Amerikai Magyar Szó, 1963. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)
1963-08-15 / 33. szám
Thursday, August 15, 1963 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 3 kiért SZÜKSÉGES A “MEDICARE”-TÖRVÉf!Y? A legtöbb dolgozó tudja és megérti, hogy miért szükséges az öregkori kórházbiztositás. Vannak azonban olyanok is, akik a különböző érdekeltségek által terjesztett hamis propaganda alapján tájékozódnak. Az elterjesztett tévhitek szerint: 1. Legtöbb nyugalombavonult egyénnek van elég megtakarított pénze betegség esetére. 2. Ha akarnak, kivehetnek privát egészségügyi biztosítást. 3. Ebben az országban bárki kaphat megfelelő orvosi ellátást, aki arra rászorul, mégha nem is képes fizetni érte. Azok, akik ezt elhiszik, sajnálatos tévhitnek az áldozatai. Ha arra kerül sor, saját keserű tapasztalataik által jönnek rá, hogy ez mennyire nem igy van. Mit mondanak a tények? Amikor elérte a 65-ik évet, 10 közül 9 amerikai legalább egyszer kórházi kezelésre szorul. A 65 éven felülieknek a kórházi kezelés átlagos tartama 15 nap, kétszer olyan hosszú, mint amire a lakosság többi része szorul. Ezt mutatja az általános statisztika. Amellett, ha egy 65 éven felüli egyén kórházba kerül, egy évben háromszor annyi napot tölt ott, mint a fiatalabbak. Az 1960-as statisztika szerint a 65 évesnél idősebbek középjövedelme évi 1,300 dollárnál alacsonyabb, vagyis kevesebb, mint heti 26 dollár. Ugyan ez, házastársak esetében évi 2,530 dollár, vagyis kb. heti 48 dollár, Az olyan családoknál, amelyeknél a családfő elérte a 65-öt, 10 család közül háromnak csak maximum 100 dollár készpénze van a takarékban. így néznek ki a “jólszituált” öregek! Az előbb felsoroltakból láthatjuk, hogy a biztositó társaságok számára semmi esetre sem jó üzlet a 65 évesnél idősebb egyén, különösen, ha egészségügyi biztosításról van szó. A biztositó társaságok statisztikusai nem a propagandához igazodnak amikor a dijakat és a javadalmazást megszabják; ők a valóságos adatokat veszik tekintetbe. Válaszul azoknak, akik azt kérdezik, hogy miért nem vesz ki a 65 éves egyén privát biztosítást, meg kell mutatnunk a tényállást: Van privát öregkori kórházbiztositás, amely aránylag nem kerül sokba. Ezek, egynapi kórházköltség fejében kb. 10 dollárt juttatnak. Az átlagos napi kórházköltség 1962-ben 32 dollár volt. Vannak olyan biztosítások is, amelyek elegendő kórházi segélyt nyújtanak — félprivát kórházi szobának megfelelőt —, de ezek már évi 200 dollárba vagy annál is többe kerülnek; ez az öregkoruak középjövedelmének 15 százalékát képezi. Egyszóval, az olcsó biztosítások nem sokat érnek és azok, amelyek megfelelő segélyt nyújtanak, túl sokba kerülnek. Ezek után lehet csodálkozni azon, hogy a 65 évnél idősebbek felének nincs semmilyen egészségbiztosítása vagy, hogy a 2,000 dollár jövedelemmel rendelkező családok kétharmadát nem védi biztosítás? Ha a teljes orvosi és kórházi költségeket vesszük alapul, kiderül, hogy a társadalombiztosítási nyugdíjból élők között a házastársaknak csak 14 százaléka és a magánosoknak csak 9 százaléka részesül bármily egészségbiztosítási segélyben. Csak nagyon ritka esetben vonják meg a kritikusan beteg egyéntől az ingyenes orvosi vagy kórházi kezelést, de ez csak “kr itikusan” beteg egyénekre vonatkozik. A legtöbb betegség enyhe tünetekkel kezdődik, amelyek idővel súlyos betegséggé válhatnak. Ezeknek korai felfedezése és gyógykezelése mindig fontos, de komoly betegségnél, mint pl. a rák, életfontosságú. Egyéb betegség, mint pl. arthritis, talán sohasem nevezhető “kritikus”-nak és mégis azonnali és állandó kezelést igényel. A sokmillió öregkoru amerikai polgár, aki szerény nyugdijából alig tud eltengődni és aki túl büszke ahhoz, hogy közsegélyért folyamodjon, ha betegség éri, némán szenved és orvosi, kórházi kezelés nélkül tűri baját. A fiatalabb emberek sokszor nem szeretnek erre gondolni; az öregkor még messze van és különben is elég gondot okoz a megélhetés, a gyermekek nevelése, a házbér és a részletfizetések. Mi lesz akkor, amikor a férj, vagy feleség szülei elérik a 65-ik életkort? Az átlag család gyermekekből, szülőkből, nagyszülőkből áll. Ez igy nagyon szép mindaddig, amig betegség be nem következik. De mi lesz akkor? Ha valamelyik nagyszülő beteg lesz, vagy csonttörést szenved, ami öregeknél nagyon lassan gyógyul, egyszerre nagy orvosi költségre és hosszadalmas ápolásra van szükség. A legtöbb öreg megtakarított pénze ilyen esetben nagyon hamar elfogy. Mi történik azután? Ilyen esetben a családra hárul a számlák kifizetésének kötelezettsége. Némely esetben a család választhat, hogy a gyermekek iskolázására félretett pénzt használja-e fel, vagy pedig engedje, hogy az öreg szülő közsegélyre szoruljon. Ilyen kérdésre nagyon nehéz válaszolni és nem is helyes, hogy egy emberséges társadalomban a családtagok ilyen problémával nézzenek szembe. Ha a logikus, józan gondolkodás jut érvényre, akkor az amerikai családok a jövőben nem kerülnek ilyen dilemmába. Van helyes, ésszerű megoldása ennek a problémának olyan társadalombiztosítás megvalósításával, amely a nyugdíj mellett kórházi és ápoló-otthoni ellátást biztosit az öreg- koruaknak. A King-Anderson-javaslat (HR-3920, S-880) minden idős polgár számára (még olyan számára is, aki a jelen aggkori nyugdíjban nem részesül), biztosítja, hogy a kórházi kezeléssel és ápolással ne járjanak megfizethetetlen költségek. A hozzávaló alapot a munkáltatók és a dolgozók hozzájárulásáA TÖRVÉNYSZAKÉRTŐ A newyorki szövetségi bíróságon bűnvallomást tett James M. Landis, a Harvard Egyetem jogakadémiájának volt dékánja. Beismerte, hogy 1950 és 1960 között, öt esztendőn keresztül, nem tett jelentést a szövetségi kormánynak jövedelméről és nem fizetett jövedelmi adót 357 ezer dollárnyi jövedelme után. A nyájas olvasó felteheti a kérdést, mennyiben érdekli James M. Landis bünvallomása, vagy mondjuk adócsalása a Magyar Szó olvasóit? Még egy adócsalással több, még ha történetesen a Harvard Egyetem egyik volt professzoráról van is szó. “So, what?” Tudjuk, hogy romlott társadalomban élünk. Azt is tudjuk, hogy a fejétől bűzlik a hal. James M. Landis esete azonban sokkal több mint egy újabb bizonyítéka a tőkés társadalom vezető rétegei romlottságának. Hogy megértsük az eset lényegét, mindenekelőtt tudnunk kell egy néhány adatot James M. Landis- ról. Az amerikai nagyközönség előtt általában véve nem ismeretes a személyisége, habár roppant fontos közigazgatási szerepeket töltött be. James M. Landis az Egyesült Államok egyik legbrilliánsabb. sokak szerint a lebrilliánsabb jogi elméje. Maga az a tény, amit fentebb már említettünk, hogy az Egyesült Államoknak leghíresebb és legrégibb egyeteme, a Harvard University jogi fakultásának igazgatója (dean) volt, már sejtteti ezt. De James M. Landis sokkal több mint kiváló jogi professzor. Roosevelt elnöktől kezdve Kenne- dy-ig minden amerikai elnöknek legfontosabb jogi tanácsadója volt. A legmagasabb közigazgatási állásokat tölttették be vele. így például elnöke volt a Securities and Exchange Commission-nak, ama szövetségi bizottságnak, amely az amerikai finánctőke, az amerikai részvénytársaságok, az amerikai börzék működését szabályozza és ellenőrzi. Ezt kö- vetőleg Eisenhower elnök az amerikai légiforgalmat szabályozó Civil Aeronautics Board elnökévé, majd az országos kereskedelmet szabályozó Federal Trade Commission tagjává nevezte ki. De ez még mind csak előkészítője volt Landis karrierjének. Eisenhower elnök egy évvel az elnöki terminusa befejezése előtt olyan megbízatást adott Landisnak, amelyhez hasonlót, véleményünk szerint eddigelé egyetlen amerikai jogász sem kapott: felkérte, hogy egyszerűsítse le, szervezze át, írjon mintegy uj alkotmányt a szövetségi kormány legfontosabb közigazgatási ellenőrző szerveinek, az Interstate Commerce Commissionnak, a Federal Trade Commissionnak és mintegy négy más hasonló intézménynek! Ezek a szervek szabályozzák és ellenőrzik a világ legnagyobb kapitalista állama, az Egyesült Államok roppant iparát, kereskedelmét, pénzüzletét! Hasonló megbízatást, véleményünk szerint, nem kapott jogász, vagy jogászok csoportja, amióta Justinianus császár kodifikáltatta a római jogot, Napoleon megiratta a Kodex-ét és az amerikai “alapitó atyák” az Egyesült Államok alkotmányát. Ilyen kaliberű ember James M. Landis. Talán nem tulzunk, ha azt állítjuk, hogy jogi tudása vetekszik a Legfelsőbb Törvényszék jelenlegi kilenc tagja tudásának összességével. Ezt a kijelentést természetesen nem kockáztattuk volna meg akkor, amikor Brandeis, vagy Car- dozo volt tagja e bíróságnak. Mi késztetett egy ilyen embert, aki szinte egymaga átírta Amerika legfontosabb gazdasági törvényeit, hogy egy felelőtlen, cinikus üzletembertől, tőzsértől, racketeer-től elvárható módon igyekezzen pár ezer dollárt elzsebelni adókötelezettségéből? Landis pontosan azokban az években követte el ból fedeznék, amely az átlag keresőnek évi 12 dollár költséget jelent. Mivel ez a biztosítás országos jellegű és a dolgozó életének teljes alkalmazási idejében nyújt hozzájárulást, a már működő társadalombiztosítási rendszer igénybevételével, több segélyt tud adni, mint az évente 200 dollárba kerülő privát biztosítás. Mint állami intézmény, ez a biztosítás, automatikusan, a dolgozókat jogosan megilletné, minden kérelmezés nélkül. A család minden tagjának nagy segítséget jelentene, óriási gondot venne le a kereső válláról és nem veszélyeztetné a gyermekek nevelésére félretett összegeket. Habár csak kórházi és ápolási segélyt biztosit, mégis mentesítené a családokat a katasztrofális költségektől A dolgozók és szervezeteik, önérdekük szempontjából sürgessék képviselőiket és szenátoraikat, hogy támogassák a King-Anderson-törvény- javaslatot. »•••••••••••••••••••••••••••••••••••••••< visszaéléseit, amelyekben a legfontosabb és legmagasabb szövetségi kormányzati állásokat és meg bizatásokat töltötte be. Talán ezek a megbízatások elszéditették és úgy érezte, hogy neki, aki a törvényeket írja a törvényhozóknak és a közigazgatási végrehajtó szerveknek nincsen kötelezettsége az állammal szemben. A tőkés állam annyira lekötelezettje neki, hogy egy ilyen apróságot elnézhetnek. De ha ennyire hibás — vagy romlott — az Ítélőképessége az Egyesült Államok legnagyobb jogi elméjének, mit várhatunk azoktól a tucatpolitikusoktól, akiktől hemzseg az Egyesült Államok képvise-' lőháza és szenátusa, s akiknek Ítélőképességétől függ ez ország 180 milliónyi polgárának jóléte, jövője, és. . . élete? Ez teszi James M. Landis esetét annyira rendkívülivé és annyira — aggasztóvá! FIGYELŐ Felhívás a lapkonferenciára (Folytatás az első oldalról) aminek ma szemtanúi vagyunk. Úgy nemzetközi viszonylatban, mint a belföldön végbemenő események páratlan alkalmat nyújtanak lapunknak, hogy a munkásság jobb életéért folytatott hosszú, kitartó munkálkodását még fokozottabb mértékben kifejleszthesse. Ezért nagyon fontos, hogy a munkástársak, olvasók, jóbarátok azonnal akcióba lépjenek, hogy minél szélesebb körű képviselettel vegyenek részt a konferencián. A delegátusokon kívül szívesen látjuk a munkástársakat, jóbarátokat, a szervezetek képviselőit, s mindenkit, akinek az amerikai magyar dolgozók szószólója, a Magyar Szó fontos, s aki szivén viseli a sorsát és munkáját. Azok, akik a detroiti lapkonferencián, mint delegátusok, vagy mint vendégek óhajtanak résztven- ni, feltétlenül tudassák a lap kiadóhivatalát, vagy Halvaksz Sándort, a Petőfi Klub címén, 8124 Bur- deno St., Detroit 17, Mich. Halvaksz munkástár» van megbízva a detroiti lapbizottság részéről, hogy az elszállásolásokat intézze. A kétnapos konferencia komoly munkáját üdítően szakítja meg a szombat esti ünnepi bankett, amit a detroiti vendéglátóink rendeznek a konferencia delegátusai tiszteletére. Erre a bankettre detroiti és közelvidéki olvasóink és barátaink is hivatalosak. Ha múlt hagyományait követik, akkor számíthatunk arra, hogy most is zsúfolásig megtöltik a Petőfi Kör ebédlőjét és közösen élvezzük a detroiti asszonytársaink kitűnő, magyaros vacsoráját. A bankett a jó falatokon kívül más kitűnőséget is tartogat számunkra. Az est főszónoka Rev. Gross László, kitűnő, olvasógárdánk által szeretett és nagyrabecsült külmunkatársunk lesz, aki Chicagóból jön el erre az alkalomra, s akinek mondanivalója mindig a legnagyobb lelkesedést váltja ki hallgatóiból. Ezt különösen Detroit és vidékén lakó barátank figyelmébe ajánljuk. A rendező bizottság meghívta még a detroiti néger szabadságmozgalom egyik kimagasló tagját, George W. Crokett ügyvédet, aki szintén fel fog szólalni az est folyamán. Legyünk tehát minél többen Detroitban aug. 31-én és szeptember 1-én lapunk országos összejövetelén. A MUNKÁSOK LAPJA AZ IGAZSÁGOT ÍRJA, FIZESS ELŐ A MAGYAR SZÓRA! j
