Amerikai Magyar Szó, 1963. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)
1963-10-24 / 43. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, October 24, 1963 6 BEPILLANTÁS A GENGSZTER-BIRODALOMBA Szenátusi bizottság előtt pergetik az amerikai életmód egy közismert jelenségének kulisszatitkait Aki figyelemmel kiséri a napi sajtóban a szenátusi kihallgató bizottság előtt Joseph M. Valachi gengszter vallomásait az amerikai alvilág rémtetteiről, az megborzadva veszi tudomásul, hogy a korlátlanul és majdnem büntetlenül élősködő bűnözés milyen mélyenjáró és szerteágazóan terjed ki az egész ország területére. Egy kis gondolkodással rájön arra is, hogy azok a gazemberek, akik ezeket a sorozatos bűnöket elkövetik, valójában azt az életmódot követik, amire nekik a kapitalista rendszer működése adta meg az irányvonalat, a példát mutató eljárásokkal. A gengszterizmus leleplezése időnként kedvenc foglalkozása egyes szenátusi bizottságoknak és mindig más célja is van, mint egypár bűnöst börtönbe juttatni, ami ritkán sikerül. Robert Kennedy a Valachi kihallgatásokkal szeretné hírnevét megerősíteni, mint erőskezü igazságügyi miniszter és ugyanakkor a telefonkihallgatásokat szabadalmazó törvényt szeretné ilymódon a kongresszussal elfogadtatni. Ennek az éle minden bizonnyal nem a nagy bűnösök leleplezésére irányulna, hanem inkább a politikai üldözést, a polgárjogok gyakorlásának korlátozását segítené elő, amire már most is több hatósági figyelmet fordítanak, több intézményt és rendőri közeget tartanak lekötve, mint a bűnözők felderítésére. Milyen jól jön egy ilyen kihallgatás egy McClellan szenátornak, az ezzel foglalkozó bizottságok vezetőjének és a többi fajüldöző, ultrajobb kollégájának, akik ezzel az amerikai nép figyelmét elterelik a déli vérengzésekről, a törvényeket és emberiességet sértő eseményekről és azt a benyomást keltik, hogy az Egyesült Államokban az idegenszü- letésüek vezetnek a bűnözésben. A törvényeket végrehajtó ügynökségek viszont igyekeznek alábecsülni mindazt, amit a kihallgatás leleplez, mert saját korruptságukra és a hatóságok gyengeségére is fényt vet, hogy nem képesek a bünbarlangok hatalmasaival elbánni. Valachi, a besúgó, a bűnszövetkezet egykori talpnyalója, most saját életét igyekszik megmenteni azzal, hogy a gyilkosságok, a cinkos kerítő munkák, az ópiumkereskedés, a hatalomért való versengés hátborzongató részleteit alávaló egykedvűséggel sorolja fel. A hollywoodi rémdrámák legnagyobb képzelőtehetséggel rendelkező írója sem veheti fel a versenyt Valachi megfélemlítő előadásával. A vagyonharácsolás, a pozícióért való törtetés a bűnszövetkezet tagjai között, lényegében nem ide- genszerü megnyilvánulás, hanem szerves része annak a rendszernek és folytatása azoknak a módszereknek, amelyekkel az amerikai finánctőke és gazdasági monopóliumok dúsgazdag vezető családjainak elődjei megvetették ezeknek a hatalmas va- gyonoknak az alapjait. De Valachi hőseinek nem kellett a történelem tanulmányozásába mélyedni, elég volt a modern kapitalizmus vagyonszerző módszereit és büntetlenül maradt kihágásait figyelni ahhoz, hogy megtalálják az utat és módot saját gazdagodási és hatalmi vágyaiknak a kielégítésére. De mivel a törvényes kizsákmányolási lehetőségekhez már későn érkeztek, a bűnözés védtelen területeit kerítették hatalmukba és innen indultak hóditó útjukra. Az “illegalitás” azonban nem elégítette ki őket és egyesek, nagy összegek birtokában, képesek voltak pénzük befektetésével a respektált üzletemberek körébe emelkedni, barátokat és összeköttetéseket szerezni, ugyanakkor bizonyos védelmet is személyüket és működésűket illetően. A bűnözés gyümölcse szívesen látott eszköz a nagyüzlet növelésében és Wall Street köreiben azzal könnyű volt barátokat szerezni. Rokonlelkek találkoztak. Valamikor a legbecsületesebb puritán erkölcsű kereskedők hajóikon emberi lényeket szállítottak és azok kereskedésével gazdagodtak meg. Az ariszMAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALA 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Tisztelt Kiadóhivatal! Látom, hogy EBBEN A HÓNAPBAN lejárt a; előfizetésem. Itt mellékelek $.......................-f Név: ...................................................................... Cim: ...................................................................... Város:............................................Állam:____ tokrata déli családok finomlelkü tagjai az emberi test adás-vevését és a rabszolgák végtelen kizsákmányolását nem tartották méltóságukon alulinak. A mai nagy vasúttársaságok és ingatlantrösztök megalapozói sem találtak kivetni valót a földjükhöz ragaszkodó indián őslakók tömeges kiirtásában és a területek elrablásában. A gyarmati rendszer, a háborúk legtöbbje a velükjáró tömeggyilkosságokkal, a meggazdagodás, a hatalmi versengés eszközei. Láthatjuk, hogy van logika abban, hogy bizonyos körökben megértéssel tűrik a mai modern gengszterek működését. Csak a korruptsággal és bűnnel átitatott rendszerben élősködhetnek ezek az elemek a társadalom testén majdnem büntetlenül. Háborúban vagy békében mindig akadnak olyanok, akik újabb fogásra jönnek rá, amivel könnyen milliókat haráA halálbüntetés árnyékában (Folytatás az első oldalról) más déli államok jogfosztó és fajüldöző alkotmány- ellenes törvényei és gyakorlatai ellen történtek, hanem a Kennedy-adminisztráció lazaságát és felelősségmulasztását a néger polgárok jogainak megvédésében is támadták. Kennedy a polgárjogi javaslatok felhigitását ajánlja Általános megbotránkozást keltett a néger mozgalomban és a mozgalom támogatói körében Robert Kennedynek a House Judiciary Commit- tee-hez intézett felszólítása, hogy ne vegye tudomásul azokat a módosításokat, amelyekkel egy liberálisabb albizottság a kormány által benyújtott polgárjogi javaslatokat kiegészítette és megerősítette. A Kennedy-adminisztráció nyilván a reakciós republikánus és déli demokrata pártiak engesztelé- séül kezeli politikai labdaként a polgárjogi javaslatokat. Csak általánosságban hajlandó a néger nép egyenjogúsági jogait leszögezni, ezzel szabad teret adva a néger üldöző fajvédőknek, hogy megtagadják a négerek kiszolgálását üzletekben, hotelekben és más közszolgálati helyeken. Ezt a “szent magán- tulajdon” jogának megvédése nevében tagadják meg a néger néptől a fajüldözők s ebben kezükre játszik a Kennedy-adminisztráció, bizonyos politikai előnyök reményében. De a lehető legrosszabb politikát űzik ezzel a tétovázó álláspontjukkal. Nemcsak a teljes egyenlőségért küzdő néger nép, de az egész ország emlékszik azokra a kijelentésekre, amiket Kennedy elnök többször hangoztatott a néger nép jogos követeléseinek alátámasztására. Erkölcsi kérdésként állította fel “az egyenlőséget minden amerikainak, nemcsak gazdasági, világ diplomáciai, vagy az ország belső egyensúlya szempontjából, hanem azért, mert ez a helyes, ez az igazságos.” Talán hitegetés volt az, vagy a népakarat előtt hajolt meg az elnök, amikor támogatta az országos washingtoni felvonulást? Most meg a reakció előtt hajol meg azzal, hogy meggyengül a javaslat legjelentősebb szakaszait. Kennedyék elégségesnek tartják azt, hogy a kongresszus fogadjon el egy polgárjogi törvényt, a törvény tartalmát feláldozzák és koncul dobják oda a reakciónak és ezzel továbbra is szentesitik a jogfosztó megkülönböztetést a nyilvános közszolgálati helyeken, a munkahelyeken, sárba tiporják a polgárjogokat biztositó alkotmányos törvényeket és függelékeket. Nő' a tiltakozás Robert Kennedy ezen eljárását elsőkként a néger szervezetek támadták meg. Clarence Mitchell, az NAACP washingtoni ügyvivője “áru- lás”-nak (sellout) nevezte, “amire nem volt szükség. Az adminisztrációnak harcolnia kellene a javaslatért.” Tiltakozott a zárt kihallgatások ellen, ahol Bobby a véleményét nyilvánította, mert a bizottság minden tagja fehér és “a négarek jogai nem találnak védelemre.” Clifford Case, New Jersey rep. szenátora védelmébe vette az albizottság Title III. módosítását, amely felhatalmazza a szövetségi államügyészt, hogy a déli “igazságszolgáltatás”-t ellenőrizze. “Nem tanultunk még eleget? A rendőrkutyák, a villanybotok, a tüzfecskendezők nem hatottak eléggé a kongresszusra, hogy erélyesebb eszközökhöz kell fordulnia?” Hivatkozott a szenátor a halálbüntetés árnyékában álló néger ifjúra, Donald Harrisra, Georgiában, akit csak a szövetségi becsolhatnak, legyen az háborús szállítás, fekete piac, vagy más korrupt visszaélés. A játék mindig a nép bőrére megy. A kizsákmányoló rendszer megszüntetése fog csak ezeknek a visszaéléseknek teljesen véget vetni. De addig is volnának lehetőségek a csökkentésükre, a bün-monopóliumok eltörlésére. Ha Robert Kennedy a fizetett besúgók képességeit a gengszterek és bűntársaik kiszimatolására használná, ahelyett, hogy politikai pártok, szakszervezetek és a néger szervezetek működésének kikémlelésére állítaná be őket, meg tudna akadályozni jónéhány gyilkosságot és rablást. A bíróságoknak, a törvény végrehajtó szervezeinek is több alkalmuk volna az alvilági bűnözőkkel foglalkozni, ha kevesebb “frame-up” volna a kommunista párt és más demokratikus célú csoportok és vezetőik ellen. Valachi és a kihallgató bizottság tagjai között napról-napra nagyobb megértés és lelki közelség alakul ki. A televíziós közönség elámulhat azon, hogy a szenátorok már keresztnevén szólítják a koronatanút és elvárható, hogy ez rövidesen viszonozni fogja kedves előzékenységüket. avatkozás, “a Title III. által nyújtott kormányhatalom menthet meg az életnek.” A N. Y. Times vezércikkben mutat rá, hogy “a harc előtti meghátrálás a legrosszabb módja annak megakadályozására, hogy a déli demokraták gáncsolják a javaslatot.” Felszólítjuk olvasóinkat, hogy Írásban vagy telefonon sürgessék szenátoraikat és képviselőiket, hassanak oda, hogy a kongresszusban a polgárjogi javaslat erősebb és tartalmasabb formáját fogadják el. Az ENSZ ünnepelte Gagarinl és Tereshkovát Az ENSZ közgyűlése felállva, ujjongó ovációval üdvözölte Yuri Gagarin alezredest és Valentina Tereshkova kapitányt, akik nagy dicsőséget hoztak a Szovjetuniónak az űrhajózás terén. Gagarin a világ első űrhajósa és Tereshkova az első nő, aki ilyen szerepet betöltött. Az ENSZ-ben való megjelenésük után mind a ketten sétát tettek a városban, egy ideig a newyorki Rockefeller Center korcsolyázóit nézték, majd vásároltak, azután sajtó- konferencián feleltek az újságírók kérdéseire. Gagarin alezredes tagadta azt az elterjesztett hirt, hogy a Szovjetunió ellene van az Amerikával közösen végzett Hold-repülési programnak. Erre- vonatkozóan igy felelt: “önök hallottak ilyen híreket, de én meg azt hallottam, hogy a U.S. kongresszus kereken megtiltotta ezt a vállalkozást.” Nagy derűt okozott az újságírók körében ez a megjegyzés, mert alig két hete, hogy a képviselőház ténylegesen leszavazta Kennedy elnöknek ilyen irányban tett ajánlatát. Az egyetlen remény, hogy a szenátus megváltoztatja ezt a határozatot. Véleménye szerint, folytatta Gagarin, lehetséges az űrrepülési programnak számos terén közös U.S. és szovjet terveket megvalósitani. Ezek közé tartozik a tudományos kutatás kölcsönös felhasználása, az Űrrepüléseknek közös állomásokról való megfigyelése és tanulmányozása, a leszálló űrhajósoknak nyújtandó segítség, a nemzetközi időmegfigyelések és rádióközlekedések kölcsönös kidolgozása és még sok egyéb lehetőség. Kijelentette, hogy nagyon örül annak, hogy az ENSZ-ben megegyezésre jutottak az űrbe röpített atomfegyverek betiltásával. “Ez valóban nagy haladást jelent, különösen nekünk, űrhajósoknak, mert — mint mondotta — kinek van kedve az űrben repülést tenni, abban a tudatban, hogy bármikor halálos kisugárzásnak lehet az áldozata?” A csinos és divatosan öltözött Tereshkova kapitányhoz különösen a közeledő házasságáról intéztek kiváncsi kérdéseket. Annak a hírére, hogy Tereshkovát eljegyezte ürbeni utjának utitársa, azt szerette volna a sajtó megtudni, hogy mikor házasodnak. Erre csak annyit felelt, hogy arról majd egész biztosan fognak értesülni, mert a sajtó elől úgysem lehet semmit elrejteni. Kijelentette, hogy ha férjhez megy is, űrbéli hivatását tovább szándékszik folytatni. Arra a kérdésre, hogy hol szeretné a házasságot megkötni, a földön, vagy az űrben, azt felelte, hogy az attól függ, hogy mikor határozza el magát rá. Ha az Űrrepülés alatt történne, úgy elég hely van a szovjet ürkapszulában a házasságkötésre is és ami a legfontosabb, tette hozzá: “nem lennének újságírók jelen.” Gagarin alezredes és Anatoly F. Dobrynin szovjet konzul úgy nyilatkozott, hogy ennek az évtizednek a végén a Szovjetunió képes lesz egy embert a Holdba küldeni «NVVUWWVAAAAA«\AAArMAVWWM*^VVVVlAA/UV\AWjWM/UVVVV\AAMAAnn/V\nAWW\MWUVVVVUW
