Amerikai Magyar Szó, 1963. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)

1963-12-05 / 49. szám

Thursday, December 5, 1963 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 3 EURÓPA VISSZHAGJA A MERÉNYLETRŐL Az ultrák kezét látják az eseményekben Az európai sajtó és közvélemény is kételkedőén utasitja vissza Kennedy meggyilkolásának körül­ményeiről kiadott első hivatalos jelentéseket. Az itteni sajtó keserűen állapitja meg, hogy nemcsak a kommunista lapok, hanem Anglia, Nyugat-Né- metország és Franciaország “felelősségteljes, meg­becsült és kommunista-ellenes újságjai” is a kö­vetkező kérdéseket teszik fel: “Van-e valamilyen személyes kapcsolat Oswald és Ruby között? “Mi volt Ruby, bosszúálló vagy cinkostárs? “Miért hozták előre nyilvánosságra Oswald min­den mozdulatát? “Tisztázva lesz-e valaha ez az orgyilkosság?” A konzervatív londoni Daily Telegraph vezér­cikkben irja: “Azzal, hogy megengedték az állító­lagos gyilkos meggyilkolását, a dallasi hatóságok csak növelték a Kennedy megölése által támadt szerencsétlenséget.” Párizsban, a Notre Dame katedrális előtt egy amerikai megdöbbent arra a kérdésre: “volt-e a hadierőknek valami része ebben”? Egy francia pol­gár tette fel a kérdést és az amerikai tagadó vála­sza láthatólag nem elégítette őt ki. De ez nemcsak egy ember véleménye, irja a tudósitó. Köln nyu­gatnémet városban haragos németek vettek körül egy amerikait: “Mi tudjuk, hogy indul az ilyesmi, még a Hitler idejéből. Ki tudja pontosan, hogy ki van emögött?” A nagy lapok, a London Times, a Frankfurter Allgemeine, a France Soir a bűnügyi szakértőket idézik, akik kételkednek a dallasi rendőrségnek Oswaldra vonatkozó bizonyítékai hitelességében. Jack Ruby, ,a második merénylet főszereplője nem ismeretlen a városban. Kisebb bűnügyekben — csempészés, tiltott fegyverviselés, verekedés, stb. — többször indítottak ellene eljárást, néhány­szor letartóztatásban is volt. A hírügynökségi je­lentésekből kiderül, hogy személyes ismeretség, jóbarátság fűzte a dallasi rendőrség vezetőihez. A merénylő cinikusan azt állítja, hogy a “Ken­nedy család iránt érzett mélységes együttérzése” indította Oswald meggyilkolására. Dallasban a sajtó a közhangulatot Ruby mellett próbálja befo­lyásolni. A texasi főügyész szeretné lezárni az ügyet A dallasi rendőrség egyébként feltűnő sietség­gel már a következő vasárnap közölte, hogy Ken­nedy meggyilkolásának ügyében a nyomozást be­fejezte, és átadta az egész ügyet a dallasi főügyész nek. Wade főügyész sajtónyilatkozatban azt közöl­te, hogy Oswald ellen “rengeteg bizonyíték” van. Kijelentette, hogy az Oswald-ügy “lezárult”, és most már csak a Ruby-üggyel foglalkoznak. Mint ismeretes, a gyilkossággal vádolt Oswald soha, egy pillanatig sem ismerte be a neki tulajdonított tet­tet. A gyűlölet légköre ... Á rendőrség gyanús tehetetlensége ... A főügyész azt állította, hogy Oswald lakásán fellelték a merénylet színhelyének vázlatát, vala­mint egy fényképet, s a felvételen Oswald — az ügyész szerint — azzal a lőfegyverrel látható, amellyel Kennedyt lelőtték. Mindesetre nehéz el­képzelni, hogy egy merénylő tettének elkövetése előtt lefényképeztesse magát a merényletre szánt látcsöves fegyverrel, s a képet odaadja