Amerikai Magyar Szó, 1963. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)

1963-09-19 / 38. szám

6

Miután már évek óta aggasztja a nemzetgazdá- szokat az a tény, hogy az automáció és a megváltozott munkamódszerek a munkanélküliséget állandósítják és növelik az országban, akadt egy szakértő, aki kijelentette, hogy ez nem úgy van.

Gardner Ackley, az elnök gazdasági tanácsadóinak egyike, egy bankárok előtt tartott előadásában azt a véleményét fejtette ki, hogy a jelen munkanélküliség jellegzetességei semmivel sem különböznek más nagy munkanélküliséggel járó gazdasági krízisekétől és hogy az “uj technológia“ nem okoz szokatlan problémákat ezen a téren. A kereslet általános megnövekedése helyreállíthatja a teljes foglalkoztatottságot, akárcsak a múltban, mondotta Mr. Ackley.

A háromtagú tanács úgy látja, hogy az elnök által ajánlott 11 millió dolláros adócsökkentésti javas lat, ha a kongresszus elfogadja és január 1-én életbelép, 1966-ban 4 százalékra fogja csökkenteni a több mint három év óta 5.5 és 6 százalék között váltakozó munkanélküliséget. A 4 százalékos munkanélküliséget ugyanis “normális”-nak fogadja el az adminisztráció és a szolgálatban álló gazdasági szakértők. Most ezzel a kilátással igyekeznek csillapítani a kedélyeket.

A gazdasági tanácsadók ugylátszik azt a feladatot tűzték ki maguknak, hogy “eltanácsolják” az egyre komolyabb problémákat okozó munkanélküliséget. Gyerekes igyekezet, amit a tények és a tényekkel komolyan foglalkozó szakértők megcáfolnak.

A "forradalom" jeleit látja

Andrew Hacker, a Cornell Egyetem professzora, merőben ellenkező képet festett erről a kérdésről az American Political Science Association New Yorkban gyülésező 3,000 tagja előtt.

írásban nyújtotta be nézeteit, amelyben azt az állást foglalta el, hogy az automáció növekedésével kifejlődő érdekellentétek forradalmi összecsapásának jelei máris megmutatkoznak az amerikai gazdaságban. Az egyik oldalon ott látja a korporációs érdekeltségeket, amelyek learatják a technológiai újítások gyümölcseit és a másik oldalon a munkások egyre növekvő munkanélküli táborát.

“Lehetséges, hogy két Amerika fog kibontakozni, az egyik lesz a korporációs érdekeltségek védelme alatt levő társadalom, a másik társadalom azokból fog állani, akiknek nem sikerült az uralkodó intézmények tagjává válni,” állítja a profeszor.

A másik csoporthoz fognak tartozni a kisüz- letesek és mások, akik még képesek a korporációs kereteken kivül megélhetéshez jutni. De nagyjában a munkanélküliekből, a müveltségnélküliek- ből s azokból a fennmaradt emberi lényekből fog állani, “akikre a korporációs gépezetnek már nem lesz szüksége.” A korporációs hatalom gyakorlásánál az ember egyre kevésbé jön számításba, mutat rá a professzor.

Ennek a “második Amerika” tagjainak jövőjével eddig nem sokat törődtek, mondja Hacker professzor. “Hogy jutnak keresethez, amiből megélhetnek? Hogyan tartják majd fenn önmegbecsülésüket?” — kérdezi.

“Ha ez a csoport jelentősen megnövekszik, ha politikai vezetést nyer, ha elkeseredésének és haragjának kifejezést ad, akkor olyan erővé fejlődhetik. amely komoly kihívást jelent a korporációs intézményeknek. A tömeg ereje fog találkozni a gép erejével. A félrelökött felesleg, amit a gépezet maga alkotott, felkel, hogy megteremtőjét elnyelje."

(Több mint 100 évvel ezelőtt Marx Károly igy fejezte ki ezt a gondolatot: “A kapitalizmus megteremti a saját sírásóit.”)

Hacker professzor figyelmeztet, hogy a korporációs érdekközösség még megelőzheti ezt a fejleményt, ha igyekszik megnyitni kapuit másoknak is. Különben az automáció fejlődési törvénye oda fog vezetni, hogy egyre jobban leszűkíti a korporációs közösség taglétszámát. Evvel szemben a másik Amerika számban és erőben gyorsan fog növekedni és “a megoldás nem lesz kellemes.”

A professzor az úgynevezett népi kapitalizmus meséjét is leleplezi, vagyis megmondja, nem igaz az, hogy az amerikai nép nagy többsége részvény- tulajdonos. “A részvényesek egyre inkább nem emberek, hanem intézmények, amelyek valójában a korporációs felépítményhez tartoznak, u. m. biztositó társulatok, egyetemek, bankok, alapítványok, nyugdíj alapok és tőkebefektető intézmények.” Az egyéni részvényes szerepe elenyésző és csak átmeneti, állítja.

A két szakértő különböző irányból igyekszik elérni ugyanazt a célt, menteni a jelen gazdasági

AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD

rendszert. A becsületesebb megközelítés az egyetemi professzoré, aki a valóságnak jobban megfelelő tényeket tárja fel, őszintébb tárgyilagossággal és a célnak — a rendszer megmentésének — szerinte megfelelő ajánlatokkal. A teljes valóságot azonban ő sem látja, vagy nem hajlandó beszélni róla, hogy a korporációs érdekeltségek hatalomvágya nem terjed ki a munkásság érdekeinek megfontolására. Ezt csak maguk a munkások tudják kiharcolni, ha egységesen lépnek fel a korporációs monopóliumokkal szemben olyan követelésekkel, amelyek saját megélhetésüket biztosítják. Ez a szakszervezetek feladata.

Követelik útlevelüket a State Departmenttöl

Az Un-American Activities Committee öt diákot beidézett azok közül, akik a State Department tilalma ellenére elmentek Kubába, hogy maguk győződjenek meg az ottani helyzetről. A tilalom miatt csak nagy kerülővel, Prágán keresztül utazhattak oda és vissza, de Kubában a kormány vendégei voltak. Visszatérve, néhánynak a bevándorlási hatóság a repülőtéren elvette az útlevelét, a többségük erre nem volt hajlandó az útlevelet bemutatni és néhány óra ülősztrájk után kaptak csak engedélyt, hogy elhagyják a repülőteret.

A Student Committee for Travel to Cuba ügyvéd utján kihallgatást követelt a State Departmenttöl, hogy az elvett útleveleket visszaszerezze. Ugyanakkor tiltakoznak a House Un-American Committee eljárása ellen, amely csupán meghur- colási szándékból idézte be az öt diákot.

A New York Council to Abolish the House Un- American Activities Committee sajtónyilatkozatban mutatott rá a HUAC önkényeskedő eljárására, ami egy újabb ok arra, hogy ezt a népszerűtlen és ártalmas bizottságot beszüntessék.

Zsákutcában az US délázsiai politikája

(Folytatás az első oldalról)

A buddhisták kezdeti tiltakozása a vallási elnyomatásuk ellen, széles népi tiltakozó mozgalommá vált, amit a kormány a legbrutálisabb eszközökkel igyekszik elfojtani. A cenzúra és a statáriális állapot bevezetése miatt nem minden hir kerül köztudomásra, de igy is tízezrek bebörtönzése és koncentrációs táborokba való elhurcolása, kezdve az iskolás gyerekektől a közéleti vezetőkig, jutott nyilvánosságra.

Ezek a hírek megzavarják Washington segitő- készségét. Végkép kilátástalanná válik az a lehetőség, hogy egy ilyen népszerűtlen kormány győzedelmeskedjen a kommunistáknak nevezett felkelőkkel szemben. Meddő maradna a további segély, de annak a teljes beszüntetése még inkább siettetné a népi erők győzelmét, ami az amerikai beavatkozás teljes kudarcát vonná maga után.

A kudarc ugyan fennáll, de valóságát még nem hajlandók felismerni a washingtoni stratégisták. A N. Y. Times saigoni tudósítója leleplezi az úgynevezett “stratégiai falvak” sikertelenségét a partizánok elleni hadászati szempontból. A szept. 16-i lapszámban megjelent jelentése egyenesen kifejti, hogy ezeknek a falvaknak a felállításával nagyon sokszor a partizánok ügyét segítették elő. A nép a falvakon belül és kívül is a partizánok szövetségese volt, más szavakkal a partizánok maguk a nép köréből kerültek ki. “A stratégiai falvak lakói adót fizetnek a Vietcongnak, gyerekeiket az iskoláikba és fiaikat katonai kötelékükbe küldik.”

Az utóbbi hónapokban a Diem-kormány nem követte az amerikai “tanácsadók” tanácsát, hogy hagyják abba ezeknek az elkülönített falvaknak a szervezését. Más hadvezetési kérdésekben is mellőzik az amerikai vezetők kívánságát. A Diem-kormány egyre kevésbé mutatkozik hajlandónak politikai kérdésekben is hallgatni Washingtonra. Süket fülekre talál Washington követelése, hogy a Diem-család enyhítse a nép elleni terrormódszereit. A nép növekvő nyugtalansága ezt lehetetlenné teszi számára, vagy biztos kormányválsághoz vezetne.

Mitől tart Washington?

Az amerikai dollárpolitikusok azt látják, hogy további segélynyújtással tekintélyt vesztene az Egyesült Államok úgy Vietnamban, mint nemzetközileg. A háborút ezzel a kormánnyal már nem reméli megnyerni és a további segélynyújtás miatt a vietnamiak és más ázsiai népek is ellenünk forAz amerikai polgárok szabad utazási jogát az alkotmány ötödik és Kilencedik Függeléke biztosítja, mondja a N. Y. Council és a HUAC átlépi joghatárát, amikor ebben a kérdésben kihallgatást tart és intézkedni akar.

Botrányos kihallgatás Washingtonban

A HUAC kihallgatása két napig tartott és a rendőrség a legbrutálisabb kezelésben részesítette az ott megjelent diákokat és támogatóikat. A kihallgatás ellen tiltakozó felszólalókat rendőri karhatalommal cipelték ki a teremből és a TV hírszolgálatban felszólalókat rendőri karhatalommal cipelték ki a teremből a TV hírszolgálatban is látható volt a durvaság, ahogyan a rendőrök a fiatalokat rugdosták és a járdára lökték. “Nem követtünk el semmi bűnt azzal, hogy Kubába utaztunk,” mondotta az egyik szószólójuk ak ihallgatáson, “az országnak errevonatkozó törvénye nincsen, a kiadott rendelet alkotmányellenes.” Több mint 300-an voltak a teremben, amikor a zavar kezdődött. 15 embert hurcoltak ki az első és 16-ot a második napon, ötöt rendetlen magaviselet címen letartóztattak.

Jogszakértők szerint, a diákok utazása komolyan hozza azt a kérdést előtérbe, hogy a kormány mennyire mehet a polgárok utazási szabadságának korlátozásában.

Vasárnap délután Castro-ellenes disszidált kubaiak tömege lepte el a newyorki Times Square környékét azzal a céllal, hogy megakadályozza a Kubában járt ifjak beszámolóját a Town Hallban. Acélsisakos rendőrök vonultak fel az összeütközés megakadályozására. Ellenőrzték, hogy ki megy be a terembe és sikerült néhány betolakodót idejében eltávolítani. Az ellenforradalmárok az utcán idegen szakálltviselő embereket támadtak meg, azonosítva őket a “szakállas kubaiakkal.”

Az ülésvezető szerint “ma délután nem annyira Kuba mellett, mint az amerikai jogokért tüntetünk.” Az utazás egyik vezetője kijelentette, hogy jövőre ismét megszerveznek egy utazást Kubába, az utazáshoz való jog fenntartása érdekében. A gyűlésen résztvevők sértetlenül távoztak.

Thursday, Sept. 19, 1963

dúlnának. A szenátusban már benyújtottak egy javaslatot a segély beszüntetésére. A vasárnapi újságokban hatalmas cldalas hirdetéseket helyeztek el, amelyek felhívják az amerikai nép figyelmét a vietnami helyzetre. A Rev. D.S. Harrington által vezetett Ministers Vietnam Committee, 17,358 különböző felekezetű egyházi vezető nevében tiltakozik a buddhisták üldöztetése ellen és “felhívja Amerika lelkiismeretét hogy mi is mélyen be vagyunk vonva ebbe az igazságtalanságba.”

A vietnami háború összeomlását úgy tekintik, hogy ez maga után vonná az egész védelmi szerkezet összeomlását, amit az amerikai militaristák annyi áldozattal felépítettek Dél-Ázsiában és talán minden ország kommunista vezetés alá kerülne ott. Laos, KamboíSg azonnal azzá válna, de a semlegesnek tartott Thailand, Burma, vagy az uj szövetség, Malayzia is a kommunista irányzatú Indokina befolyása alá kerülne. Az a gondolat, hogy ez valóban ezeknek az országoknál az igazi függetlenségét jelenti, Washingtonban nem talál elismerésre.

De azt látják, hogy eddigi stratégiájuk zsákutcába vezette őket.

Malayzia, uj délázsiai ország

Dél-Ázsia szigetvilágában négy terület egyesüléséből megalakult egy uj ország, Malayzia. A független Malaya és az önkormányzatú Szinga- pore angol területhez csatlakozott két angol gyarmat, Sarawak és Észak Borneo és a szövetség miniszterelnöke Abdul Rahman herceg, Malaya volt miniszterelnöke lett. Anglia, amelynek haditámaszpontjai vannak e területen, tartja kezében az uj ország védelmét.

Malayzia két szomszédja, Indonézia és a Philip- pinek, tiltakozásukat fejezték ki azon az alapon hogy a gyarmati népre ráíkényszeritették az egyesülést, elnyomva a függetlenségi mozgalmakat. E sorok írásakor óriási tömeg megmozdulásokról számolnak be a hírszolgálatok Indonéziából.

Az Egyesült Nemzetek kilenctagú kivizsgáló bizottságot küldött ki, amely azzal a jelentéssel jött vissza, hogy a nép többsége hozzájárult a lecsatlakozáshoz. Az indonéz és a Philippine kormány nem tartja a kivizsgálást elég alaposnak s ezen az alapon érvényesnek sem.

CSATORNAÉPÍTŐ FIATALOK, összesített adatok szerint öt év alatt tiz kilométer hosszú főcsatornát építettek, 6,000 holdat víztelenítettek a Bodrog- zugban a KISZ önkéntes építői.

Két amerikai gazdasági szakértő