Amerikai Magyar Szó, 1964. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)

1964-02-27 / 9. szám

14

AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD

Thursday, February 27, 1964

A. politikai és üzleti összeköttetések

j f (Befejező közlemény)

Baker bennfentes lett magasállásu személyekkel és fontos hivatalokban. Az állásával járó fényes limuzint mindig szivesen bocsátotta mások rendelkezésére. Többször szállított szenátorokat találkára ez a kocsi, mint Bobbyt. A szenátorok és más barátok a legfinomabb likőrökben válogathattak, ha bármiért is betoppantak Bobby irodájába, akit mindig ott találtak, ha valami szivességre volt szükségük, vagy valami társadalmi problémájukat kellett megoldani.

Baker mindenről tudott, ismerte a szenátorok nyilvánosságra nem kivánkozó titkait, milyen helyeken keresnek szórakozást, kinek van adóssága, hol lehet pénzt csinálni, ki iszik sokat, a főváros ezer-és-egy titkát. Rövidesen ő ellenőrizte a szenátusi személyzet tevékenységeit, ő adott tanácsot az állást keresőknek. Sokan ezek közül később szabadon költekező lobbyisták lettek, akiknek az volt a foglalkozásuk, hogy a kongresszus tagjait valamilyen ügynek a támogatására befolyásolják és ha ehhez segítségre volt szükségük, akkor Bobby- hoz fordultak.

Egyéni fontosságának arányával nőtt az a tevékenysége is, amivel Baker beleavatkozott a szenátus napi eseményeibe. Mivel jól értette a törvényhozás módszereit, ismerte az ellenzéket, tudta, hogyan kell őket megközeliteni álláspontjuk megváltoztatására. Abban a helyzetben volt, hogy az eredmények kialakulását befolyásolhatta, hogy módositó ajánlatokat elfogadtasson. Mindig meg tudta mondani a szenátoroknak, miként szavazzanak a pártvonal támogatása érdekében. A karzaton ülő látogatók gyakran láthatták, hogyan rohangálnak be a szenátorok a melléktermekből, amikor nevük felolvasásra kerül szavazásnál. Ilyen kor az ajtóknál álltak Baker és kisegítői és röviden útbaigazították a szenátorokat a párt kívánságait illetően.

1962-ben Bakernek majdnem sikerült egy olyan módosítást elfogadtatni, amit a szenátusban tárgyalás alatt levő adómódosító javaslathoz csatoltatok, amely jelentős adóengedményt nyújtott volna neki a motelvállalkozásainál.

Ugyancsak 1962 nyarán tűnt fel először a nyilvánosság megfigyelőinek az, hogy Bakernek a szenátuson kivül is vannak jólfizető és busás hasznot hajtó üzelmei. Akkor fényes ünnepséget rendezett barátainak a Washingtontól 150 mérföld távolságra, Maryland tengerpartján fennálló, 1.200,000 dollár értékű üdülő-motelben, a Carousel-ben. A motel részvényeinek 51 százaléka Baker tulajdonában volt. Különleges buszok vitték a vendégeket, szenátorokat és hozzátartozóikat az ünnepségre, s ezeket útközben hiányos öltözékü pincérnők traktálták pezsgővel és harapnivalóval. Lyndon Johnson — akkor alelnök — és Mrs. Johnson külön limuzinban érkeztek és Baker díszvendégként mutatta be Mr. Johnsont.

A most folyó kihallgatásokban kiderült, hogy Baker 54,000 dollár kölcsönt szerzett a Small Business Administration kormányügynökségtől a motel számára, mikor az épület egy orkán alatt 1962- ben megsérült. Ezt úgy kapta meg, hogy előzőleg egy 100,000 dolláros “látszat”-kölcsönt vett fel egy marylandi banktól, mert a kormánykölcsönnek ez az egyik feltétele.

Vége a kiskirályságnak

Baker szabálytalan eljárásainak egész sorozata kerül most felszinre Washingtonban.

Az egész úgy kezdődött, hogy egy automata áru- sitó-gép cég ügynöke bírósági eljárást indított Baker ellen, azzal vádolva öt, hogy befolyását szabálytalanul arra használta, hogy megszüntesse a cég automatáinak használatát a fegyvergyárakban az errevonatkoző szerződés érvénytelenítésével. Baker tagadta a vádat és azt is, hogy ő 5,600 dollár “kickback”-et fogadott el a feljelentőtől, amikor annakidején ezt a szerződést segített létrehozni.

Amikor a szenátusi demokrata párti vezetők kezdték őt kikérdezni, akkor a leleplezett Baker lemondott évi 19,000 dolláros fizetésű szenátusi állásáról. Azonban a Senate Rules Committee folytatja a nyomozást és most a régi barátok és pártfogoltak hütlenül és kárörvendően teregetik ki a “Baker-ügy” sokakat kompromittáló részleteit.

