Amerikai Magyar Szó, 1963. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)

1963-09-05 / 36. szám

6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, September 5, 1963 A SAJTÓKONFERENCIA JAVASLATAI A gazdasági helyzetről és a munkanélküliségről A termelés mennyiségét és a profit nagyságát illetően az Egyesült Államok jelenleg kielégítő képet nyújt. Az ezzel foglalkozó gazdasági jelen­tések természetesen csupán a korporációk szem­pontjából fejezik ki megelégedésüket, melyeknek a profitaránya rekord magasra szökött 1963 má­sodik negyedévében. A nemzetgazdászok azonban még nem oldották meg az öt éve állandóan 5 szá­zalékon felül mozgó munkanélküliséget s még ed­dig nem találták meg a módját annak, hogy biz­tosítsák minden amerikai munkás számára a nyugalmas megélhetési lehetőséget. A teljes foglalkoztatottság szempontjából a ki­látások a jövőre nézve a jelen módszerek mellett nem biztatóak. Hivatalos szakértők szerint is az automáció ebben az évtizedben, 1970-ig, 22 millió munkaalkalmat semmisít meg. Ezzel szemben a munkástábor minden évben több mint egymillió­val nő. Az utóbbi három évben átlagban havonta 60,000 uj munkaalkalom adódott, holott még ah­hoz is, hogy a munkanélküliségi arány megma­radjon a jelenlegi szinten, havi 300,000 uj mun­kalehetőségre volna szükség. Az automáció és a megváltozott munkamódsze- szerek által a munkapiacról kiszorított szakmun­kások mellett, az iskolákból kikerült ifjak milliói vannak munkanélküliségre kárhoztatva. Ezek csak azért nincsenek feltüntetve a munkanélküli sta­tisztikában, mert nem jutván munkához, nincse­nek elismerve a munkástábor tagjaiként. Ezek­nek számát inkább a fiatalkorú bűnözök, tolva­jok, betörők, ópiumszedők statisztikájában talál­juk kimutatva. A néger egyenjogúsági mozgalom előretörése élesebben tudatosította azt a tényt, hogy a mun­kanélküliség kétszeres arányban sújtja a néger népet, amelynek a fehéreknél is nagyobb többsé­ge tartozik a munkásosztályhoz. A néger nép jo­gos követelése a tisztességes megélhetéshez a foglalkoztatottság és a munkás elhelyezés kérdé­sét országos viszonylatban növelte. A kormány, a szakszervezetek és a munkálta­tók eddigi igyekezete meg sem közelitette a szük­séges lépéseket a munkanélküliség megoldására. Olyan ajánlatok, mint a tanulás folytatása, szak- és átképzés, erdő- és talajjavítást végző munka­táborok alakitása, az automációnak és hatásának beható tanulmányozása, az adótörvények revidiá- lása, mind jelentéktelen lépések, melyek megke­rülve az igazi problémákat nem vezetnek megol­dáshoz. Ezek mellett elmaradhatatlan szükséglet a heti munkaidő leszállítása minden iparban és alkalmazásban, a kivánalmaknak megfelelően és bérlevágás nélkül. Ez valóban csökkentené a kor­porációk csúcsmagasságot elért profitját, de a mai társadalmi fejlődés egyik követelménye, hogy az általános embéri érdeket helyezzük fölé­be a munkáltató osztály profitérdekének. A munkanélküliség megoldását nagyban előse­gítené a háborús kiadások békés, termelésre va­ló felhasználása, valamint a szabad kereskedelem kifejlesztése a szocialista országokkal. Ezek a lépések millióknak nyújtanának uj munkalehető­séget. Az amerikai-magyar barátságról Megelégedéssel vesszük tudomásul, hogy kor­mányunk a nemzetközi feszültség enyhítése iránti szándékáról tett többszöri nyilatkozata őszinteségének egyik jeleként megindította a lé­péseket a Magyarországgal való normális diplo­máciai viszony helyreállítására. Mint magyar származású amerikai polgárok, közelről érdekel bennünket szülőhazánk és népé­nek sorsa, jólétének fejlődése, helyzete a nem­zetközi államok sorában és baráti kapcsolata fo­gadott hazánkkal. Mert ellenezzük a véleménykülönbségek hábo­i Uj magyar melódiák a lemezpiacon Barát Sándor énekel, Surányi Rudi és cigány- zenekara muzsikál Ára $4.95 postázás a US.-ben 25<* Kanadában 80^ Rendelje meg a következő cimen: Alex Barát Record Co. 315 E. 77 St. N. Y. 21 NY LE. 5-8691 K.-------------------------------s ruval való megoldását és felismerjük a különböző gazdasági rendszerű országok békés egymás mel­lett élésének lehetőségét, azzal a kéréssel fordu­lunk kormányunkhoz, hogy a normális diplomá­ciai kapcsolatok helyreállítására irányuló igyeke­zetével egyidejűén tegyen lépéseket a kereskedel­mi és kulturális kapcsolatok kiszélesítésére is, hogy ezáltal a két békeszerető — az amerikai és magyar — nép közötti baráti megértést és köze­ledést megerősítse. Az amerikai magyarság minden rétegét felkér­jük, hogy támogassa ezt a célkitűzést és aktivan járuljon hozzá mielőbbi megvalósulásához. Ismer­je fel azokat az eredményeket, amiket a magyar nép megfeszített munkája szülőföldünk gazda­sági, kulturális, népjóléti és életszínvonalbeli fel- emelkedése terén létrehozott és amelyekkel nem­zetközi elismerést nyert. A néger egyenjogúsági mozgalomról és a polgárjogokról Az amerikai néger nép forradalmi arányokat öltött egyenjogúsági mozgalma az Első Világhá­ború után nemzetközi viszonylatban megindult felszabadulási törekvések egyik jelentős fejlemé­nye. Mint ahogy a szocialista forradalmak, a gyarmatok többségének felszabadulása megvál­toztatta a világhelyzetet, olyan gyökeres változá­sokat fog létrehozni az Egyesült Államok belső szerkezetében a néger nép erőteljes küzdelme a jogaiért. A 300 éves rabszolgasorsot szenvedő cégér nép, az amerikai kapitalizmus és imperializmus ki­zsákmányolása és elnyomása alatt levő népcso­portok ranglétrájának legalsó fokán van. Amint felemelkedik, úgy rázza fel a többi jogfosztott ki­sebbségeket is erejük tudatára és jogaik védel­mének összefogására. A mexikói, délamerikai, európai és más államokból bevándorolt színes és fehér kisebbségek mindegyikének vannak köve­telései a gazdasági és politikai jogok terén. Egyesülten valamennyien az amerikai munkás- osztály tagjai, a kapitalista kizsákmányolás ál­dozatai. Különleges kisebbségi megkülönbözteté­sük mellett mint munkásokat közös megpróbálta­tásnak teszi ki őket a bizonytalan gazdasági helyzet. Egyre több jel utal arra," hogy a sokrétű ame­rikai nép minden rétege megtalálja a néger nép mozgalmában a saját érdekét. A számos megnyi­latkozás mellett ennek a megértésnek legkézzelfog­hatóbb jele az augusztus 28-iki washingtoni fel­vonulás általános, országos támogatása. Ez a fel­vonulás az alkotmányos polgárjogok minden ame­rikai számára való teljes biztosításának szimbó­lumaként nőtt nagyra. Az alkotmányos jogokért és a legteljesebb de­mokráciáért tovább kell küzdeni. Ezért támogat­juk a néger nép jogos küzdelmét és szükségesnek tartjuk, hogy ez kiterjedjen nemcsak a néger nép, hanem minden bennszülött vagy bevándorolt amerikai polgári, gazdasági és politikai jogainak és szabadságának biztositására. Ilyen jogok: a munkához való jog, a gyermekek egyenlő iskoláz­tatása, az egészség megvédése, a rendes lakásvi­szonyok, a szavazati jog szabad gyakorlása, a mun­kások szervezkedési és sztrájkjoga és a civilizált társadalom, közérdeket nem veszélyeztető, min­den megnyilvánulásának szabad gyakorlata. Sajtónk mindig az elnyomottak felemelkedésé­nek és az emberi jogok egyenlő alkalmazásának volt a szószólója és az azért folyó küzdelmek tá­mogatója. Olvasóink és az amerikai magyar tár­sadalom bekapcsolódását a néger egyenjogúsági mozgalomba azért sürgeti, mert mindnyájunk ér­deke az amerikai demokrácia megerősítése és ki- terjesztése. Mi magyarok mint külföldi születésű kisebbség, s mint a munkásosztály tagjai szintén ki vagyunk téve megkülönböztetésnek és több­irányú jogfosztásnak. Csak a teljes demokrácia győzelme fog számunkra is teljes egyenjogúságot biztosítani. A néger néppel együtt kell harcol­nunk a teljes demokráciáért. Az amerikai szakszervezeti mozgalomról Az amerikai szakszervezeti mozgalom nehéz fel­adatok előtt áll. Az AFL-CIO felső vezetősége nem mérlegeli reálisan a gyorsan fejlődő gazdasági, po­litikai és társadalmi helyzetet és a problémák meg­oldására nem teszi meg a szükséges, eredményt jelentő lépéseket. Különösen George Meany köz­ponti titkár foglal el merev, osztályegyüttmüködő álláspontot és főleg politikai kérdésekben próbálja elszigetelni a szervezett munkásságot a haladó irányzattól. Gazdasági vonalon a szakszervezetek legnagyobb problémája a munkanélküliség. Bár ennek megol­dása érdekében a központi vezetőség már 1962-ben a rövidebb munkahét létrehozását tűzte ki célul, azonban megvalósításáért alig tett valamit és a különböző szakszervezetek a munkaszerződések megújításánál sem helyezték ezt a pontot a köve­telések listájára. Az osztályegyüttmüködés elvének alapján, a sztrájknak, mint harci fegyvernek a mellőzésével, olyan egyezményeket kötöttek a kor­porációkkal, amelyek egyik iparban sem hoznak enyhülést a munkanélküliség terén. A fősulyt a munkában levő tagok állásának megvédésére he­lyezték, ami nem tartós jellegű, gyorsítja a munka­iramot, emeli a termelést, szabad folyást engedé­lyez az automációnak és következményeinek, kevés anyagi előnyt jelent a munkások számára. Ilyen a Kaiser Steel költségcsökkentési módszere, amely a munkásokat nagyobb erőfeszítésre, uj munka­módszerek kidolgozására készteti, abban a remény ben, hogy az igy elért megtakarításból ők is része­sülnek. Ezzel emelik a vállalat hasznát és maguk alatt vágják a fát. Az acélvállalatokkal kötött, 13 heti külön fizetett szabadságot nyújtó egyezmény, a munkásság felére, a nagyobb rangidősséggel ren­delkezőkre vonatkozik csupán, akiknél minden ötö­dik évben kerül sor a külön szabadságra. Ez a választóvonal egységbontó a munkások szempont­jából, de nem juttatja munkához azokat, akik a szakszervezettől várnak segítséget. Walter Reuther bejelentette, hogy az 1964-es munkaszerződésnél a haszonrészesedés lesz a kulcs kérdés. Az autómunkások sok lokálban fejezték ki a vezetőséggel szembeni elégedetlenségüket, úgy­hogy másokat választottak meg helyükbe. A tagság és az alsóbb vezetőség más kérdések­ben is szembehelyezkedett a központtal. George Meany saját hidegháborús álláspontját követve, csak vonakodva és feltételekkel nyújtott támoga­tást az atomtilalmi egyezménynek és a faji megkü­lönböztetés megszüntetésének a szakszervezetek­ben. Nem indorszálta ezzel szemben a szakszerveze­tek egész sora az aug. 28-iki washingtoni felvonu­lást, bár a felvonulásban való részvételre és az atomtilalmi egyezmény ratifikálásának sürgetésére hívta fel tagjait. Ezek az országos és nemzetközi haladó fejlemé­nyek magukban hordják azt a lehetőséget, hogy a szakszervezetekben újból megerősödik a haladó harci szellem. A 30-as évek kríziseihez hasonlóan, most is alapvető problémák várnak megoldásra. A néger munkásosztály egyenlő elismerést és mun­kát követel. Ugyanezt követelik a kisemmizett fia­talság milliói. Az egységes munkásosztály csak egy­séges összefogással képes megoldani az egyre- job­ban reája nehezedő kérdéseket. Sok millió szervezetlen munkás vár a beszerve­zésre. Néhány millió munkás a kirekesztett szak- szervezetekben kész egyesülni az AFL-CIO-val. A nőmunkások milliói várnak elismerésre. A mun­kásosztályban megvan az erő arra, hogy az uj kor­szak követelményeinek megfelelően harcoljon jo­gaiért. A követelések között első helyen áll a munkaal­kalom mindenkinek. Ennek biztositására a rövi­debb munkahétnek törvényileg és munkaszerződés általi létrehozásáért és megfelelő számú munkaal­kalom létesítéséért a népszükségletek kielégítését szolgáló munkaprogrammal kell harcolni. A faji megkülönböztetés megszüntetése a szak- szervezetekben és a néger egyenjogúsági követel­mények aktiv támogatása és gyakorlása az uniók elsőrendű feladata. Harcolniok kell a munkások eddig kivívott jo­gaiért, a sztrájkjogért, a kötelező döntőbíróságok ellen, amit a kormány közbelépésével akarnak az uniókra kényszeríteni. Harcolniok kell jobb társadalmi törvényekért, egyetemes biztosított egészségügyi ellátásért, a fia­talok munkalehetőségeiért, jobb minimális bérek­ért, az életszínvonal emeléséért, a nyugdíjkorhatár leszállításáért. A politikai aktivitások kiszélesítését a szakszer­vezetekben jelenleg is meglevő politikai szerveken keresztül (COPE) kell életbe léptetni. Harcolniok kell a békéért, az Egyesült Államok­ban egyre növekvő béketáborral egyetemben, min­den békére irányuló lépés támogatásával, az ultra­jobb háborús uszítok leleplezésével. ANGLIÁBAN az Építő Szakszervezetek Szövetsége egy hétig tartó sztrájkot rendelt el, amely 500 épületen szakította meg a munkát 200,000 szakmun kás részvételével. Követelésük magasabb bérezés és a munkahét leszállítása. Ha nem lesz megegye­zés, akkor egy hét után helyi sztrájkok lesznek fo­lyamatban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom