Amerikai Magyar Szó, 1963. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)

1963-10-10 / 41. szám

14 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Rácz László: A kétarcú Mexikó Szeptember közepén ünnepelte Mexikó véres forradalmának százötvenharmadik évfordulóját, mely több mint egymillió emberáldozat árán, fel­szabadította az addigi spanyol gyarmati elnyomás alól. A rég lezajlott, már csak emlékekben élő for­radalmak, nem ellenszenvesek sehol sem az utókor uralkodó osztályainak. Ez a magyarázata annak, hhogy nemcsak a jelenlegi — forradalminak nem nevezhető — mexikói kormányrendszer, hanem a szomszédos Egyesült Államok hivatalos körei is, hangos ünnepségekkel ülték meg a másfélszáz éves forradalom emlékét. Az Egyesült Államok nagyobb városaiban, hol mexikói nemzetiségűek vagy azok leszármazottai élnek — kiknek száma egy millióra rúg — bizony­ságául a jószomszédi viszonynak, szeptember 15-ét gyűlésekkel, szónoklatokkal, mexikói zászlókkal, zenével ünnepelték. Magában New Yorkban, a vá­ros vezetősége a szeptember 15-ikét követő hetet, “mexikói hétnek” nyilvánitotta, melynek során egymást érték a bankettek, ünnepségek, melyeken hivatalos szónokok hangsúlyozták a két ország és népe közti baráti együttműködést. Azt hisszük, nem érdektelen kissé közelebbről megvizsgálni, honnan ez a nagy barátkozás és hogy kik szerepeltek az ünneplők sorában, mint a két ország szószólói. Mexikót — a hivatalos diplomá­ciai képviselőkön felül — Miguel Alemán, volt köztársasági elnök képviselte. Az a dollár millio­mossá vált “demokrata”, aki saját példájával mu- ' tatja, mennyire hasznos a két ország közti szoros gazdasági összemtiködés. Mellette ott láttuk a mexikói nagybankok és gyárak kimagasló képvise­lőit. Amerika részéről: Spellman bíboros és számos hivatalos politikus mellett, ott láthattuk a First National City Bank és a Rockefeller trust kikül­dötteit. így azután könnyen megérthető, hogy a “mexikói hét” New Yorkban a több mint másfél századdal ezelőtt lezajlott forradalom ürügyén, ta­gadhatatlanul annak az ünneplésével folyt le, hogy a rettegve várt és esedékes szocialista forradalom, a kubai események* megismétlődése, egyelőre ki­maradt Mexikóban. Ezt hangsúlyozta ki a banketten Mexikó wash­ingtoni nagykövete, állitván, hogy “Nekünk nincse­nek ma már problémáink, mert egyforma lehető­ségeket biztosítottunk, az állami és magánvállalko­zások számára.” Erre az ünnepélyes kijelentésre különösen felfigyeltek a jelenlévő megbízottai az első sorban érdekelt amerikai finánctőkének. Meg­értették, hogy korlátlan lehetőségek nyílnak to­pábbra is kiadós profitokra a szomszédos Mexikó­ban. Ez annál is inkáb örvendetes számukra, mert •— mint hivatalos adatok bizonyítják — már az elmúlt 1962-ős év során 158 millió dollár profitot vittek ki befektetett tőkéik után. Teljes elismerés­sel nyugtázta ezt képviseletükben Jacob Javitz newyorki republikánus képviselő, aki ünnepi fel­szólalásában', Mexikót példának állította oda, a töb­bi latin-amerikai országok kormányai elé. Mint dicsérőleg leszegezte: •— “Mexikó megmutatta, hogyan kell alkalmazni a külföldi tőke- befektetéseket kölcsönösen gyümölcsöztető módon. Éppen ezért Humphrey* demokrata képviselő tár­sammal egyetértve, indítványoztam, hogy létesít­sünk egy újabb *200 millió dolláros alapot, azzal a céllal, hogy l.amerikai magánvállalatok finanszí­rozására fordittassék. Ezzel ellensúlyozni fogjuk azt, hogy ezen a kontinensen szocialista rendbon­tások veszélyeztessék egész létezésünket.” Nyíltanban már nem is lehetett kifejezni a nagy barátkozás tényleges célkitűzéseit, mint ezzel a szónoklattel, melyhez lelkesedéssel tapsoltak a je­lenlevő delegátusok mindkét részről. Elsősorban a magánbankok és magánvállalatok érdekképviselői. Azok a mexikói nagy hazafiak, akik személyükben azt a kisszámú osztályt képviselték, amely — hiva­talos adatok szerint — másfél percentjét teszi ki az ország összes kereső lakosságának, de majdnem a felét: 42 százalékát habzsolja be az évi nemzeti jövedelemnek. Ugyanakkor amikor, a 12 milliónyi dolgozóra csak a fennmaradó 58 percent ha jut. De még be sem fejeződött a “mexikói hét” New Yorkban, amikor egy borzalmas tömegkatasztrófa során megmutatkozott az égig magasztalt- mai Mexikó másik, igazibb arculata. Kaliforniában, Sa­linas határában egy mexikói bracerókkal telt te­herautó szeptember 17-én összeütközött egy teher- vonattal és ennek során eddig 31 halottat és ugyan annyi súlyos sebesültet számoltak össze. Mint uj- ságjelentések Írták: a hivatalos vizsgálat megin­dult, hogy kit terhel a felelősség ezt a borzalmas tragédiát illetőleg. De minden vizsgálat nélkül is megállapítható, azonosan a két ország uralkodó osztályainak felelőssége. Azé a mexikói kormányé és uralkodó rétegé, mely évek óta tűri, hogy éhe­ző munkanélküliéi bérlenyomó idénymunkára sze­gődjenek el a szomszédos Egyesült Államokba, ahe­lyett, hogy megélhetést biztositanának számukra odahaza. Áz Egyesült Államok hivatalos hatóságai és a rabszolgatartó kaliforniai és texasi nagyfarme­rek viszont azért, meid intézményesen fenntartják ezt az emberhez nem méltó bracero vándorlást. Tudvalevőleg a kongresszus a múltban már kimon­dotta, hogy nem fogja megújítani a két ország köz­ti szerződést, mely a bracerok alkalmazását újabb Kecses és finom arcú, fajtájának, a törékeny és vonzó vietnami nőknek talán legszebbjei közül való. Harminckilenc esztendős, de íiatalabbnak látszik. Légiesnek. A Távol-Keleten hagyományos magasan slicceit ruhát visel, de francia parfümöt használ és éjfekete haját tornyozza. Leánykori neve ez volt: Csodálatos Tavasz, s az első pilla­natban ez a név indokoltnak tűnik. Mégis — mindez, csak látszat. A törékenység is és a báj is. Valójában hideg, céltudatos és kegyetlen — ez Nhu asszony, Dél-Vietnam diktátorának sógornője, Vagy talán maga a titkos diktátor? Különös helyzet van Dél-Vietnamban: katoli­kus kisebbség tartja kézben a hatalmat és nyom­ja el buddhista többséget. Szokatlan dolog ez a buddhista népek tengerében, mintha megelevene­dett volna a középkor, a vallásüldözések eszelős korszaka. Ennek az elvakult kisebbségnek koro­nája a Diem-család és prófétanője, Nhu asszony. Húsz esztendővel ezelőtt tért át a buddhista hit­ről, de ma ő a leghangosabb téritő. Dél-Vietna- mot tüzzel-vassal katolizálni akarja, s hogy félre­értés ne essék, pontosabban is körülírja ennek a programnak a célját: “Megszabadítani az orszá­got a kommunizmustól és a férfi slamposságtól.” Szemmelláthatóan kevésre becsüli a férfiakat s ezt elég különös módon juttatja kifejezésre. Be- tilttatta a prostitúciót — igaz, de beiktatta a táncot is mondván: — “Elég, ha a halállal tánco­lunk.” Részben a volt prostituáltakból asszony hadsereget szervezett és ezt a katonaságot termé­szetesen a kommunizmus és — ne tessék meg­ijedni, nem a férfiak, hanem — a buddhisták el­len veti be. Az amazon-hadseregben mindenki tiszt, mert Nhu asszony véleménye szerint, egy nő nem lehet közlegény. 9 Mélységesen megveti a buddhistákat, de a meg­vetésének csak részben, csak külsőlegesen van vallási jellege, megvet és üldöz mindenkit (“ki­korbácsolni!”), aki a Diem-család hatalma ellen szót emel. Ezért még VI. Pál pápa is megrótta eket, de úgy látszik, kevés eredménnyel. Nhu asz- szonv véleménye szerint, a buddhizmus nem más, mint “az árulás egy alattomos formája”, a budd­hista papok pedig “sárga talárba öltözött kom­munisták.” Amikor Saigon főterén egy buddhista szerzetes a terror elleni tiltakozásul, öngyilkos lett, nyilvá­nosan elégette magát; a hölgy gúnyosan kijelen­tette: “Semmi egyéb nem történt, minthogy egy szerzetes megpirította magát, mégcsak nem is hazai nyersanyaggal, hanem importbenzinnel.” Célzás volt ez Amerikára, amely egyébként nem­csak benzint szállít Dél-Vietnamnak, hanem óriási összeget, napi egymillió dollárt ad Dieméknek a partizánok elleni háborúban. Dél-Vietnamban ugyanis ma két háború folyik: Diem és Wa­shington közös harca, a felszabadító partizánerők és Diem harca a( Washington'rokonszenvét élvező buddhisták ellen. Nhu asszonytól még a sógor Diem diktátor is fél. A nőtlen és nőgyülőlő elnök dolgozószobájá­nak ajtaján a Gia Long palotában ez a felirat ol­vasható: “Nőknek tilos a bemenet!” “Csodálatos Tavasz” ezt nem veszi figyelembe. Az elnök, ha csak meghallja annak a két finom jádekőből fa­ragott karkötőnek csörgését, amelyet szép sógor­nője visel — már fél. Diem egy alkalommal kifo­gásolta, hogy Nhu asszony mély ruhakivágást vi­sel. Válaszul ezt kapta: “Ez az én nyakam, s nem a tied, tehát tartsd a szád”. És az elnök, valamint öccse, a család harmadik nagyhatalmú tagja, a Thursday, October 10, 1963 két évre meghosszabbította volna. De úgy látszik, hogy az érdekelt munkaadó felek közbenjárására kompromisszumot fogadnak el, mely további egy évre lehetővé tenné a bracerok bevándorlását. Henry Gonzalez -— texasi demokrata képviselő —• nyilvánosan megbélyegezte, hogy a bracerok em­bertelen munkaviszonyok közti alkalmazása az oka annak, hogy az utóbbi öt évben, 316 halálos áldo­zata volt a mexikói idénymunkásoknak. Az, hogy törvényes formában szerződtetik le őket, semmi más — mondotta —, “mint törvényesíted rabszol­ga munka.” Nem kétséges, hogy a tömegtragédia ellenére is, a két ország “jó szomszédsági viszonylatában” nem fog beállni semmi változás. Az amerikai finánc­tőke fokozni fogja jól gyümölcsöző befektetéseit. Az évente idénymunkára vonuló kétszázezernyi braceró is továbbra fog robotolni, esetleg el is pusztulni Kaliforniában, vagy Texasban. férj fejet hajtanak. A férjnek egyébként hivata­losan nincs magas rangja, valóban azonban ő a titkosrendőrség és a német SS-hez hasonló külön­leges osztagok parancsnoka. íme, a családi fénykép. A legkevésbé nem rokon­szenves —, olyannyira nem, hogy az utóbbi idő­ben a State Department is ferde szemmel néz rá­juk. Amig a Diem-család az ország felszabadítá­sáért küzdő partizánokra és a harcosokat támo­gató parasztokra lövetett, addig Washingtonnak nem volt kfogása a terror ellen De mióta ezen elva kult család — a legkevésbé sem kommunista és a lakosság többségére befolyással levő — buddhista papok ellen támad, azóta Washington rosszalóan csóválja fejét. Diem ugyanis a buddhista papok üldözésével uj frontot nyit maga el­len, holott a “kommunisták”, tehát a partizánok elleni hadjárat amúgy is lefoglalja minden erejét. Ugyanekkor szembe állítja magával a szomszéd buddhista nemzeteket. Washington: “Nem azért áldozunk ilyen tenger pénzt Diemre, hogy ostoba vallási elfogultságával tönkre tegye sok, külön­ben is csekély eredményt mutató év munkáját.” Nhu asszony most a világot járja. A napokban az Interparlamentáris Unió belgrádi ülésén szó­lalt fel, hamarosan pedig az ENSZ-ben igyekszik majd megmagyarázni, miért teszi családja azt, amit tesz. Beszélni fog és mosolyogni, de sok eredményt aligha ér majd el. A világ az utóbbi hetekben éppen eleget tudott meg viselt dolgairól. ' ■■■ .«\ II gyárfék felelősek a ierc&iry program hiányosságaiért A National Aeronautics and Space Administra­tion, a Mercury program visszatekintő kiértéke­lése kapcsán azt a vádat emelte, hogy a technikai felszerelést készítő privát vállalatokat terheli a felelősség az Űrrepülések közben előfordult hi­bákért. A NASA jelentése szerint a projektumban rész­vevő privát vállalkozók 50 százalékot kitevő hibás alkatrészeket, 500 hibás- kapszulát, sérült eleme­ket, helytelenül forrasztott elektronikus alkatré­szeket. és az űrhajósok számára bélélegzendő szennyes oxigént és -tisztátlan ivóvizet szállítot­tak. A 6 emberuatassal történt Űrrepülések minde­gyikében az alkatrészek működésében átlagban 10 hiba volt. Hogy ezek a hibás működések nem okoztak végzetes szerencsétlenséget, csak annak köszönhető, hogy a másodlagos ellenőrző mecha­nizmusok, vagy a jólképzett űrhajósok vették át a szerkezet irányítását. A 440 oldalas könyvet kitevő jelentés a legszi­gorúbb kritikát gyakorolja az amerikai iparral szemben. Kimutatja, hogy az 1959-ben kidolgo­zott tervek szerint az első utasos-ürrepülést I960 áprilisára tervezték. Ennek sikeres keresztülvite­le a Szovjetuniót áz ilyenfajta kísérletekben egy évvel előzte volna meg. Miután ez nem sikerült, az US két évvel a Szovjet által elért eredmények mögött maradt. Ez a késedelem egyrészt a gyakorlat hiányá­ból eredt és abból, hogy az amerikai szakértők nem mérték fel kellően a megoldandó probléma nagyságát: másrészt abból, hogy a helytelen gyártási eljárások következtében a selejtes alkat­részek minduntalan nehézségeket okoztak és ev­vel késleltették az Űrrepülések időrendjét. SZÉP BOSZORKÁNY A GIA LONG PALOTÁBAN

Next

/
Oldalképek
Tartalom