Amerikai Magyar Szó, 1964. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)
1964-03-05 / 10. szám
K AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, March 5, 1964 Az ebben a rovatban kifejtett nézetek nem szükségszerűen azonosak a szerkesztőség álláspontjával. Egy levél és egy válasz Árthat a lapnak, ha a valóság fényében mutatjuk be szülőföldünket? Mi a különbség a kritika és rágalom között Kedves Munkástárs! Nem szeretném, ha félreértene, azt hiszem, hogy ismer annyira, hogy amit a lapra vonatkozólag irok, azt a legnagyobb jóakarattal, az ügy iránti szeretetből teszem. Nagyon furcsának és érthetetlennek találtam, amikor pár héttel ezelőtt két hosszú folytatásban egy hazai lapból átvett kritikát közölt a lap a Szolnok megyei helyzetről. Már akkor akartam erről Írni és kifogásomat nyilvánítani afelett, hogy ilyen irányú kritika a lapban megjelenhet, de gondoltam, hogy elírás volt. De a mostani számban egy óhazai lapból átvett cikk után azt kell hinnem, hogy a szerkesztőség félreérti lapunk szerepét az óhazai ügyeket illetően. Az a tény, hogy az óhazai lapban ilyesmi megjelent, az nagyon helyes; ez a kritika nemcsak az illetékesek figyelmét hívja fel a sürgős intézkedésre, hanem nagy nevelő hatása is van a különböző fórumokon lévőkre és bizonyos, hogy erre a kritikára válasz is fog érkezni, amely bejelenti az intézkedést, vagy megvilágítja a kérdést. Maguk a dolgozók is látják, hogy az ő vagyonuk nem “Csáki szalmája.” De mit jelent ez itt nálunk? A fentiekből semmit, hiszen a további fejleményekről nem fog tudni az olvasó és csak az marad meg benne, hogy egy egész megye népével nem törődnek és a nép vagyonát hallatlan könnyelműséggel kezelik. Mi az ilyet nem befolyásolhatjuk, intézkedésre nem serkenthetünk, tehát semmi jót nem teszünk, csak ártunk az óhazának. Hasonló “kivágások” megjelennek, kissé “átigazítva”, a Szabadságban, a Magyarságban, ez megfelel az ő céljaiknak, de meg vagyok győződve arról, hogy ezzel csak ártunk és semmit nem használunk és az olvasókban — akaratlanul is — bizalmatlanságot keltünk. Én a múltban sem voltam hajlandó leborulni a bálványok előtt, s már ismételten megírtam, hogy az óhazában sehi minden görbe egyenes még, de nem vagyok hajlandó ilyen irányú kritikákra, amelyeknek a befejezését nem tudom adni az olvasónak. Azt hiszem, ön is belátja, hogy ilyen cikkeknek nincs helye a lapunkban és nem is fognak megismétlődni: E. K. a kérdéseknek és igyekszik leleplezni a nyilvánosság előtt, kényszerítve a felelősöket, hogy orvosolják a bajokat és hiányosságokat. Vajon milyen módszer volna erre a legalkalmasabb úgy nekik, mint nekünk? Egyetért velem abban, hogy a múltban pontosan az volt a baj, hogy mindent rózsás színekben festettek le, a nép pedig tudatlanságban élt. Ezt azután a reakció jól ki tudta használni és képes volt ellenforradalmat szítani, ami a népi demokrácia fennállását veszélyeztette. A dolgoknak ilyen rózsás színben való lefes- tése azt eredményezte, hogy azok a vezetők, akik nem hátráltak meg a reakció előtt és szembenéztek börtönnel, akasztófával, megszégyenítve kénytelenek voltak elhagyni vezető pozícióikat. Kritika és rágalom Azt írja, hogy helyes az, ahogy ma az országot vezetik, de ha mi itt kritizálunk, azzal csak a reakció malmára hajtjuk a vizet; hagyjuk ezt a reakcióra. Szerintem a kritika és rágalom nem ugyanaz, s a mi kritikánkat (ha ugyan annak lehet nevezni) nem lehet a reakció rágalmaihoz hasonlítani. De valójában nem kritika az, ha mi is rámutatunk az ország egyes problémáira éé hogy miként lehetne azokat orvosolni. Vizsgáljuk meg, hogy mit is ir lapunk Magyar- országgal kapcsolatban? A megjelent cikkek 90 százaléka az építkezést, a társadalmi