Amerikai Magyar Szó, 1963. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)

1963-10-24 / 43. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 9 Thursday, October 24, 1963 & ho Gy an én-Cátom... z rja: EH.2T Sem élni, sem meghalni? 1959 január 1 óta számos esetben, utoljára ez év szeptember 12-én, foglalkoztunk a Krebiozen rák-ellenes gyógyszerrel és igyekeztünk tárgyila­gos beszámolót adni arról, ami azzal és körülötte történik. A Krebiozen 14 éven át képezte elkeseredett vita tárgyát. Egyik esküdt ellensége az American Medical Association (AMA), amelyet dr. A. C. Ivy, az illinoisi egyetem volt alelnöke azzal vádolt, hogy egy időben érdekelte volna a gyógyszer meg­vásárlása, e vád alól soha nem tisztázta magát. Több ezer rákbetegségben szenvedő egyénnek szent meggyőződése, hogy Krebiozen nélkül már rég elpusztult volna. Douglas illinoisi szenátor is­mételten latba vetette politikai tekintélyét a gyógy szer védelmében. Bár szeptember 12-iki cikkünk azzal végződött, hogy “a rákbetegség élet-halál kérdés és ezért ér­demes lesz a Krebiozen sorsát figyelemmel kisér­ni,” — nem hittük, hogy a gyógyszerrel és annak sorsával ilyen rövid időn belül fogunk megint fog­lalkozni. Hogy erre mégis sor került, annak az oka egyszerűen az, hogy a Krebiozent sem élni, sem meghalni nem hagyják. A Food and Drug Adminis­tration (FDA) júliusi tiltó rendelete már-már ha­lálra Ítélte a Krebiozent — legalább is az Egyesült Államok területén —, de a hírlapi közlemények nagyon életben tartják ezt a vitás kérdést. Még detroiti látogatásom idején, az ottani napi­lapok egyikében felfedeztem egy hirt, amely arról számolt be, hogy egy rákbetegségben szenvedő és rettentő fájdalmaktól gyötört chicagói asszony, kalapáccsal, srófhuzóval és üvegvágóval felszerel­ve elrejtőzött a 1020 So. Wabash Avenuen levő irodaépületben és az éjszaka folyamán betört dr. Durovic irodájába, ahonnan 3,000 dollár értékű Krebiozen orvosságot vett magához. A rendőrség elfogta a szerencsétlen nőt, de miután dr. Duro­vic nem emelt vádat ellene, 15 dollár váltságdíj ellenében szabadlábra helyezték. Alig hogy visszaérkeztem Detroitból, Fehér La­jos, lapunk régi barátja, Miamiból elküldte az ot­tani napilap egy példányát, amelyben Max Freed­man foglalkozott a Krebiozen ügyével. Ez a cikk elismeri, hogy vannak Amerikában emberek, akik szentül hiszik, hogy ez a gyógyszer évek óta élet­ben tartja őket; hivatkozik dr. Durovic és dr. Ivy jelentésére, amely szerint több mint 3,000 ameri­kai orvos 14 év alatt több mint 5,000 súlyos álla­potban levő rákbetegen próbálta ki a Krebiozent. Ugyanakkor rámutat arra, hogy az FDA megtiltot­ta a gyógyszernek Illinois államon kivüli terjeszté­sét, mert “a Krebiozen összetételéről és a gyártás módszeréről szerzett ismerete nem teljes.” Freedman cikke szerint az FDA megmagyarázta, hogy “egy gyógyszernek emberekbe való beoltása ELŐTT, ismernie kell a gyártás egyöntetűségét, tisztaságát, sterilitását (fertőtlenitését), hatóere­jét és biztonságát.” Nem esett szó arról, hogy mi­ért csak most került a sor betiltásra, miért nem 14, 13, vagy 12 év ELŐTT, — mert hiszen az emberek­be való beoltás annyi ideje történik, olyan embe­rekbe, akiknek életéről