Amerikai Magyar Szó, 1964. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)
1964-01-02 / 1. szám
2 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, January 2, 1964 Orosz csatád Portsmouthban A Portsmouth, ohioi Junior Chamber of Commerce indiványozására egy ottani család, Mr. és Mrs. James C. McKenzie meghívott egy szovjet családot a karácsonyi ünnepekre, akik elfogadták a meghívást és az ünnepeket McKenziék vendég- szerető házában töltik. Egy saj*óinterjun az orosz házaspár Mr. és Mrs. Pozdneyev, elmondotta, hogy Portsmouth ugyanolyan benyomást tett reájuk, mint sok dél-ukrajnai kisváros és a karácsonyi előkészületek nagyon .hasonlítanak a moszkvai újévi ünnepségek előkészületeihez. Mr. Pozdneyev gépkocsi-ipari mérnök, tagja a Szovjet Kommunista Pártnak és Mrs. Pozdneyev tanítónő Moszkvában. A két család gyermekei, a nyelvkülönbség ellenére, nagyon jól megértik egymást és a látogatás ió hangulatot keltett a szomszédságban. Habár jött egy néhány fenyegető levél is, de több mint 100 karácsonyi üdvözlet érkezett az orosz családnak New Yorktól Kaliforniáig az ország különböző helyeiről. A vendéglátó házigazdák megmutatták nekik a város nevezetességeit. A lakosok legnagyobb része helyeselte a látogatást, mint amely elősegíti a barátságot a két ország között. Látogatás egy műhelyben Mr. Pozdneyev meglátogatott egy ohioi vasöntödét, mert érdekelte hogyan élnek és milyen munkaviszonyok között dolgoznak az amerikai munkások. Az olvasztott ólomtól és vastól poros levegőjű műhelyben a szovjet látogató az iránt érdeklődött, hogy a munkások milyen gyakran kapnak orvosi vizsgálatot. Elégedetlenül rázta a fejét, amikor azt a feleletet kapta, hogy egyszer egy évben. “A mi országunkban havonta kapnak röntgen vizsgálatot, mert az egészségügyi szempontból nagyon fontos”, mondotta. Az öntöde pora könnyen megtámadhatja a tüdőt. Tolmács segítségével az egyik öntödei munkással beszélgetést folytatott, amelynek során összehasonlításokat tettek a munkások életviszonyairól a két országban. Az életnívó szembeötlő amerikai előnyeinek megállapítása után, Mr. Pozdneyev azt kérdezte az öntőmunkástól, hogy milyen kulturális tevékenységben vesz részt. “Mikor hazaérek, túl fáradt vagyok az ilyesmire”, volt rá a válasz. Baráti hangulat a családok között Az ünnep estéjén Mrs. McKenzie és Mrs. Pozdneyev a zongora mellett karácsonyi dalokat énekeltek és másnap a vendégek résztvettek a hagyományos amerikai karácsonyi pulyka-ebéden, a hozzávaló jó falatokkal együtt. A kereszt formájú torta díszén a “béke” szó ékeskedett. A családok ■ajándékokat adtak át egymásnak, a karácsonyfán amerikai és orosz díszek függtek, az utóbbiak közt egy űrhajós formájú disz is. Mrs. McKenzie kijelentette, hogy ha az orosz család látogatása “a legcsekélyebb módon is hozzájárul a két ország közötti béke ügyének előmozdításához, akkor megért minden fáradságot.” A harlemi házbérszSrájkoiók a Vöröskereszthez fordultak A fütetlen és leromlott állapotban lévő lakásokban élő New York Harlem negyedében a lakók szervezett csoportja a Vöröskereszthez folyamodott segítségért, hogy paplannal, melegítőkkel és szénnel lássa el a jéghideg lakásokban fagyoskodó családokat. 125 lakásban a karácsonyi ünnepek alatt nem volt fűtés, sem meleg viz. A Vöröskereszt szószólója kijelentette, hogy szervezetük csak akkor léphet akcióba, ha a városi, vagy állami hatóságok a Harlemet vészterületnek nyilvánítják. A lakók szövetségének vezetője, Jesse Gray érintkezésbe lépett a városi egészségügyi hivatallal, ahol biztosították arról, hogy mindent megtesznek a rendellenes lakásviszonyok kiküszöbölésére. A törvény értelmében a háztulajdonosok kötelesek a téli hónapokban a nap folyamán legalább 68 fokos meleget fenntartani. A helyettes közegészségügyi megbízott szerint a lakószövetség panaszainak nyomán felülvizsgáltak 35 