feleségé­nek. A felsorolt bizonyítékok nem győznek meg sen­kit sem. Johnson elnök nov. 24-én este utasítást adott az FBI-nak, a szövetségi nyomozó irodának, kezdjen haladéktalan vizsgálatot az ügyben. Erre az intézkedésre azután került sor, hogy az igaz­ságügyminiszter helyettese Dallasba utazott, és megállapította: a rendőrség indokolatlanul akarja lezárni a vizsgálatot. Ezzel kapcsolatban a Reuter tudósítója ihegjegyzi: “A történelem még nem ka­pott választ, ki volt Kennedy valódi gyilkosa.” Kennedy érkezésének napján a Dallas Morning News cimü helyi lap egyik oldalát hatalmas gyász­keret övezte. Ebben a gyászkeretben felhívást tet­tek közzé az oda érkező elnökhöz: “Üdvözöljük Önt, Mr. Kennedy, Dallasban, abban a városban, amely 1960-ban is elutasította az Ön filozófiáját, s most az akkorinál is kifejezőbb erővel utasitja el azt” —- írták az ultrák. Az egyik helyi lapban, sőt a rádióban is, jelen­tést közöltek arról, hogy az FBI ügynökei régen ismerik Oswaldot, és gyakran volt dolguk vele Kennedy elnök Dallasba érkezése előtt. Hogy miről folyt a szó köztük, azt senki sem tudja. A dallasi rendőrség vezetője szerint az FBI valamilyen ok miatt nem tájékoztatta őt ezekről a találkozások­ról. Moszkvában a szovjet sajtó változatlanul vezető helyen foglalkozik Amerika gyászával — és a gyil­kosság körülményeivel. A hírmagyarázatokat igy lehet összefoglalni: minden órával, amely a me­rénylet óta eltelt, világosabbá válik, hogy előre átgondolt összeesküvésről van szó, amelynek értel­mi szerzői az amerikai ultrák... A szovjet sajtó emlékeztet a hitleri provokáci­ókra, és megállapítja: a leégett Reichstag romjai­nak sötét árnyéka lebeg a Fehér Ház felett. A pro­vokátoroknak itt még annyira se sikerült eltüntet­niük a nyomokat, mint a hitlerista elődeiknek, et­től azonban nem kevésbé veszélyesek. Lee Oswal­dot mintegy felkínálták a gyilkosoknak.. . Talán azért, hogy ne váljon belőle Van der Lubbe? A provokátorok, e bűntény szerzői, semmitől sem félnek jobban, mint a leleplezéstől. Keresztül akar ják vinni sötét terveiket — mielőtt lefoghatnák kezüket. A szovjet fővárosban egyébként megelégedéssel nyugtázzák azt a tényt, hogy washingtoni hivatalos szervek elvetik a Kennedy meggyilkolásával kap­csolatos “külföldi kommunista összeesküvés” me­séjét. A moszkvai lapok kiemelik az amerikai külügyminisztérium szóvivőjének nyilatkozatát, amely szerint nincs alap annak feltételezésére, hogy bármilyen külföldi hatalom felelős lenne a dallasi tragédiáéi’t. A szovjet fővárosban nagy nyomatékkai hang­súlyozzák: a jelenlegi helyzetben az egész nemzet­közi fejlődés szempontjából nagy jelentőségű lesz az amerikai—szovjet viszony alakulása. Ami a Szovjetuniót illeti, külpolitikája változatlanul a szovjet—amerikai viszony normalizálását, a nem­zetközi feszültség enyhítését, a vitás kérdések tár­gyalások utján való rendezését célozza. A londoni Daily Telegraph tudósítója jelenti Daliásból: “A rendőrség sok telefonfigyelmeztetést kapott, hogy leszámolni készülnek Oswalddal. . . “Egészében közelről láttam a jelenetet. Oswald volt az első, aki felfigyelt a feléje közeledő gyil­kosra. A fogoly vékedezően maga elé rántotta ösz- szebilincselt kezét. Arckifejezésének hirtelen el­változásából ugylátszott, mintha felismerte volna a revolverrel feléje törő Rubyt.” A tudósitó hozzáfűzi: “Dallasban úgy vélik, hogy Ruby, aki maga is részt vett az elnök elleni me­rénylet megszervezésében, azt a szerepet kapta, hogy elhallgattassa Oswaldot.” Texasban el akarják tüntetni a tényleges bűnö­sök nyomait. A Daily Worker ezt nyíltan megírja. Vezércikkében leszögezi, hogy minden gyilkosság esetén keresik azt az okot, amely a gyilkost tetté­nek elkövetésében vezette, és hangsúlyozza, hogy az amerikai szélsőjobboldali veszetteknek volt le- számolnivalójuk Kennedyvel. “Ahol fajgyűlölők képesek gyerekeket gyilkolni az iskolában, és rej­tekhelyről lövöldöznek emberekre, ott odáig fej­lődhetnek a dolgok, hogy megzavarodik az elme a gyűlölet mérgétől” — irja a lap. A lapok egyébként már azt latolgatják, milyen következményei lesznek az elnökválasztásnak, és különösen, hogy mit jelent mindez Anglia szá­mára. Rómában politikai pártállásra való tekintet nél­kül — nagy részvéttel gyászolják Kennedyt. A polgári sajtó egy része ismételte az amerikai szélsőséges reakciós körök hazugságait. Még az egyébként tárgyilagos Messaggero is kiabáló címek kel közölte, hogy Kennedy gyilkosa egy kommu­nista Castro-barát egyén. Az II Tempo nov. 24-i reggeli száma ezzel a címmel jelent meg: “A kom­munista Oswald megölte Kennedyt.” Az első hisztériahullámban csak a haladó lapok őrizték meg tárgyilagosságukat, ezek adták yissza az igazságot. Az Unitát kapkodták az újságárusok­nál. Kennedy azért volt népszerű az olasz dolgozók körében, mert politikája a nemzetközi enyhülést szolgálta. Oswald meggyilkolása, a texasi rendőr­ség nagyon is gyanús tehetetlensége, és az olasz haladó lapok által közölt tények ereje elejét vette minden kommunistaellenes hecckeltésnek. Jellemző, hogy Messaggero nov. 25-én mái kény felen volt azt a feltevést közölni: Ruby azért ölte meg Oswaldot, mert ő is a merényletért felelős szervezethez tartozva, attól félt, hogy Oswald be­szélni fog és leleplezi a bűntársakat. Rómában az embereket máris élénken foglalkoz tatja az a kérdés, merre fordul Kennedy halála után az Egyesült Államok politikai szekérrudja. A lapok véleményei is alátámasztják, hogy az USA uj elnöke folytassa a meggyilkolt elnök politikáját. LYNDON B. JOHNSON ' ELNÖK RÖVID ÉLETRAJZA Austin, Texas közelében, a Pedernales folyó melletti farmházban született 1908 aug. 27-én. Ap­ja jómódú gazdálkodó és üzletember és 20 évig aktiv tagja volt a texasi politikai életnek. Anyja Bebekah Baines, baptista papcsalád leszármazott­ja. Lyndon Baines 5 gyermek közül a legidősebb volt. Lskolái elvégeztével pár hónapig vándoréletet élt, beutazta a nyugatot és a dényugatot, külön­böző napszámosmunkával tartva fenn magát. Ha­marosan egyetemi tanulmányokba kezdett és ez­alatt, mint az egyetem házmestere kereste meg a tandijat. 1930-ban megkapta a tanári diplomát éa egy évig tanított egy Houston környéki iskolában. Egy évvel később apjának jóbarátját, Richard M. Kleberg-et megválasztottak képviselőnek és mivel titkárra volt szüksége Washingtonban, fel­ajánlotta ezt az állást a fiatal Lyndonnak, aki kész­séggel elfogadta az ajánlatot. Ekkor kezdődött el Franklin D. Roosevelt adminisztrációja és az. ener­gikus fiatalember felkeltette az elnök érdeklődé­sét. Megbízta a National Youth Administration Texas állami vezetésével, de politikai ambíciói Washingtonba vonzották vissza. Sikeres kampány után döntő győzelmet aratott ellenfelén; 1937-ben megválasztották képviselőnek és visszakerült a washingtoni politikai életbe. Az elnököt érdekelte a fiatal képviselő nagy választási sikere és mivel éppen Texas közelében volt vakáción, visszatérő­ben meghívta Johnsont vonatjába és vele együtt tért vissza Washingtonba. így ismerkedett meg Lyndon B. Johnson Roose­velt elnökkel, akit, mint egyént nagyrabecsült és tisztelt. Szoros barátságban állt Sam Rayburn dem. házelnökkel és hamarosan a demokrata pártnak abba a legmagasabb köreibe került, amelyek aktiv részt vettek FDR harmadik megválasztásában. Ké­sőbb szenátornak is megválasztották. Politikai vo­nalon nem támogatta mindenben FDR programját. A konzervatív déli politikusok ellenben túl liberá­lisnak tekintették, mert álláspontja a többiekéhez képest mérsékelt volt. Ügyes politikusnak bizo­nyult, aki értett ahhoz, hogy kell engedményeket tenni és különböző véleményeket összeegyeztetni. A háború alatt önként jelentkezett a tengeré­szeibe és a Földközi-tengeren folytatott harcoknál tanúsított hősiességéért elnyerte az Ezüst Csil­lag kitüntetést. Később mind a képviselőket visz- szahivták a szolgálatból és ekkor a képviselőház lengerészügyi és külügyi bizottságának lett fontos tagja. Politikai gyakorlottságát itt fejlesztette a legmagasabb fokra. Családja 1934-ben feleségül vette Claudia Alta Taylor-t, egy jómódú kereskedő gyapotfeldolgozó leányát. A gyermekkora óta Ladybird-nek becézett leány nagyon félénk volt és irtózott a nyilvános szerep­léstől. Az iskolában a legjobb tanulók egyike volt és az egyetemen újságírói pályára készült. Öt vá­lasztották a vizsgái beszéd elmondására, de tar­tózkodó volta miatt lemondott erről a tisztségéről. Férjének politikai pályafutásával kapcsolatban hamarosan elvesztette félénkségét. Nemcsak örö­költ vagyona volt nagy segítség Johnson kampá­nyaiban, hanem fejlett szervezői képessége is nagyban hozzájárult férje politikai sikereihez. Ki­váló üzleti szellemével felvirágoztatta a család va­gyonát. Először egy kis texasi rádióállomást vásá­roltak. amelynek Claudia lett az üzleti vezetője. Ma már ezen kivül egy teljes rádióhálózat, egyéb rádióállomások, 4 állattenyésztő farm és részvény- befektetések képezik a Johnson vagyont. Mrs. Johnson saját vagyonát 5 millió dollárra becsülik. Egyéb elfoglaltsága mellett, mindig meleg csa­ládi otthont tartott fenn. Két leányuk van: Lynda Bird 19 éves, másodéves tanuló a Texasi egyete­men. a fiatalabb leány Lucy Baines 16 éves és* egy washingtoni privát iskolának a tanulója. MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALA 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Tisztelt Kiadóhivatal! Látom, hogy EBBEN A HÓNAPBAN lejárt a; előfizetésem. Itt mellékelek $. ... .......-i Cim: ...................................................................... Név: ....................................v................................ Város: ........................................... Állam: . .. .

Next

/
Oldalképek
Tartalom