Amerikai Magyar Szó, 1963. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)
1963-10-17 / 42. szám
4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, October 17, 1963 Vidor Perlő: A munka nélkülözhetetlen marad Robert Theobald, a “Nation”-ben a bőségről irt cikkében azt állítja, hogy a tudományos-technikai forradalom csökkenteni fogja a munka szükségességét, általános munkanélküliséget fog teremteni és ezért a tétlenné vált munkásmilliók számára alkotmányos jogként rendszeres évi alamizsna kiutalását ajánlja. Naponta kerülnek adatok nyilvánosságra arról, hogy az automáció gyorsan és teljesen kiszorítja a munkást a termelésből. Ennek nem kell feltétlenül igy lennie. Az automáció fejlődésével párhuzamosan a termelékenység is növekszik, ha nem is egyenlő tempóban. Egy bizonyos ideig észlelhető stagnálás után az egyes területeken hirtelen technikai előretörés áll be. Hivatalosan az évi termelékenység általános növekedését 2 és fél százalékban állapítják meg. Minden munkáscsalád szívesen venné, ha jövedelme az előrelátható évek folyamán szintén 2 és fél százalékkal növekedne. Szóval, ha ez a termelékenység-emelkedés aránylagosan reálfizetések formájában kerülne a munkásokhoz, akkor a nagyobb arányban termelt javak iránti kereslet is aránylagosan emelkedne és következetesen a munkásszükséglet is a lakosság szaporodásának arányával növekedne. Még Amerikában is, ahol a termelékenység a világ legmagasabb fokát érte el, az automáció előnyös lehetne és nemzedékeken keresztül több és több munkást igényelhetne. Ehhez járul még az is, hogy az automáció az eddiginél nagyobb lehetőséget nyújtja a rövidebb munkahét bevezetésére. Szem előtt kell tartani, hogy az átlagos munkahét azoknak, akik állandóan dolgoznak az Egyesült Államokban, kb. 46 óra és nem 40 óra. Ha a munkásmozgalom által követelt 35 órás munkahetet, fizetéslevonás nélkül, általánosítanák az országban, a foglalkoztatottak száma azonnal 30 százalékkal emelkedne. A tömeges munkanélküliség munkáshiánnyá változna, emlékeztetve a 2. világháború idejére. Theobaldnak az a véleménye, hogy a 35 órás munkahét nem emelné a foglalkoztatottak számát, részben azért, mert a munkáltatók több túlórázást vezetnének be. Az amerikai munkásmozgalomban máris észlelhető a túlórázás elleni hagyományos álláspont feléledése és a 35 órás munkahétről szóló törvénynek magában kellene foglalnia a túlórázást tiltó szakaszt is. Azt is mondja Theobald, hogy a rövidebb munkahéttel járó magasabb órabér arra fogja ösztökélni a munkáltatókat, hogy gépekkel helyettesítsék az emberi munkaerőt. Még igy is jelentős-időt venne igénybe, amíg elég gép lesz az emelkedő munkáskövetelmény pótlására és közben a munkásmozgalom még több más engedményt is kiharcolhat. Nem az automáció hozza létre a munkanélküliséget, hanem az automáció felhasználása a profit emelésére a kapitalizmusban. A Szovjetunió még mindig az Egyesült Államok mögött van az átlag technológia terén, de kétszer olyan gyorsan vezet be uj módszereket, mint az Egyesült Államok és termelékenységének átlagos évi emelkedése 6 százalékos. Ez a gyors fejlődés mégsem hoz létre munkanélküliséget. A köztulajdont képező tervszerű gazdálkodásban, amely a nép közszükségleteinek kielégítése és nem a kapitalisták profitjának emelése érdekében működik, a technika fejlődését teljes egészében a magasabb termelés és a rövidebb munkahét szolgálatába állítják, párosítva az emelkedő munkaerőkereslettel, ami mindig lépést tart a kínálattal. Theobald valóban reménytelen jövőt tár az amerikai nép elé, amikor a munka lehetőségétől fosztja meg őket. Az emberi faj fejlődésében a termelő munka lett életmódjának fő jellegzetessége. Ha ettől megfosztják, elveszíti egyik fő jellemvonását. Tudom, hogy az emberek milliói jelenleg veszélyes, kimerítő, túl hosszú, unalmas vagy piszkos munkára vannak kényszerítve. Mégis, Amerika gaz daságilag sújtott területein a gyötrelmeket nem annyira az éhség, mint a tétlenség kárhozata okozza. Marx egyik legnagyobb kontribuciója az elmélet, amivel a munkát