Ezek között vánnak hivatalos okmányok arról, hogy Bakernek egymillió dollár értékű részvényei vannak egy másik automata árusitó-gép vállalatnál, amelynek szintén vannak szerződései különböző hadiszállító vállalatoknál.

hasznosításának klasszikus példája

Más okmányok arról tanúskodnak, hogy Baker vagyona 2,100,000 dollárra megy fel. Másfél millió dollár értékű részvényei vannak bankokban, biztositó társulatokban, élelmiszerüzlet láncolatnál. Félmillió dollárt érő ingatlan vagyona van más vállalatoknál. Egy 48,000 dollárért vásárolt részvény- befektetés értéke két év alatt 400,000 dollárra ugrott fel. Ez akkor történt, amikor a milwaukee-i Mortgage Guaranty Insurance Corporation jelentős adóengedményben részesült a szövetségi adóhivatal részéről. Miután Bobbynak mindenben benne volt az ujja, ő tudta legjobban, hogy milyen részvények hozzák a leggyorsabb és legnagyobb nyereséget.

Ezek a kivizsgálások derítették fel azt is. hogy Johnson elnök családja egy 585 dollár értékű stereo zenegépet kapott ajándékba egy biztosítási ügynöktől, ki az 1955-ben Johnson szívrohama után megkötött 200,000 dolláros életbiztosítási kötvény ügynöki díjazásában részesült. Az ügynök, Mr. Reynolds, a kihallgatáson azt állította, hogy Johnson egyik asszisztensének rábeszélésére 1,200 dollárért vásárolt hirdetési időt a Johnson-család birtokában levő Austin, Tex.-i televízió állomáson. Ezt a “rábeszélési” adatot Walter Jenkins, aki most is Johnson szolgálatában van, tagadja. Az 585 dolláros zenegépről maga Johnson elnök tanúskodott a szenátusi bizottság előtt-és kijelentette, hogy az

ő családja és Baker gyakran váltottak ajándékot, tisztán baráti alapon. A TV ügyletre vonatkozóan az elnök nem nyilatkozott.

A szenátusi kihallgatás még folyamatban van. Vezetői nemrégen még Baker legjobb barátai és rajongói voltak. Senki sem hajlandó találgatni, hogy hova fog vezetni a nyomozás és meddig fog tartani. Sokan úgy tekintik az ügyet, mint Pandora szelencéjét, nem lehet előre tudni, hogy a kihallgatások során mi derül ki és kit fog kompromittálni.

A republikánus pártiak mindenesetre szeretnék az ügyet sokáig életben tartani, hogy a választásoknál Johnson elnök és a demokrata párt ellen kihasználhassák. Politikai beszédeikben máris arra szorítkoznak, hogy a Baker-ügyet minél szorosabb kapcsolatba hozzák Johnson elnök személyével.

WWWVWWVAWWWWWWWVWMWWWWWWW

A NEWYORKI Lakósztrájk Bizottság törvényja- jaslatot készül benyújtani, amely feljogosítaná az elhanyagolt épületek lakóit arra, hogy ne fizessék ki a lakbért, hanem tartsák meg maguknak. Január 8-án Morritt városi bíró úgy döntött, hogy a sztrájkoló lakók “ne fizessenek olyasmiért, amit nem kapnak.” A sztrájkbizottság törvénybe akarja iktatni azt az elvet, hogy “ha nincs szolgálat, nincs házbér.”

★

MOSZKVÁBAN márciusban francia—szovjet megbeszéléseket terveznek, közös kulturális és technikai kapcsolatok kifejlesztésére.

Victor Perlő:

BESZÉLGETÉSÜNK EGY CHILEI LÁTOGATÓVAL

Jose Cademartori, a chilei képviselőház kommunista tagja, a Santiago Egyetem közgazdasági tanára, résztvett a Washingtonban megtartott Amerikaközi Parlamentáris Konferencián, amit az amerikai vendéglátók szégyenletesen elhanyagoltak.

Ezt követően, New Yorkban, Mr. Cademartori- val eszmecserét folytattam az Egyesült Államok külföldi befektetésének szerepéről az ő országában. A washingtoni kormány az amerikai korporációk befektetéseit úgy állítja be, mint hozzájárulást az illető ország gazdaságához, nem mint a fejletlen országok kizsákmányolását. Vélemény- cserénk alapjául a Commerce Department U. S. Investment in Latin American Economy c. kiadványának Chilére vonatkozó részét vbttük és a következőképpen analizáltuk annak propaganda jelentőségét:

Beállítás: “Chile gazdasági élete főleg a rézbányászat és néhány más termény körül forog, amiket az Egyesült Államok befektetései fejlesztettek ki.” A U.S. vállalatok kiviteli forgalma Chile exportjának háromnegyed részét teszi ki és az ebből adódó bevétel “Chile egész nemzeti termelésének kb. egynegyedét.”

Feletet: A legkézzelfoghatóbb bizonyítéka a U.S. korporációs befektetések ártalmas mivoltának az, hogy félszázados működésűk sem hozott létre kiegyensúlyozott gazdaságot az országban, amely nem az általuk kontrollált réz és fémnitrát körül mozogna. Amikor külföldi vállalatok igy uralják a termelést és a külkereskedelmet, az alárendelt, gyarmati gazdaságnak a jele.

Indiánok fedezték fel, bányászták ki és dolgozták fel a rezet, még a spanyol hódítás előtt. Tény, hogy U.S. tőke segített a kifejlesztésében, de az is tény, hogy az Egyesült Államok iparának kezdeti kifejlesztéséhez viszont európai tőke járult hozzá anélkül, hogy uralmát állandósította volna Amerikában.

Beállítás: “A U.S. vállalatok 1955-ben majdnem 500 millió dollár értékben adtak el anyagot. Ebből külföldi valuta, amit fizetések, járandóságok és import követelmények kielégítésére fordítottak 140 millió dollárt tesz ki.” A fennmaradó — kb. 350 millió dollár — a beállítás szerint, Chile tiszta haszna.

Felelet: A 140 millió dollár alapos érvágást jelent Chilének. A U.S. vállalatok eredetileg 2 millió dollárt fektettek a chilei réziparba, Írja John Ge- rassi nagyjelentőségű, nemrég megjelent A nagy félelem (The Great Fear) c. könyvében. Azóta kevés uj tőkét hoztak Chilébe, birtokaik értékét a profitból eszközölt uj befektetésekkel növelték, s ezenkívül hatalmas összegeket vittek ki az országból. 1955-ben a U.S. bányavállalatok az egyenlegből 6 millió dollár tőkét vittek ki Chiléből. (1960— 62-ben újabb 5 millió dollárt.)

így tehát a haszonátutalások összege a valóságos

befektetésekhez viszonyítva, óriási volt. Chile több mint tízszeresen visszafizetett az amerikai vállalatok által nyújtott felszerelésekért és gyakorlati ismeretekért. Minden joga megvan ahhoz, hogy már mostantól fogva a maga javára működtesse a bányákat az összes felszerelésekkel együtt.

Beállítás: “A Chilébe visszatérített külföldi valuta és a helyben eladott anyag összértéke 350 millió dollár.”

Felelet: Ebből a helyben, monopolisztikus áron eladott áruk értéke 146 millió dollár volt, s ez gyakran a belföldi iparok fejlődésének hátrányát szolgálta. A U.S. olajvállalatok olajat importáltak Chilébe — saját értékelésük szerint — 11 millió dollár értékben és azt eladták 26 millió dollárért.

Alig 200 millió dollár értékű külföldi valuta jutott Chilének 343 millió dollárra értékelt ásványok exportálásából. A valóság: Chile még ennyit sem kapott, mert ebből nagy összegek estek ki rejtett profit, üzletvezetők magas fizetése és a U.S. vállalatokkal kooperáló chilei pénzoligarchák tőkekivitele formájában.

Beállítás: “90 millió dollárt fizettek ki fizetések és bérek fejében a U.S. vállalatok kb. 44,000 alkalmazottja részére”, beleszámítva 63 millió dollárt, a bányavállalatok 30,000 dolgozója számára. “Csupán 260 olyan alkalmazott volt, akiket az Egye sült Államokból helyeztek oda.”

Felelet: Ezek a számok hamisak. A hivatalos chilei adatok szerint, ahogyan az ENSZ Statisztikai Évkönyve kimutatja, az összes bányavállalatoknak 28,300 alkalmazottja volt és ebbe benne voltak nem-északamerikaiak birtokában lévő szénbányák és kisebb chilei birtokban levő fémbányák is. Az összes fizetés, amit ezek a munkások kaptak 21.8 millió dollárt tett ki, tehát csak egyharmadát annak az összegnek, amit a U.S. vállalatok csupán a saját alkalmazottaik fizetéseként tüntetnek fel. (A chilei adatok 1956-os évre vonatkoznak, de az egy év alatt történt változás lényegtelen.)

A valóságban a U.S. és az európai felügyelők, ügyvezetők, stb. száma többszöröse volt a bevallott 260-nak, s ezek a fizetések összegének jelentős arányában részesültek. A Kereskedelmi Minisztérium jelentése elhomályosítja a való tényeket ezzel a fortélyos beállítással: “akiket az Egyesült Államokból helyeztek oda.” Sokat közülük más külföldi országban levő üzemekből helyeztek át, vagy európai mérnököket hoztak át afrikai bányákból stb. Az El Teniente bánya észak-amerikai ügyvezetőjének havi fizetése 6,000—7,000 dollár, tizszer annyi, mint egy chilei bányász egész évi keresete. Azonkívül kap bonuszt és van rejtett jövedelme is. A chilei bányamunkások hallatlanul fantasztikus kizsákmányolását legjobban az 1958-ra vonatkozó következő adatok domborítják ki:

A termelés értéke 482 milliárd Peso.

Fizetések és bérek 22 miMiárd Peso, vagyis a kitermelt érték 4 és fél százaléka.

(Folytatása a jövő héten)

DOBÉRT (BOBBY) BAKER, A KIJÁRÓ