kibontakozást világítja meg. Megírjuk, hogyan épül az ország, miként fejlődik a mezőgazdaság és hogyan tanul az ifjúság, stb., még akkor is ha ugyanakkor itt-ott rámutatunk egy-egy hiányosságra. A reakció viszont a hibákba, a hiányosságokba belekapaszkodva elferdíti a tényeket, hamisan állítja be azokat a nyilvánosság előtt és legtöbbször olyasmiről ir, ami nem is létezik. Egy példa a sok közül: Vegyük pl. “Az Ember” c. lap feb. 15-i számát, s nézzük meg, miként lehet ferdíteni. A lap utolsó oldalán fényképet közöl a magyar posta bélyegzőjéről, amelyen ez áll: “Legyen mindenki jólöltözött.” Ezt azután dr. Kiár arra használja fel, hogy a lényeget elferdítse és hangot adjon ellenszenvének a népi demokráciával szemben. “Csőnadrágos KÁDÁR-GIGERLIK a pesti bélyegzőn. — JAMPEC LESZ A PROLI?” fejeim s aztán a következőket írja: “...Van egy ország, amelynek postahivatala nemcsak azzal törődik, hogy a leveleket ellássák az előirt postabélyegekkel, hanem a bélyegzője utján divatot is diktál, megköveteli a címzettől, hogy — legyen elegáns, ‘legyen mindig jól öltözött’.” (A hangsúly a miénk — Szerk.) A cikk további részével nem érdemes foglalkozni, mert az csak a megszokott halandzsa és rágalom. Ami bennünket érdekel A problémák tárgyilagos megközelítésével azt szeretnénk elérni, hogy amikor olvasóink találkoznak olyan emberekkel, akik effajta félremagyarázások áldozatai, akkor érdemlegesen tudjanak vitázni a kérdések felett. Mert a múltban több Ízben megtörtént, hogy olvasóink egy kézlegyintéssel, sőt reakciósnak nevezve, intézték el az ilyen ferdítések áldozatait, vagy ha levelet kapott az illető az óhazából, amelyben a rokon arról panaszkodott, hogy pl. 20—30 kilométert is kell utaznia, hogy munkahelyére érjen, a mi olvasónk egyszerűen azzal reagált a kérdésre, hogy “Hát te is bedőlsz az ellenséges propagandának?. . . Hiszen a rokon csak azért panaszkodik, hogy több IKKA- csomagot kapjon tőled. . . Reakciós, rossz híreket terjeszt és még te is rokonszenvezel vele!... Te is magyarellenes vagy már, s bedőlsz a hazugságoknak? . . . Reakciós vagy te is?. .. Good bye!”. . . A tények megismerésének ereje Azt hiszem, hogy ha lapunk megírja a tényeket — beleértve olyanokat is, amelyek talán nem a legkecsegtetőbbek — olvasóink tájékozottabbak lesznek és nemcsak rózsaszinü szemüvegen keresztül fogják látni a dolgokat, hanem a valóság tiszta képében. Ez esetben a fenti képzeletbeli vita valahogyan igy hangzana: “Igen, koma, tudom vannak nehézségek, hiszen az ország kicsi, s nem lehet minden problémát egyszerre megoldani. Olvastam a Magyar Szóban is erről a kérdésről és úgy látom, hogy foglalkoznak vele és próbálják megtalálni a megoldást. De sojt mindenben jól dolgoznak és csak idő kérdése a dolog. írd meg rokonodnak, hogy a Horthy-időkben igazán rosszabb volt a helyzet, mert akkor gyalog kellett járni, sok eset ben mezítláb, hogy egy kis munkát találjon az ember, s még az is bizonytalan volt. Üdvözlöm én is, ha írsz neki.” Tagadhatatlan, hogy vannak problémák, de ferdítenénk, ha azokra nagyobb súlyt fektetnénk, mint az elért eredményekre. Aki lapunkat olvassa, az tudja, hogy bennünket is jobban érdekel a fejlődés és a haladás, mint az egyes helyeken felmerülő és megoldásra váró problémák. Úgy gondolom, hogy jó utón járunk. Szeretném tudni, hogy mit szólnak ehhez az olvasóink. Rosner Sándor ★ Egyáltalán nem neheztelek, sőt hálásan köszönöm levelét. Feltételezem, hogy az abban kifejtett gondolatok más olvasókban is felmerülnek és ezért orommei veszem, hogy alkalmam van kifejteni ezzel kapcsolatos elgondolásaimat. Természetesen nem kételkedem jóakaratában, a felvetett kérdés időszerű és megvitatása igen hasznos mindnyájunk részére. Ki kell hangsúlyoznom, hogy a szolnoki cikkeket, valamint a Szabad-kikötőről szóló Írást nem elnézésből, hanem tudatosan és jól megfontolt elhatározással helyeztem el a lapban. Régen foglalkoztat az a kérdés, hogy miként lehetne elkerülni a szektás megközelítéseket, amelyek a múltban annyira hozzájárultak elszigeteltségünkhöz; miként lehetne jobb és népszerűbb lapot adni olvasóink ke zébe. Arra a kérdésre is kerestem a választ, hogy miként lehetne megírni a tényeket anélkül, hogy ezt ellenségeink fegyverként használhassák fel ellenünk. Mit olvastam én a fentemlitett két cikkben? Magyarország ma fejlődik és a fejlődéssel kapcsolatban számtalan probléma adódik. Nem beszélve azokról a problémákról, amelyeket a természeti kincsek mostoha elosztása vagy az évszázadok rablásai és zsarnoksága hagyott maga után, a fejlődő társadalom kibontakozása is rengeteg problémát yet a felszínre; hibákat, tévedéseket és mondhatjuk, egyes esetekben rosszindulatú bürokráciát és felületességet. Ezek a problémák fennállnak és ferde képet nyújtanánk, ha nem imánk róluk. De szerintem ennél még fontosabb, hogy rámutassunk arra, amikor átveszünk ilyen cikkeket, hogy a népi demokrácia sajtója tudatában, van ezeknek Valamikor könnyebb volt MILLTOWN, N. J. — Tudomásul vettem, hogy munkás lapunknak ismét nagy szüksége van a pénzre, hogy megjelenhessen, legalább egyszer egy héten. Mindig is igy volt, de régebben azért mégis könnyebben lehetett támogatókat és uj olvasókat szerezni, mint ma, mert akkor a magamfajta bevándorló nem igen tudta olvasni az angol újságot. De az ilyen magamfajták már kihalóban vannak és az itt született nem tudja olvasni a magyar Írást. Máskülönben is az amerikai nagy újságok elidegenítették az itt születetteket a bevándoroltaktól. De hiszen önök is tudják mindezt, akárcsak én. Tehát küldök a kampányra tiz dollárt. J. Tarjányi Aki tévesen telte fel a kérdést LOS ANGELES, Cal. — Az elmúlt vasárnap, feb. 23-án szép beszámoló volt a Los Angelesi Munkás Otthonban. Fodor Erna beszélt a magyarországi helyzetről, ahol — mint mondta — legutóbb több mint egy évet töltött. A gyűlést Uhrin munkástárs vezette le, aki minden kérdezőnek megadta a szót. Sok érdekes kérdés merült fel az előadás folyamán, melyekre Fodor Erna a legjobb tudása szerint megadta a választ. Én is feltettem egy kérdést, még pedig a Magyar Szó feb. 6-i számában megjelent levéllel kapcsolatban, melyet Fodor munkástárs irt. Megfelelő választ kaptam a kérdésemre annak ellenére, hogy a kérdést félig helyesen, félig pedig hibásan tettem fel neki. Mike Fodor a hazai ruházattal kapcsolatban azt irta, hogy egy öltöny ruha 1,500— 2,000 forint, egy pár cipő 500—1,000 forint. Én viszont tévesen azt kérdeztem, hogy tényleg úgy van-e, hogy egy pár cipő 2,000 forint, mire Fodor Erna válasza az volt, hogy ő nem látott 2,000 forintos cipőt, legfeljebb 500—600 forintosat, vagy esetleg 1,000 forintosat, de az is ritkaság. Tévedésemre csak akkor jöttem rá, amikor odahaza ismét megnéztem a feb. 6-i lapszámot. Tehát azuton kérek bocsánatot tévedésemért Fodor Ernától. Taylor Szabó József MAfWwwwuwwvwvwvwuvwvwuwvwwvwwift KIOLVASTAD A MAGYAR SZÓT? ADD TOVÁBB! MÁS IS TANULHAT BELŐLE! % Megjött! Itt van! Korlátolt mennyiségben Most kapható! GYETVAI JÁNOS: KÉT VILÁG KÖZÖTT cimü könyve 224 oldalas, keménykötésben ára $1.50 Töltse ki az alábbi szelvényt még MA! AMERIKAI MAGYAR SZÓ 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Kérem küldjenek részemre........példányt Gyetvai könyvéből. Mellékelek $.................-t. Név: ................................................................. Cím: ................................................................. Város: .......... Állam:....
