Amerikai Magyar Szó, 1963. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)
1963-09-12 / 37. szám
Thursday, Sept. 12, 1963 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD ii Fodor Erna: BETEGLÁTOGATÓBAN KÉT BUDAPESTI KÓRHÁZBAN Két betegünk is van Amerikából Budapesten. Az egyik Fodor Mihály, Niles, O-ból. Akik ismerik őt, tudják, hogy hosszú évek óta szenved torokbajban és már sokszor operálták többek között a hires Mayo klinikán, Rochester, Minn.-ban. Torka állandóan nyitva volt, illetve csak odaillesztett csövön át volt képes lélegzeni. Fodor barátunkat megoperálták a Semmelweiss (volt Rókus) kórházban. Több ízben meglátogattuk és mindenkinek küldi üdvözletét. A veszélyen túl van és csupán idő kérdése, hogy mikor bocsátják el. Miután nem volt alkalmunk az őt operáló Réti professzorral beszélni, részleteket nem írhatunk állapotáról. Másik betegünk Károly Sándorné, a budapesti II. számú orvostudományi egyetem női klinikáján a VIII. kerületi Üllői ut 78/a alatt feküdt. De talán Írjunk kissé részletesebben, hogy mi is történt a Károly-házaspárral. Károly Sándor és Róza julius 11-én látogatóba érkeztek Magyarországra. Károly sokat szenvedett még az I. világháborúban szerzett lábsebétől, ami kifakadt az utón és azonnali gyógykezelésre volt szüksége. Károlyné gyermekszülésből eredő operáció elkezdéséből kifolyólag v i z hólyagbántalmakban szenvedett és valószínűleg az utazás izgalmai következtében egyre több szenvedést okozott ez neki. Budapestre érkezve, a Magyarok Világszövetségéhez fordultak segítségért és igy kerültek a klinikára. Az említett kórházról nem irok, mert semmi újat nem észleltem rajta. Régi, öreg épület, mint sok más Budapesten. Károly Sándor elpanaszolta baját dr. Drobninak s szkeptikusan nézte, hogy az valami kenőccsel kente be fekélyes lábát, megjegyezve: “kenték ezt már mindenfélével kérem, de segíteni egyik sem tudott rajta.” Dr. Drobni mosolyogva mondta, hogy ezzel még nem, mert ez szovjet kenőcs és ezt nem ismerik Amerikában. Tény az, hogy négyszeri kezelés után szépen begyógyult a fekély. Károlyné látván ezt s mivel közben egyre erősödő bántalmaiús voltak, megkérte az orvost, hogy őt is vizsgálják meg. Dr. Varga Katalin, a női osztály főorvosa végezte a vizsgálatot és azonnali operációt ajánlott. A műtétet dr. Rigó János sebész végezte. Felkerestük Károly Rózát, hogy mondja el a magyar kórházban szerzett élményeit. Károlyné a következőket mondta: “ötször voltam kórházban, de sehol ilyen lelkiismeretes, csupasziv, testvéries kezelésben nem volt részem. A professzortól a suroló- leányig mindenkit érdekelnek itt a betegek. Hasonló gondozásról nem is álmodtam, pedig tizszer- annyit fizettem é^te, mint itt.” A mellette levő ágyban már magyar állampolgárnő, Majori Klára feküdt, akinél tumort távolítottak el. Teljesen egyformán kezelték őket, ugyan az a sebész, dr. Rigó operálta őket, azzal a különbséggel, hogy Majomé egy fillért sem fizetett sem az operációért, sem a kezelésért, illetve a kórházért, sőt, mint mondta, fizetése 75 százalékát is huzza betegsége teljes tartamára a magyar törvények értelmében és állását is visszanyeri, amint ismét munkaképes lesz. Károly Róza nem győzött beszélni a szülészeti osztályról, amelyet naponta meglátogatott, mert már napok óta fennjáró beteg. Hét napig feküdt mindössze és most már jár-kel szabadon az egész kórházban. 18 napot töltött ott összesen és mindenkivel elbeszélgetett. Megtudta, hogy Tóth Pálné csupán három hónapja állapotos, de hormonzavarai miatt egész terhességi idejét a kórházban tölti anélkül, hogy ezért egy fillért is fizetne, sőt ő is kapja fizetése 75 százalékát. A többi szülőnők 5 havi teljes fizetést kapnak babakelengyével együtt. Károlyné azt állítja, hogy a szülészeti részleg jobb kosztot Jkap, mint az az osztály, ahol ő feküdt, pedig nekik sem volt panaszuk kosztjukra. A kórház egyik részlegében dolgozik dr. Békés, akiről beszélgetés során kiderült, hogy bátyja, dr. Ernest Békés 5855 Daftwood Ave. alatt lakik Sarasota, Fla.