elválaszthatatlanná tette az emberiség fogalmától, a társadalom olyan ábrázolása, amelyben a munka az ember fő szükségletét képezi és örömének és kifejezési formájának forrásává válik. Amikor az ember meg akar szabadulni a nehéz, rosszulfizetett, izomfeszitó' munkamódszerektől, nem azért teszi, mert tétlenségben akar unatkozni, hanem azért, hogy gépesített gyárakat építhessen, működtethessen és kontrollálhasson; hogy csillagok között repülő rakétákat gyárthasson és használhasson; hogy a rákbetegség gyógyszerét megtalálja; hogy elsőrangú kulturális szolgálatokat létesítsen — röviden, olyan tevékenységet végezzen, ami kielégíti úgy az ellátót, mint a fogyasztót. Ez a megközelítés van befoglalva a szovjet párt programjába, amely a következő két évtized irányát lefekteti, amikor a szovjet nép megveti a kommunista társadalom alapjait. Ez a szellem Amerikában is ésszerű. Mert a mi népünk tevékeny, dolgos, házi javítgató, autó-mechanikus — az alkotó munka kedvelője. A szocializ mus az egész amerikai munkásosztálynak alkalmat ad majd a magasabb oktatás és tanulmányok elsajátítására, ami természetes tehetségével és energiájával párosulva, országunknak elsőrendű szerepet juttathat az ür-korszakban és népünknek boldogságot az automáció korszakában. Következő cikkünk a Theobald által ajánlott fizetéssel foglalkozik. Automáció a Szovjetunióban Lapunk már sokszor foglalkozott az automáció kérdésével és részletesen kimutatta azokat a következményeket, amelyeket a gépesítés már most eredményez és azokat, amelyek előreláthatóan, hamarosan bekövetkeznek. A munkanélküliség egyre nagyobb prolémájával kell minden kapitalista államnak, de főleg az Egyesült Államoknak szembenéznie, mert gazdasági rendszere nincs berendezve arra, hogy a munkából kivetettek elhelyezéséről gondoskodjék. Szembeötlő módon más a helyzet a Szovjetunióban, ahol az automáció az ország széliében és hosz- szában egyre nagyobb tért hódit. Felmerül a kérdés itt is: mi történik azokkal, akiket az automáció kiszorított munkahelyükről? Példaképpen látogassuk meg a Degtyarka rézbánya telepeit az Ural- hegységben, ahol az utóbbi évek folyamán a gépesítés megszüntetett egy egész sereg kétkézi munkát. A megrakott tolókocsikat azelőtt kézzel tolták és helyezték az emelőszerkezetbe, amihez 84 munkásra volt szükség. Automációval az egész eljárás jellege megváltozott és csak húsz gépkezelőre van szükség. A bánya belsejében azelőtt 46 munkás kezelte a rakodókocsik váltóit és jelzőit, de ma már csak 6 indító és motorkezelő kezeli a villamos- berendezésű vasútvonalat. A bánya szellőztető és pumpaberendezése azelőtt 96 embernek adott mun kát, ezt most 12 villanyszerelő végzi, akiknek csak az a szerepük, hogy karbantartsák a szerkezetet. Még sok részletet lehetne felsorolni hasonló példákból, de röviden összefoglalva megállapíthatjuk, hogy ebben a bányában az automáció 1,200 embert tett feleslegessé. Mi történt ezekkel? Az állam 500-at átképzett más szakmákra és ezek alkalmazást találtak automatikus gépek kezelésénél, vagy más mechanikai munkánál. A többi, más környékbeli megnagyitott vagy újonnan megnyitott bányák nál kapott alkalmazást. Az ukrajnai Ilyics vas- és acélgyár Zsdanovban, a gépesítés következtében egy év alatt 369 munkást bocsátott el. Természetesen ezeknek egy részét kiképezték arra, hogy automatikus gépeket kezeljenek, a többi pedig elhelyezkedett ugyanennek a gyárnak újabb telepein. Ez egyike az ország legnagyobb vasgyárainak; az utóbbi években szélesen kiterjesztették a gyár működését és uj olvasztókemencéket és kohókat szereltek fel. Ennek a vasgyárnak külön ingyenes, átképző tanfolyamot nyújtó központja van, ahol a munkából kiesett dolgozókat uj szakmára képezik ki. A jelen hétéves terv keretén belül (1959—1965) már a mai napig 21 ezer munkás részesült átképzésben, részint az atomáció, részint az üzemek kiterjesztésének következtében. Hasonló a helyzet mindenütt a termelési központokban, ahol kisebb, vagy na- gyobbfoku automációt vezettek be. 1965-ben már olyan nagyszámú elbocsátások