Amerikai Magyar Szó, 1963. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)
1963-08-15 / 33. szám
Thursday, August 15, 1963 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD auoGWan én -écttorn... i rjcc: EHJST Furcsa “önvédelem” Nyájas olvasó, engedd meg, hogy néhány kérdést intézzek hozzád, mert szeretném hallani véleményedet valamiről, amit ennek az Írásnak a címében furcsa önvédelemnek neveztem. Mit gondolsz, mi lenne annak a következménye, ha valahol — mondjuk a kubai földön elterülő amerikai tengerészeti bázis határán, — kubai katonatisztek elfognának és megölnének egy amerikai polgárt? Mit gondolsz, milyen magatartást tanúsítana az amerikai nép, ha tudomására jutna, hogy a kubai katonatisztek valótlant állítottak, amikor azt mondták, hogy az amerikai állampolgárt önvédelemből lőtték le, mert a holttesten nem találtak lőse- bet, de találtak más sérüléseket és csont-töréseket? Mit gondolsz, a szenátus és a képviselőház tagjai hogyan viselkednének, ha kiderülne, hogy az amerikai polgár holttestét a kubai hatóságok a meggyilkolása után kiásatták, vizsgálatot Ígértek, de semmi további nem történt és az özvegyet csak két héttel később értesítették, hogy megtalálták férje holttestét? Mit gondolsz, milyen lépésekre szánná magát az amerikai kormány, ha kiderülne, hogy a meggyilkolt amerikai polgár holttestét először ledobták a parti sziklákról, azután — tartva attól, hogy a hullát felfedezik, — hamarjában eltemették és az egész szennyes manipulációt titokban tartották? És ha már ennyit kérdeztem, megkérdezem még azt is, hogy mit gondolsz, nyájas olvasó, ha ilyesmi egy amerikai polgárral valamelyik Népi Köztársaság területén, mondjuk Magyarországon történne, milyen következményeket vonna maga után, hogyan viselkednének hatóságaink, mit tenne az amerikai kormány és mit követelne az amerikai nép? Lehetséges, hogy ezekre a kérdésekre az enyémtől eltérő válaszokat adnál és véleményeink -eltérőek lennének, de mindenesetre elárulom, hogy hasonló esetben, az én véleményem szerint, mi minden történne hazánkban: Az amerikai nép — jogosan és érthetően —• óriási felháborodással tárgyalná az eseményt. Törvényhozóinktól és az elnöktől azonnali megtorló intézkedések életbeléptetését és a bűnösök felelősségre vonását követelné. A szenátus és képviselőház tagjai abbahagynák minden más ügy tárgyalását, a szégyenteljes ügyet A szenátus kezében a Moszkvai Egyezmény (Folytatás az első oldalról) “Az egyezmény előre viszi, bár még nem biztosítja a világbékét; gátolja, ha nem is tiltja meg az atomfegyver versengést. “Bár nem szünteti meg az atomháború veszélyét, sem az atomfegyverek használatát, enyhíti a nemzetközi feszültséget, utat nyit további egyezményeknek, amelyek hozzájárulhatnak a háborús veszély csökkentéséhez. “Ha nem is gátolja meg az atomfegyverek terjedését olyan országokban, ahol jelenleg még nem rendelkeznek vele, megtiltja a segélynyújtást ilyen területek atomrobbantási terveihez; várható, hogy kísérletezni szándékozó országok is aláírják az egyezményt s ezzel lehetővé teszik a folyamat megállítását. “Az egyezmény megfékezi atmoszféránk nukleáris szennyeződését, ha nem is tisztítja meg végérvényesen.” Az elnök az ellenzék kételyeit is igyekezett el- T t1 t <r—» •w'vw ▼ t ■ RÉTESHÁZ és CUKRÁSZDA < , 1437 Third Avenue, New York, N. Y. < (A 81-ik Street sarkán) — Telefon: LE 5-8484 < * Mignonok, születésnapi torták, lakodalmi, Bar- < K Mitzvah-torták. — Postán szállítunk az ország , ► minden részébe. — Este 7.30-ig nyitva , LAA A A. A JL A .a vennék elő és pártállásra való tekintet nélkül azonnali hadiállapot elrendelését követelnék. A nagy amerikai újságok óránkint külön kiadásokat dobnának az utcákra és azok nyomására az amerikai kormány teljes blokád alá venné Kubát és a bűnösök 24 órán belüli kiadását követelné, hogy őket törvény elé állíthassa és megbüntesse. A Birch-társaság tagjai, az amerikai nácik, a többi szélső-jobboldali uszító, a kubai menekültek és ellenforradalmárok a sziget azonnali megszállását követelnék, tekintet nélkül arra, hogy az milyen véráldozatokkal járna. Ha pedig hasonló eset nem Kubában, hanem — mondjuk — Magyarországon történne, akkor mindennek tetejébe a Birch-elvek magyar hirdetői és a magyar ellenforradalmi csoportok lennének az elsők, melyek néhány középnagyságú atombomba azonnali ledobását javasolnák a budapesti parlament kellős közepébe, lehetőleg olyankor, amikor az ország képviselői üléseznek. Örömmel állapítjuk meg, hogy ilyen eset nem történt, a dél-vietnami harcokon kivid külföldön sehol amerikai polgárt nem öltek meg és igy a fenti lépések megtételére — szerencsére — nincsen szükség. A fenti kérdések feltevésére csupán azért volt szükség, mert a leirt eseménynek éppen az ellenkezője történt: Guantanamo határán amerikai tisztek öltek meg egy kubai polgárt és a gyilkosok szégyenteljes tettüket szárazon uszták meg. Rövid összefoglalásban ez történt: Arthur J. Jack- son amerikai kapitány 1961 szeptember 30-án, éjféltájban az amerikai bázis területén egy állítólagos kubai kémet fedezett fel, akit elfogott és az őrség parancsnokságához telefonált utasításért. A parancsnok, vagy helyettese az elfogott kubainak azonnali eltávolítását rendelte el, ami arra vall, hogy az állítólagos kém nem lehetett fontos személyiség, vagy hogy — nem is volt kém. A kapun, amelyen át a kubait el kellett volna távolítani, lakat volt és a kapitány egy hadnagyot kalapácsért küldött, amellyel a lakatot leverjék. Mialatt a kapitány egyedül maradt a fegyvertelen kubaival, A. J. Jackson lelőtte az állítólagos kémet. Egy másik mese szerint, a fogoly már kubai területen volt, amikor a halálos lövés érte. A kapitány nem tartotta szükségesnek, vagy érdemesnek, hogy a tragikus fejleményt az őrség parancsnokánál jelentse. Ehelyett a holttestet először a parti szíriekről ledobták, azután meggondolták a dolgot és eltemették. Az egész szégyenteljes ügy októberben egy vidám cocktail-party alkalmával derült ki, ami után a bázis hatóságai a holttestet kiásatták és vizsgálat megindítását Ígérték. Ennyiben maradt a dolog, amig 1962 júniusában — tehát kilenc hónappal később —, az amerikai külügyminisztérium a svájci képviseleten keresztül jegyzékben értesítette a kubai kormányt, hogy Ruben Lopez halálának oka “ismeretlen.” Valószínű, hogy a külügyminisztérium utasította a báoszlatni, s felsorolta üzenetében, hogy mire nem kötelez az egyezmény. így nem kötelez Kelet-Né- metország elismerésére, nem gátolja a nemzeti védelmi intézkedéseket és ha a nemzeti érdek úgy kívánja, akkor három havi előzetes bejelentéssel az egyezményt fel lehet mondani és hasonló szabad cselekvési lehetőséget nyújt az aláíróknak. “Az egyezmény nemzeti érdekeinket szolgálja”, mondotta az elnök. “Az elmulasztott alkalmakat a biztonságosabb és békés világ megteremtésére ritkán lehet visszaszerezni”, azért azt ajánlja, hogy az Egyesült Államok ragadja meg a jelen alkalmat és a szenátus adja meg gyors beleegyezését. Pezsgő és kávé-sütemény mellett Washingtonban kávét és süteményt szolgált fel a State Department az egyezmény aláírására jelentkező külföldi követségek tagjainak. Londonban, Moszkvában pezsgővel folyt a felköszöntés. Hangulatos jelenetek mindezen helyeken a megkönnyebbülés érzését tükrözték, hiszen régen nem volt jelentősebb történelmi esemény, amely az emberiséget több reményre jogosította és békevágyának valóraváltására több ígéretet tartalmazott volna, s ez a megjelentek megjegyzéseiben is megnyilvánult. Washingtonban Harriman helyettes államtitkár vezette a külföldi diplomatákét a State Department faburkolatu termébe. Az asztalon piros bőrkötésű irattartóban nyitva feküdt az egyezmény, amit oldalanként négyesével írtak alá a követek. Dr. Thomas Kiernan, Írország nagykövete, hosz- szasan vizsgálta a kötést, aztán megkockáztatta a kérdést: “Miért van rajta ez a sok vörös?” “Másutt készült, nem nálunk”, mosolygott vissza a State Departmentbeli titkárnője, Moszkvára utalzis katonai hatóságait, hogy államérdekből ezt a hazugságot igazságként kell elfogadni. Az amerikai közönség erről a szennyes ügyről Drew Pearson washingtoni rovatából értesült, mely ben Jack Anderson megírta, hogy Jackson kapitányt, aki Ruben Lopezt “önvédelemből” lelőtte és még három marine tisztet, az esetből kifolyólag lemondásra kényszeritettek, de magát az ügyet titokban tartották, nehogy nemzetközi komplikációkat okozzon. Az ügy ezzel sem nyert befejezést, mert egy ideig titokban tartott további részletek is nyilvánosságra kerültek. Lopez feleségét a svájci konzulátus október 18-án értesítette, hogy három nappal azelőtt megtalálták eltűnt férjének holttestét és vizsgálat folyik annak a megállapítása érdekében, hogy Lopez halálát mi okozta. Lopez felesége az amerikai bázison személyesen követelte férje holttestének kiadását. Hailsberthy lelkészhez kisérték,* aki felajánlotta, hogy gondoskodni fog a temetésről és az özvegyet óvni próbálta a holttest megtekintésétől. Az özvegy ennek ellenére ragaszkodott a holttest átvételéhez és október 19-én kénytelenek voltak kiadni a holttestet Guantanamo város hulla-házában megtörtént a boncolás. Megállapítást nyert, hogy lőseb egyáltalán nem volt, ellenben a halált súlyos sebesülésekből és csonttörésből eredő megrázkódtatás okozta. Megállapították továbbá, hogy a hullát a halál beállta utáni 24 órán belül bebalzsamozták, ami meghazudtolja a bázis hatóságainak azt az állítását, hogy a holttestet csak a haláleset után két héttel fedezték fel. A kubai hatóságok semmiféle magyarázatot nem kaptak, halotti bizonyítványt nem adtak ki és a gyilkost, vagy gyilkosokat nem állították törvény elé. A külügyminisztérium viselkedése és a sorozatos hazugságok után felesleges annak a kérdésnek a feltevése, hogy David Shoup tábornok, a marine hadtest parancsnoka hogyan találta becsülettel és tisztességgel összeférhetőnek azt az eljárást, hogy a gyilkosságot eltitkolta és a dolgot elintézettnek vélte azzal, hogy a gyilkosságba keveredett tiszteket DICSÉRETTEI elbocsátotta a szolgálatból. Felesleges annak a kérdésnek a feltevése is, hogy Kennedy elnök, az amerikai kormány, a kong resszus tagjai, az amerikai lelkészek, ügyvédi kamarák és maga az amerikai nép ezt a gyilkosságot, annak eltussolási kísérletét és a bűnösök mentesítését összeférhetőnek találják-e az erkölccsel, melyet nem szűnnek megemlíteni, amikor — okkal vagy ok nélkül — más nemzeteket, népeket, kormányokat próbálnak felelősségre vonni. Ugyanakkor csodálnunk kell Kuba kormányának és a kubai népnek higgadt magatartását ezzel az inzultussal és az amerikai kormány sorozatos támadásaival szemben. Ha eddig nem lett volna, akkor most ezzel a gyilkossággal amerikai tisztek adtak okot arra a követelésre, hogy Amerika távolítsa el katonáit Kuba területéről. >••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••< va. Dr. Kiernan tollat fogott és odaírta a nevét, ahova a titkárnő mutatott. Washingtonban az első nap 31 ország követe hitelesítette aláírásával kormányának jóváhagyását, Moszkvában 22 és Londonban 23 tette ugyanezt. A jelek szerint több mint 100 ország teszi magáévá az atomtilalmi egyezményt. Az elnökhöz, a kongresszus tagjaihoz intézett egyéni levelek ezrei mellett szervezetek is nyilvánítják az egyezmény elfogadásához való hozzájárulásukat. A SANE nevű országos békeszervezet a N. Y. Times aug. 2-i számában egész oldalas hirdetésben fordult a szenátushoz és az amerikai polgárokhoz, hogy biztosítsák az egyezmény ratifikálását, amely a világbéke érdekében “történelmi fordulópontot jelent.” A szavazókat felkéri, hogy írjanak az elnöknek és szenátoroknak, értesítsék őket támogatásukról. A Federation of American Scientists nyilatkozatban határozott támogatást nyújt az egyezményhez. “Tagjaink, akik a nukleáris fegyverek fejlesztésében részt vettek, üdvözlik a fegyverversengés korlátozásának ezen első lépését. A kockázat elenyésző ahhoz képest, ami az ilyen egyezmény nélküli világban létezik,” mondják a tudósok. __________________7_ KILENCMILLIÓ 300 ezer forintos forgalmat bonyolítottak le az első félévben a Dunapataj és Vidéke Körzeti Földmüvesszövetkezet boltjai. A lakosság egymillió forint értékben vásárolt több árut, mint az elmúlt év hasonló időszakában. A földmüvesszövetkezet vendéglátó üzleteiben 113 ezer forint értékű sajátkészítésű étel fogyott el as első félévben.
