Amerikai Magyar Szó, 1964. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)

1964-01-02 / 1. szám

14 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, January 2, 1964 Bódog András: Újévi Írás Ilyenkor, az ünnepek táján illene és szokás is valami szivderitőt irni — mondom magamnak már csupa babonából is. Mert akármilyen rossz is volt az elmúlt év, tele bajokkal, problémákkal, meg nem valósult reményekkel, tragédiákkal — az em­berek szeretik úgy fogadni a karácsonyt, meg az uj esztendőt, mint akik elvárják, sőt meg vannak győződve, hogy ezzel fordulnia kell a kockának; az emberiség tényleg szereti egymást két napig, az újév pedig meghozza ami eddig nem jött meg. Ez a remény pedig évről évre megismétlődik. Hogy sosem válik be, az aztán egészen más dolog. Nem kell feladni a bizakodást, hiszen bizonyos, hogy jövő ilyenkorra is lesz egy uj év. És kezdődhet az egész elölről. * * * Hát igy. Például ez a karácsony is jól kezdődött. A nvugat-berlini népek karácsonyra meglátogat­hatják kelet-berlini rokonaikat és barátaikat az el­lentéteket áthidaló szeretet nevében. Igaz, a nagy felebaráti szeretet majdnem csődöt mondott ilyen fontos okokból: a nyugati felének nagyon ki kel­lett okoskodni, hogy milyen kacskaringós formá­ban írják alá az engedélyeket úgy, hogy a nagy ünnepi felebaráti szeretet megmaradjon, de azért az atyauristen se értelmezhesse félre olyasminek, mintha ezzel tudomásul vennék Kelet-Németország és kormányának létezését. A keletiek fortélyos fickók és még képesek lettek volna kihasználni a pár napra szóló megállapodási formát, mondván, hogy ha békesség jó karácsony hetére, akkor jó lehet az egész esztendőre. Már pedig mi lesz akkor a nyugati rész nagy felszabadító háborújának re­ménységeiből, ha ilyen babonák elterjedhetné­nek. Tagadhatatlan, egy elismert kormányzat ellen se nehéz háborúra uszítani, de isten tudja, tán könnyebb a vallásos lelküek szive, ha minden fél­órában elmondogatják, hogy üsd, verd, mert nem­csak hogy nem apád, de nem is létezik. A németek persze ezt nem sajátmaguktól talál­ták ki, hiszen mi is előljárunk a jó példával, vala­hogy igy beszélünk Észak-Koreáról, Kínáról. Ami pedig Vietnamot illeti, még egy Tépéssel előbbre is vagyunk — ott ugyanis megmutatkozik a nagy igazság, hogy mint lehet háború nélkül embereket ölni és falvakat bombázni anélkül, hogy hadvi­selők volnánk. Ezt csinálja utánunk valaki! * * * Hogy Kinát említettem, eszembe jutott a jó Komám, hogy mit mesélt el a napokban, ö sokkal járatosabb a világ politikai berkeiben, mint én, hát megkérdeztem tőle, mit gondol a USSR és Kina kormányainak ellentéteiről. A koma megva­karta a fejét és igy válaszolt. “Inkább elmondok neked egy régi tréfát. Olyan régi, hogy bizonyára hallottad már, de azért elmondom, mert kicsit megválaszolja kérdésedet.” Volt a faluban egy nagyon öreg, nagyon bölcs csodarabbi. Hozzáfordultak a hívek, nemcsak ta- nácsértr de ügyes-bajos dolgaikkal is, meg hogy tegyen igazságot, ha viszály kerekedett közöttük, így ment el hozzá valaki nagy panaszaival szom­szédja ellen. Hogy igy, meg úgy, ezt és ezt csinál­ta a szomszéd ellene, ő pedig ezzel, meg azzal vi­szonozta — mondta el az egészet töviről hegyire órák hosszat. Hát tegyen a bölcs rabbi igazságot közöttük. A bölcs ember türelmesen végighallgatta a nagy esetet, hosszasan fontolgatta, még a könyveit is megtanulmányozta, aztán igy válaszolt: “Menj ha­za jó ember, nyugodj meg, kétségtelen, hogy ne­ked teljesen igazad van az egész ügyben.” Az ember elment. De alig telt el egy-két nap, a bepanaszolt szomszéd próbálta ki az igazát a rab­binál. El is mondta a nagy visszásságot tövéről he­gyére. a rabbi pedig megint megfontolgatta jól az ügyet, megint megtanulmányozta könyveit, az­tán ezeket mondta neki: “Menj haza jó ember, nyugodj meg. kétségtelen, hogy neked van teljesen igazad az egész dologban.” Úgy történt azonban, hogy a bölcs rabbi felesé­ge tanúja volt mindkét