az orvosok évekkel ezelőtt lemondtak. Szeptember 6-án a N. Y. Times nyugati kiadása, később a Los Angeles Times is részletes beszámo­lót közölt arról, hogy az FDA vegyészeinek meg- állapitása szerint a Krebiozen “creatin’’ nevű sa­vat tartalmaz, amely emberek szervezetében 100 gramm, lovakban pedig több száz gramm mennyi­ségben van jelen. E hirlapi jelentéseket követte a liberális Nation heti folyóirat szeptember 29-i “The End of the Road” cimü vezércikke, amely szintén megemli- tette, hogy a Krebiozen semmi más, mint “crea­tin’’ és ezzel végleg el is parentálta a sok vita tár­gyát képező gyógyszert. Rámutatott azonban ar­ra, hogy az FDA, az AMA és a National Cancer Institute-nak a Krebiozen ügyében tanusitott vi­selkedése alkalmas arra, hogy a nagyközönség gyanúval éljen ezekkel az intézményekkel szem­ben. A Nation ezenkivül hivatkozott a Consumers Re­port magazin szeptemberi számában megjelent részletes és tárgyilagos cikkre, amely azzal vég­ződik, hogy "a valóságot a Krebiozen-ről nem tud­juk és talán soha nem is fogjuk megtudni." Ha égy komoly magazin “tárgyilagos” cikke ilyen kétségeket tápláló kijelentéssel végződik, ak­kor nem meglepő, sőt egész természetes, hogy akadnak emberek, akik tudni akarják a valóságot és nem nyugszanak bele abba, hogy azt “talán soha nem is fogjuk megtudni.” Két ilyen ember már is szükségét érezte, hogy a Nation vezércikkével levélben foglalkozzék és a két levél meg is jelent a magazin október 12-i számában. Samuel Pivar, Great Neck, N. Y., “megdöbben­tőnek” találta, hogy a Nation-nek elég veit az FDA megállapítása, hogy a Krebiozen “creatint” tartal­maz és annak alapján ajánlotta, hogy a gyógyszer használatát limitálják oly betegekre, akik életük meghosszabbítását annak használatától remélik. Pivar attól tart, hogy ezzel uj betegek millióinak életét kockáztatják és ama véleményének adott kifejezést, hogy “az az őrületes ellenkezés, amelyet az orvosi oligarchia a Krebiozennel szemben tanu­sitott, érdemes lenne a kitűnő Fred Cook tollára...” Robert Burg, Jackson Heights, N. Y., levele meg állapítja, hogy a Nation nem vallotta a gyógyszer értéktelenségét és ennek ellenére belenyugszik ab­ba, hogy a Krebiozent csak régi eseteknél használ­ják, de uj megbetegedéseknél tiltsák el. Ezt az ál­láspontot “ijesztőnek” tartja. Meg kell még itt említenünk, hogy a nagy tekin­télynek örvendő dr. C. P. Rhoads, a newyorki Me­morial Hospital Center for Cancer egykori főor­vosa elismerte, hogy a Krebiozen-nek gyógyító ha­tása volt olyan betegeknél, akik hittek annak hasz­nosságában. Erre való hivatkozással a Nation is megállapította: "Tény az, hogy több ezer rákbetegségben szen­vedőnek az a meggyőződése, hogy a Krebiozen tartja őket életben." Erre támaszkodva jött arra a következtetésre, hogy “a nagyközönség védelme szükséges, de a védelem ne ezeknek a szerencsétleneknek a bőrére menjen.” Ezért foglalta el azt az álláspontot, hogy az FDA-nek hatalmában áll uj eseteknél megtilta­ni a gyógyszer használatát, de legyen mód arra, hogy a régi eseteknél folytassák a Krebiozen hasz­nálatát. A levelek, a cikkek és orvosi vélemények egy­bevetése után megállapíthatjuk, hogy — ott ál­lunk, ahol 1959 január elsején, amikor először fog­lalkoztunk a Krebiozen ügyével. Általánosan elfo­gadott tény, amelyet egyik oldalról sem próbálnak megcáfolni, hogy “több ezer rákbetegségben szen­vedő” a Krebiozen használatának tulajdonítja éle­te meghosszabbítását. A józan ész és az emberies­ség nem azt tanácsolja-e, hogy ha ez igy van, ak­kor más ezreknél is módot kellene nyújtani, hogy Krebiozen oltásokkal és annak használatába vetett hittel életben tartsák őket? Nem az a fontos, hogy “creatin’’ van-e a Krebio- zenben, vagy akármily más elnevezésű sav. Ennél a pontnál már az sem fontos, hogy a gyógyszer valóban gyógyit-e. Egyedül csak az a fontos, hogy a rettentő betegségben szenvedők ezrei HISZNEK BENNE, hisznek olyannyira, hogy még betörésre is vállalkoznak, hogy sok ezer olyan rákbeteg, aki­ket az orvosok évekkel ezelőtt mint reménytelen eseteket feladtak, — még ma is élnek, és ezért HISZNEK a Krebiozen oltások gyógyító hatásában. Ott állunk ma, hogy a sokak által felbecsült és mások által lebecsült Krebiozent sem élni, sem meghalni nem hagyják. De ha elérkezik a nap, hogy annyi próbálkozás után dr. Durovic-ot mégis az ország elhagyására kényszerítik és valahol tárt karokkal fogadják: milyen elégtétele lesz az FDA és az AMA “oligarchiájának” abban, hogy a Kre­biozen oltások nem Amerika, hanem Kanada vagy a Szovjetek, vagy akármilyen MAS ország rákbe­tegjeit fogják életben tartani, talán nem azért, mert “creatint” tartalmaznak, hanem azért, mert a szenvedők vakon HISZNEK BENNE?! KÖZVETLENÜL BÁLINT IMRE rovata A harmadik, negyedik udvarból- zengett át hoz­zánk a verkli muzsikája. De lehet, hogy vergli, mert a kvargli se kvarkli. Kihegyeztem 4—5 éves füleimet és ledobtam a fakockákat, amelyekre álla­tok voltak pingálva, amig én színes krétával át nem javítottam azokat és előszedtem a pléhverkli- met melyből gyenge hang klimmelt. Ha énekeltem, az a hat darab hang adta hozzá a zenekiséretet. De szerény és félénk gyerek lévén csak akkor énekel­tem, ha senki se hallotta. Ez a jó szokásom ma is megvan. De, ha verklis jött, kisiettem az én kis szerszámommal a folyosóra, amelyet Budán csak gangnak hívtunk és ha valaki folyosónak mondta volna, azt gondoltuk volna, hogy a Dunán só fo­lyik, annyira ismeretlen volt számunkra az a szó. (Nem is jó az a szó, hogy folyosó; sem értelmileg, sem fonetikailag.) Anyám utánam sietett, nehogy leszaladjak az udvarra. Harmadik emeleten lak­tunk és adott egy krajcárt, hogy dobjam le a tali- ánnak: “De csak akkor, ha vége a muzsikának.” Ezt minden egyes alkalommal mondta. Lábaimmal ütöttem a taktust, cincár pléhverklimmel muzsikál­tam és dúdoltam a nótát, a travijátát, a la bohémet és a tannhajzert. A talián látta, hogy engem meny­nyire érdekel a muzsikája, hogy azokkal a minden­kor kijáró krajcárokkal patrónusa vagyok, s min­dig felkiabálta hozzám a műsort: “Ez operazene kérem szépen, mert ez a barkaróla.” Apám egyszer kivitt a Városligetbe, máskor meg a Vili bácsim, és én a világért se ültem volna fel sem a körhin­tára, magyarul ringlispilre, hogy arról az életve­szélyes hintáról ne is beszéljünk, hiszen ha csak odanéztem már szédültem, inkább becsuktam a szemeimet, hogy annál inkább hallhassam a nagy­operákat, amelyeket az a