Amerikai Magyar Szó, 1963. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)
1963-10-17 / 42. szám
12 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, October 17, 1963 LÁTOGATÁS A VARSÓI PARASZTOTTHOKBAN Varsó belvárosának legszebb helyén nagy palota áll. Tetején óriási, messziről olvasható reklámbe- tük jelzik a nevét: DON CHLOPA. Magyarul a parasztok háza, vagy szerepét tekintve inkább Parasztotthonnak mondhatjuk. Hatvan évvel ezelőtt vetődött fel a gondolat a lengyel parasztok körében: jó lenne a fővárosban egy ház, ahol a falvakból jövő, ügyes-bajos dolgaikat intéző földművelők szállást, élelmet, otthont találnának, s ily módon nem kényszerülnének arra, hogy egész éjjeleket töltsenek a pályaudvarokon vagy kéteshirü csapszékekben, amelyekben tapasztalatlanságukat sokszor kihasználta a nagyvárosi alvilág. Megindul a gyűjtés ót. néznek vagy eszmecserét folytatnak egymással a szállóban lakó parasztok. Egy nagy, tágas helyiségben van az utazási iroda, a lengyel parasztok IBUSZ-a. Itt szervezik a vidékről Varsóba történő társasutazásokat, de sok külföldi tanulmányutat is szerveznek itt és ide futnak be a külföldi látogatók érkezéséről szóló értesítések is. Mert sok külföldi vendég is megfordul itt, főleg európai országokból, de nem ritkán a tengerentúli államokból is. Nemrég egy amerikai farmer az épület láttán igy nyilatkozott: — Nekünk odaát több pénzünk van, de nincs ilyen otthonunk. Benyitunk az egyik előadóterembe. Tele hallgatókkal, amint éppen az előadásra figyelnek. Julián Ratajtól megtudom, hogy egy termelőszövetkezeti könyvelői tanfolyam résztvevőit láthatjuk itt. Egy másik tágas szobában a Varsóban lakó parasztve* teránokkal találkozunk, akiknek minden szerdán van itt találkozójuk egymással és a vidékiekkel. Majd a különféle szakkörök helyiségeit mutatja be az elnök. Működnek itt könyvtáros, kertészeti, állattenyésztési és más szakkörök, amelyek kisér* léteikkel, javaslataikkal szintén nagyban elősegítik a lengyel mezőgazdaság fejlődését. De ki győzné elsorolni, hogy mi minden, szebbnél szebb látnivaló van itt. Bátran mondhatjuk, hogy a varsói Parasztotthon egyedülálló a világon, és működése nagy segítséget nyújt a lengyel mező- gazdaság szocialista fejlődéséhez. T. S. Ml TÖRTÉNIK Ä GAZDASÁGILAG PANGÓ TERÜLETEKEN A terv hire nagy visszhangot keltett. Még a korábban Amerikába vándorolt lengyel parasztok is Írtak haza, hogy hozzájárulnak a terv megvalósitá- sához. Ám a cári önkényuralom még ettől a nagyrészt gazdaságinak tűnő közös paraszti vállalkozástól is megrettent és gáncsot vetett eléje. így történt ez a két világháború között is, amikor pedig már a gyűjtés is megindult a Parasztotthon felépítésére. A lengyel parasztok álma csak a felszabadulás után valósulhatott meg. Varsóban, a vajdaságokban és a járásokban paraszti bizottságok alakultak a gyűjtés és az építkezés megszervezezésére. A kezdettől őrzött emlékekből nagy lelkesedés, áldozatkészség tűnik ki. Karol Michon Smardy faluban lakó parasztember, aki a második világháborúban a partizán paraszthadosztály tagja volt, s aki 500 zloty-t adott az épitkezéshez, igy nyilatkozott: — Nem vagyok már fiatal, 68 évet éltem, de még szeretném felépülve látni a varsói Parasztotthont, pedig tudom azt is, hogy ennek már inkább a fiatalabb parasztnemzedékek veszik hasznát. Iskolás gyermekek leveléből egy részlet: “Mi a lipnicai általános iskola Kasub (nemzetiségi megjelölés) tanulói 100 zloty-t ajánlunk fel a Parasztotthon építésére. Számítunk rá, hogy majd mi is kellemes napokat tölthetünk ott.” Sorra-rendre érkeztek a kisebb nagyobb összegek a külföldre vándorolt lengyel parasztoktól is. Áll a palota öt évvel ezelőtt tették le az alapba a Parasztotthon első tégláját. Ám a nagy áldozatkészség is kevésnek bizonyult a terv valóraváltásához. Harmincöt millió zloty jött össze a gyűjtésből és az építkezés a berendezéssel együtt 70 millióba került. A terv mégsem ment füstbe. Az óriási összeg másik felét az állam adta, a munkásosztály képviselői is épp oly lelkesedéssel szavazták meg a Parasztotthonra fordítandó összeget, mint maguk a parasztképviselők. Most már készen áll a gyönyörű épület. A legkorszerűbb építészeti eljárások alkalmazásával létrehozott, s a népi motívumokban gyökeredző művészi rajzokkal díszített épületben Julian Rataj, a Parasztotthon elnöke vezet végig, s beszédéből, no meg a látottakból kiderül, hogy ez nem pusztán gazdasági vállalkozás, hanem óriási kulturális jelentősége is van. A javakorabeli elnök annak idején, mint fiatal kárpátaljai parasztgyerek, nagy akarással fogott hozzá a tanuláshoz és a főiskolán tanári oklevelet szerzett. Fiatalos lelkesedéssel magyarázza: — Az egyre szaporodó és erősödő lengyel szövetkezeti gazdaságoknak nagy szükségük van müveit, tanult elnökökre, mezőgazdászokra, könyvelőkre, a kulturális nevelőmunkához értőkre, s mind ezeknek a képzését mi nagyban elősegítjük. Persze nem megvetendő a Parasztotthon, mint gazdasági vállalkozás sem. Ma ez Lengyelország egyik legkorszerűbb szállodája és vendéglője. A 600 ágyas szálló közel van a most épülő nagy varsói uj pályaudvarhoz, s igy a vidékről beérkezők- nek nem kell majd hosszú utat megtenniök a fővárosban, hogy városi otthonukhoz jussanak. Az épület egyik falán tábla, s azon szöveg tudatja, hogy miután ez a parasztok háza, a parasztok elsőbbségben részesülnek az elszállásolásoknál. Mindent egy helyen A Parasztotthon egyik épületének földszintjét paraszti szaküzletek alkotják: könyvesbolt szak- könyvekkel, vetőmagbolt, kertészeti szaküzlet, mezőgazdasági gépeket árusító szaküzlet, és más paraszti szükségleti cikkek árusítása történik ezekben a minden igényt kielégítő üzlethelyiségekben. Az épület egyéb helyiségeiben is mozgalmas az élet. A klubszobában olvasnak, sakkoznak televiziEgy elégtelen program Kennedy elnök kampányigéreteinek első megvalósult programja a gazdaságilag sújtott területek megsegítését célzó törvényjavaslat, amelyet 1961 májusában az elnök aláírása törvénnyé avatott. Avval, hogy három hónappal elnöki hivatalba lépése után ez a törvény életbe lépett, Kennedy eleget tett a west-virginiai kampánytura alkalmával tett ígéretének, hogy az ő vezetése alatt működő kormány olyan intézkedéseket fog megvalósítani, amelyek kormánykölcsönnel és kiutalásokkal életet öntenek a gazdaságilag kihalt területekbe. Ez év tavaszán a kormány avval a kérelemmel fordult a kongresszushoz, hogy az Area Redevelopment Administration programjának továbbfejlesztésére a kiutalt összegnek több mint kétszeresét szavazza meg. Igen ám, de ezt a kérelmet politikai labdajátéknak tekintették a kongresszusban. A republikánusok azon vádat hozták fel hogy az ARA program egyes kiutalásából csak a demokrata politikusokat értesítették és ezek politikai hasznot húztak belőle. Úgy állították be, mintha ez csak a demokrata párt érdeme lenne, holott mindkét párt támogatta annak megvalósítását. Az elégedetlen republikánusok mellett a déli demokraták és a Chamber of Commerce káros befolyása alatt levő északi demokraták is összefogtak a javaslat ellen és habár csak 5 szavazati többséggel, de meghiúsították a program 455 millió dolláros kiterjesztését. Két héttel az ARA-program kibővítésének a képviselőházban nemvárt kudarca után, a szenátus 65 szavazattal 30 ellenében helybenhagyta azt. Ugyanazok a támadások érték a javaslatot a szenátusban is, mint előbb, de a kormány sok előkészítő meggyőzéssel biztosította a szavazat kimenetelét, amitől azt is reméli, hogy kellő befolyással lesz a képviselőházra is, hogy kedvező irányban változtassa meg a szavazatát. Ha nem is sikerül az a kísérlet, hogy az ARA- program részére nagyobb összegeket szavazzanak meg, a már folyósított összeggel képes lesz fenntartani működését a jövő év elejéig, amikor az elnökválasztási év politikai nyomásának hatására, minden bizonnyal, jövője biztosítva lesz. Az 1961-ben megvalósított ARA-törvény 379 millió dollárt utal ki a pangó területek megsegítésére. Ezek közé tartoznak West Virginia és Kentucky bányavidékei és a nyugati fennsik elhagyatott indián rezervációi. Politikai mesterfogásnak számított az is, hogy a kisjövedelmű agrárterületeket is a segélyezésre szorult vidékek közé sorozták. így a program eredetileg nem több mint 200 sújtott megye részére szánt összegének 1,000 megyét, a U.S. megyéinek egyharmadát kellett kielégítenie. A programnak ilyen széles alapokra való kiterjesztésétől azt várják, hogy az érintett területek lakossága meg fogja adni annak jövőjéhez a szükséges támogatást. Az ARA-program megszabja, hogy a gazdaságilag pangó területeken telekvásárlásra és gyárépítésre kölcsönt folyósítsanak. Úgyszintén kölcsönnel és másfajta kiutalással elősegítik csatornák, vízmüvek és más közszolgálati intézmények felállítását, amelyek az ipar odavándorlását előmozdítják. Bizonyos összegeket arra fordítanak, hogy gyá ri munkára egyéneket kiképezzenek és hogy a gyár és vendéglátóipar kifejlesztésének lehetőségeiről tanulmányokat végezzenek. A program teljes egészében az egyes megyék kezdeményezésétől függ, mert helyben kell a terveket kidolgozni és az odaköltözendő ipar érdeklődését felébreszteni. Azonkívül a kiutalt összegnek 10 százalékát is az egyes megyéknek kell előteremteniük, hogy az ARA- program kiutalásának többi részét megkaphassák; amellett számos szövetségi hivatal helybenhagyása is szükséges, hogy a segélyt folyósíthassák. helytelen alkalmazasa Milyen sikere van ennek a programnak? A leg* első segélyakcióval egy Arkansasból, Gassville, Tenn.-be költözött inggyár vízszolgáltatásához utaltak ki kölcsönt, de csak azután, hogy a lakosságtól ígéretet csikartak ki, hogy nem fogják az üzem megszervezését elősegíteni. Az első ARA-kiutalás- nak ilyen szakszervezet-ellenes színezete furcsa fényben világítja meg ezt a kormányprogramot. A sok bürokráciának és politikai meggondolásnak alávetett program meglehetősen nehézkesen halad előre. Működésének első két évében 370 vállalkozás céljára utalt ki összegeket, 165 millió dollár államkölcsönnel. Az ezeken a helyeken koncentrált 700 ezer főt kitevő és hosszú ideje munka* nélkül lévők közül csak 90 ezer jutott munkához a program nyomán. A hátralévő és az esetlegesen még felemelt összegekkel további 250 ezer egyént remélnek munkába helyezni. Mire fordították a segélyösszegeket? Kellemetlen meglepetés volt a demokrata politikai vezetőknek, amikor a kongresszus júniusban leszavazta az ARA-program kibővítését. Jórészben politikai tényezők voltak a háttérben. William B. Windall republikánus képviselő pl. kimutatta, hogy a múlt novemberi választások előtti négy és fél hónap alatt, 100 közül 78 esetben a kiutalást demokrata kongresszusi választókerületeknek folyósították. A politikai jellegű panaszoknál azonban sokkal súlyosabbak voltak azok a kifogások, amelyeket úgy republikánus, mint demokrata képviselők emeltek a kölcsönösszegek alkalmazását illetően. Az 1963-as adófizetési év első kilenc hónapjában, az ipari építkezésre kiutalt összegnek majdnem egyharmada motelek és hotelek építésére ment. Az erre fordított 7.9 millió dolláros segélykiutalásból 1.8 millió dollárt a Ponchartrain Hotel Co. kapott egy detroiti motel építésére, ahol a mái* meglevő motelek szobáinak is csak a felét tudják kiadni. Egy Oklahoma Lake-beli turistaközpont építésére 9.5 millió dollárt utaltak ki 1962-ben, amely a közszolgálati kiutalásoknak 55 százaléka. Valószínűleg több mint tiszta véletlen, hogy az az állam részesült ebben a nagy segélyben, amelynek képviselője az azóta elhunyt nagybefolyásu Robert S. Kerr demokrata szenátor volt. Sem Oklahomát, sem Texast nem tekintik gazdaságilag sújtott területnek. Kongresszusi delegációk és még inkább a Chamber of Commerce élesen tiltakozott az ellen, hogy ezeket az államokat pangásban levő területeknek számítsák. Mégis, a program első két évében, Texas és Oklahoma több ARA-segélvkiutalást kapott, mint a kritikus gazdasági helyzetben levő Kentucky keleti vidéke, West Virginia, Pennsylvania és Illinois déli részei együttvéve. • \ A legnagyobb probléma, amivel az ARA-program képtelen megküzdeni, a gazdasági élet általános lanyhulása. Ha mégolyán segélyeket is nyújt az ARA az üzleti vállalkozásoknak, kevés üzem vállalkozik arra, hogy olyan vidékre költözzön, ahol a kereskedelem és az ipar haldoklik, olyan időszakban, amikor a nemzet gazdasága nem növekszik megfelelően ahhoz, hogy kellő munkaalkalmakat teremtsen. A másik tényező, amely megbéklyózza az ARA- program hatásos működését, a politikai irányítottság, amely megköveteli, hogy a szükségletre való tekintet nélkül, a nyújtott segélyben való részesülést minél nagyobb területre terjessze ki. Minden egyéb meggondolástól függetlenül, az ARA-prog- ramnak a gazdaságilag leginkább sújtott területekre kellene tevékenységét központosítania, hogy működése valóban hatásos legyen.