harlemi lakást. A 21 eljárási beidézésből csak 15-öt tudtak kézbesíteni, mert a nyomortanyák háztulajdonosait nem könnyű megtalálni. Intézőknek adják át a házak kezelését és ők maguk ügyesen elbújnak a bírói eljárások elől. Eddig mindössze csak hármat büntettek meg 100, 50 és 30 dollár birságra a fütetlen és tatarozatlan lakások miatt. Az egészségügyi hivatal városi ápolónőket is kiküldött, hogy megállapítsák nincsenek-e a szóban- forgó lakásokban kezelésre szoruló betegek. Nem találtak súlyos betegeket, de jelentették, hogy egyes épületekben tűrhetetlen egészségügyi állapotok uralkodnak. A lakóházakat nem javítják és nem tisztítják. A lépcsőházakban felgyülemlik a szemét, a patkányok szabad prédájául, amelyek elárasztják a lakásokat is. A hideg lakásokban a felnőttek és gyermekek télikabátban ülnek. Sok helyen a javitatlan csövekből eredő nedvesség beszivárog a lakásokba és még jobban veszélyezteti a lakók egészségét. Más házakban a régen javításra váró fűtőberendezést már hetekkel ezelőtt lezárták és a lakók a konyhában, a gázsütő mellett meghúzódva próbálnak átmelegedni. Az egyik harlemi utcában egy ötgyermekes házmester, aki két ház karbantartásával van megbízva, már egy hónapja nem kapott fizetést, de a lakók iránti kötelességérzetből tovább végzi a munkáját. Nincs könnyű dolga a harlemi lakószövetségnek, mert a városi hatóságoktól nem várhatják, hogy gyorsan és hathatósan fognak reagálni a súlyos panaszokra. A házbérsztrájk és a lakók további megszervezése az egyedüli eszköz, amellyel eredményt lehet elérni. A gazdagok megússzák adó nélkül Ez évben már másodszor hívta fel a figyelmet Paul H. Douglas, 111. dem. szenátor arra a rendkívül igazságtalan helyzetre, hogy sokmilliárdos jőve delmü nagyvállalkozók egy cent adót sem fizetnek. Az adóreform megvitatásával kapcsolatban a szenátusi ülésen megvilágította azokat az adó-ki- buvókat, amelyek megadják a módját, hogy olaj- és földgáz-mágnások óriási évi haszen felhalmozása mellett nem fizetnek adót. Legutóbbi beszédében a pénzügyminisztérium 1960. évi adataiból idézett és első példának megemlítette. hogy “a pénzügyminisztérium adatai szerint az egyik olajtermelőnek 1960-ban 28 millió 700 ezer dollár jövedelme volt. Mit gondolnak, mennyi adót fizetett? Egy centet sem. A különböző levonások után a fúrásra és fejlesztésre való költségekért, a tőkegyarapitási engedmények és olajkimeritési veszteségek, továbbá a múlt évről áthozott veszteségek és más engedmények alapján, nem maradt semmi megadóztatható jövedelem és nem történt adófizetés.” Még más, meglepő példákat is felsorolt és rávilágított arra, hogy ugvar yen adókibuvók állnak mindazoknak a nagyvállalkozóknak a rendelkezésére, akik a földből előállított anyagokat termelik, az olajon és gázon kívül ásványokat, szenet, ként vagy kagylókat dolgoznak fel és homokot vagy kavicsot bányásznak. Ennek a botrányos helyzetnek a következtében, mondotta a szenátor, “az átlag adófizető úgy érzi, hogy minden ellene fordul, hogy a teher mind reá hárul, a milliomosok viszont vagy semmit, vagy csak névleges adót fizetnek.” “Ugyanakkor — folytatta a szenátor — évi 5.200 dollárt kereső kétgyermekes családos ember kb. évi 400 dollár adót fizet.” Albert Gore, Tenn. dem. szenátor még azt is hozzátette, hogy az adómentes olajbáróknak dolgozó munkások minden egyes fizetéséből levonják a jövedelmi adót. Douglas szenátor további adatokban még kimutatta, hogy 1959-ben egyenként 500 ezer dollár jövedelemmel rendelkező 20 egyén egy cent adót sem fizetett. 15 egymillió dollár jövedelmű és 5 több mint 5 millió dollár jövedelmű egyén szintén nem fizetett adót. Az olyan milliomosok száma, akik törvényesen elkerülik az adófizetést, azóta még egyre emelkedik. Ezeken kívül olyan többszörös milliomosok is vannak, akik mindössze 25 százalék szövetségi adót fizetnek, amely arányban alig magasabb a legalacsonyabb adóosztályu 20 százalékos adónál. Elméletben a nagyjövedelműek adója elérheti a 91 százalékot, de a valóság az, hogy ez úgyszólván sohasem történik meg és a sok kibúvó felhasználásával a gazdagok aránylag a legkevesebb adót fizetik. Johnson elnök, a hidegháború és a munkanélküliség (Folytatás az első oldalról) nagyszabású. Ez a bejelentés 75,000 állást érint, s bár a felszámolás hat hónaptól két évig terjedő időt fog igénybe venni, ezen idő alatt meg kell szervezni ezeken a területeken a békés termelést szolgáló üzemeket és közmunkálatokat. McGovern szenátor törvényjavaslatot nyújtott be a kongresszushoz egy Országos Gazdasági Átalakító Bizottság létesítésére. Néger vezetők azt kérték Johnson elnöktől, hogy a katonai kiadásokon megtakarított összegeket fordítsák a nyomornegyedek lakásviszonyainak megjavítására. Köztudomású, hogy az ország atomfegyverkészlete több mint amennyire az egész emberiségnek egy óra leforgása alatti kiirtására szükség van. A felesleges fegyvertermelés csökkentésével sokezer millió dollárt lehetne megtakarítani, amit a nép polgári szükségleteinek termelésére fordíthatnának. Sok millió uj munkaalkalomra van szükség, hogy a meglévő és a még várható munkanélküliek millióit keresethez juttassák. Az országban novemberben újra félmillióval nőtt a munkanélküliek száma. Az évvégi ünnepi szezon után további emelkedés lesz e téren. Számos inségterület van az országban, ahonnan a keresetet nyújtó iparok eltűntek és ahol a munkások évek óta nyomorban élnek. Ezek közül a legismertebbek az Appalachian hegyvidék kőszénterületei, amelyek hét államon húzódnak keresztül, ahol a bányászatot abbahagyták és a szénbányászok és családjaik közsegélyen tengődnek nyomorúságos és egészségtelen körülmények között. “Éhség, betegség és tudatlanság az emberiség ellenségei”, mondotta az elnök beszédében. A hely zet az, hogy ez az ellenség az Egyesült Államok népének is löbb mint egyötödét gyötri, mutat rá Reston a cikkében és hogy ennek a helyzetnek a megoldása napról-napra sürgősebbé válik saját országunkban. A békéért és a békés termelésért Az AFL-CIO behatóan foglalkozott nemrégen megtartott konvencióján az egyre súlyosabbá váló munkanélküliséggel és számos ajánlatot tett az enyhítésére. Elsősorban a 35 órás munkahét tör- vényesitését látja szükségesnek. Ilyen értelemben tanúskodott Andrew J. Biemiller, az AFL-CIO megbízottja, a képvisélőház albizottsága előtt, amely a rövidebb munkahétre benyújtott javaslatokkal foglalkozik. Súlyt fektetett a békés termelésre való áttérésre is és különleges bizottság felállítását ajánlotta, amely ennek rendszeres megszervezését, a munkanélküliség megszüntetésének szem- előtt tartásával dolgozza ki. A békés termelésre való áttérést és a munka- nélküliség megszüntetését még nagyobb nyomatékkai kapcsolta össze az AFL-CIO Industrial Union Department, amelynek Walter Reuther a vezetője. Jelentésében Reuther kifejtette, hogy az országban szükséges munkaalkalmakat csakis "tervezett békés gazdaság" keretében lehet megvalósítani. Az elfogadott határozati javaslat sürgeti a békéhez vezető politikát és a békés gazdaságra való áttérést. A rövidebb munkaidő természetesen csak egyik, de nagyon fontos eszköz az ország és a munkásság gazdasági problémáinak megoldásában. A szakszervezeteknek, kormány és más társadalmi szerveknek összefogása és ilyenirányú együttműködése, s főképpen a béke politikája, meghozhatja a szükséges eredményeket. AmeRiKAi — w Published every week by Hungarian Word, Inc. ISO East 16th Street, New York 3, N. Y. Telephone: AL 4-0397 Ent. as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1379. to the P.O. of New York, N Y. Előfizetési árak: New York városban, az USA-ban és Kanadában egy évre $10, félévre $5.50. Minden más külföldi országba egy évre $12, félévre $6.50. ~ ^111*84