vannak kilátásban a vas-, az olaj- és a bányaüzemekben, azonkívül a kubikosok, a rakodó és épitőmunkások soraiban, hogy ezeknek száma, konzervatív számítás szerint, meghaladja majd a 7 milliót. A technikai fejlődés gyors irama rövidesen megszünteti a túl terhes, vagy a gyakorlatot és képzettséget nem kívánó sablonmunkákat. Nagyon fontos része a szocialista tervgazdálkodásnak, hogy a technika kifejlődését egyensúlyozza a munkakör kiszélesedése. Azért képes a Szovjetunió fenntartani ezt az egyensúlyt, mert az ország gazdasága állandóan növekedőben van és a munkaidőt, ahol csak lehetséges, leszállítják, fizetésredukálás nélkül. A jelen átlagos munkanap 7— 8 óra között váltakozik, de a közeljövőben 6.5 órára tervezik leszállítani. Az államköltségen való átképzés után az alkalmazottaknak jó része megmarad a régi üzemben, mert az egész országra jellegzetes ipari fejlődésnél állandó munkakereslet van. Sokat átképeznek olyan szakmákra, amelyben különösen nagy iramban halad a fejlődés. A Szovjetunió keleti vidékein gigantikus építkezések folynak, ahol óriási erőmüvek, gyártelepek és egész uj városok emelkednek és ott sokmillió munkáskézre van szükség. A szovjet ipar kiterjedése és további fejlődése még hosszú évekig bő alkalmat fog nyújtani az automáció folytán munkából kiesettek alkalmazásá ra. Feltételezhető azonban, hogy ott is bekövetkezik majd az a fejlődési folyamat, amely a mechani- zálásnak egy bizonyos fokán olyan sok munkakört fog szükségtelenné tenni és olyan kevés munkaórát fog igénybevenni, hogy az ország dolgozói majd csak napi néhány órát töltenek munkában. Ez a nem is nagyon sokára bekövetkezendő időszak lidérces rémállomként fenyegeti a kapitalista országok iparbáróinak és kormányainak a jövőr.e való elképzeléseit. A “szabad, egyéni vállalkozás” apostolai és irányitói az előtt a dilemma előtt állnak, hogy vagy tovább folytassák a rendszer által magasztalt, az egyéni haszon szentségét védő és a munkásokat kisemmiző eljárásaikat, vágy pedig engedményeket tegyenek olyan irányban, hogy a dolgozók is részesülhessenek az automáció előnyeiben, a fokozott termelékenységből eredő magasabb fizetések és az élet élvezésére fordított több szabadidő formájában. A szakszervezetektől függ, hogy a kapitalista országokban kivívják ezeket az erédményeket. A szocialista társadalom a dolgozók alapérdekeit képviseli. A szocialista tervgazdálkodásnak szerves része a dolgozók érdekeinek szem előtt tartása, amellyel a szebb és tartalmasabb, a robotmunkától mentes és magas kulturszinvonalon levő életet egyre közelebb hozza a megvalósuláshoz. A Szovjetunió szélesen kiterjedt népjóléti intézményei kellően fognak gondoskodni arról, hogy a munkából felszabadult dolgozók szabad idejüket egy gazdag élet minden változatában, testedzés, kultúra, művészet, vagy tetszés szerint a tudományos munka terén töltsék. Az automáció, mely a kapitalista országokat krízisbe kergeti, a Szovjetunióban áldást jelent. A nyugatnémetek veszik át az US franciaországi támaszpontjait? Couve de Murville francia külügyminiszter a nemzetgyűlés külügyi bizottságának ülésén kijelentette, hogy ha Nyugat-Németország használni kívánja az Egyesült Államok által esetleg kiürítendő franciaországi támaszpontokat, erre sor kerülhet a két ország között kötött együttműködési szerződések keretén belül. A miniszter lényegében megismételte azt a szeptember végén tett hivatalos francia nyilatkozatot, amely leszögezte, hogy ha a nyugatnémetek franciaországi támaszpontokat akarnak átvenni, akkor erről nem az amerikaiakkal, hanem a francia kormánnyal kell tárgyalásokat kezdeniük. KÉM KELL CSOMAGOLNI! NEM KELL VÁMOT FIZETNI! , A legrövidebb időn belül segithe-' ► ti rokonait IKKA-csomagokkal! < . ► < ► Felvessünk rendelést gyógyszerekre. A “Kultur»” i I > megbízottja. — Magyar könyvek. — Saját kőny- ^ veit Magytrcrs^voól kihozhatja áltatunk ► KÉRJEN ÁRJEGYZÉKET < | ; JOSEPH BROWNFIELD í 15 Park Row New York 38, N.Y., ► Mindennemű biztosítás. Hajó- és repülőjegyek < ► Telefon: BA 7-11M-7 , ■». ÁAáAA * á AJ: V