verkli még ugyabban csinált, mert dob és cintányér is volt hozzá, ha kel­lett, ha nem. Apám büszkén magyarázta a mellet­tünk lévőknek, hogy a fia ezeket mind kívülről tudja: “Ez micsoda?, kérdezte, hogy bizonyíthassa fia tudományát. “Ez az ajda,” mondtam. “Ez meg a travijáta.” Egy itteni újságban olvastam a nyáron, hogy a nyugat-berliniek óriási hadilázban vannak. Két pártra szakadt a város. Az egyik azt mondta, hogy amit a verkli csinál az zaj és nem zene. Be kell tiltani! A nép másik fele Max Juergen hatvanöt éves verklissel az élén, azt állítja, hogy a verkli zene, hogy ő nem koldus, hanem a zene mestere. (Music Master.) Többször van úgy, hogy nem kérik ki ugyan az ember tanácsát, mégis viszket a marka. Vagy a ku­tya se kiváncsi a véleményére, mégis Ítélkezik. Én Maxnak adok igazat. Mivel a nyugat-berlini proli nem ölt frakkot, nem fűzheti be a gyémántos mand zsettagombjait és a lakkcipőit se veheti fel a büty­kös lábaira, hogy elmenjen a császári operaházba kivágott hátú (micsoda anatómiai kép?) feleségé­vel az ajdához és a lohengrinhez, tehát miért akar­ják elvenni tőle az ajdát, a travijátát és a truba­dúrt, amit Maxtól kap öt pfenningért? A harmincas évek elején a leningrádi opera disz páholyában ültem, talán pont azon a zsölyén, mely­ben a cár ült és lenézte onnan az alattvalóit. Úr­isten! Ha látta volna az alattvalóit, ahogy akkor 32-ben kinéztek! Ott az ő operaházában! Fejkendős asszonyok a páholyokban és a földszint parádés első soraiban. A férfiak nyakkendőtlenül, színes melegingben, amelynek a nyakát kigombolták, mert az operaházban meleg volt, hallgatták és néz­ték a Teli Vilmost. A cárt megütötte volna a guta, (És az jó lett volna neki is, nekünk, az egész világ­nak is, de főleg szeretett alattvalói nagy többségé­nek.) Nem is tudom, hogy nem azért csinálták-e a muszka prolik a forradalmat, hogy ne kelljen nekik csakiscsak a verkliből hallani az ajdát. És ebből következik az is, hogy a nyugat-berliniek, amig csak a verkliért verekszenek, legyenek boldogok a “music master” Maxival. MINDENKI IRHÁT Jó ANGOL LEVELET Több mint száz levelet tartalmazó könyv. — Gyakran használt angol szavak és nevek szótára A KÖNYVET TANÍTÓ IRTA Megrendelhető $1.25-ért a Magyar Szó kiadóhivatalában 130 East 16th Street, New York 3, N. Y­V_______________ f • liimiir it mit un timiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiijiiiii|iiiiiiiiiiii,,‘ fÉ | AMERIKAI MAGYAR SZÓ i 130 East 16th Street I New York 3, N. Y. Elolvastam mutatványszámként küldött | lapjukat és kérem, hogy további mutatvány- j § példányokat küldjenek címemre, minden kö- | I telezettség nélkül. I Név: .................................................................. | Cim: .................................................................. \ jjj E l Város: ......................................Állam:.......... j Megrendelem lapjukat □ egv évre □ félévre (A lap kedvezményes előfizetési ára uj ol- I i vasóknak egy évre $6.00, félévre $3.00.) siiiiiriiimiiliiiimiijiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiniHiiiiitiHMniiiiiHiiiiiiiiHiHiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiMMi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom