Amerikai Magyar Szó, 1963. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)
1963-09-25 / 39. szám
14 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, Sept. 25, 1963 Magyarok Amerikában AZ AMERIKAI MAGYAROK SZEREPE A MUNKÁSSZERVEZÉSREN Az amerikai magyar történelem megírásánál nem maradhat ki a sok ezer magyarszármazásu pu- haszén-bányász szerepe, amit a bányász-szakszervezet megszervezésében játszottak. Nemcsak az ipari városokban voltak és vannak ma is munkáshősök. New Yorkban pl. sok magyar szobafestő, Wein- stock Lajos vezetésével rendet teremtett a festők szakszervezetében. A gép- és acéliparban a Lusztig Imrék és Abelovszky Józsefek kezdték az unió szervezését. A tüipari piketvonalakon sok Molinári Bertát lehetett felfedezni. Detroitban, az autóvárosban, 1933-ban egy magyar fiút, Leni Károlyt lőttek agyon Ford fegyveres banditái. Youngstown- ban a Báthoryk kezdték és vezették az acélipar szervezését. S igy lehetne még sokáig sorolni az amerikai magyar történelem hőseit. Itt most a bányászokról akarok Írni, akik között 8 hónapot töltöttem, mint az 1WO betegsegélyző magyar kiküldöttje. Virginia, West Virginia, Kentucky bányászai 1933-ig szervezetlenek voltak, béreik szégyenletesen alacsonyak. Tonnánként 33 centet kaptak Chelay-ban a lapátolásért. De még a mérlegelésnél is becsapták őket, mivel a bányásznak nem volt módja az ellenőrzésre. Selejtre is sokszor 25—30 százalékot vontak le a súlyból. Hetenként csak három napot dolgoztak, s két hetenként lett volna fizetés, de a legtöbb családos bányász évekig nem látott pénzbeli fizetést és a munkakönyvekben mindig csak tartozás volt feltüntetve. A bányászfalvakban minden a kompánia tulajdonát képezte, még a pénz is csak a kompánia-üzletekben volt jó. De még itt. is megrabolták őket, mert minden drágább volt, mint a városban. Amikor a házbért, a villanyt, a fűtést (szén) és a legszükségesebb üzleti vásárlást levonták a keresetből, akkor csak adósság maradt. A bányászok 1933-ban a kényelmes otthonról, vagy bármilyen szórakozásról még csak nem is álmodhattak; semmilyen kultur- vagy szórakozó hely nem volt a bánya-plézeken, s a város legtöbb esetben 10—15 mérföldre volt a falutól, s a megfelelő közlekedés is hiányzott. Ha a bányásznak valahová el kellett mennie, azt csak gyalog tehette. Autója egynek sem volt. Visszaemlékszem, amikor az első világháború végén. a Károlyi-kormány idején Magyarországon egy bányászfaluban, Zagvvapálfalván voltam katonai szolgálatban. Ott a bányászok olyan tisztán jöttek haza, mint ahogy reggel elmentek hazulról. West Virginiában a bányászok olyan kormosak voltak. mint a kéményseprők, s mikor hazaértek, a mosóteknőbe térdeltek, hogy az asszony családja tagjait lemoshassa. Ezt az embertelen kizsákmányolást és elnyomást csak fegyveres terrorral tudták a társaságok fenntartani. Több Ízben kísérleteztek a bányászok a szer vezkedéssel; 1923-ban általános sztrájk volt s ugy- látszott, hogy sikerül ügyüket megnyerni. De a széntársulatok az állami fegyveres hatalommal mentek a bányászok ellen, s a sztrájkolok közé lőttek. A bányászok elkeseredetten és elszántan álltak ellent, de több héten át tartó küzdelem után a sztrájkot sikerült megtörni. 1932-ig nem tudott létrejönni az uj szervezési mozgalom. Minden bányászfaluban fegyveres banditákat és fizetett besúgókat alkalmazott a társulat, s ezek figyelték a bányászok minden mozdulatát. Még a magyar betegsegélyző szervezők is igy jártak, mint pl. Köves Lajos, Sass Lajos. 1932-ben Roosevelt elnök kijelentésére, hogy csak azok a munkások maradnak szervezetlenek, akik nem akarnak szervezkedni, mert ez mindenkinek törvényadta joga és ez az ut a rendes megélhetéshez, hozzásegített a szervezkedéshez. Minden faluban olyan lelkesen és önbizalommal láttak a szervezéshez, hogy a besugás és ijesztgetés már nem jelentett akadályt. 1933 novemberében az egész puhaszén területen követelték a szakszervezet elismerését. Akkoriban 350,000 bányászt alkalmaztak. Az első követelések nem voltak nagyok. 