Amerikai Magyar Szó, 1963. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)

1963-09-05 / 36. szám

1 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WOlRiD Thursday, September 5, 1963 MIT SZOLGÁL AZ AMERIXAI KÜLFÖLDI SEGÉLY? A kongresszus e megterhelő kiadás további levágására készül Kennedy elnök “rövidlátó, felelőtlen és veszé­lyes pártpolitikai akció”-nak nevezte a képviselő- ház azon eljárását, amellyel az adminisztráció által a költségvetésben “külföldi segélyeként kért ősz- szegből 585 millió dollárt levágott. Előzőleg a For­eign Affairs Committee is csökkentette a kért ösz- szeget, amely igy egy egész milliárd dollárral lesz kisebb az 1963/64-es financiális évben. így is meg­haladja a 3.5 milliárd dollárt évente. Az ellenzéki képviselők között különböző néze­tek vannak a külföldi segélyt illetően. Egyesek el­lenzik a segélyösszegnek “állami kézben levő ipari vállalatok épitésére” való felhasználását. Indiá­ban pl. sok ipari vállalat van állami kezelésben. Mások az olyan szocialista országoknak, mint Jugo­szlávia és Lengyelországnak — abban a remény­ben, hogy leválasztják őket a szocialista tömbről — nyújtott megsegítést ellenzik. Mások viszont nincsenek megelégedve azzal az eredménnyel, amit az Egyesült Államok milliós összegei Dél- Vietnamban és a dél-amerikai országokban elér­tek. A dollár aranyfedezetének csökkenése is egyik érve a dollárkivitelt korlátozó kísérleteknek. Az adminisztráció politikai ellenfeleit, különösen a republikánnspárti képviselőket nem győzte meg az az ellenérv, hogy a külföldi segélyösszegek 80 százalékát a gazdaságilag fejletlen országok ameri­kai termékek felvásárlására használják, tehát a pénz az országban marad, s amellett segiti a nem­zetgazdaság fejlődését. Mi tápláltuk a dél-vietnami terrort dályozására létesítettek, ahol erőszakkal elkülöní­tették egyes területek lakosait és fegyveres őrök­kel vigyáztak reájuk. Mégsem tudták a partizánok­kal fenntartott kapcsolatokat és a számukra a lako­sok által nyújtott segítséget megakadályozni. Az erődítmény egyik formája az volt, hogy kihegye­zett bambusznádakkal vették körül a stratégiai ta­nyát és az amerikai katonáknak külön acélbéléssel ellátott bakancsokat utaltak ki, hogy lábukat meg­védjék ezekkel szemben. A mezítlábas partizáno­kat a veszélyes bambusznádak nem fölemlítették meg. Az Alliance for Progress kudarca A képviselőház fejszecsapásainak az Alliance for Progress is áldozata lett. amennyiben 150 millió dollárt nyisszentettek le belőle. Ez a 10 éves prog­ram, amit Kennedy elnök 1960-ban megindított a latin-amerikai országok gazdasági megsegítésének célkitűzésével, szintén kevés eredménnyel járt. Nagyban kiváltotta a dél-amerikai kormányok elé­gedetlenségét az, hogy a program keretében ki­utalt pénzt elsősorban az Egyesült Államok érde­keinek szolgálatába állították és nem a megsegí­tendő országok ipari fejlesztésére. Legutóbb Ar­gentínából érte kritika ezt az amerikai programot. Jose Martinez de Hoz, Argentina gazdasági mi­nisztere egy beszédében kihangsúlyozta, hogy az amerikai importkövetelmények egyre súlyosabb teherként érintik az Alliance for Progress által segített országokat, különösen abban az esetben, amikor az illető ország maga is képes a program kivitelezéséhez szükséges anyagok előteremtésére. Martinez szerint, az amerikai kölcsönpénzzel felépí­tendő vállalkozásokhoz szükséges anyag 60 száza­lékát kötelező az Egyesült Államokból importálni. Panaszkodott az amerikai szakértőkre is, akik mint segélytisztviselők jönnek Argentínába és “azt hi­szik, mindent tudnak bizonyos dolgokról.’’ Vagyis a helyi adottságok helyett amerikai szemszögből rendelkeznek és adnak véleményt a program kivi­telezésére. A “Review of the River Plate” gazdasági köz­löny úgy jellemezte a kölcsönökhöz kötött feltételt, amely a rászorult országokat a kölcsönzőtől való importálásra kötelezi, mint “a világ pénzügyeinek egyik émelyítő fejleményét.” Peruban is kritikusan nyilatkoztak az Alliance for Progress összegének a kongresszus által 150 millió dollárral való levágásával kapcsolatban. A kormánypárt egyik vezetője, Mario Villaran a kép­viselőházban úgy nyilatkozott, hogy az Alliance for Progress Latin-Amerika “meghosszabbított agó­niáját” képviseli. A titkos kihallgatás titkai Otto E. Passman képviselőt (D.,La.) a pénzkiuta­ló albizottság elnökét felbőszítette Kennedy éles kritikája, amivel a külföldi segély csökkentését fo­gadta és kijelentette, hogy további levágás is vár­ható. Azt is mondotta Passman, hogy az albizott­ság előtt a külföldi segéllyel kapcsolatban zárt ki­hallgatáson felszínre került adatok “felkunkoro- dott szemöldököket” idéztek elő (magyarul: égnek állt a hallgatók hajaszála) és teljesen igazolttá tet­ték az összeg levágását. Azzal a magyarázattal, hogy a dél-ázsiai orszá­gokban meggátoljuk a kommunizmus terjedését, kormányunk egyedül Dél-Vietnamban közel 3 mil­liárd dollárt költött eddig külföldi segélyként. A kiadás minden évben növekedett, mert a népi fel­kelők elleni hadjárat sikertelensége évről-évre na­gyobb erőfeszítést kívánt. A N.Y. Times-ban közölt részletezés szerint, 1962-ben 287 millió dollár volt a dél-vietnami kiadásunk, amiből 176 millió dol­lárt katonai felszerelés emésztett fel. 1963 junius 30-án bevégződött financiális évben gazdasági megsegítésként és a hadsereg fenntar­tására 207 millió dollárt nyújtott az Egyesült Álla­mok. Ebben az összegben nincs benne az a pénz, amibe az ott állomásozó 13,000 amerikai katona ellátása és fenntartása került. Ez a kiadás “katonai titok”, de a cikkíró szerint, közel 250 millió dol­lárra becsülik, s arra utal, hogy eszerint a kom­munista-ellenes háborúra félmilliárd dollárt költött az ország egy év alatt és hát milyen eredménnyel járt ? Felmerült Washingtonban az a gondolat az utób­bi hetekben kiélesedett és a nép elleni vérfürdőbe fajult terrorhadjárat következtében, hogy a min­dig népszerűtlen és most már gyűlöletessé vált Diem-kormánytól megvonják a gazdasági segítsé­get. De ennek a segélynyújtásnak a szálai annyira összefonódtak, hogy nem lehet a gazdasági és ka­tonai megsegítést egymástól elválasztani. Az a helyzet áll fenn, hogy vagy megszüntetnek min­den segélyt, vagy továbbfolytatják, úgy mint eddig. Irtózattal tölti el a washingtoni külpolitikai veze­tőket az a gondolat, hogy a népelnyomó, véreskezü Ngo család cserbenhagyása teljesen feldöntheti a kommunizmus elleni védelemre épített kártyavá­rat. A közvélemény tudja, hogy az Ngo család tag­jait csak az amerikai pénzbeli és katonai támogatás tartja kormány és más vezető pozíciókban. Enélkül a demokratikus erők győzelme gyorsabban valósul­na meg. A 207 millió dollárból, amit társadalmi és gaz­dasági segélyként adtunk Dél-Vietnamnak, 38 mil­lió dollár “ellenlázadási program” kiadásaként van feltüntetve. Ebből a sokmillióból építették fel a “stratégiai tanyákat”, azokat a falusi erődítménye­ket. amiket a gerilla harcosok sikereinek megaka­MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALA 130 East 16th Street New York 3, N. Y. I Tisztelt Kiadóhivatal! Látom, hogy EBBEN A HÓNAPBAN lejárt at előfizetésem. Itt mellékelek $......................-t Név: ................................................................ Cim: .................................................................. Város:..........................................Állam:____ / KISZIPOLYOZZÁK AZ ÁLLÁSKERESŐKET A MUNKAKÖZVETÍTŐK A munkakeresők számtalanszor keserű tapaszta­latokról jelentenek, ha kénytelenek a munkaköz­vetítők szolgálatait igénybe venni. Nem elég, hogy mialatt munkában van az átlag dolgozó, a kizsák­mányolás különböző formáival találkozik, mert amikor a munkanélküliek sorába kerül, a még ál­datlanabb helyzetben áldozata lesz a munkaközve­títők lelkiismei'etlen eljárásainak. Mivel nincsenek egységes, az egész országban érvényes megszigorítások a közvetítők kihágásai ellen, számos államban alkalmaznak saját hasznuk­ra olyan szabályellenes módszereket, amelyekkel félrevezetik és becsapják a munkakeresőket. Huszonegy államban a hatóságok nem vizsgálják felül a munkaközvetítők személyes erkölcsi hátte­rét. Akárki, még rovottmultu egyén is, mehet erre a pályára. Harminc államban nincs szabályhoz kötve a munkaközvetítő hivatalok helyisége; kocsmákban, mulatóhelyeken, kétes, bútorozott szobákban is ta­láltak ilyen hivatalokat. Megengedik 18 államban, hogy a közvetítők “be­iktatási dij”-at számítsanak, amivel nagyon sok visszaélés történik. Gyakran előfordul, hogy a je­lentkezőt kötelezik arra, hogy előre lefizesse ezt a dijat, de állásnak szihét sem látja. Nem szabják meg a legmagasabb kérhető dijat 21 államban és ezért sok esetben a. munkás hóna­pokig fizetheti a fizetés-skála szerint számított jog­talanul magas dijat. Még azt sem kívánják meg 21 államban, hogy a közvetítőnek legyen megbízatása alkalmazott kere­sésére. Kiküldheti a jelentkezőt újságokban hirde­tett állásokra s ha az megkapja a munkát, az ügy­nökség bezsebeli a pénzt. Harmincöt államban nincsenek szabályok az el­len, hogy a munkát keresőket törvénybe ütköző munkákra küldjék ki, olyan helyekre, ahol pl. nem tartják be a bér és túlóra szabályozási és gyermek- munka elleni törvényeket. Kiküldhetik őket olyan helyekre is, ahol törvénybeütköző tevékenységek folynak. Az ügynökségek sztrájktörőket is verbuválhat­nak 23 államban. 19 államban nincs törvény annak megakadályo­zására, hogy az állásközvetítő és a munkaadó meg­ossza a dijakat. Ebből gonosz összeesküvések kelet­keznek, pl. felveszik az alkalmazottat s az ügynök­ség megosztja a dijat az alkalmazóval; néhány nap múlva a munkást elbocsátják, más munkást vesz­nek fel és újból megosztják a dijat. Leggyakrab­ban a szervezetlen munkások esnek áldozatul az ilyen csalafintaságoknak. Az államok között Alaszkában és Kaliforniában vannak a legmegfelelőbb munkaközvetítési rend­szabályok és Washington állam a leghiányosabb ebben a tekintetben. Az állami és szövetségi hatóságok eddig őrizked­tek attól, hogy a privát alkalmaztatás terén kiter­jedt állami állásközvetítő hivatalokat állitsana fel. Habár New York államban létezik ilyen állami munkaközvetítő hivatal, az állami munkáknál, egyes szakmáknál, hivatásoknál (idénymunkás ki­vételével) a munkaalkalmat kínáló privát cégek túlnyomó többsége mellőzi azt annak ellenére, hogy egy krajcárjába sem kerülne igénybevenni. Az állami munkaközvetítés mind a munkaadó, mind a munkakereső számára teljesen ingyenes. Miért van az, hogy a privát vállalatok nagy több­sége mellőzi az állami munkaközvetítőt? Az utóbbi hetekben a newyorki újságok hírül hozták, hogy az egyik “jónevü” állásközvetítő ügy nökségről kiderült, hogy a jelentkezők között faji és vallási megkülönböztetést gyakorolt. A new­yorki polgárjogokat felülvizsgáló bizottság megálla­pította, hogy az ügynökség titkos jeleket használt és azokkal jelezte a munkakeresők kartotékkár­tyáin, hogy mely fajhoz tartoznak vagy milyen va lásuak. Jólismert tény, hogy számos vállalat az al­kalmaztatásnál faji megkülönböztetést gyakorol és nagyon sok esetben fennáll a vállalatok és az üg., nökségek közötti “gentlemen’s agreement”, amely lyel ezt az előítéletet gyakorolják és életbentart- ják. Valószínűleg ez a magyarázata, legalább rész­ben annak, hogy miért nem részesítik előnyben a munkakeresőnek nagy segítséget jelentő ingyenes állásközvetítő hivatalt, ahol az alkalmazottak faj: vagy vallási megkülönböztetésére nem volna lehe­tőség. INDIÁBAN foglalkoznak azzal a tervvel, hogy Bombay kikötőjében hatalmas szobrot emelnek Gandhinak. Az óriás szobor 20 méteres alapzaton állna és a tenger hullámaiból emelkedne ki. Fel­állításának költségeit kétmillió 700 ezer rúpiára becsülik. SALIM, a nyugat-berlini állatkert elefántja a na­pokban a látogatók szeme láttára megölte gondo zóját. A 49 éves állatgondozó már hosszabb ideje foglalkozott elefántokkal. Ezúttal, amikor a ketrec be lépett, Salim felkapta ormányával, földhöz vág­ta és rátaposott. MINDENKI IRHÁT JÓ ANGOL LEVELEI í Több mint száz levelet tartalmazó könyv. — Gyakran használt angol szavak és nevek szótára A KÖNYVET TANÍTÓ IRTA Megrendelhető $1.25-ért a Magyar Szó kiadóhivatalában 130 East 16th Street, New York 3, N. & \_________________________________—r

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom