Amerikai Magyar Szó, 1964. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)
1964-03-19 / 12. szám
4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, March 19, 1964 Munkás és szakszervezeti hirek t Törvény kezén az union “erkölcsbiró” A bíróság 1958-ban ellenőrtó bizottságot rendelt a Teamsters Union mellé, amely azzal volt megbízva, hogy a korrupciókkal vádolt szakszervezetet “megtisztítsa”. Godfrey P. Schmidt volt az egyik erre kiszemelt egyén. A newyorki államügyészség most vádat emelt Schmidt ellen, hogy 1957-ben és 1958-ban nem nyújtott be adóbevallási ivet 115,000 dollárt kitevő keresetéről. Schmidt munkásellenes magatartása közismert volt. A Teamsterekkel tárgyaló munkáltatók szolgálatában állott. Erről akkor lemondott és a Team- sterektől 28,000 dollár fizetést kért a 6 hónapig tartó ellenőrzői beosztásáért. A bíróság ezt az ösz- széget 18,000 dollárra redukálta. De Schmidt arról is ismert volt, hogy igazgatója volt az Aware, Inc. jobboldali szervezetnek. Ez az országosan hírhedt csoport a szórakoztató iparban dolgozó művészekről készített fekete listát és erőszakos nyomást gyakorolt a televízió, rádió és színházi rendezőkre, hogy ne alkalmazzák azokat, akiknek munkás vagy politikai felfogása, illetve tevékenysége ellen kifogása volt. Schmidt más munkásellenes tevékenysége között volt az is, hogy mint ügyvéd képviselte a nagy étkezde-láncolatokat a munkásaik szervezkedése elleni igyekezetükben. Schmidt utólagosan csak akkor készített adóbevallást az elmulasztott két esztendőről, amikor tavaly a nagyesküdtszék vizsgálatot indított ellene és tanukat idézett kihallgatásra. Minden ilyen mulasztásért egyévi börtön és 10,000 dolláros pénz- büntetést róhat ki a bíróság. Schmidt a váddal szemben “nem bünös”-nek vallja magát. így takarékoskodik a kormány Johnson elnök takarékossági kampánya a posta- hivatalban 3,100 munkaalkalom beszüntetését és bizonyos szolgálatok csökkentését fogja eredményezni. John A. Gronouski postaügyi miniszter nyilvánosságra hozta, hogy az elkövetkező financiális évben 12,700,000 dollár költségmegtakarítás érdekében a következő intézkedéseket lépteti életbe: ► A napi hatszori csomagkiszállitást lecsökkenti ötre. Ez 3,714,000 dollár megtakarítást és 697 állásveszteséget jelent. ^ A postahivatalokban az ablakoknál nyújtott kiszolgálás leredukálása 5,286,000 dollár megtakarítást és 1,103 állást jelent. ► A karbantartó szolgálatok megszorítása 3 millió dollárt és 850 munkaalkalmat takarít meg. ► Irodai és elszámolási munkák központosítása: 500.000 dollár és 300 állás. ► Kis postahivatalok beolvasztása nagyobbakba: 200.000 dollár és 150 állás. Gronouski utalt arra, hogy Johnson elnök 7,265- tel akarja lecsökkenteni a szövetségi alkalmazottak számát. Ebben az értelemben ez év julius 1-től kezdődően az egész országra kiterjedően 3,100-al kevesebben lesznek a postahivatal fizetési listáján. A takarékossági kampány ilyen módszerével semmiképpen sem egyezünk meg. A munkanélküliség növelése, a bevásárlóképesség csökkentése épp ellenkezője annak, amit az ország gazdasági helyzete megkíván. KIOLVASTAD A MAGYAR SZÓT? ADD TOVÁBB! MÁS IS TANULHAT BELŐLE! Szakszervezeti delegáció a szocialista országokban A nyugati rakparti munkások szakszervezete, az International Longshoremen’s and Warehousemen’s Union (ILWU), nem tartozik az AFL-CIO- hoz. Mint független szervezet testvéri delegációt küldött számos országba, köztük szocialista országokba is, a munkások életmódjának és szakszervezeti működésének tanulmányozására. Amikor a delegáció a Szovjetunióban volt, mint az ILWU Központi Bizottságának hivatalos megfigyelői resztvettek a szovjet szakszervezetek 13-ik kongresszusán és ott fel is szólaltak. Ismertették saját szak- szervezetük álláspontját. “Megmondottuk nekik, hogy miben hiszünk: a korlátozás nélküli utazásban, a szakszervezeti és más delegációk kölcsönös kicserélésében a két ország között, a világkereskedelem szabad gyakorlásában, a békében — mindenekelőtt az egész világra kiterjedő békében!” — írják J. R. Robertson és Charles Duarte, a delegáció vezetői a jelentésükben. Magyarországon is jártak és jelentésükben elég részletesen beszámoltak arról is, amit ott láttak. Az amerikai munkásság szempontjából azonban nagy jelentőséggel bir a következő része a beszámolónak: “Az egész idő alatt azon csodálkoztunk, hogy mikor fog az egyetemes munkásság cserelátogatásd kát szervezni és kapcsolatokat teremteni egymással, úgyis mint munkások, úgyis mint emberi lények. Minden országban, amit meglátogattunk, újból és újból tudtunkra adták, hogy semmit sem tennének szívesebben, mint amerikai munkásvezetőket és szakszervezeti tagokat fogadni körükben és elküldeni saját vezetőiket és tagjaikat a mi országunkba. Ilyen módon, úgy hiszik, az asztalkörüli nyilt eszmecserével, az egymás országainak becsületes tanulmányozásával, közelebb kerülnénk egymás jobb megértéséhez, ami a világbéke biztosítását eredményezné." Úgy hisszük, hogy ennek az elvnek az elfogadása az AFL-CIO-nak és az Egyesült Államok munkásságának sem válna hátrányára. >••• KIÜT AZ APPALACHI HEGYVIDÉK NYOMORÁBÓL A második világháború végéig az Appalachi hegyvidék szénbányái megélhetést nyújtottak a vidék lakosságának. Röviddel azután, a modern technika fejlődése és néhány egyéb körülmény közrejátszott abban, hogy 100 ezer bányász egyszerre a munkanélküliek sorába került. Ugyanebben az időben a hegyvidék azelőtt terjedelmes erdőségei kimerültek és a hegyi termőföldek is olyan szegényesek lettek, hogy nem voltak érdemesek arra, 'hogy megműveljék. Ezen a vidéken mindig meglehetősen primitiv földművelési eljárásokat alkalmaztak, amellyel tönkretették a földet. A Nation hetilap március 9-iki számában Harry Caudill behatóan foglalkozik a Cumberland fennsík kelet Kentuckyban fekvő sivár területeivel, a hegyvidék legszegényebb vidékével és praktikus megoldást ajánl a vidék megsegítésére. Mr. Caudill lefesti a vidék elhagyatott sivárságát, a szegényes városokat és bányatelepeket a sokezer düledező viskóval és az utszélen rozsdásodó leromlott autókkal. Leírja a sártengerbe vesző utakat és a legalacsonyabb nívón levő iskolákat; a high school elvégzésével ezek a tanulók általában alig tudnak többet, mint más, szerencsésebb vidékeken a nyolcadik osztályosok. Ez a vidék soha nem dicsekedhetett jó iskolákkal, generációkkal ezelőtt, az eredeti települőknek alig volt valamilyen iskolázottságuk, nem is érintkeztek iskolázott emberekkel és az állami kormány sem helyezett súlyt a jó iskolák felállítására. A lakásviszonyok olyan siralmasak, hogy múlt év novemberében Kennedy elnök a lakosság biztonságának és egészségének megóvására gyorssegélyprogramot létesített. Ebből az alapból kiutalnak összegeket a legszükségesebb tető-, padló,- és házfal- javításokra. Az általános nyomor olyan koldussorba juttatta a népet, hogy a lakosságnak legalább 50%-a a mindennapi megélhetés szükségleteire állandó közsegélyre van utalva. MI OKOZTA A NYOMORT? A nagytőkések már régen potom áron felvásár- rolták a környék értékes területeit és teljesen kifosztották minden természeti kincsét. Erdőségének jórészét a faipar feldolgozta, és ami még megmaradt, azt a bányák megerősítésére használták fel. A bányákból a sokmilliárd tonna szenet mesz- sze területekre elszállították. Az Appalachi terület félszázad óta tartó kifosztása alatt csak a legcsekélyebb összegeket fordították iskolák és más közjóléti intézmények felállítására. Mikor az általános nyomor 15 évvel ezelőtt elérte. ezt a mélypontot, a kormány belátta, hogy mégis tenni kell valamit, hogy a lakosság éhen ne vesszen. Jobb megoldás híján, a hihetetlen meny- nyiségü mezőgazdasági terményfeleslegekből, a kormány a lakosság felének havi kiutalásokat eszközölt. Azóta is ez tartja őket életben s a vele járó kilátástalanság annyira demoralizálta a lakosságot, hogy sokan úgy érzik, nem érdemes velük többet foglalkozni. A társadalmi fejlődés mai fokán még senki sem ajánlott fel valamilyen komoly megoldást a környék kifejlesztésére és gazdasági életének felvirágoztatására. Vannak olyan szakértők is, akik azt vallják, hogy a Kentucky hegyvidék problémáit ma már nem lehet megoldani. Ilyen és ehhez hasonló nevetséges kijelentéseket tesznek és amivel eddig megpróbálkoztak, az sem vezetett eredményre. A kormány rehabilitációs programja eddig abban merült ki, hogy a lakosságot igyekezett megtanítani a földművelésre. A hegyvidék lakosságának mai generációja sohasem volt földmunkás; többsége egész életében ipari munkás volt és sohasem vonzotta a földművelés. A történelem folyamán úgyszólván mindig lehetetlen volt az ipari munkásság nagy tömegeit mezőgazdasági munkára visszatéríteni és ebben Kentucky sem különbözik. A dolgozóknak ipari munkára van szükségük. Miután ez a valóság, a következő kérdés az, hogy mi az az ipari termék, amire legnagyobb szükség van az országban és ami ellátná kellő munkával a hegyvidék népét? Mr. Caudill praktikus és megszívlelendő megoldást ajánl fel. Építsenek villanyáram fejlesztőt Tekintetbe véve a vidék természeti adottságát és az egyéb körülményeket, arra a konklúzióra jutott, hogy a legmegfelelőbb ipar a villanyáram termelés. Los Angeles kivételével, az Appalachi szénbányák kevesebb, mint ezer mérföldre vannak az ország legsűrűbben lakott gócpontjaitól. Már több mint 50 éve, hogy az ország villanyáram szükséglete minden 8 évben megkétszereződött. A számítások szerint 1980-ban már négyszer annyi áramra lesz szükség, mint most. A kies hegyvidék tele van hevesfolyásu patakokkal és a normális évi esőzés 50 incs. A felhőszakadások a városokban és falvakban árvizeket okoznak. Egyedül kelet-Kentuckyban több mint három milliárd tonna szén vár kiaknázásra. Szinte önkéntelenül vetődik fel az a kérdés, miért nem létesítenek a TVA mintájára ott is helyi villanyenergia fejlesztő hatóságot? A TVA mai körülményeknek megfelelő változata helyreállíthatná a környék hasznothozó bekapcsolódását az államgazdaságba és megszépítené a tájat az adófizetők megterhelése nélkül. A bőséges vízellátással működő villanyfejlesztő müvek, rövid utón visszatérítenének minden befektetést. Kb. 1 milliárd dolláros befektetés elegendő arra, hogy felvirágoztassa Kentucky jelenleg pangó gazdasági életét. A zugó folyók megzabolázására épített vizduz- zasztó gátak víztároló medencéi az ipari célok mellett üdülésre alkalmas tavakat is szolgáltatnának. A helyszínen eöállitott olcsó és bőséges villanyáram egész sereg könnyűipart vonzana oda, amely az eddigi szén- és fatermelés mellett még számos más ágra is kiterjesztené a környék iparát. A felesleges áramot elvezethetnék az ország bármely részébe és a felélénkült kereskedelem fellendítené a pangó szénipart is és kenyeret adna legalább 3,500 bányásznak. Ezeknek a terveknek végrehajtásához bizonyos megszigorításokra is szükség volna. A kongresszusnak be kellene tiltania a külfejtésü szénbányászatot az Appalachi hegyekben, amely eddig óriási erdőterületeket sivataggá változtatott, folyókat el- iszapositott, tönkretette a táj szépségét, amellett, hogy mérhetetlen mennyiségű szén elpazarlására vezett. Az erreforditott pénzügyi befektetés visszatérülése úgyszólván garantálva van, mert az ország növekvő szükségletei bő piacot kínálnak a termelt villanyáramnak. A szén kimerítésével bő alkalma nyílna a tavakkal és erdőséggel gazdagított hegyvidéknek más iparágak kifejlesztésére. Múlt év áprilisában Kennedy elnök kinevezett egy bizottságot az Appalachi vidék problémáinak tanulmányozására és az orvoslásokhoz szükséges törvényjavaslatok benyújtására. A bizottság feb-