Amerikai Magyar Szó, 1963. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)
1963-09-25 / 39. szám
Thursday, Sept. 25, 1963 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Munkás és szakszervezeti hírek * ■' .VVWWWNA/XA/WWWWVyX/WWWWWVXAA/VWWX/WWWW/WWWXAAA/XA/WVWXAArtAAAA/WW' dályozná a nagyfokú, de ideiglenes munkanélküliOrszágos szakszervezet országos munkaszerződést akar CHICAGO, 111. — A Teamsters Union teherszállító osztagának középnyugati konferenciája terveket fektetett le, hogy az egész országra kiterjedő munkaszerződést kössön a szállító vállalatokkal. A jelenleg érvényben levő munkaszerződések lejárati idejének közeledtével James Hoffa, a szakszervezet központi elnöke, 16,000 vállalathoz küldött ki értesítést, hogy elérkezettnek látja az időt az uj szerződések tárgyalásának megindítására. 500,000 teherautó vezetőről van szó, akik a Teamsters Union tagjai. Az uj követelmények még a jóléti juttatások javítására és az unió-tagok biztonságának megerősítésére fognak kiterjedni. Mr. Hoffa kijelentette, hogy nincs szándékában országos sztrájkot indítani abban az esetben, ha az országos szerződés megkötése elé a munkáltatók akadályokat gördítenek. Tanulva más szakszervezetek tévedéseiből, Hoffa nem akar abba a zsákutcába kerülni, hogy a sztrájkot “a nemzeti érdek megsértése” alapján a hatóság betiltsa. Majd inkább kiválogatja a legérzékenyebb területeket és ha szükséges lesz, helyi sztrájkokkal fog. nyomást gyakorolni a követelés megnyerésére, mondotta. Rockefellert támogatja Sajtóinterju alkalmából Hoffa kijelentette, hogy Nelson Rockefellert támogatja a Republikánus Párt 1964-es elnökjelölti tisztségre. Ez a kijelentés ismét kidomborítja az amerikai szakszervezeti vezetők politikai gyengeségeit, ami eddig is gátolta az amerikai munkásosztály önálló politikai mozgalmát és tevékenységét. Hoffat különösképpen a Kennedy-család elleni ellenszenv vezeti. Az ellene indított számos bírósági eljárásért Robert Kennedyt teszi felelőssé. A legnagyobb szakszervezet elnöke igy vezeti félre a munkásságot. 15 heti sztrájk vívta ki az uj munkaszerződést Tizenöt heti sztrájk után az Int. Union of Electrical Workers 413-as lokálja megkötötte az uj szerződést a Fedders Corporationnal a Newark, N. J.-i üzemhez tartozó 500 tagja számára. A szerződés három évre szól és minden évben 5 cent órabér emelést biztosit, azonkívül a fizetett szabadságra és az ünnepnapokra is magasabb bérezést nyújt. Az üzemben léghütőkészülék alkatrészeket készítenek s a sztrájk miatt a Maspeth, N.Y.- ban levő szerelő üzem is leállt, ahonnan 750 munkást bocsátott el az üzemvezetőség. Munkanélküli kis háztulajdonosoknak segítségre van szükségük A Housing and Home Finance Agency kormányügynökség tanulmányt folytatott a kisbirtokok vagyis magánházak állandóan növekvő elárverezésének okairól. Megállapította, hogy az ilyen árverések 18%-kal emelkedtek 1962-ben és az előbbi év 73,074 számához képest 86,444 eset fordult elő. 1950-ben még az évente előforduló árverések száma a 20,000 körül forgott. A volt háztulajdonosok által kiállított kérdőivek az árverések okául legnagyobb részben a “csökkentett keresethet adták meg, amit a munkából való elbocsátás, a munkában töltött idő csökkentése, vagy üzleti veszteség hozott létre. Más gyakori ok “halál, vagy betegség a családban” és “házassági nehézség” volt. A tanulmányban az is határozottan kidomborodott, hogy az árverés sokkal nagyobb arányú a 10,000—15,000 dollár értékű házaknál, mint a drágább fokozatuaknál. A magánházak nagyrészét kormányügynökségek jelzálogkölcsöne segítségével vásárolták volt tulajdonosaik. Ezek a Federal Housing Administration és a Veterans Administration és az elárverezés megtörtént még mielőtt a kölcsön 5%-át lefizették volna. A tanulmány ajánlatot tett olyan terv kidolgozására, amely lehetővé tenné a munkanélkülivé vált családoknak, hogy ne veszítsék el kis házukat. Anélkül, hogy részletekbe bocsátkozott volna, azt mondta: “Lehetne jelzálog (mortgage) munkanélküli biztosítási módszert létesíteni, amely megakaségből származó árveréseket.” Úgy a Federal Housing Administration, mint a Veterans Administration az általuk nyújtott jelzálogot bebiztosító társulatoknak jelenleg kifizeti az árverezésből származó veszteséget, de a munka- nélküli családnak nem nyújt segítséget. Magasabb texfilbehozatal Japánból Az amerikai ruhaipar egyik fontos szakszervezetének vezetője, Jacob S. Potofsky, az Amalgamated Clothing Workers of America, AFL-CIO elnöke, élesen megkritizálta az Egyesült Államok és Japán között létrejött textil kereskedelmi egyezményt. A három évre szóló egyezményt aug. 27-én írták alá Washingtonban. Az a kifogása ellene, hogy felemelte a Japánból importálandó textiláru mennyiségét a következő három évre, ami meg fogja bolygatni az amerikai gazdaságot és emelni fogja a munkanélküliséget. Az egyezmény 1963-ra 287,500,000 négyzetyardnak megfelelő textiláruban állapította meg a behozatali kvótát az 1962-es 275,000,000 négyzetyarddal szemben. Három százalékos emelést engedélyezett 1964-re és további 5%-os emelést 1965-re. Potofsky a nyilatkozatban számokkal mutatta ki, hogy ez hány ezer tucat férfiing, férfi- és női nadrág és blúz többletet jelent a behozatal terén. Az eltérés az előbbi kvótához viszonyítva meglehetősen nagy és jogos az aggódása, hogy az alacsonyabb fizetést nyújtó országok árucikkei károsan érintik az amerikai munkások helyzetét. A japán textil- és készáru ipar különösen militánsan harcol az amerikai importban való nagyobb részesedésért, mondja Potofsky. Az amerikai farmereket élénken érdekli a szovjet búzavásárlás Á Szovjetuniónak 500 millió dollár értékű gabona vásárlása Kanadától élénk érdeklődést keltett US farmkörökben 'is. Habár még nem történt ajánlat a Szovjetunió részéről, washingtoni kormánykörökben is komoly megfontolás alá veszik a szovjetnek való búzaeladás lehetőségét. Orville L. Freeman földmüvelődésügyi miniszter, Iowa és Kansas -földművelő vidékein tett látogatása alkalmával meggyőződött arról, hogy még azok a termelők is, akik eddig elzárkóztak a Szovjettel való bármilyen kereskedelem lehetőségétől, most nagy érdeklődést mutatnak. Ennek a messzemenő változásnak az az oka, hogy az amerikai búzapiac komoly bajban van. Nemcsak búzában, hanem egyéb gabonában is óriási raktártöbblet van felhalmozva és az európai közös piac megteremtése kizárta a lehetőségét annak, hogy ezt ott értékesíthessék. A nagy kínálat és a piac hiánya miatt a búzaárak az egész világpiacon estek. Ennek a nagy problémának sikeres megoldását jelentené a kilátásban lévő nagyméretű szovjet búzafelvásárlás. Ezek az anyagi érdekek kényszerítik az eddig szovjetellenes nézetű termelőket a megváltozott álláspontra, amely a két ország gazdasági együttműködésére vezetne. Lengyelország is érdeklődést mutatott amerikai búzavásárlás iránt, mert ebben az évben, a kedvezőtlen időjárás következtében, úgy ott, mint a Szovjetunióban a búzatermelés nem volt kielégítő. A szovjet buzaszerződések nyomában kongresszusi és kereskedelmi körök egyre nagyobb nyomást gyakorolnak olyan irányban, hogy a kormány vonja vissza a Szovjetunió és a többi népi demokráciákkal szemben felállított kereskedelmi tilalmat. Hubert H. Humphrey, (Minn. D.) és Frank Carlson, (Kan. R.) szenátorok, búzatermelő államaiknak és az országnak a gazdasági érdekeit szem előtt tartva, a szenátusi érveikben kihangsúlyozták, hogy mialatt az ország fizetési mérlege egyre válságosabb helyzetbe kerül, a tilalom a nagy hasznot jelentő keleteurópai piacot teljesen kizárja. Kimutatták, hogy a szocialista államokkal folytatott kereskedelem a nyugateurópai országokban évi 2 milliárd dollárra rúg, az Egyesült Államok ellenben a múlt évben csak 250 millió dolláros kereskedelmet bonyolított le velük. Kormányhivatalnokok rámutattak arra, hogy a szovjettel való kereskedelem nagyarányú kiterjesztésének nincs törvényes akadálya, csupán bi5 zonyos, az utóbbi hidegháborús években hozott tilalmi intézkedéseket kellene módosítani. Elkerülhetetlenül szükséges a munkanélküli biztosítás felemelése A modern technika fejlődésével, majd az autó* máció kialakulásával a munkanélküliség úgyszólván krónikus helyzete egyre jobban előtérbe helyezi a munkanélküli biztosítás problémáját. Az elmúlt évben, 1962-ben, a munkaügyi minisztérium jelentése szerint az ország területén havonként átlagban 4 millió munkanélküli volt. Az év egy bizonyos időszakában 14 millió különféle foglalkozású dolgozó volt állás nélkül. Ezeknek töuo mint egyharmada kétszer, vagy többször volt munka nélkül. Négy millió legalább 15 hétig és két millió fél évnél tovább nem kapott munkát. A hosszú ideig tartó munkanélküliség egyre nagyobb arányokat ölt és egyes helyeken állandó, krónikus jelenséggé fajult. Minden kenyérkereső meg tudja érteni, hogy az egyénre milyen hatással val ez az állapot. 1949-ben a hosszúlejáratú munka- nélküliség 18x/2% volt, 1962-ben az arány már 28%-ra növekedett. Ez év első négy hónapjában országszerte, havonként átlagosan 38 ezer egyén merítette ki a heti munkanélküli biztosítási javadalmazásokat és ezeknek száma állandóan gyarapszik. Az ilyen munkások, saját hibájukon kívül nem részesülhetnek az ország gazdasága által nyújtott előnyökben és úgy ők maguk, mint családjaik súlyos nélkülözéseket szenvednek. Ezeket a csoportokat semmiféle szervezet nem képviseli és ezért nem gyakorolhatnak befolyást sem a törvényhozásra, sem a politikusokra. A szakszervezeteknek kellene felkarolni a munkanélküliek problémáját, de rövidlátó módon a kérdést mindezideig teljesen elha* nyagolták. Nemcsak az egyéneknek jelent rendkívüli nehézségeket a hosszantartó munkanélküliség, hanem újabb megoldásra váró feladatokat állít a helyi szűkmarkú és szűkös anyagiakkal rendelkező népjóléti hatóságok elé, amellett, hogy káros hatásai van az ország gazdasági életére. Ezek az egyének nem jelentenek fogyasztóközönséget, amire az ország iparának és kereskedelmének olyan nagy szüksége van. Case szenátor törvényjavaslata Múlt májusban Clifford P. Case, new-jersey-i és Eugene McCarthy washingtoni szenátorok ajánlásával a kormány benyújtott egy törvényjavaslatot; amely lehetővé teszi, hogy az egyes államok által nyújtott 26 heti munkanélküli biztosítás mellett a szövetségi kormány további 26 hétre is segélyt nyújtson. Ez a javaslat szembenéz avval a valósággal, hogy egyre több munkásra vár hosszú ideig tartó munkanélküliség és az 1930-ban életbeléptetett törvény az 1960-as évekre mennyire időszerűtlen. A biztosítás időtartamának meghosszabbítása mellett a javaslat arról is gondoskodik, hogy annak összegét a mai fizetéseknek megfelelő vonalba hozzák. A fennálló törvény szerint ez csak a fizetések 15—20%-át képviseli. A múlt évben az átlagos heti biztosítás $34.56 volt, tehát a reakciósok köréből jövő hangos támadások, amelyek “fényűző” munkanélküli biztositásokról beszélnek, nem felelnek meg a valóságnak. Vajon hányán tudnánk eltartani magunkat és családjainkat a mai viszonyok között ilyen nyomorúságos összegből? Minden alkalommal, amikor a megélhetési indexskála emelkedik, a munkanélküli biztosítás egyre kevésbé felel meg a megélhetési szükségleteknek. A modern technológia áldozatainak sorsát ilyen szavakkal ecsetelte Robert C. Goodwin, az U.S. Bureau of Employment Secuhity feje: “A hosszú időn át munkanélküliek egyre növekvő száma az ország gazdaságának legsúlyosabb problémája, mert ezek képezik a munkanélküliek lényeges százalékát.” A GYARMATI RENDSZER FELSZÁMOLÁSÁVAL foglalkozó ENSZ-bizottság elfogadta azt a határozati javaslatot, amely felszólítja Angliát, haladéktalanul adjon függetlenséget Gambiának, Szenegállal szomszédos afrikai gyarmatának. A GÖRÖG RENDŐRSÉG elfogató parancsot adott ki Micu tábornok, Kamucisz és Diamantopoulosz ezredesek, valamint Papatriantafilou százados ellen. Ezek a rendőrtisztek felelősek Lambrakisz haladó képviselő meggyilkolásáért. # * * A MAGYAR SZÓ ELÖFIZETÖLE, EGY JOBB VILÁG ÉPÍTŐJE! {