-ban. Az egyik ápolónő, Petrik Mihályné fivére Alex Tóth, 2303 Hodkes D. alatt él Pittsburgh 14, Pa.-ban. Károlyné szobatársa Füredi Istvánná, Julika Budapestről, de volt ott egy egyszerű parasztasszony is, aki két éven keresztül vérzett, mire elhatározta, hogy segítséget kér. E sorok írásakor Károlyné elhagyta már a kórházat, teljesen jól érzi magát, sőt kirándulásra is ment. Ellátogattak Tiszakécskére, ahol — mint mondták — parkírozott utcákat találtak, akárcsak Kaliforniában, uj házsorokat és kulturklubot; van egy 500 férőhelyes mozi és jólétben élnek az emberek. Károlyné, mint idegen állampolgár, fizetett a kórházi kezelésért es az operációért, számlát is kapott róla. Mindkettőjük számlája 4,000 forintot tett ki, ami a turista árfolyam szerint kb. 172 dolIrta: SCHMIDT ARTUR Minden nyáron utazom az ország valamelyik tájára; vonzanak a régmúlt emlékei, hajt a nyughatatlan vágy, hogy jobban megismerjem azt, ami “a te birtokod”, a te “házad népe”, a hazát, a lakóit. Az idén az első állomásom Székesfehérvár volt, ahol 46 évvel ezelőtt, az első világháború idején jártam először. Most is, mint régen, a középkor emléke éled fel az emberben a város szivében, a romkertben pedig a honfoglalás utáni idők emléke. Itt nem nehéz elképzelni, hogy a város 300 éven át a királyi hatalom székhelye volt, hogy 36 koronázást látott, hogy az országgyűlés 47-szer ülésezett itt, és hogy 15 királyt itt fektettek sírhelyükre a török hódoltság sanyarú időszaka előtt. Az uj városrészek, a fényes, modern önkiszolgáló boltok, nem zavarják az embert a múlt emlékének felidézésében. A történelmi emlékek legrégibbje a római HERCULIA-ra és az árpádkori ALBA RE- GIA-ra emlékeztető romokon kívül, a Szt. Anna kápolna, amely 1480-ban épült. Van itt sok érdekes ódon és uj látnivaló, az élmények gazdag tára nyitotta meg kapuját előttem. A Városi Tanács elnökét régebbről ismerem. Kőműves segéd volt, a Tanácshoz került és közben elvégezte az egyetemet. Hozzá, Tillinger Istvánhoz, aki pertuba van a város legtöbb dolgozójával, vitt az utam. Még nem intéztük el az én dolgomat, amikor bejelentettek egy osztrák laptudósitót interjúra. Marasztalt s igy akaratlanul is végighallgattam, az interjút, melynek folyamán rengeteg érdekeset tudtam meg, egyet-mást meg is néztünk, én azonban csak egy kis töredékét az anyagnak kívánom felhasználni. A múlt Fehérvár ja a főváros konyhakertje volt. Főleg mezőgazdasággal foglalkozott. A porba burkolt, tespedtségben élő, provinciális, egyházi és közigazgatási hivatalok által uralt város életében a vasút, melynek egyik dunántúli góca volt, képviselte a lüktető erőt. A vasúti javítóműhelyen kívül jelentősebb üzemek a villanytelep és a gázgyár, valamint a két gép, 5 tégla- és 3 bőr-gyár voltak. A szervezett munkásság szempontjából Székesfehérvár erőt képviselt a múltban is. Ma a lakosságnak kb. a fele ipari üzemekben és más vállalatoknál dolgozik. A város ipari üzemei nagyok, modernek és szépek. Székesfehérvár, a komoly méretekre tervezett, magyar aluminium-ipar központja lesz. Egy uj város képe kezd kialakulni már a vasútállomás környékén. Épül a város másutt is, mint pl. a volt Tóváros környékén, az Ybl-lakótelepen. A város iskolái is gyarapodnak, többek közt ma három felsőfokú és 5 középfokú technikuma van. Itt egy példa a város lakóinak és vezetőinek tevékenységéről. A II. világháború után a város színház nélkül maradt. Az országban ma sincs sok pénz, évekkel ezelőtt még szegényebbek voltunk. Nem futja mindenre. Mindent a maga során, a szabály, ez pedig időveszteséget jelent. Ezzel nem békéitek meg Fehérváron. A város vezetőinek felhívására a lakosság jórészt saját erejéből, támogatva más városok egyes erre felkért üzemei munkásainak önfeláldozó munkája által, felépített egy 35.5 milliós színházat, amely ma a város büszkesége. A város a Velence tó és a Sárrét között fekszik. A vizenyős környék korlátozza terjeszkedését. Szép volt a Rózsás kert mögötti rét, de járhatatlan. Ez vált a dolgozó lakosság alkotó erejének első próbakövévé. A város fiatal atyái kidolgozták s a lakosság elé terjesztették egy kultur- és vidám-park felépítésének tervét ezen a réten. A rétet társadalmi munkában lecsapolták, parkosították és részben már felépült a vidámpark. A nép alkotó erejének gyarapodása-fokozódása, az a kincs, amely kis országunk vagyonát szakadatlanul sokszorozza, amely egyengeti, gyorsítja hazánk fejlődésének útját, amely sokszor megoldást talál a pillanatnyilag megoldhatatlan kérdésekre. Mi a szép az ország mai fejlődésében? Az, hogy lárnak felel meg. Károly szerint lábfekélyét több ízben kezelték New Yorkban is, másutt is, legutóbb 14 alkalommal kereste fel az orvost, amiért 140 dollárt fizetett, de a Blue Shield nem téritette visz- sza a kiadásait. A Károly-házaspár egyébként szeptember elején indul vissza és reméljük, hogy olvasóink egy részé* nek alkalma lesz velük személyesen is elbeszélgetni magyarországi élményeikről. az minden téren és minden helyen érezteti magát. Székesfehérvár csak egy példája ennek. Sok még a teendő, de máris látható, hogy a város történelmi patinája körül épül az uj, napos, levegős, parkosított város. Változnak az emberek és változik az életük, a jólétük színvonala. Az ezeréves múltú város emlékeit a múlt hatalmasai templomainak, hajlékainak romjai vagy sírkövei őrzik, a ma uralkodó nép emlékét az újjászületett társadalom és város fogja megörökíteni. A város felszabadulás előtti polgármestere, dr. Csitáry, él és örül a város fejlődésének. Szerinte a múltban az egyház vezetői és a civilek ellenezték az ipar fejlesztését, mert féltették birtokaikat és az olcsó munkaerőt. A volt polgári körökben, ahol ő megfordul, figyelik a város fejlődését és a legnagyobb elismeréssel vannak az eddig elért eredmények iránt. A színházról szólva Csitáry kijelentette, hogy sohasem tudta volna elképzelni, hogy a város ilyen gyöngyszemmel fog majd gazdagodni. Egyik barátja igy fejezte ki érzelmeit: “Ez a MI színházunk, olyan, mint Arany Toldija, minél többször olvasom, annál szebb —, minél többször látom, annál jobban tetszik.” Az ősi város helyén a nemzet fontos történelmi eseményei játszódtak le. A századok folyamán a várost sokszor lerombolták és újra építették. Kétségtelen, hogy idővel szebb és szebb lett. Templomaiban most is vannak múlt évszázadbeli freskók, amelyeket csodálkozva és élvezettel szemlél szakember és laikus egyaránt. A nép városa, a dolgozók Székesfehérvára azonban csak most épül. Már ma ipari és közlekedési gócnak tekinthetjük a várost a szó uj, szigorúbb értelmében. A jövőben ez még inkább lesz igaz, és közben megindul a város gyógyfürdői adottságainak kiaknázása is. Ki nem örvend a zöldelő mező, a sarjadó vetés láttára! Leirhatatlanul szép a nép, a nemzet tavasza, mikor felemelkedik az elnyomatástól, kizsákmá nyolástól terhes múltból, és a szokatlanul fényes napvilágban megvetve lábát, megfeszítve minden erejét építi jelenét, megalapozza csodálatos jövőjét. Erről szólt, erről beszélt a hosszú interjú, ezt éreztük az emberekkel beszélgetve, ezt láttuk a várost járva. MAGYARORSZÁGI JEGYZETEK Utazás a Dunántúlon Az Épitőgépgyártó és Javító Vállalat dolgozói módéra darukat gyártanak az építőipar részére A MAGYAR SZÓ ELÖFIZETÖLE, EGY JOBB VILÁG ÉPÍTŐJE! i
