élőit az integráció ellen rendeztek, több mint 20 fehér szülő vonult fel 70 tanulóval a majdnem teljesen néger diákságu 21-es számú elemi iskolához, a brooklyni Bedford-Stuyvesant vidékén. A kibérelt autóbuszokon érkező fehér diákok és szülők, Mrs. Chester Fulmer vezetésével, a Parents for Integrated Quality Pilot Schools szervezetet képviselték. Mrs. Fulmer igy nyilatkozott: “Azért jöttünk, hogy megmutassuk, a Parents and Taxpayers nem a fehér szülők igazi képviselője. Bocsánatukat kérem, hogy igy késve emeljük fel hangunkat a PAT hangos kiáltozásai ellen.” A Chrispus Attucks-ról elnevezett 21-es számú iskola szülői szervezete fogadta és üdvözölte a tüntető fehér szülőket. (A néger Chrispus Attucks volt az első amerikai aki elesett az amerikai forradalomban.) Nő a nézeteltérés a vietnami háborúval kapcsolatban A délvietnami eseményekkel kapcsolatban Wash ingtonban kidolgozott hivatalos állásponttal szemben egyre több olyan vélemény nyilvánul meg, amely elitéli az U.S. beavatkozását, sürgeti az amerikai csapatok és hadisegély visszavonását, s a kettészakadt ország vitás kérdéseinek békés elintézését. A U.S. beavatkozást legerősebben Ernest Gruen- ing alaszkai demokrata szenátor Ítélte el, amikor a szenátusban igy nyilatkozott: “Véleményem szerint egyetlen amerikai katonának az élete többet ér, mint ez az egész darázsfészek... minden újabb A/VNCR1KAI w Published every week by Hungarian Word, Inc. 130 East 16th Street, New York 3, N. Y. Telephone: ÄL 4-0397 Ent. as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879, to the P.O. of New York, N.Y. Előfizetési árak: New York városban, az USA-ban és Kanadában egy évre S10, félévre $5.50. Minden más külföldi országba egy évre $12, félévre $6.50. halálos áldozat egy újabb tragédia ebben a reménytelen kalandban.” Majd megjósolta: “Valamikor — nem is nagyon sokára — ha még további életeket áldozunk, kiérdemeljük majd az egész világ megbélyegző elitélését.” Gruening szenátor felszólította Johnson elnököt, hogy azonnal vonja ki az amerikai erőket Dél- Vietnam területéről és sürgette, hogy az elnök “forduljon Amerika népéhez és részletesen magyarázza meg, hogyan került az Egyesült Államok ebbe a bonyodalomba és miért vonulunk ki onnan.” Nyilvánosságra hozta a szenátusban, hogy eddig már több mint 200 amerikai áldozata van a vietnami kampánynak, akik közül 115-en közvetlen harcokban estek el. - Az u.n. kiképző csapatok a valóságban résztvesznek a harcokban egy olyan háborúban, amelyben a vietnamiak maguk sem szívesen harcolnak.” “Vajon annak, akinek katona fiát Vietnamba küldik és ott elesik a harcokban, eszébe jut-e, hogy fia a hazáért halt meg?... Az ő helyében én azt gondolnám, hogy nem a hazáért esett el, hanem egy általunk örökségül kapott ostobaság sajnálatos áldozata lett.” Gruening szenátor kereken tagadta, hogy U.S. érdekek forognak kockán Vietnamban és úgy nyilatkozott, hogy már éppen itt az ideje, hogy az amerikai nép megtudja az igazságot az ottani harcokról. Kijelentette: “Nincs ok arra, hogy egyetlen amerikai fiú életét is feláldozzuk Vietnamban, mert ami ott történik, az egyszerű gyilkosság.” Majd megemlítette: “Vannak, akik úgy érzik, hogy tekintélyünkből veszítenénk, ha kivonulnánk. Azt mondom, hogy inkább veszítsünk a tekintélyünkből, mintsem hogy még egy vagy még tiz, vagy száz fiú odavesszen azáltal, hogy tovább ottmaradunk.” Nem emelik az állami fizetéseket A képviselőház leszavazta az állami fizetések felemelését célzó javaslatot, amely 1.7 miihó kor- mányalkalmazottnak évi 545 millió dollár emelést jelentett volna. Ebből a szenátorok és képviselők évi 10 ezer dollár emelést kaptak volna és hasonló fizetésemelésben részesültek volna a magasállásu kormányhivatalnokok és a magasabbfoku törvényszékek bírói. A javaslat fontos jelentősége abból állott, hogy nagyobb keresetet biztosított volna a kisállásu állami alkalmazottaknak. A 3%-tól 22%-ig terjedő fizetésjavitásokból átlagban 22% jutott volna a szenátoroknak és egyéb magasállásuaknak, 5.6^- az állami kishivatalnokoknak. A törvényjavaslat nagyrészt kiegyenlítette volna azt az eltérést, ami a privát iparban dolgozó és az állami alkalmazásban lévő kistisztviselők keresete között fennállt. Ezekért a fizetésemelésekért már évek óta folyt a küzdelem. A tárgyalás folyamán a többség a javaslat mellett foglalt állást, annál is inkább, mert a kongresszus tagjai saját érdekeinek is megfeleltek a javaslatban foglalt pontok. Semmiféle módosítást nem engedtek meg, ami a javaslatot bármiképpen meggyengítette volna. A főleg republikánusokból álló ellentábor azonban ügyesen kihasználta az idei fontos választási év jelentőségét, amikor ki- kényszeritette a névsorolvasást. Ilyen módon az egyes képviselők vonakodtak nevüket a javaslat mellett felsorakoztatni, ami ebben a választási évben politikai öngyilkosságot jelenthet. így lett a több mint 1 millió kisfizetésű állami alkalmazott fizetésjavitása politikai manőverezés áldozata. A javaslatot 222:184 arányban szavazták le. Újabb kísérlet a javaslat mellett James Morrison (La. dem.) képviselő, aki az eredeti javaslatot benyújtotta, most a javaslatnak egy változott formáját ajánlja. Az uj beadvány hasonló a régihez, avval a különbséggel, hogy nem tartalmazza a kongresszusi fizetések emelését. A változtatások még nem biztosítják a javaslat gyors megszavazását, mert az újabb változat azt a kifogásolható helyzetet hozná létre, hogy egyes magasállásu kormányhivatalnokok több fizetést kapnának, mint a kongresszus tagjai és sok huzavonára adhat alkalmat azok részéről, akiknek főcéljuk a javaslat leszavaztatása. ELŐZETES JELENTÉS! A Magyar Szó newyorki lapbizottsága rendezésé- ban tartandó Nagy Keleti Népünnepély 1964 június 14-én, vaf árnap egész nap lesz a Castle Harbour Casinotl i 1118 Ha remeyer Avenue, Bronx, N. Y. cimen. Újabb kísérlet Morion Sobell kiszabadítására Harold Urey atomtudós levele a képviselőkhöz és szenátorokhoz A Committee to Secure Justice for Morton Sobell újabb kérelmet nyújtott be az ártatlanul 30 évre elitéit Sobell érdekében és széles körben gyűjt aláírást a támogatására. Harold Urey, Nobel-dijas atomtudós, La Jolla, Cal.-ból, a petíciót saját levele kíséretében elküldte a kongresszus minden tagjának. A képviselőket és szenátorokat sürgeti, hogy lépjenek közbe Sobell kiszabadítása érdekében. A levél tartalma a következő: “A Rosenberg-Sobell-ügy engem hosszú idő óta nyugtalanít. A tárgyalás után elolvastam a tárgyalás egész jegyzőkönyvét. Az a véleményem, hogy ebben az ügyben a bűnösség következtetése nagyon kétséges bizonyítékon alapszik. Tulajdonképpen nem hiszem, hogy ezek az emberek bűnösök voltak abban a vádban, amellyel illették őket. Országunk és a baráti országok számos tiszteletreméltó polgára ugyanerre a következtetésre jutott. Mások, azt gondolva, hogy a vádlottak bűnösök lehettek, túlzottnak tekintik az ítéleteket. Rosenber- géket kivégezték, ezen már nem segíthetünk. De Morton Sobell már 13—14 éve börtönben van és egész idő alatt bátran kitart ártatlansága mellett, olyan körülmények között, amelyekben bizonyos elnézésre számíthatna, ha bűnösnek vallaná magát. Azon csodálkozom —- mit tegyen egy igazságtalanul megbüntetett ártatlan ember? Vállaljon magára olyan bűntetteket, amiket nem követett el, hogy kegyelemben részesülhessen? “Úgy érzem, hogy tekintet nélkül az ügyben elfoglalt álláspontunkra, tennünk kell valamit Morton Sobell érdekében, ha hajlandók vagyunk olyan egyéneket szabadon bocsátani, akik bevallottak bűntetteket. Nagy örömöre szolgálna, ha tudomásomra jutna bármilyen lépés, amit ön egyénileg, vagy a szenátus, illetve a képviselőház más tagjaival együtt, tenne ebben az ügyben.” Amikor a Sobell Committee Mr. Urey levele, nyilvánosságra hozta, azt is behirdette, hogy csütörtökön, április 23-án, este 8 órai kezdettel a Cooper Union nagytermében népgyülést rendez Sobell megkegyelmezésének érdekében. A New York Citizens’ Full Pardon Meeting-re a belépődíj 1 dollár, vagy egy hat névvel aláirt petíció. A bizottság cime, 940 Broadway, New York 10, N. Y., telefon: AL 4-9983. Bárkinek szívesen küld petíciót aláírásra. Integrációs ülősztrájk Kentuckyban Kentucky állam székvárosában, Frankfortban, az állami képviselőház épületében 23 egyén, a polgárjogi sérelmek kihangsulyozására ülő- és éhség- sztrájkot rendezett. Március 16-án a napi ülés beszüntetésével a sztrájkolok az épületben maradtak és az egész éjjelt ott töltötték. A 17 néger és 6 fehér fiatalemberből álló csoport vezetője Frank Stanley, louisville-i néger újságszerkesztő, aki az Allied Organizations for Civil Rights elnöke. Ez a polgárjogi szervezet hívta össze Kentuckyban a Capitol előtt tartott demonstrációt, amelyen 10 ezren vettek részt. Az ülő- és éhségsztrájkolók addig szándékoznak a Capitol épületében maradni, amig a törvényhozók meg nem szavazzák a nyilvános helyeken való kiszolgálásról szóló integrációs törvényt. Mr. Stanley kijelentette, hogy addig nem mennek el, amig “ez a kérdés nincs elintézve úgy, hogy Kentuckynak ne kelljen szégyenkeznie a világ közvéleménye előtt. “Benn ülünk az állami képviselőház karzatán és békésen tüntetünk azáltal, hogy itt maradunk és nem eszünk, hogy kihangsúlyozzuk a törvényhozó testület, a kormányzó és Kentucky lakossága előtt, hogy ezt a törvényhozást sürgősen, most kell megvalósítani, nem két év múlva.” MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALA 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Tisztelt Kiadóhivatal! Látom, hogy EBBEN A HÓNAPBAN lejárt a. előfizetésem. Itt mellékelek $......................A Cim: .................................................................. Név: ........................................................../ • • • Város:........................................Állam: . ...
