Amerikai Magyar Szó, 1963. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)
1963-07-04 / 27. szám
AMERIKAI MAGYAR SZŐ — HUNGARIAN WORD Vidor Perlő: A CALIFORNIA! MUNKÁSOK PROBLÉMÁI 6 ! Calilforniában tartott felolvasásaim folyamán gyakran hangoztattam azokat a különleges előnyöket, amelyek ott a leszerelésből származnának. Ez az állam kapja a hadügyminisztériummal kötött szerződések 20 százalékát, a NASA szerződéseknek pedig több, mint 50 százalékát. A helyi bankárok szerint, az összes alkalmazottak egynegyedének a keresete, közvetlenül vagy közvetve, ezekkel a szerződésekkel és a nagy katonai támaszpontokkal van kapcsolatban. Kennedy elnöksége alatt a hadiaanyagok gyártása még gyorsabb mértékben emelkedett Califor- niában, mint az ország többi részében. És ennek ellenére, továbbra is a harmadik helyet foglalja el az Egyesült Államok 50 állama között, a munkanélküliek százalékarányának nagyságát tekintve — mig a vezető állam Alaska ezen a téren, amelynek gazdasági élete még Californiánál is nagyobb mértékben militarizált. A Los Angelesben megjelenő Herald-Examiner “ostobának” nevezi ezt a helyzetet, de sem megmagyarázni sem megoldást találni nem tud rá. Pedig van rá magyarázat: a militarizmus lényegében nem idéz már elő gazdasági fellendülést az USban, ahogy ez előidézte a legutóbbi háborúk különleges körülményei folytán, hanem ép ellenkezőleg, gazdasági nehézségeket okoz, a munkanélküliség és pangás forrásává válik. Nemrég láthattuk, hogy éppen ott volt a legnagyobb arányú a munkanélküliség növekedése, ahol a hadianyagok gyártása a legnagyobb mértékben összpontosult. Ennek oka egyrészt annak tulajdonítható, hogy munkakeresők állandóan érkeznek az ilyen vidékekre; másrészt annak, hogy a hadianyagokat gyártó iparban a foglalkoztatottság mérete szélsőséges arányú ingadozást mutat; és végül pedig annak, hogy a hadiipari befektetések ma már kevesebb munkaalkalmat teremtenek, mint azelőtt. A californiaiak egy jelentős része vesztette már el a hadiipar mindenhatóságába vetett illúzióját. Ma már egyre kevesebben bíznak abban, hogy ez mindenki számára csak előnyöket jelent és semmi hátrány nem származhat belőle. Egy kiemelkedő üzletember vázolta előttem, hogy ez az állam milyen jelentős mértékben hanyagolta el közlekedési hálózatának, oktatásügyének és vízmüveinek a fejlesztését, mert a fegyverkezési kiadások pénzügyi terhei ezt megakadályozták. Mindezek korsze- rüsitésére csak akkor kerülhet sor, ha csökkentik a hadügyi kiadásokat. Ennek az üzletembernek a véleménye szerint, a fogyasztási javak forgalmában is ugrásszerű emelkedés következik majd be, ha leengedik az adókat. Ö és a hozzá hasonló gon- dolkozásu emberek derűlátóan Ítélik meg a békés célokat szolgáló űrkutatási tevékenységet, és nagy lehetőséget látnak California utramodern űrkutatási felszereléseinek és elektronfizikai üzemeinek kihasználásában. A békés célokat szolgáló lehetőségekből egy kis mintát kaphatunk a közeli Washington államban, ahol a Boeing gyár kereskedelmi rendelései csaknem elérik a katonai és űrkutatási rendelések együttes összegét. És a világ legnagyobb atomerő- niütelepét a Hanford-i plutonium müveknél építik fél, amelyek azelőtt kizárólag a H-bombák gyártására szentelték minden idejüket. Mindezek a lehetőségek még nem nyújtanak elegendő biztosítékot a munkásság állásigényeinek s magasabb életszínvonalat igénylő követeléseinek a kielégítésére. Előadásaimban hangsúlyoztam, hogy ezen a téren csak akkor érhetnek el a dolgozók jelentősebb eredményt, ha kedvezőbb politikai légkör alakul ki és végetvetnek a hidegháborúnak. A munkásság kiharcolhatja a rövidebb ^munkahetet. kétsezresére emeltetheti a minimális munkabért s ennek érvényét kiterjesztetheti minden dolgozóra. Teljesen megszüntetheti a diszkriminációt és faji megkülönböztetést. A társadalmi 'biztosítás jobb feltételeit teremtheti meg, az egész nemzetre kiterjedő betegsegélyző hálózatot építhet ki, és egyenlő művelődési lehetőséget biztosíthat íninden ember számára. Nagy sikereket érhet el a Roosevelt-féle gazdasági Bill of Rights megva- í tósitásának utján, beleértve ebbe azt is, hogy a kormány felelőssége legyen a munkahelyek meg- !teremtése ott, ahol a magánkézben lévő ipar képtelen erre. j A californiaiak mostanában érdeklődéssel kisérnek egv javaslatot, amelyet a hadiiparban dolgozó munkások érdekeinek a védelmében terjesztetitek elő. Ennek a javaslatnak a megvalósítása esettén, az iparból elbocsátott dolgozóknak egy egész évig csökkentett fizetést utalnának ki, törölnék jelzálog és részletfizetési tartozásaikat, családjukat támogatnák és átképzési tanfolyamaik tandiját fizetnék, de ugyancsak fedeznék utazási és költözködés! kiadásaikat is, ha egy más helyre kellene áthurcolkodniuk. A szakszervezetek tagsága jelentős bátorítást merített ebből a javaslatból, mert reményt lát arra, hogy ha ezt a helyi viszonyoknak megfelelően átalakítják, segíteni fogja szervezeteik bekapcsolódását a békéért folyó harcba. A békeharcban aktivan résztvevő emberek szerint, a javaslat nagyszerűen beleillik abba a tervbe, amelyet a leszerelés gazdasági kérdéseinek a megoldására dolgoz nak ki. De az egyik munkás, akivel ezeket a kérdéseket a legrészletesebben megbeszéltem, aggodalmát fejezte ki a terv egész elképzelésével kapcsolatban Ő ezt mondta: “Évtizedeken keresztül kemény harcokat vívtam a munkásosztályon belül és a munkásosztályért a szocializmus megvalósítása érdekében. De ha az országnak ilyen nagyszerű gazdasági kilátásai vannak a leszerelés keretében, akkor nem lesz gazdasági válság, a rendszer megszilárdul, és én soha nem fogom megélni a szocializmus megvalósulását.” Számos ilyen és hasonló magatartásu és gon- dolkozásu emberrel találkoztam felolvasásaim folyamán sőt még egyes lapok cikkei is foglalkoznak ezzel a problémával, ahogy ezt a National Guardian folyóiratban láthattuk James O’Connor Írásában, amely az én “Militarism and Industry” cimü cikkemet ismerteti. Egy vagy más formában ezek a gondolatok, kérdések és kritikák abból a közös eszméből származnak —, hogy a helyzetnek nagyon rossznak kell lennie ahhoz hogy a munkás- osztály, szenvedéseitől sarkalva, a harcos küzdelmek ujtára lépjen és igy próbáljon sorsán javítani. Ezek az emberek, akik igy gondokoznak, hajlamosak arra, hogy sötétnek lássák a jövőt; ezek hajlamosak a borúlátásra. Egy más alkalommal ismertetem majd nézeteimet a kérdéssel kapcsolatban és próbálom megmagyarázni, hogy miért vagyok én derülátó. A haszon növekedése nem hoz több munkaalkalmat AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK mindinkább súlyosbodó dilemmának néz elébe: Vezető nagyüzemek százai egyre növekvő hasznot jelentenek és ugyanakkor a munkaalkalom, vagy az eddigi állandó színvonalon lebeg, vagypedig, mint egyes fontos iparágakban, állandóan lefelé halad. E hónapban élesen megvilágította a helyzetet a konzervatív Wall Street Journal, mikor kimutatta, hogy ez év első negyedében a részvénytársaságok haszna majdnem rekord magasságot ért el. A haszon szüretelés legbőségesebben gyümölcsözött a mezőgazdasági felszerelések gyártóinak, autó és autóalkatrész gyárosoknak és a petróleum iparnak. Ezeknek a fontos iparágaknak mindegyikében, a magas haszonnal elentétben a munkaalkalom már huzamosabb ideje és kitartóan csökken, dacára annak, hogy a termelés az évek folyamán megnövekedett. Egyszóval, a társaságok egy csomó pénzt zsebelnek be, de nem adják meg az US gazdaságára életszükségletü munkaalkalmakat. Mialatt az ország gazdasági élete csak csigalassu- ságu növekedést mutat, a munkanélküliség aránya öt év óta minden évben 5Va% vagy ennél is több. Kihangsúlyozza az egyre növekvő gazdasági problémát az a tény, hogy minden egyes hanyatlás, — és ezekből volt bőven — az 1950-es évtized elejétől kezdve mindig több munkanélkülit hagy maga után, mint az előbbi. Ha ez igy fejlődik tovább, komoly aggodalomra ad alkalmat az ország gazdasági jövőjét illetően. A Wall Street Journal 511 részvénytársaság jelentésének áttanulmányozása után megállapította, hogy ezek összes jövedelme az adólevonások után az év első negyedében majdnem 2.9 milliárd dollár volt. A pontos összeg, 2 milliárd 838 millió dollár a részvénytársaságoknak 6.9%-al több hasznot jelent, mint az előző évnek ugyanebben a sza- kasszában. Mialatt a haszon felmegy, más adatok kimutatják. hogy mi történik a munkalehetőség, terén. Kennedy elnöknek márciusban a kongresszushoz küldött munkaügyi jelentéséből kitűnik, hogy 1957-től 1962-ig a gyáripar egymagában minden évben 85 ezerrel kevesebb munkást alkalmazott. Thursday, July 4-th 1963 Más adatokból kitűnik, hogy mig abban az időszakban a termelés 27.9-al nőtt, ugyanakkor a termelésnél 1,638,000-el kevesebb munkást alkalmaztak. Ez 11%-al csökkent alkalmaztatást jelent, vagyis, hogy 11%-al kevesebb munkás 27%-al többet termelt. Mindez idő alatt a társaságok haszna csillagászati számokat ért el. Mindez bebizonyítja azt, hogy a fokozott haszon nem eredményez több munkaalkalmat. Ha az ország nem a teljes munkabeállitás érdekében rendezi be gazdasági életét és nem használja ki kellően a rendelkezésére álló termelési eszközöket, akkor a termelékenység növekedése, ahelyett, hogy az életszínvonalat emelné, csak súlyosbítja a munkanélküliség problémáját. Ez a véleménye Walter P. Reuthernek, az UAW elnökének. A Wall Street Journal közleménye kimutatja, hogy a 6 farm felszerelési üzem haszna adólevonások után 148.7%-al volt több a tavalyinál, de sokkal kevesebb munkást alkalmaztak. Az autó és autóalkatrészgyárak haszna 23 üzemnél 12.8%-os emelkedést mutatott. Az elnök jelentése kimutatta, hogy a közlekedési felszerelések ipara, amelybe az autók is tartóznak az 1957-62-es években minden évben 53 ezerrel kevesebb munkaalkalmat nyújtott. Egy kis összehasonlítás ESTHER PETERSON, helyettes munkaügyi titkár, párhuzamot vont az országban az egyenlő polgárjogokért folyó küzdelem és azon erőfeszítés között, amit a nők kifejtenek azért, hogy “az ország ügyeiben az egyenjogú társ szerepéhez juthassanak.” “Józan gondolkodású emberek végre belátják, hogy a kisebbségi csoportok elleni diszkrimináció tékozlóan bánik az emberi tehetséggel és gátolja a nemzeti lehetőségek teljes megvalósulását. Ilyen megbirálásban részesítik most már a női erő lehetőségeit is”, mondotta Mrs. Peterson. Mrs. Peterson Washingtonban beszélt az International Council of Women 75 éves fennállásának ünneplésére összegyűlt 300 nő előtt. Téves következtetéssel a meglévő kormányformánkat dicsőítette, mert ez “alkalmat ad a kérdések megoldására a polgárok békés eljárásai, a törvényesen megválasztott képviselőink és bíróságaink utján.” Nem értjük Mrs. Petersont. Csak nem a déli államokban “törvényesen” a néger polgárok szavazatai nélkül megválasztott képviselőkre gondol, vagy azokra a bírókra, akik a békésen tüntető polgárok megtámadóinak megbüntetésére nem találnak megfelelő törvényeket? Kormányformánknak az válna dicsőségére, ha véget vetne egyszersmin- denkorra ezeknek az igazságtalan és .törvénytelen eljárásoknak. Sokmiiiió dolláros csalás jótékonysági összeggel ORSZÁGRASZÓLÓ megbotránkozást idézett elő annak a hire, hogy a minnesotai Minneapolis város volt polgármesterét négy más személlyel együtt bűnösnek találták a Sister Kenny Foundation jótékonysági egyesületet kifosztó pénzügyi csalással kapcsolatban, melyet a posta igénybevételével követtek el. Marvin Kline volt polgármester a Foun- dation-nak azelőtt vezető tagja volt. Vele egvüt elítélték George Zimmerman-t, az egyesület volt könyvszakértőjét, Abraham Koolish-t és fiát Da- vid-ot és John Carnell-t. Koolish és fia olyan chicagói üzletcsoportnak volt vezetője, amely levelezéssel lebonyolított nagystílű jótékonysági kéregetéssel foglalkozott. A Koolish csoport 20 millió dollárt gyűjtött össze a Kenny Foundation részére, de ebből csak 8 millió jutott el a Kenny Foundation kasszájába. A többit az egyesület elől titokban tartották. Ebből a csinos összegből amit ilyen szépen eldugtak, 360 ezer dollár részesedést kapott Kline és Fred Fadell, aki az egyesületnél azelőtt a hirdetési kampányt vezette. Az igazságügyminisztérium vádja szerint ők is közreműködtek ennek a nagy pénzösszegnek az elrejtésében. Fadell bűnösnek nyilvánította magát, de még nem Ítélték el. Kline, a volt polgármester már előzőleg sikkasztásért 10 évi börtönbüntetést kapott más ügyből kifolyólag — felemelte saját évi fizetését $25.000- ről $48,000-re, minden meghatalmazás nélkül. Az idősebbik Koolish-t már előzőleg kétszer vád alá helyezték. Egyszer egy életbiztosítási vállalkozásból eredő csalásért más alkalommal a nyomorék hadviseltek gyűjtési kampányával elkövetett csalásért. Más esetben egy gyermeksegélyzési alapra gyűjtött Koolish és fia $652,000-t, de ebből egy krajcár nem jutott gyermeksegélyezésre.
