Amerikai Magyar Szó, 1963. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)

1963-09-25 / 39. szám

Ent. as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879, at the P.O. of N.Y., N.Y, fillEGNYILT AZ ENSZ. 18-IK ÜLÉSSZAKA Gromyko szovjet külügyminiszter és Kennedy elnök beszéde a /e- szültség enyhülésének biztató jeleiként hangzottak Az Egyesült Nemzetek köz­gyűlésének 18. ülésszaka csü­törtökön, szept. 19-én nyilt meg. Az eddig elhangzott be­szédek közül a megnyitás nap­ján Gromyko szovjet külügy­miniszter és másnap Kennedy elnök által hangoztatott kije­lentések váltották ki a legna­gyobb érdeklődést. Mindkét politikus a nemzetközi feszült­ség enyhülésének szellemében beszélt, s bár fennálló és hi­degháborús problémákat érin­tettek, a békés megoldáskere­sés volt felszólalásuk lényege. Kennedy elnök kihangsú­lyozta annak fontosságát, hogy a két nagyhatalom “helyezzen kevesebb súlyt az ellentétek kidomboritására s többet azok békés megoldására.” Még az amerikai vezető körökben is feltűnést keltett váratlan aján­lata, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió folytasson kö­zös kutatást és tervezzen közös utazást a Holdba. A Szovjet­uniónak a közelmúltban meg­tett hasonló ajánlatait eddig figyelmen kívül hagyták, de ugylátszik, hogy a holdba-uta- zás 20 milliárd dolláros költ­ségvetése amerikai nemzetgaz­dasági szempontból túl magas és ez meggondolásra késztette az adminisztrációt. A Karib-tengeri krízis meg­oldására és az atomtilalmi egyezményre hivatkozva Ken­nedy kiemelte, hogy “a Szov­jetunió és az Egyesült Államok valamint szövetségeseik más kérdésekben is megegyezhet­nek, ha közös érdeküket ve­szik tekintetbe és kerülni akar ják kölcsönös elpusztitásu- kat”... A faji megkülönböztetés kér­dését érintve, Kennedy együtt­érzését fejezte ki azokkal az ENSZ delegátusokkal, akik sze mélyes sérelmeket tapasztal­tak ezen a téren az országban. (Folytatás a 2 ik oldalon) AZ AMERIKAS BÁNYÁSZOK HELYZETE Az utóbbi hetek tragikus bányaszerencsétlenségei me­gint felkeltették az érdeklő­dést a szénbányászok nyomo­rúságos helyzete iránt. Cikkek láttak napvilágot, amelyek az uj viszonyokból eredő helyze- | tekkel foglalkoztak. Az elha­gyott bányaterületek szomorú tájképeivel és még szomorúbb életet élő lakóival, a minden­| napi kenyérért keservesen küz | dő, nem-unió bányákban dol- ! gozni kényszerült emberekkel, azokkal, akik más tájakra in­dultak szerencsét keresni és ott is csak nyomorral találkoz­tak. Életüket kockáztatják John H. Dent, pennsylvaniai demokrata képviselő a Házban i tette szóvá a biztonsági törvé- | nyék hiányosságait, amikor ! nemrégen bányaomlás követ- ! keztében eltorlaszolt három I bányász megmentéséért foly- I tak munkálatok két héten ke­resztül. Kettőt ezek közül meg­mentettek az életnek, a harma diknak még a holttestét sem találták meg. A bányákat érin- (Folytatás a 3-ik oldalon) Tárgyalások a szovjet-angol kereskedelem növeléséről MOSZKVA. — Moszkvában Erroll angol kereskedelemügyi miniszter látogatásának végez­tével közös szovjet—angol köz­leményt adtak ki. A közlemény értelmében Erroll és Patolicsev szovjet k ü 1 k ereskedelmi miniszter megállapodott, hogy a jövő év elején Londonban tárgyaláso­kat folytatnak az 1964-ban le­járó ötéves árucsere-forgalmi egyezmény megujitásáról. E SANTA DOMINGO. — Leon Cantave, a haitii hadsereg volt tábornoka, aki a Duvalier-kor- mány ellen lázadást vezetett, 80 emberével a szomszédos Dominikai Köztársaságban ke­resett menedéket. A KUBAI légi közlekedési társaság repülőgépe a napok­ban leszállt Brit Guyana fő re­pülőterén. Ez az első kubai re­pülőgép, amely Brit Guyaná­ba érkezett. A NORVÉG MUNKÁSPÁRT javaslatot terjesztett a parla­ment elé, hogy Lyng kormá­nya fogadja el tevékenysége alapjául a munkáspárt ellen­nyilatkozatát, amelyet Ger- hardsen, a párt vezetője jelen­tett be. Ha a parlament a ja­vaslatot elfogadja, az egyenér­tékű a kormány elleni bizal­matlansági szavazattal, s a kor­mány lemondásához vezet. célból Erroll meghivta Pato- licsevet Angliába. A közlemény rámutat, hogy a miniszterek megelégedéssel nyugtázták a szovjet—angol kereskedelem jelentős bővülé­sét. De hangsúlyozták, hogy a kereskedelem további növeke­dése újabb ösztönzőket igé­nyel. Tanulmányozták, hogyan lehet a szovjet megrendelése­ket az angol cégeknél, elhe­lyezni, és kibővíteni az Angli­ába irányuló szovjet exportot. Az angol minisztert fogadta Kruscsev miniszterelnök és Koszigin, a minisztertanács el­ső elnökhelyettese. A szenátus ratafikálta a Moszkvai Egyezményt L a p z ártakor jelentették, hogy a szenátusban ratifikál­ták a Moszkvában elfogadott atomtilalmi egyezményt. A szavazás eredménye: 80 mel­lette, 19 ellene. (Egy szenátor betegség miatt távol volt.) — Amint az előzmények előre je­lezték, a ratifikálás mellett sza vazó szenátorok száma jóval felülmúlta a megkívánt két­harmad szavazattöbbséget. A szenátus minden módosí­tást visszautasított, amit né­hány reakciós szenátor benyuj tott az egyezmény ellen. PÁRIZS. — Franciaország m i n iszterelnöke, Pompidou, parlamenti beszédben megvá­dolta DeGaulle külső és belső politikai ellenfeleit, hogy meg akarják akadályozni az elnök azon törekvését, hogy Francia- országot atomhatalommá fej­lessze ki. Ben Bella, Algéria elnöke kijelentette, hogy egy újabb atomrobbantási kísérlet a Szaharában a még fennálló francia privilégiumok teljes megszüntetését vonná maga után. WASHINGTON. — Kennedy elnök a haűügy két vezető sze­mélyiségét, McNamara had­ügyminisztert és Maxwell Tay­lor vezérkari főnököt küldte Dél-Vietnamba a zavaros poli­tikai-katonai helyzet kivizsgá­lására és a nyolcéves háború mikénti folytatásának megálla­pítására. Az utóbbi hírek a partizánok néhány sikeres had műveletéről számoltak be. BIRMINGHAM, Alá. — Két kormánymegbízott, Kenneth C. Royall és Earl H. Blaik ér­kezett a városba, hogy a veze­tőkkel tárgyaljanak a fajül­dözés megszüntetéséről és a normális viszonyok létesítésé­ről. — A nagyesküdtszék 8 fehér ember ellen emelt vádat amiért akadályozták az isko­lák integrálását a városban. A letartóztatottak a National States Rights ultra jobboldali párt tagjai. VOL. XII. No. 39, Thursday, September 25, 1963 AMERICAN HUNGARIAN WORD, INC., 130 E. 16th Street, New York 3, N. Y. Telefon: AL 4-0397. GYÁSZOLT AZ ORSZÁG 1 A fájdalom és a megszégyenülés érzése vette hatalmába az Egyesült Államok emberileg érző rétegeit Birmingham, Alá. elvetemedett fajgyűlölőinek újabb, szept. 15-én elkövetett rémes tette után. Az “ismeretien tettesek” által felrobbantott néger templom romjaiból négy ártatlan kislány szétroncsolt testrészeit kellett összeszedni és a vérittas “hősök” még aznap két néger fiút lőttek agyon az utcán. A megrázkódtatás, amit ez okozott nemcsak országos, hanem világjellegü volt. Önkénytelenül is felmerül a kérdés, mi készteti Amerika lelkiismeretét arra, hogy most felszólaljon olyan gaztett lát­tán, amihez hasonlóak a déli államokban megszokott esemé­nyek voltak, s amelyek csak az aránylag kis haladó szellemű réteg tiltakozását váltották ki a múltban? Hogy csak néhány évtizedre tekintsünk vissza, a mostani nemzedék még emlék­szik számtalan valóságos lincselésre, a Scottsboro-ügyre, a Martinsville-i 7 ügyére, a trentoni 6-ra McGee-re, a floridai bombázásokra, stb. Lehetetlen felsorolni azt a sok többi áldo­zatot, akiket a déli lines szellem és önkényeskedő, törvényte­len “igazságszolgáltatás” nagy országunk hallgatólagos bele­egyezésével tett el láb alól. Tagadhatatlan, hogy azt a szerepet, amit ezelőtt az Egye­sült Államokban a haladó szellemű mozgalom képviselt a déli atrocitások leleplezésében és nyilvánosságra hozatalában, más rétegek is átvették és ebben az általános nemzetközi fejlemé­nyeknek is nagy része van. A nagy népi felszabadulások irány­zatának szerves része az amerikai néger nép egyenjogúsági mozgalma és a fehérek igazságérzetének felébresztése. Kennedy elnöktől kezdve, államok kormányzói, városi pol­gármesterek, egyházi, szakszervezeti, társadalmi vezetők, új­ságok vezércikkei fejezték ki felháborodásukat a birminghami vérengzés felett. Mindegyikben meghúzódott az a vád, hogy a törvénysértő, fajgyűlöletre uszító állami vezetőség, Wallace kormányzóval az élen, okolható a tragikus eseményért. A néger mozgalom vezetőségétől és nagyon sok más helyről az elnökhöz intézett tiltakozás erőteljesen követelte Wallace azonnali letartóztatását és Alabama államnak szövetségi ka­tonasággal való megszállását. Kennedy úgy határozott, hogy ezekre a lépésekre még nem érett meg az idő. Az FBI kiszállt Birminghamba, a tettesek kikutatására, de ha tekintetbe vesz- szük, hogy a II. Világháború óta Birminghamban 50 bomba­támadás történt négerek és néger magántulajdon ellen és hogy eddig egyetlen tettest sem sikerült megtalálni, érthető azoknak az elégedetlensége a kormány ezen enyhe lépésével szemben, akik ennél erőteljesebb intézkedést várnak, hogy a fehér felsőbbrendűség fasiszta híveit ártalmatlanná tegyék. Tévedés volna azt hinni, hogy délen minden fehér ember elfogadja a fajüldözés elveit. Ha eddig ellenvetés nélkül élték a “megszokott életmódot”, már kezdenek ráébredni felelőssé­gük tudatára. Egyre több kritika hangzik el, elitélik a hivata­los nézeteket, Wallace kormányzó eljárásait és uj Útmutatást követelnek, hogy jóvátegyék mulasztásaikat. Ki a hibás? Egy fiatal ügyvéd Birminghamban feltűnést keltett a Young Businessmen’s Club gyűlésén mondott beszédével. Fel­tette a kérdést: “Ki a bűnös? Ki dobta a bombát?” A feleletet is megadta: “Mindnyájan bűnösök vagyunk,” mondotta. “Minden kis egyén, aki igy beszél: ‘Meg kell ölni azt a négert’; minden polgár, aki a gyülölethintőkre szavaz; minden szülő, minden tanító, minden iskolaszék, igazgató, üzletember, biró, ügyvéd aki hozzájárul az ifjúság gondolkodásának meg­fertőzéséhez, aki az utóbbi években népszerűsítette nálunk a gyűlöletet, éppoly bűnös, vagy még bünösebb, mint azok, akik a bombát dobták,” mondotta Charles Morgan. Mr. Morgan nem kímélte a bíróságokat, amelyek lassan mozognak a négereket érintő ügyeknél; az újságokat, amelyek látszólag az igazságot keresik, de a négereket leckéztetik még akkor is, amikor a házukat bombázzák; a középutas polgár- mestert, aki nem mer intézkedni felsőbb utasítás nélkül és a törvényszegő kormányzót, aki gátolja a törvények kvitelezését és bátorítja a bűnös elemeket; Birmingham lelkészeit, akik oly keveset tettek a keresztényi tanok betartása érdekében. “Meglátogatta-e egy fehér lelkész is a gyásszal sújtott néger családokat?” — kérdezte Morgan. “Megnyitották temp­lomuk ajtait a négerek előtt?” Brooks Atkinson, a N. Y. Times veterán munkatársa az Alkotmány Napját választotta ki arra, hogy kronológiát Írjon azokról az intézkedésekről, amelyekkel maga a kormány és a kormányügynökségek sértették meg az alkotmányt és a Bili of Rights függelékeit. Ezek az intézkedések hét évvel a Bili of Rights elfogadása után kezdődtek az Alien and Sedition Act-el és azóta a polgárok jogait folyamatosan sárbatipor­(Folytatás a 2-ik oldalön)

Next

/
Oldalképek
Tartalom