10 centtel többet tonnánként, jobb biztonsági intézkedéseket és unióellenőrzést a mérlegelésnél. Ezen utóbbi követeléssel szemben volt a társaságok ellenállása a legnagyobb, ők tudták a legjobban, hogy miért. A Holden társaság kitartott, nem irta alá a szerződést, mire sztrájk volt a válasz. De nem tartott sokáig, csak 3 napig. Óriási tömegszimpátia és tömeg piketelés volt a válasz, melyben ezrek vettek részt éjjel és nappal. S nem üres kézzel jöttek, mert emlékeztek 1923-ra. Messzi falvakból gya,1261 Modn ... log — hiszen autóra nem jutott a bányásznak — jöttek nagy elszántsággal, bizva a saját erejükben. Külön-külön vigyáztak a provokatőrökre és a tömeg mind nagyobb lett. Végre a harmadik nap elfogadta a Holden társaság a szerződést és azután utána jött az egész kerület. De hol is voltak a magyarok ebben a nagy csatában? Egészen elől, hiszen a magyaroknak igen nagy szervezeti gyakorlatuk volt. Munkás- és polgári betegsegélyző osztályok voltak minden nagyobb faluban, ahol sok esetben százával voltak magyar tagok, köztük sok mesterember Detroit, Cleveland és más ipaVi városokból, akik mint munkanélküliek a bányákba kényszerültek, hogy igy menthessék meg családjukat az éhenhalástól. Akkoriban ugyanis még nem volt munkanélküli biztosítás. Az urak azt mondták, hogy a 16 millió munkanélküli nem akar alamizsnát és közben azt gondolták. hogy ha valamivel kevesebb lesz belőlük, az is jól jön majd nekik. A bányászok között már akkor meg volt az a szerencsés körülmény, hogy nem voltak faji, vagy vallási megkülönböztetések. Együtt raboskodtak mind a bánya mélyén és ez a keserves élet összekapcsolta a Népszava olvasóját az Uj Előre olvasójá val, a polgári egylet vezetőjét a Munkás Betegsegélyző Egylet tagjaival; együtt jártak unió-gyülé- sekre, együtt vettek részt a piketvonalon és együtt szórakoztak Práger munkászenekarának hangjai mellett. Ezek az intelligens, egységre és szervezésre nevelt, magyar bányászok szinte sorsdöntő szerepet játszottak az uniók szervezésében. Sok Martina István, Kocsis Antal és Kovács Péter járt gyalog, időt, fáradságot nem kiméivé egyik faluról a másikra a betegsegélyző és az unió építésében. A magyar szervezők beszervezték a portorikói és kubai bányászokat az unióba és a IWO-ba. Ebből a 4—5 ezer magyar bányászból sok fiókvezető került ki, sőt magyar elnök is volt több fióknál. A bányászok között eltöltött idő felejthetetlen részemre, mert sehol sem láttam olyan áldozat- készséget, mint ott. Különösen Tóth Andrásékat és Mrs. Borbélyt nem tudom soha elfelejteni, mert részemre és a többi szervező részére nyújtott segítségük és áldozatkészségük sokban hozzájárult a sikerhez. F. Jehn MVMAMVVWWWVWWVUWVWWMAMWVWUWWVVWMMMVWVWWVWinnAMUWWUWWUUUlAAnflMUVUWWVMAMAAAM NAGY TUDÓS, IGAZ EMBER ÖT ÉVE HALT MEG JOLIOT CURIE Otto Hahn professzor, a kiváló német fizikus és kémikus -— aki aggastyán korában is önfeláldozó lelkesedéssel harcolt az atomhadviselés ellen — jegyzi fel, hogy nem sokkal Hitler uralomrajutása után, Párizsban megnézte — Frederic Joliot Curie társaságában — a “Faust” nyomán alkotott operát. — Frederic — Írja Hahn — az előadás után sokáig megrendültén hallgatott, majd kijelentette: — Korunk Faustjai előtt győzelem áll, csak éppen nem az ördöggel, hanem a tömegekkel kell szerződést kötniük. . . A német tudós fiatalabb barátja találó önjellemzését jegyezte fel az utókor számára. Mert az éppen öt esztendeje eltávozott Joliot-Curie valóban modern Faust volt, akinek hatalmas tudása hatalmas győzelemmé lett — az emberek győzelmévé. Győzelmét — nagy képességein kívül, amelyek már diák korában megmutatkoztak — a szerelemnek köszönheti, a szerelmek láncolatának. Az okos keskeny arcú. szürke szemű, a szó fizikai értelmében is kimagasló fiatalember holtig tartó szerelemre gyulladt Irene Curie, a rádiumot feltaláló nagyszerű házaspár szintén magfizikával foglalkozó leánya iránt. S az Irene iránt érzett boldog szerelem csak növelte szerelmét a kutatások, a kísérletek, a tudomány iránt. “Kísérletezni protonokkal és neutronokkal, kísérletezni, hogy rájöjjünk egy uj összefüggésre.. . Lehet-e valakinek türelme ehhez, aki nem tett még kísérletet arra, hogy még emberibb legyen?” Maga mondotta ezt egy nyilatkozatában, nem sokkal azután, hogy — 1950-ben— a Békevilágtanács elnökévé választották. Hozzátehetjük azonban, hogy tudományos kísérletei és eredményei — amelyekért egész pontosan: a mesterséges radioaktivitás felfedezéséért — 1935-ben Nobel-dijat is kapott Irenevel együtt — megint csak hozzásegítették Joliot-Curiet ahhoz is, hogy tudományos alapossággal és türelemmel vivjon a maga legteljesebb emberségéért és az emberek boldogságáért is. A fizikai jelenségek kutatója, a természet tudósa, a legjobb francia politikai és szellemi hagyományok vállalója, az ellenállás nehéz és edző napjaiban kommunistává lett. • Mint igaz ember, mint nagy tudós, mint leninista, aki belelátott a háború keletkezésének okaiba, azon a területen vállalt jelentős tevékenységet, amely oly különösen fontossá vált az atomfegyverek, a nukleáris háború veszélyének korában, a béke megőrzése, a háborús uszitók leleplezése, a békeharc területén. A Béke-Világtanácsnak — amely történelmi jelentőségű és a jelenben most oly nagyszerű eredményeket felmutató, s további, még nagyszerűbb távlatokkal kecsegtető békeoffenziva előkészítésében — Joliot- Curie nemcsak elnöke volt (sajnos oly korán, 58 éves korában bekövetkezett haiáláig), hanem szinte jelképe is. Modern, pozitív Faust volt ő, egy a nagy tömegekkel, a népek, az egész emberiség alapvető érdekeivel egybeforrott nagy egyéniség, Nyugat legszebb tradícióinak fia és folytatója, aki a Szovjetunióban és a szocialista táborban meglátta azt a szilárd bázist, amelyen egy boldog és békés világ épülhet fel. Mi őrzi egy nagy tudós, egy nagyon érdekes ember emlékét? Képek is, szobrok is, lejegyzett szavai az újságokban. Tanulmányok, amelyeket ő irt, tanulmányok, amelyeket róla Írtak. A mü, amit továbbfolytatnak, a tudomány müve és a béke müve. Az emberek szive, amelyben nem hunyt ki a mesz- sze tekintő szürke szempár. Úgy érezzük azonban, mindannak, ami Frederic Joliot-Curie alakját megtartja fiaink és unokáink számára is, sűrített szimbóluma a Hold-kráter, amely az ő nevét viseli. Éppen egy évvel halála után, a szovjet bolygóközi állomás lefényképezte a Hold addig ismeretlen oldalát és akkor kapta a “Frederic Joliot-Curie” nevet az egyik kráter. Fénylő nevét annak az embernek, aki mindig azt hirdette: a tudomány, a technika vívmányait ne emberek ellen, hanem a még ismeretlen dolgok felkutatására használják. És aki azt is mondta, hogy a Hold meghódítása szorosan összefügg azzal a harccal, amely az emberiség és az öröm számára hódítja meg a Földet. Az el nem múló emlékű Joliot-Curie egyik nagy stratégája volt ennek a szellemi hóditóhadjáratnak. — a. g, — VIGYÁZZUNK AZ EGÉSZSÉGÜNKRE A mérgezésekről Egy nemrégiben megjelent statisztika szerint a véletlenül történt mérgezések okozzák a gyermekek sürgős orvosi, vagy kórházi kezelésének legnagyobb százalékát. A gyermekspecialisták szerint a gyermekeket ért baleseteknek 51 százaléka mérgezés következménye és majdnem fele az eseteknek 5 éven aluli gyermekekkel történik. Ez a probléma mind komolyabbá válik a vegytan állandó fejlődésével, melynek következményeként otthonunkban mindig több és több olyan szert alkalmazunk, amely mérgező anyagot tartalmaz. Ilyen szerek a féregirtók, a szagtalanítók, némely tisztítószer, a körömlakk-eltávolitó és a molyirtó. Ezek mellett még ott vannak a régi, vagy újabb orvosságok és gyógyszerkészítmények, amelyek a tipikus családi orvosságszekrényben megtalálhatók, s amelyhez a legtöbb esetben a gyermekek könnyen hozzáférkőzhetnek. Ezek közé tartozik a cukorral bevont aszpirin, amit azért hoztak forgalomba, hogy a gyermekek könnyen bevegyék. Ez azután sokszor veszélyes lehet. De nemcsak a gyermekekre veszélyesek ezek a szerek, hanem felnőttekre is, mert a legtöbb esetben olyan mérgezést kapnak, amit ólom, arzén és a tisztítószerekben használt bizonyos savak, lug- sók okoznak. A leggyakrabban használt gyógyszerek, melyek ilyen családi tragédiákat okozhatnak, az altatók, csillapítók és nyugtatószerek. Tehát bármilyen korú személyt érhet véletlen mérgezés és ha a gyanú ilyen forrásból származó betegségre mutat akkor azonnal hívjunk orvost. A legjobb módszer a megelőzés, vagyis minden mérgező hatású szert zárjunk el kulccsal, hogy csak azok juthassanak hozzá, akiknek szükségük van reája. Az orvosságokat és gyógyszereket pedig lássuk el jól olvasható és feltűnő feliratokkal.
