Amerikai Magyar Szó, 1963. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)

1963-08-01 / 31. szám

Thursday, August 1, 1963 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 5 A BERLINI GLOBKE-PER Az NDK legfelsőbb bíróságának tanácstermében 23 országból kiküldött 160 megfigyelő, 256 nyu­gatnémet részvevő, számtalan érdeklődő és a világ minden részéből Berlinbe érkezett több mint 200 újságíró előtt szombaton, julius 20-án lezárult a Globke-per első része. Lefolytatták a bizonyítási eljárást, amelynek során 26 kötetben több mint négyezer súlyosan terhelő eredeti dokumentumot nyújtottak be a bíróságnak, levetítették az eredeti okmányok mikrofilmjeit, a régi, vádló híradókat, meghallgatták a hét országból származó hatvan tanú megrázó vallomását, a szakértők véleményét, elhangzottak a vád- és védőbeszédek és a bíróság visszavonul, hogy mérlegelje a tárgyalás bizonyító anyagát, meghozza az Ítéletet. ^ A tizenkét tárgyalási nap után joggal vetődik fel a kérdés: mit hozott a per, bebizonyitotta-e a bonni kancellári hivatal még ma is mindenható államtitkárának a bűnösségét? Igazolta-e részvéte­lét, biinrészességét a tömeggyilkosságokban? "Egyenes folytatása az Eichmann-pernek" Teljes egészében igazolta. Valamennyi tárgyalást napon a legfelsőbb bíróság tanácstermében patta­násig feszült az izgalom, amikor a dokumentumok­ból és a drámai tanúvallomásokból újra életre kel­tek a fasiszta tömeggyilkosságok borzalmai. Landau izraeli ügyvéd és J. Zaborowski lengyel író nem ok nélkül mondták a bíróság előtt, hogy a berlini Globke-per egyenes folytatása a jeruzsá- lemi Eichmann-pernek... Az egyik ismertetett levélben Frick, mint a leg­tehetségesebb és a legmegbízhatóbb munkatársát jellemezte Globkét; s megállapította, hogy egyik megalkotója volt a német vér és becsület védelmé­ről, a házassági egészségvédelemről, a zsidók név- változtatásáról szóló faji törvényeknek. Hogy mit jelentettek ezek a törvények, arra a legmegdöb­bentőbb példa a tárgyalás negyedik napján kihall­gatott tanuk vallomása volt. Dr. Toeplitz elnök kér­désére a kihallgatott tanuk elmondták, hogy hány hozzátartozójukat vesztették el a faji törvények miatt. Raphael Scharfnak 35, Helmut Arisnak 28, Regine Heitmann-nak 33, Walter Bessernek 25, Hermann Rosenzweignek 10 és Roman Könignek 25 hozzátartozóját, feleségét, gyerekeit, szüleit s rokonságát pusztították el a Globke-féle faji tör­vények alapján. Dr. Hans Globke 1938-tól 1945-ig — állapította meg a vádirat — a fasiszták által meghódított te­rületeken törvényeivel és jogszabályaival, azok szövegmagyarázatával terjesztője s ellenőrzője volt a kíméletlen és véres germanizálásnak. A vádható­ság nevében dr. Josef Streit főügyész számos erre vonatkozó dokumentumot nyújtott be a bíróság­nak, amely Globke véres szerepét bizonyította. Az okmányok között szerepeltek Globkének a francia békeszerződés megkötésére vonatkozó javaslatai is. Ezekben a többi között Globke és az általa vezetett “Abteilung I. West”, a fasiszta belügyminisztérium hangsúlyozta, hogy a zsidókérdésben összhangba kell hozni Franciaországban is az erre vonatkozó rendelkezéseket a német faji törvényekkel. “Kü­lönösen fontos — állapítja meg Globke javaslata —i hogy Franciaországban is érvényt szerezzenek a “vér tisztaságának védelmére” vonatkozó ren­delkezéseknek.” Ugyancsak ez a javaslat követelte, hogy a békeszerződésben kötelezzék Franciaorszá­got a politikai emigránsok kiszolgáltatására és a nürnbergi faji törvények bevezetésére. A germanizálás borzalmai Sok tanú beszélt a germanizálás borzalmairól. Kasimiercz Palka lengyel tanú elmondotta vallo­másában, hogy germanizálás címén'lengyelországi szülővárosának 18,000 lakosa közül 10,000 zsidót és 2.000 lengyelt embertelenül elpusztítottak. M. Prokora asszony vallotta, hogy az azóta elhunyt német állampolgárságú férje annak idején felke­reste Globkét s közbenjárását kérte lengyelországi orvos sógora érdekében. Globke hidegvérben vá­laszolt: “A sógora lengyel orvos? Hogyan lehet az, hogy még nem lőtték agyon? Az egész lengyel ér­telmiséget agyonlőtték.” Ezt a vallomást egészí­tették ki a Streit főügyész által benyújtott okmá­nyok, amelyek a megszállott területeken Globke törvényei alapján germanizálás címén végrehajtott tömegirtást bizonyították. A számtalan — Globke aláírásával jegyzett — rendelkezés, utasítás, ame­lyeket a tárgyalás során ismertettek, forrásai vol­tak egész népcsoportok kiirtásának Európában. Sorolhatnám a példákat vég nélkül. Az okmá­nyok tengere, a bizonyítékok tömege, a tanuk — akik, egyikük szerint “temetőt hordanak a szivük­ben elpusztított hozzátartozóik fejfáival” — drámai vallomása, a szakértők száraz objektiv ténymeg­állapításai mindmegannyi súlyos és bebizonyított vád volt Globke ellen. Dr. Willem Nagel, a hollan­diai leydeni egyetem professzora, a per megfigye­lője szerint “a bizonyító anyag megsemmisítő ere­jű nemcsak Globke személyére vonatkozóan, ha­nem arra a kormányra is, amely egy ilyen embert államtitkárként megtart.” A per a Globke elleni vádat minden pontban bebizonyította. Megcáfolhatatlanul igazol­ta, hogy Globke egyike azoknak, akik előkészítet­ték az utat Hitler diktatúrájának, szerzője és szö­vegmagyarázója, valamint szervezője volt a fa­siszta fajüldözésnek és tömeggyilkosságoknak, az emberek “értékes”, “alacsonyabbrendü” és “kiir­tandó” kategorizálásának, a véres germanizálás­nak. Az okmányokból, tanúvallomásokból kibon­takozott Globke faji fanatizmustól megszállott ke­gyetlen és durva képe. A világsajtó a bonni kormány felelősségéről Nem lenne teljes a perről alkotott kép, ha nem szólnánk arról, hogy az egész világ nagy érdeklő­déssel szemlélte a Globke-per eseményeit. A per nem szűkült az NDK határai közé, s nem Volt ki­zárólag német ügy. Nemzetközi jellegű, részvevői — tanuk és szakértők — túl az NDK határairól eljöttek, hogy a vádlottak padjára ültessék nem­csak Globkét, hanem az egész embertelen fasiszta rendszert, amely annyi szenvedést zúdított az em­beriségre. Ezért volt világszerte olyan nagy vissz­Ki parancsol Kongóban? Vagy úgy intézkedik Kongó kormánya, ahogy az Egyesült Államok kormánya megköveteli, vagy nem kap több segélyt a gazdag nagybácsitól. Leopoldville-i jelentés szerint, két formáját a segélynyújtásnak már fel is függesztették Wash­ingtonban. Az egyik Kongó import-szükségleteit, a másik a közmunkálatokat finanszírozta. E kettő a junius 30-án befejeződött költségvetési évben 73,000,000 dollárt tett ki. Ez kb. fele annak a se­gélyprogramnak, amit Kongó az Egyesült Államok­tól kap. A többi alapok felfüggesztéséről is szó lehet, ha Kongó nem teljesiti a U.S. követelését adták ki a figyelmeztetést amerikai tisztviselők. Az importot finanszírozó dollárokért Kongó az Egye­sült Államokban vásárol. Washington kongói költségvetésben akar válto­zást létrehozni. Takarékossági megszorításokat kö­vetel, hogy ezzel a kormány csökkentse kiadásait. Uj bér- és fizetési politika bevezetését akarja. Ezek olyan területek, amelyeken a nép szükségleteit kor látoznák. Az Egyesült Államok nem szándékszik felfüg­geszteni a kongói rendőrség és hadsereg kikép­zésére nyújtott segélyalapot, se a hozzájárulását az Egyesült Nemzetek Kongó Alapjához. Azt hisszük, hogy ez a híradás alaposan rávilá­gít arra, hogy miért vonakodnak az ENSZ egyes tagállamai anyagilag hozzájárulni az ilyen műve­leteket pénzelő alaphoz. Amint a jelentésből kitű­nik, Kongóban az amerikai imperialisták befura- kodásához nyújtottak lehetőséget, akik dollárpo­litikát folytatnak és az ország irányítását a maguk kezébe kaparintják. Nyilvánvaló, hogy nem a kon­gói nép érdekében teszik. Ez az uj-gyarmatositás- nak a módszere, ami elitélendő. A Pompidou-kormány első kudarca a nemzetgyűlésben A francia nemzetgyűlés jul. 21-én hajnalban 228 szavazattal 224 ellenében, leszavazta a kor­mányt. A meglepő eredménnyel végződő szava­hangja a pernek. A világsajtó nagy figyelemmel kisérte a per minden eseményét, és bő tudósítá­sokban számolt be azokról. A nyugatnémet kormány el akarta szürkiteni a Globke-pert, de a per súlyos bizonyítékai áttörtek minden korlátot, s a nyugatnémet polgári lapok is kénytelenek voltak Írni a terhelő bizonyítékok­ról. A Frankfurter Rundschau keserű szájízzel állapítja meg, hogy Globke “mérhetetlen szégyent hozott a szövetségi köztársaságra”, s a bemutatott dokumentumok “mind eredetiek és valódiak”. A Dag Politiken kommentáréban megállapítja, hogy “sokkal helyesebb lett volna, ha Adenauer már régen szakított volna Globkéval, hiszen a bizonyí­tó és terhelő anyag közismert volt a bonni kor­mány előtt.” Az angol Times részletesen ismertette a Globkét terhelő bizonyító okmányokat. A brazil Gazetta de Noticias Több tiszteletet, dr. Adenauer, a halottaknak cimü cikkében válaszol a bonni kor­mány Globkét mentegető mesterkedéseire. A svéd Aftonbladet kiemeli, hogy a “zsidótörvények szer­zője és kommentátora azért maradhatott máig is a helyén, mert Adenauer szorgalmas és hűséges szárnysegéde volt”. A római Espresso kommentár­jában éles hangon fordul szembe a bonni kormány­nyal és megállapítja, hogy “a Globke elleni bizo­nyítékok évek óta gyűltek és mind súlyosabbakká váltak. Ennek ellenére ez a hírhedt exnáci meg­maradt Adenauer oldalán, aki vonakodott eltávolí­tani azt a Globkét, akit nemcsak a nácizmus szenv- nyezett be, hanem akit az emberiség ellen elköve­tett bűneiért bíróság elé kellett volna állítani.” Sverre Loeberg norvég képviselő az Aftenposten c. lapban felteszi a kérdést, hogy miért nem állí­tották Globkét nyugatnémet bíróság elé? A nyu­gat-berlini Telegraf cimü lap pedig felháborodott vezércikkben ir arról, hogy az a Globke, akit sú­lyos bizonyítékok terhelnek a tárgyaláson elment Wuppertalba egy SS-gyilkos bünperére — mentő- tanúnak. A Globke-per régi sebeket tépett fel. de hozzá­járult, hogy feléledjen az emberi emlékezet. A vádlottak padjára ültetett egy rendszert, amelynek Globke volt egyik szürke vagy helyesebben: barna eminenciása — és egy kormányt, amely szereti magát demokratikusnak nevezni, pedig egyik po­tentátja és legbensőbb tanácsadója még ma is: ugyanaz a Globke! Nürnberg és Jeruzsálem után most ismét Ítélet hangzik el, ez alkalommal Ber­linben, egy tömeggyilkos bünperében. A bonni ál­lamtitkári székben ülő vádlott távollétében. Ez az ítélet már régen esedékes volt. K. L. zásra a pótköltségvetés tárgyalásakor került sor. A parlament többsége elégtelennek találta az ál­lami lakásépítkezésekre előirányzott összeget. A szavazást 12 órás vita előzte meg. A kor­mány másfél milliárd franknyi póthitel megsza­vazását kérte a parlamenttől. Az előterjesztés szerint az összeg egyhatoda a fegyverkezési kia­dásokra kell. Az ellenzéki képviselők azonban rá­mutattak: a pénzügyminiszter félrevezeti a par­lamentet, mert a csendes-óceáni atomrobbantási központ építésének költségei nem a hadikiadások között, hanem a polinéziai szigetek “tengeri és légi közlekedésének fejlesztése” címén szerepel­nek az előirányzatban. Ezzel szemben az iskola- és lakásépítésre szánt összegek teljesen elégtele­nek. iA/WIAAAAAAAA/WVWWWlAAnAnAAAAAAAAAAAA A SZOVJETUNIÓBAN évente 950 ezer karát természetes gyémántot termelnek, nagyrészt a Ja- kut Autonóm Köztársaságban. MEGÉRKEZETT HOÓ BERNÁT “Tiszakerecsenyíől Kanadáig” cimü szenzációs könyve Ürömmel vesszük, hogy egy öreg amerikás farmer és munkás visszaemlékezéseit ilyen szép kiadású könyvben nyomtatásban láthatjuk. Kapható a MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALÁBAN Ára postaköltséggel együtt $2.00 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 130 E. 16th Street, New York 3, N. Y. Kérem küldjenek ............... példányt Hoó Bernát könyvéből. Mellékelek $...................-t. Név: ..................................................................... S Cim: ..................................................................... * Város: ........................................ Állam: *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom