Amerikai Magyar Szó, 1963. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)
1963-09-25 / 39. szám
Ent. as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879, at the P.O. of N.Y., N.Y, fillEGNYILT AZ ENSZ. 18-IK ÜLÉSSZAKA Gromyko szovjet külügyminiszter és Kennedy elnök beszéde a /e- szültség enyhülésének biztató jeleiként hangzottak Az Egyesült Nemzetek közgyűlésének 18. ülésszaka csütörtökön, szept. 19-én nyilt meg. Az eddig elhangzott beszédek közül a megnyitás napján Gromyko szovjet külügyminiszter és másnap Kennedy elnök által hangoztatott kijelentések váltották ki a legnagyobb érdeklődést. Mindkét politikus a nemzetközi feszültség enyhülésének szellemében beszélt, s bár fennálló és hidegháborús problémákat érintettek, a békés megoldáskeresés volt felszólalásuk lényege. Kennedy elnök kihangsúlyozta annak fontosságát, hogy a két nagyhatalom “helyezzen kevesebb súlyt az ellentétek kidomboritására s többet azok békés megoldására.” Még az amerikai vezető körökben is feltűnést keltett váratlan ajánlata, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió folytasson közös kutatást és tervezzen közös utazást a Holdba. A Szovjetuniónak a közelmúltban megtett hasonló ajánlatait eddig figyelmen kívül hagyták, de ugylátszik, hogy a holdba-uta- zás 20 milliárd dolláros költségvetése amerikai nemzetgazdasági szempontból túl magas és ez meggondolásra késztette az adminisztrációt. A Karib-tengeri krízis megoldására és az atomtilalmi egyezményre hivatkozva Kennedy kiemelte, hogy “a Szovjetunió és az Egyesült Államok valamint szövetségeseik más kérdésekben is megegyezhetnek, ha közös érdeküket veszik tekintetbe és kerülni akar ják kölcsönös elpusztitásu- kat”... A faji megkülönböztetés kérdését érintve, Kennedy együttérzését fejezte ki azokkal az ENSZ delegátusokkal, akik sze mélyes sérelmeket tapasztaltak ezen a téren az országban. (Folytatás a 2 ik oldalon) AZ AMERIKAS BÁNYÁSZOK HELYZETE Az utóbbi hetek tragikus bányaszerencsétlenségei megint felkeltették az érdeklődést a szénbányászok nyomorúságos helyzete iránt. Cikkek láttak napvilágot, amelyek az uj viszonyokból eredő helyze- | tekkel foglalkoztak. Az elhagyott bányaterületek szomorú tájképeivel és még szomorúbb életet élő lakóival, a minden| napi kenyérért keservesen küz | dő, nem-unió bányákban dol- ! gozni kényszerült emberekkel, azokkal, akik más tájakra indultak szerencsét keresni és ott is csak nyomorral találkoztak. Életüket kockáztatják John H. Dent, pennsylvaniai demokrata képviselő a Házban i tette szóvá a biztonsági törvé- | nyék hiányosságait, amikor ! nemrégen bányaomlás követ- ! keztében eltorlaszolt három I bányász megmentéséért foly- I tak munkálatok két héten keresztül. Kettőt ezek közül megmentettek az életnek, a harma diknak még a holttestét sem találták meg. A bányákat érin- (Folytatás a 3-ik oldalon) Tárgyalások a szovjet-angol kereskedelem növeléséről MOSZKVA. — Moszkvában Erroll angol kereskedelemügyi miniszter látogatásának végeztével közös szovjet—angol közleményt adtak ki. A közlemény értelmében Erroll és Patolicsev szovjet k ü 1 k ereskedelmi miniszter megállapodott, hogy a jövő év elején Londonban tárgyalásokat folytatnak az 1964-ban lejáró ötéves árucsere-forgalmi egyezmény megujitásáról. E SANTA DOMINGO. — Leon Cantave, a haitii hadsereg volt tábornoka, aki a Duvalier-kor- mány ellen lázadást vezetett, 80 emberével a szomszédos Dominikai Köztársaságban keresett menedéket. A KUBAI légi közlekedési társaság repülőgépe a napokban leszállt Brit Guyana fő repülőterén. Ez az első kubai repülőgép, amely Brit Guyanába érkezett. A NORVÉG MUNKÁSPÁRT javaslatot terjesztett a parlament elé, hogy Lyng kormánya fogadja el tevékenysége alapjául a munkáspárt ellennyilatkozatát, amelyet Ger- hardsen, a párt vezetője jelentett be. Ha a parlament a javaslatot elfogadja, az egyenértékű a kormány elleni bizalmatlansági szavazattal, s a kormány lemondásához vezet. célból Erroll meghivta Pato- licsevet Angliába. A közlemény rámutat, hogy a miniszterek megelégedéssel nyugtázták a szovjet—angol kereskedelem jelentős bővülését. De hangsúlyozták, hogy a kereskedelem további növekedése újabb ösztönzőket igényel. Tanulmányozták, hogyan lehet a szovjet megrendeléseket az angol cégeknél, elhelyezni, és kibővíteni az Angliába irányuló szovjet exportot. Az angol minisztert fogadta Kruscsev miniszterelnök és Koszigin, a minisztertanács első elnökhelyettese. A szenátus ratafikálta a Moszkvai Egyezményt L a p z ártakor jelentették, hogy a szenátusban ratifikálták a Moszkvában elfogadott atomtilalmi egyezményt. A szavazás eredménye: 80 mellette, 19 ellene. (Egy szenátor betegség miatt távol volt.) — Amint az előzmények előre jelezték, a ratifikálás mellett sza vazó szenátorok száma jóval felülmúlta a megkívánt kétharmad szavazattöbbséget. A szenátus minden módosítást visszautasított, amit néhány reakciós szenátor benyuj tott az egyezmény ellen. PÁRIZS. — Franciaország m i n iszterelnöke, Pompidou, parlamenti beszédben megvádolta DeGaulle külső és belső politikai ellenfeleit, hogy meg akarják akadályozni az elnök azon törekvését, hogy Francia- országot atomhatalommá fejlessze ki. Ben Bella, Algéria elnöke kijelentette, hogy egy újabb atomrobbantási kísérlet a Szaharában a még fennálló francia privilégiumok teljes megszüntetését vonná maga után. WASHINGTON. — Kennedy elnök a haűügy két vezető személyiségét, McNamara hadügyminisztert és Maxwell Taylor vezérkari főnököt küldte Dél-Vietnamba a zavaros politikai-katonai helyzet kivizsgálására és a nyolcéves háború mikénti folytatásának megállapítására. Az utóbbi hírek a partizánok néhány sikeres had műveletéről számoltak be. BIRMINGHAM, Alá. — Két kormánymegbízott, Kenneth C. Royall és Earl H. Blaik érkezett a városba, hogy a vezetőkkel tárgyaljanak a fajüldözés megszüntetéséről és a normális viszonyok létesítéséről. — A nagyesküdtszék 8 fehér ember ellen emelt vádat amiért akadályozták az iskolák integrálását a városban. A letartóztatottak a National States Rights ultra jobboldali párt tagjai. VOL. XII. No. 39, Thursday, September 25, 1963 AMERICAN HUNGARIAN WORD, INC., 130 E. 16th Street, New York 3, N. Y. Telefon: AL 4-0397. GYÁSZOLT AZ ORSZÁG 1 A fájdalom és a megszégyenülés érzése vette hatalmába az Egyesült Államok emberileg érző rétegeit Birmingham, Alá. elvetemedett fajgyűlölőinek újabb, szept. 15-én elkövetett rémes tette után. Az “ismeretien tettesek” által felrobbantott néger templom romjaiból négy ártatlan kislány szétroncsolt testrészeit kellett összeszedni és a vérittas “hősök” még aznap két néger fiút lőttek agyon az utcán. A megrázkódtatás, amit ez okozott nemcsak országos, hanem világjellegü volt. Önkénytelenül is felmerül a kérdés, mi készteti Amerika lelkiismeretét arra, hogy most felszólaljon olyan gaztett láttán, amihez hasonlóak a déli államokban megszokott események voltak, s amelyek csak az aránylag kis haladó szellemű réteg tiltakozását váltották ki a múltban? Hogy csak néhány évtizedre tekintsünk vissza, a mostani nemzedék még emlékszik számtalan valóságos lincselésre, a Scottsboro-ügyre, a Martinsville-i 7 ügyére, a trentoni 6-ra McGee-re, a floridai bombázásokra, stb. Lehetetlen felsorolni azt a sok többi áldozatot, akiket a déli lines szellem és önkényeskedő, törvénytelen “igazságszolgáltatás” nagy országunk hallgatólagos beleegyezésével tett el láb alól. Tagadhatatlan, hogy azt a szerepet, amit ezelőtt az Egyesült Államokban a haladó szellemű mozgalom képviselt a déli atrocitások leleplezésében és nyilvánosságra hozatalában, más rétegek is átvették és ebben az általános nemzetközi fejleményeknek is nagy része van. A nagy népi felszabadulások irányzatának szerves része az amerikai néger nép egyenjogúsági mozgalma és a fehérek igazságérzetének felébresztése. Kennedy elnöktől kezdve, államok kormányzói, városi polgármesterek, egyházi, szakszervezeti, társadalmi vezetők, újságok vezércikkei fejezték ki felháborodásukat a birminghami vérengzés felett. Mindegyikben meghúzódott az a vád, hogy a törvénysértő, fajgyűlöletre uszító állami vezetőség, Wallace kormányzóval az élen, okolható a tragikus eseményért. A néger mozgalom vezetőségétől és nagyon sok más helyről az elnökhöz intézett tiltakozás erőteljesen követelte Wallace azonnali letartóztatását és Alabama államnak szövetségi katonasággal való megszállását. Kennedy úgy határozott, hogy ezekre a lépésekre még nem érett meg az idő. Az FBI kiszállt Birminghamba, a tettesek kikutatására, de ha tekintetbe vesz- szük, hogy a II. Világháború óta Birminghamban 50 bombatámadás történt négerek és néger magántulajdon ellen és hogy eddig egyetlen tettest sem sikerült megtalálni, érthető azoknak az elégedetlensége a kormány ezen enyhe lépésével szemben, akik ennél erőteljesebb intézkedést várnak, hogy a fehér felsőbbrendűség fasiszta híveit ártalmatlanná tegyék. Tévedés volna azt hinni, hogy délen minden fehér ember elfogadja a fajüldözés elveit. Ha eddig ellenvetés nélkül élték a “megszokott életmódot”, már kezdenek ráébredni felelősségük tudatára. Egyre több kritika hangzik el, elitélik a hivatalos nézeteket, Wallace kormányzó eljárásait és uj Útmutatást követelnek, hogy jóvátegyék mulasztásaikat. Ki a hibás? Egy fiatal ügyvéd Birminghamban feltűnést keltett a Young Businessmen’s Club gyűlésén mondott beszédével. Feltette a kérdést: “Ki a bűnös? Ki dobta a bombát?” A feleletet is megadta: “Mindnyájan bűnösök vagyunk,” mondotta. “Minden kis egyén, aki igy beszél: ‘Meg kell ölni azt a négert’; minden polgár, aki a gyülölethintőkre szavaz; minden szülő, minden tanító, minden iskolaszék, igazgató, üzletember, biró, ügyvéd aki hozzájárul az ifjúság gondolkodásának megfertőzéséhez, aki az utóbbi években népszerűsítette nálunk a gyűlöletet, éppoly bűnös, vagy még bünösebb, mint azok, akik a bombát dobták,” mondotta Charles Morgan. Mr. Morgan nem kímélte a bíróságokat, amelyek lassan mozognak a négereket érintő ügyeknél; az újságokat, amelyek látszólag az igazságot keresik, de a négereket leckéztetik még akkor is, amikor a házukat bombázzák; a középutas polgár- mestert, aki nem mer intézkedni felsőbb utasítás nélkül és a törvényszegő kormányzót, aki gátolja a törvények kvitelezését és bátorítja a bűnös elemeket; Birmingham lelkészeit, akik oly keveset tettek a keresztényi tanok betartása érdekében. “Meglátogatta-e egy fehér lelkész is a gyásszal sújtott néger családokat?” — kérdezte Morgan. “Megnyitották templomuk ajtait a négerek előtt?” Brooks Atkinson, a N. Y. Times veterán munkatársa az Alkotmány Napját választotta ki arra, hogy kronológiát Írjon azokról az intézkedésekről, amelyekkel maga a kormány és a kormányügynökségek sértették meg az alkotmányt és a Bili of Rights függelékeit. Ezek az intézkedések hét évvel a Bili of Rights elfogadása után kezdődtek az Alien and Sedition Act-el és azóta a polgárok jogait folyamatosan sárbatipor(Folytatás a 2-ik oldalön)
