Amerikai Magyar Szó, 1963. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)
1963-09-12 / 37. szám
Thursday, Sept. 12, 1963 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD "IGY IRTOK TI” Irta: PAÁL MÁTHÉ ^ A newyorki “Az Ember” jul. 27-i számában dr. Kiár szerkesztő ur önmagát is felülmúlja egy állítólagos budapesti tudósitás közlésével. A Magyar- országgal szembeni gyűlölködés már eddig is olyan fokra hágott lapjában, hogy szinte képtelenségnek látszott annak fokozása, de erre most alaposan rácáfolt ezzel a “tudósítással.” Beszámol a tudósitó arról, hogy Budapesten, mint más városban, ahol nagy a turistaforgalom, autóbuszok állnak a látogató vendégek rendelkezésére a város nevezetességeinek megtekintésére. Vannák olyan járatok is, amelyek bizonyos összeg lefizetése ellenében éjjeli mulatóhelyekre viszik a turistákat. Az egyik helyen megnézhetik a műsort, néhány pohár italt fogyaszthatnak, a másik helyén vacsorázhatnak, s igy tovább. Olyan helyek ezek, ahová másképpen a nagy költség miatt esetleg nem mehetnének. . 1 Eddig rendben lenne minden, de a továbbiakkal már vitába kell szállnunk. Ugyanis ezeket Írja: Aki pedig holmi “pajkosabb” örömök irányába akar orientálódni, azt további 70 forint leszurkolásá után elkalauzolják a Budapest Táncpalotába, ahol “nyilt és titkos konzumhölgyek” vannak. Majd így folytatja: ma még nem államosították a Madame Fridát és a Magyar utcát (értsd ezalatt a nyilt és titkos nyilvános házakat — P. M.), de ez csak Idő kérdése, biztosan sor kerül reá, mert igy akar a kormány dollárokhoz jutni. Hiszen az utcai lányoknak már most is be kell szolgáltatniok a megszerzett dollárokat. Ma, amikor már nemcsak egyszerű régi ameri- kás magyarok mennek “haza” látogatóba, hanem százával és ezrével érkeznek Magyarországra a világ minden tájáról és igy az Egyesült Államokból is magyarok, s nem magyarok, intellektuelek, gyárosok, bankárok, akikről dr. Kiár meg szokta említeni, hogy “az ő kedves barátai”, akkor ilyen valótlanságokat lenyomni az olvasóközönség torkán a legnagyobb sértésnek számit. Már 1948-ban megkezdték Magyarországon annak a kapitalista örökségnek a felszámolását, amit prostitúciónak nevezünk. Az erre a célra használt házakat lefoglalták, lakásokká alakították, a házak szerencsétlen lakóit átnevelték, rendes környezetbe helyezték, munkával látták el, s ha szükséges volt, gyógykezeltették. Természetesen akadtak olyanok, akiket nem lehetett a helyes útra téríteni, ezeket javítóintézetekben helyezték el. Ma már a régi rendszer ezen rákfenéjét teljesen megszüntették és sem nyilt, sem titkos prostitúció Magyar- országon nincs, tehát senki sem szolgáltathatja át a kormánynak az igy szerzett dollárokat. Nincsenek sem B-girl-ök, sem álmüvésznők, sem playboy- ok. Érdekes megjegyezni, hogy a prostitúció maradványai az 1956-os ellenforradalommal szűntek meg, mert a javíthatatlanok, stb., “szabadsághar- cosok”-ként boldogítják Európa és Amerika városait, az akkor kiszabadított bűnözőkkel együtt. Szinte elpirultam dr. Kiár helyett, amikor Titkos Ilona, neves magyar szinésznő halála alkalmával nem azt emelte ki, hogy milyen színészi tudással rendelkezett, hanem hogy melyik gróf és bankár volt a “barátja.” Az efajta “müpártolóknak” is befellegzett Magyarországon. Dr. Kiár “kitűnő barátja”, Incze Sándor, magyar országi látogatása alkalmával a szerkesztő ur másik “barátjának,” Stella Adorjánnak adott nyilatkozatot. Incze Sándor, a volt Színházi Élet szerkesztője 25 éve él Amerikában és nem állíthatjuk róla, hogy nagy barátja az uj magyar rendszernek. A nyilatkozatában megállapítja, hogy — s itt idézünk a nyilatkozatból —: “Budapest bizony nagyon-na- gyon megváltozott. Hadd tegyem hozzá rögtön: az előnyére. Sokat hallottunk az utóbbi esztendőkben Magyarország anyagi és szellemi fejlődéséről, mi magyarok boldogan tapasztaltuk, hogy külföldön egyre nagyobb megbecsülést szerez az ország, de sok ezer kilométernyi távolságról nem mérhettük fel ezt a nagy haladást, amit itthon láttam.” Majd a továbbiakban elmondta Incze, hogy, tapasztalta, milyen nagy az utazási láz Magyarországon, rengetegen töltik szabadságukat külföldön. Még a kabarékban is teljes a szólásszabadság, tel-- jgs a bírálati szabadság és “a felső szervek nem-' csak tűrik, de egyenesen szívesen fogadják a bírálatot.” Majd hozzátette: “Most aztán meggyőződtem róla, hogy a szólásszabadság a legnagyobb mértékben érvényesül a kis színpadon.” Dicsérte a színházi előadásokat,, habár látott gyengébb produkciókat is. Megismert ragyogó színészeket, »mint, Bessenyei, Ruttkay Éva, Töröcsik Mari, ugyancsak kitűnő írókat'; Tabi László, “A nagy mutatvány” c. müvét Lukács Pálnak szánja, mint nekivaló szerepet. A nyilatkozat végén nemcsak afeletti csodálkozásának adott kifejezést, hogy a régi munkatársaival való találkozáson a megjelentek szebb és finomabb nyakkendőt viseltek, mint amilyet ő Amerikából ajándékba hozott, hanem — amit Stella Adorján nem irt meg — azon is, hogy barátai jól élnek, jól ruházkodnak és megelégedettek. Most azután azt szeretném kérdezni dr. Kiártól, vajon Incze Sándor valótlanságokat mondott, vagy talán Stella Adorján irt hazugságokat, vagy esetleg “Az Ember” magyarországi tudósítása nélkülözi az igazságot? Vagy talán Szirmai Albert, az Egyesült Államokban élő 80 éves világhírű zeneszerző nem mond igazat, amikor megállapítja, hogy “ma büszkélkednek már New Yorkban azzal, hogy magyar származásúak, óriási az utazási láz, s nemcsak az amerikai magyarok között, hanem általában.” Majd ezeket mondta: “Persze szimuláns még akad ma is az amerikai magyarok között, ezekkel nem tudok egyetérteni, egy ilyen emberi érzést letagadni szerintem furcsa és csúnya dolog. Én nem tartozom a szimulánsok közé, nem titkolom, hogy Magyarország érdekel. Járatom a hazai lapokat, folyóiratokat és minden újnak, ami itt történik, örülök.” Ezt egy 80 éves nagy művész mondta, aki évtizedek óta él Amerikában és itt is nagy sikereket ért el. Amikor két évvel ezelőtt látta a nagy kulturális fejlődést, a megértő, nagy, uj színházi közönséget, egy uj operett zenéjét ígérte és most boldogan várja a próbák kezdetét. A “Mézeskalács” zeneszerzője Magyarországon látja most a gyakorlatban, hogy “szív küldi a szívnek szívesen.” Victor Perlő: Rövidlátó betekintés a 2000. évbe Lesznek-e elegendő természeti kincsek a fcko zöít gazdasági élet kifejlesztésére? A háború után számos! tanulmányt végeztek erről a tárgyról. A legújabb és az U.S.-re sokféle szempontból legalaposabb tanulmányról most adta ki a jelentést a Resources for the Future, Inc., iparbárók és akadémikusok által vezetett washingtoni intézmény, melynek működésére nagy összegeket fordított a Ford Foundation. A kiadvány Resources in America's Future néven jelent meg, Hans H. Landsberg, Leonard L. Fischman és Joseph L. Fisher Íróktól. A tanulmány közeli, távolabbi és messzemenő tervekről számol be, tiz éves megszakításokkal, mindent átfogóan 1970-tól 2000-ig. Ezek nem tervezési kalkulációk. Kizárja ezt egyebek között a nagy időbeli tér, amelyre kiterjed. Például, az 1980-ra szóló acél-tervek az 1955-ös év csúcsteljesítménye alatti mennyiségtől annak több mint kétszerese közötti mennyiségig váltakoznak. A tervezések előrevetett képét úgy kapják, hogy az elvárható munkaerő mennyiséget megszorozzák a termelékenység elvárható színvonalával, anélkül, hogy lényegesen foglalkoznának avval a kérdéssel, hogy honnan jön a kereslet, amely mindezt a munkaerőt munkába fogja állítani. A kutatók mechanikusan továbbfejlesztenek múltbeli irányzatokat, anélkül, hogy számításba vennének mást, mint a már folyamatban levő minőségi változásokat. Annak az elképzelése, hogy 1980-ban Amerikában 74 millió autót fognak vásárolni, bár fantasztikus, mégis a formula szerinti és szerény képzelőtehetségre valló számítás. Elavult politikai feltevésekre alapított képeket alkotnak, amelyben az intézményekben és rendszabályokban fennálló status quo-t emelik képtelen magas fokra. Mégis, ez a füzet sok, a jelenre és a jövőre is értékes termelési statisztikát és az ezeket vezérlő viszonylatok analízisét tartalmazza. Sok olyan adatot foglal magában, amely máshol nem található. Akik közgazdasági analízissel foglalkoznak, saját elképzeléseiket beleilleszthetik az ebben felállított szerkezetbe és más, szerintük megvalósithatóbb konklúziókat vonhatnak le. Jól megirt és megszervezett tanulmány ez, mely a könyvtáraknak hasznos adatszolgálati kézikönyvül szolgál. A tanulmány közgazdászai helyesen állítják, hogy Amerika a termelés normális növekedésével meg fogja tudni oldani a természeti kincsekkel járó legfőbb problémákat. Én azonüan egyáltalán nem értek egyet megoldásaikkal. Az ivók úgy képzelik, hogy a nagy társaságok külföldi befektetései által az Egyesült Államok képes lesz megtartani elsőbbségi jogát a jelenlegi kapitalista világrész természeti kincseihez és hogy még nagyobb szükségünk lesz importált, mint belföldi nyersanyagokra. Beismerik, hogy a nálunk elért jóléttel egyidő- ben, nagy hiányok lesznek különféle anyagokban Ázsia, Afrika és Latin-Amerika kevésbé fejlett országaiban.; Ott, “természeti kincsek dolgában a lakosságra nagy Ínség vár;... a megélhetési színvonal garantált, tartós fejlődésére nem lehet számítani, mint az. Égésűit Államokban és egyéb fejlett államokban A f Az “elkövetkező néhány évtizedben kpvés lehetőség van a rohamosan növekvő népesedés szüntelen,(követelményei és az élelem és más szükségei'-myersqnyag megteremtésének össze- egyoztetésé.re..”. ... ■. r Jelenleg-, életfontosságú politikai probléma pontosan .agj hogy ezeknek a világrészeknek a népei eltökéltei* meg akarják változtatni ezt az állapotot é§.saját fejlődésük céljára akarják megtartani azokat a nyersanyagokat, amelyek az USA és a nyu- gat-euröpai részvénytársaságok jelenleg kiszállítanak. ,Nagy ábránd elképzelni azt, hogy az imperializmus képes lesz még 40 évig megtartani egyoldalúan előnyös helyzetét, éppúgy mint azt is, hogy fejlődésük folyamán a nyersanyag-termelő országok inkább a kapitalista rendszert választják, mint a szocialista rendszert. A nikkel jól megvilágítja ezt a pontot. A tanulmány szakértői megállapítják, hogy Kubában van a világ nikkelércének majdnem 30 százaléka. Mivel a kubai nikkelércre a U.S. nem tarthat számot, nem tudják, hogy a kapitalista világ honnan fogja beszerezni nikkel-szükségletét. A tanulmány megjósolja, hogy rendkívül nagy szükség lesz a dél-afrikai és rhodéziai krómra. Ha a U.S. tovább folytatja jelenlegi faji politikáját, úgy ennek következménye ezen országok anti-im- perialista felszabadulása lesz, amelyet a U.S. minden erejével ellenezni fog. Evvel Amerika teljesen elveszítheti ezeket a nyersanyagokat is. éppúgy, mint a kubai nikkelt. A világnak van elegendő eddig kiaknázatlan természeti kincse minden ország számára. Az igazi nehézségek nem a természeti kincsek hiányában rejlenek, hanem azokban a politikai-gazdasági korlátokban, amelyeket az imperialista politika és a nagy társaságok által kontrollált nyersanyagtermelési rendszer megteremtett. A nyersanyagok valóban konstruktiv tanulmányozása szükséges az amerikai lehetőségek felmérésére, hogy meg tudjuk-e szüntetni a monopóliumok befolyását a nyers anyag forrásokra és a nemzeti politikára. Az erőhatalmak azon kísérletei, hogy megtartsák a nyersanyagok monopóliumát, tízszer oly nagy s piszkos háborúba sodorhatnak bennünket, mint a jelenlegi vietnami háború. Amint a Karib-tengeri események bebizonyították, termonukleáris katasztrófa lehet ennek a következménye. Előadás időszerű témáról Mr. Giroux, los-angelesi televíziós művész előadást tartott egy ottani elemi iskolában egy időszerű témáról. Előadás után Mr. Girpux beülvén autójába, felfedezte, hogy valaki kilopta belőle fényképezőgépét, pénztárcáját és csekkönyvét. Mr. Giroux a fiatalkori bűnözésről tartott előadást. Házőrző ludak Johannesburg, Dél-Afrika egyik külvárosának lakosai elhatározták, hogy ezentúl libákkal fogják őriztetni házaikat. A betörések ugyanis rendkívül megnövekedtek, viszont a házőrző kutyákra nem tudnak minden alkalommal számítani. A kutyák néha alszanak, miközben a betörők vígan fosztják a házat. Más alkalommal egy húsos csont egyenesen a betörő barátjává tehet egy “házőrző” ebet. A libát ezzel- szemben nem lehet “lekepye? rezni!” A liba sohasem alszik. (Túl buta ahhoz, hogy megértse, miszerint az alvás jót tesz neki.) A; liba gágog akkor is, amikor etetik, vagy amikor oldalba rúgják- • 1 , A helybeli park department ludakkal helyette? sítette a kutyákat. M (Szedő: A magáin részéről sokkal szívesebbért' láttam yohi?j4m a birminghami rendőrség is4ibák|j kál vcfalilf vejn^Jíl a szabadságért tüntető négeréi® ellen, mint renaorlcutyákkal.) #* KIOLVASTAD A MAGYAR SZÓT? v ADD TOVÁBB! , £ MÁS IS TANULHAT BELŐLE! f 5