kihallgatásnak. Alighogy elment a panaszos szomszéd, a feleség szemrehá­nyóan férjéhez fordult: “Micsoda dolog ez? Két napja, hogy itt volt az első ember, elmondta ese­tét részletesen és te azt mondtad neki, hogy neki van igaza és nem a szomszédjának. Most hogy itt járt a szomszédja, éppen az ellenkezőjét mondta el és neki is teljesen igazat adtál. Mind a kettőjük­nek nem lehet egyszerre igaza.” A bölcs rabbi megsimogatta a szakállát, aztán igy válaszolt: Tudod mit, kedvesem. Neked is iga­zad van. Eddig tartott a koma tréfás története. Aztán hozzátette: “Hát igy vagyok én a kínai—orosz kér­déssel. Hiszen nem ismerem és meg sem ismerhe­tem a vita részleteit és hátterét, hogy vághatnék belé, hogy innen a világ másik végéből igazságot szolgáltassak? Amikor ketten vitatkoznak olyas­miről, amit nem lehet megitélni messziről, annak a harmadiknak van igaza, aki nem avatkozik bele.” Mit lehetett erre válaszolnom? Felcsaptam bölcs rabbinak és azt mondtam a komának: “Igazad van.” * * * Egyik régi tréfa a másikat juttatja eszembe. Ez meg olyan öreg, hogy még abból az öreg világ­ból való, amelyben a háborúskodás mestersége igen tökéletlen volt, a technika csak a puskáig, meg a láncos ágyúgolyóig vitte. Ez utóbbi nagy találmány, pedig nem volt egyéb, mint egy nagy vasgombóc, amelyhez egy láncot erősítettek. Nem robbant fel, de ha valakit a golyó, vagy a lánc vége megütött, nem sokat panaszkodhatott utólag, hogy nem elég fejlett még a háború technikája. Hát egy ilyen régi háborúban történt, hogy a |: APRÓSÁGOK : I ► ^ < 1 ► Kovács Erzsi rovata * Szegény Mrs. Nixonnak nagy pechje van. Már kétszer “majdnem” first lady lett. Először, mi­kor a férje alelnök volt, President Eisenhower öreg is volt, szivattakot is kapott, majdnem meg­halt. De csak majdnem. Másodszor pedig, amikor az elnökválasztás volt, Mr. Nixon a szegény meg­boldogult Kennedy ellen szaladt és bizony szé­gyenletesen kevés szavazattal veszítette el az elnökséget, vagyis Mrs. Nixon a first ladységet. “Mjdnem” first lady lett. Nagy bosszúság. De azért nagy bosszúságukban és bánatukban nem igen mentek tönkre Nixonék, mert egyszer csak mit látnak szemeink, mint a nagy újsághírt, hogy Nixonék New Yorkba jöttek lakni és ugyanab­ban a házban vásároltak lakást (a gazdagok nem bérelnek, hanem vásárolnak lakáíst), amelyik­ben Nelson Rockefeller lakik az uj feleségével. (Nem egészen uj, de azért az elsőhöz képest meg­járja.) Hát ez már egy kis vigasztalás. Hogy hon­nan veszik a tömérdek pénzt? Hát a Nixonék még soha nem kérdeztek meg minket, hogy mennyi nyugdijat kapunk, van-e azonkivül más jövedel­münk, igy én sem érdeklődtem az ő anyagi viszo­nyaik iránt. Most aztán meg akarok nyugtatni mindenkit, aki esetleg megsajnálta ezt a peches kis asszony­kát, hogy ne pazarolja a könnyeit, nincs semmi baj a Nixonékkal. SŐT! A New York Postban olvasom, hogy Mrs. Nixon most alakitotta át az egyik fürdőszobáját, amelyik­be a vendégeit ülteti és a legújabb divatnak meg­felelően arany csapokat és arany díszeket rendelt, még pedig a legelőkelőbb fürdőszoba tervezőnél, Mr. S. Wagnernál. Aki még eddig nem tudta, kedves olvasóim, an­nak megmagyarázom, hogy a legújabb divat sze­rint a gazdagoknál attól függ valakinek a társadal­mi állása, hogy milyen drága felszerelése van a fürdőszobában, A Mr. Wagnernál csináltatta a ma­rokkói király, a barodai maharadzsa és néhány dúsgazdag hollywoodi mozisztár is a fürdőszobáját. Ugv kb. 25,000 dollár körül forognak az árak. Köztudomású dolog ,hogy Barbara Hutton, a Woolworth 10 centes sztórok örököse, a Mrs. Astor ég. a többiek arról híresek, hogy a vendégeiket leg­először a “powdér room”-ba vezetik Pukkasztani. csata elveszett és a katona szaladt, amint a lába buta. Futás közben rákiáltott egyik bajtárs, hogy segítsen, vigye a kötözőhelyre, mert meglőtték a lábát. A jószivü katona megsajnálta, hátára kapta a sebesültet és vitte a kötözőhelyre. Azonban amig futott, észre sem vette, egy láncos golyó eltalálta a sebesültet és elvitte a fejét. Vitte tovább és le­tette a szerencsétlent a kötözőhelyen, aztán oda­fordult az orvosokhoz: “Itt van egy sebesült, meg­lőtték a lábát.” Az orvos odanézett: “A lábát találták el? — mondta. — Hiszen ennek nincs feje.” Most látta meg csak a jó katona, hogy mi a hely­zet. És felkiáltott: “Nézzenek oda, hogy becsapott engem. Nekem pedig azt hazudta, hogy csak a lá­bát találták el!” • • • Közép- és Dél-Amerika jónéhány nagyfiú diktá­torának vannak mindenféle bajai. Csürhe banda üriti ki az országok zsebeit, rabolja nyersanyagát, mig a nép nagy tömege kínlódik, nyomorog és lázong. De a nagy urak csak kiabálják: “Nincs itt semmi hiba, csak néhány kommunista Castro-agi- tátor okvetetlenkedik. Segíts, Uncle Sam!” Uncle Sam azután kitalál valamit, mint pl. azt, hogy még a levélbélyegekre is ráteszi, hogy “Szö­vetség a Haladásért”, ami abból áll, hogy csomó pénzzel tovább gyarapítja a kormánytagok svájci bankbetétjeit, azután felrakja az urfiakat az ame­rikai adófizetők hátára, hogy “cipeljed még ezt is!” Az adófizető azután türelmesen cipeli, amig előbb-utóbb megesik, hogy észrevesz valamit és kénytelen elcsodálkozni. Akkor felkiált: “Nézd a nagy hazugot, hiszen ennek az országnak már nem feje. Elsöpörte az a néhány Castro-agitátor.” Igen ám, a nép dühe és haragja. • • • Hogy szokták mondani uj évre? Bort, búzát bé­kességet azoknak, akiknek van, de azoknak is, akiknek nincs. Az elnökségre pályázó Goldwater szenátor is a Mr. Wagnernál csináltatta az övét, de azt mond­ják, hogy az sokkal többe került, mint a Mrs. Nixoné. Diósgyőrben a “fürdőszobát” egyszerűen budi­nak hívták, de abban nem volt semmi, de semmi aranyból, csak néhány szép női arckép a falon, ami nemcsak az arcát ábrázolta valamelyik hires szép nőnek, és fel volt írva egy pár érdekes, de le nem közölhető versike. Úgy látszik, hogy a Nixonék igen előkelő ven­dégeket várnak és nem maradhatnak le elegánciá- ban sem a Rockefellerek, sem a Goldwaterek mö­gött. Olvastam egyszer, hogy valaki megkérdezte Le­nint, hogy ha már teljes kommün lesz és az arany­ra nem lesz szükség, mire fogják a sok aranyat felhasználni?, mire Lenin azt felelte, hogy majd a “fürdőszobákat” fogják kibélelni arannyal, mert az nem rozsdái, könnyen tisztítható és igen tartós. Ki tudja, talán Mrs. Nixon is olvasta Lenint és ezt találta a leggazdaságosabbnak. Megváltozott az ENSZ összetétele Az Egyesült Nemzetek közgyűlésében az afrikai és ázsiai országok vannak többségben. A legutolsó ülésszakon, Kenya és Zanzibár csatlakozásával, az afro-ázsiai blokk nemzeteinek száma 58-ra emelke­dett. Nagy hatalmat képviselnek ezek az országok, mert a legfontosabb kérdésekben egységes vélemé­nyen vannak és döntő szavazattal rendelkeznek. Az ENSZ többi 55 tagja között nincs egység, csak egészen kivételes esetekben hoznak egységes ha­tározatot. A Dél-Afrikai Unió kivételt képez az afro-ázsiai országok között; a reakciós, a faji elkülönítést gya­korló kormány nem támogatja szavazatával az újonnan felszabadult országokat. Az afro-ázsiai országok befolyásának következ­tében az ENSZ közgyűlés határozatban ajánlotta a Biztonsági Tanács létszámának felemelését 11- ről 15-re, avval a célzattal, hogy 3 afrikai és 1 ázsiai taggal bővítsék ki. A véglegesítéshez az alapszabályok módosítása szükséges. Az ENSZ jelenlegi tagsága 113. 1945 óta, ami­kor a világszervezet 50 taggal megalakult* az afrikai országok tagsága 3-ról 34-re, az ázsiaiaké 9-ről 24-re emelkedett. wwwwmwwwwwwwwwwwwv u* A MAGYAR VÖRÖSKERESZT fővárosi szerve­zeteinek taglétszáma meghaladja a 170 ezret. A IV. és az V. kerületben van a Vöröskeresztnek a legtöbb tagja ; RÉTESHÁZ és CUKRÁSZDA « 1437 Third Avenue, New York, N. Y. * (A 81-ik Street sarkán) — Telefon: LE 5-8484 < y Mignonok, születésnapi torták, lakodalmi, Bar- < > Mitzvah-torták. — Postán szállítunk az ország , ► minden részébe. — Este 1.30-ig nyitva ,

Next

/
Oldalképek
Tartalom