Amerikai Magyar Szó, 1963. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)
1963-08-29 / 35. szám
Thursday, August 29, 1963 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 3 Rácz László: Biztosítás forradalom ellen? Nem titok, hiszen maga Kennedy elnök hangoztatta ismételten, hogy a győztes kubai forradalom volt a közvetlen oka annak, hogy életre hivták az “Alliance for Progress” — szövetség az előrehaladásért. — mozgalmat. Azt a jelentékeny anyagi eszközökkel — húsz milliárd dollárral — kibélelt akciót, mely hivatva volna “szociális olajcseppek- kel” elháritani, megelőzni a Latin-Amerikában annyira fenyegető forradalmakat. Mindjárt elöljáróban meg kell jegyeznünk, hogy ez az Egyesült Államok vezetése alatt megindított három éves összefogás ezen a kontinensen eleddig nem sokat eredményezett. Erről tanúskodnak a polgári sajtó egyöntetű tudósitásai, melyek semmiképpen sem tudják elkendőzni, hogy minden tőkés összefogás, “jókodás” dacára, hol itt, hol ott üti fel fejét e földrészen az elnyomottak és éhezők forrongása vagy nyugtalansága. Ezeket csak a rég bevált terror módszerekkel: csendőr, rendőr és katonasággal lehet ideig-óráig elnyomni. Éppen ezért az Alliance for Progress ügynökei újabban mindinkább a Mexikóban alkalmazott eljárást ajánlják ügyfeleiknek, mint a szociális forradalom elleni biztositás jól bevált orvosszerét. Íme — mondják — Mexikó, ez a 35 milliós ország, Kuba tőszomszédja mind máig mentes maradt a forradalmi fertőzéstől. Az ő példáját kell hát alkalmazni kontinentális méretekben. Nem érdektelen és hiábavaló munka tehát közelebbről megvizsgálni, miképpen érdemelte ki a jelenlegi mexikói kormányrendszer a “tőkés biztositó társaság” ilyen messzemenő elismerését. Hogy milyen csalafinta eszközökkel sikerült neki az esedékes forradalmi megmozdulásokat ideiglenesen elháritani? A dolgok megértéséhez tudnunk kell, hogy Mexikó több mint félévszázaddal ezelőtt átélt egy véres paraszt-forradalmat; hogy a jelenlegi képmutató kormány éppen ezt a forradalmat használja föl, mint kirakati tárgyat reakciós programja leplezésére. Ezért hordja cégérében a “partido revo- lucionario” — forradalmi párt elnevezést is. Az 1910. évi mexikói forradalom valóban szétrombolta az addigi feudális nagybirtokrendszert és elrendelte a földnek a nincstelen parasztok kezére juttatását. De ennek a forradalmi rendelkezésnek félévszázados végrehajtása során az elgondolás lefaragásoknak és csalásoknak lett az áldozata, így eshetett meg, hogy mai napig is még több mint egymillió paraszt maradt föld nélkül. Miközben a mindenkori polgári kormányok kegyencei, 'kitartottjai — müparasztok — vagy mint itt hívják: nylon parasztok, kiadós földbirtokokhoz jutottak. A föld nélkül maradtak részére — mint biztositó szelep — a várható éhség forrongások megelőzéséibe. megmaradt a lehetőség, hogy évente, mint idénymunkások — braszerók — alkalmi munkára elszegődhettek a szomszédos USA-ba, ahol pár hónapi munkával megkerestek annyit, hogy az év fennmaradó hónapjaiban éhen ne pusztuljanak, így az 1910-es agrárreformmal a mexikói parasztoknak — akár a mesében — adtak is ajándékot, meg nem is. íme, követendő példa ez Peru, Ecuador, Brazília és a többi latin-amerikai kormányoknak, ahol még nem hajtottak végre agrár-reformokat, hogy mint kell az Alliance for Progress keretében mézes madzagot huzni nincstelen parasztjaik szája előtt anélkül, hogy forradalmi földosztáshoz kellene nyulniok. De követendő példa a mexikói kétkulacsos módszer egyéb területeken is. A több mint 50 év előtti forradalom messzemenően biztosította az ipari munkások jogait. A korlátlan szervezkedés és sztrájk jogát, a szakszervezetek önkormányzatát. De hogy túl nagyra ne nőjjön a munkásszervezetek szarva, a negyvenes éveket követő időben a polgári kormányoknak sikerült elérniök, hogy mindezek a jogi biztosítékok írott malaszttá váljanak. Korrupcióval, megvesztegetéssel a legjelentősebb szakszervezetek vezetői lassanként a mindenkori kományrendszer szekértolóivá, lakájaivá lettek. Nagyrészük ma mint az Alliance ügynökei szerepelnek. Belefojtják a szót a tömegeik szószólóiba, akik a kubai forradalommal való együttérzést, szolidaritást akarnának tolmácsolni. Ezt a tényt is mint követendő példát állítják a többi latin-amerikai kormány elé, hogy miként kell a tömegek forradalmi hangulatát levezetni. Jól átgondolt terv keretében, mint a forradalom elleni biztositás egyik jelentős elgondolását hangsúlyozzák a mexikói kormány intézkedéseit, amelyekkel a borzalmas lakásnyomor ellen indított akciókat. Mexikóban — hivatalos megállapítás szerint is — több mint egymillió uj lakásra volna szükség, hogy az elviselhetetlen lakásínségen némiképpen is segitsenek. Magában a fővárosban több mint százezer család él emberhez nem méltó odúkban, fa- és bádogból összetákolt vityillókban. Ugyanekkor a belvárosban hatalmas felhőkarcolók és az úri negyedekben palotaszerü villák díszelegnek. A mexikói demagóg kormány kellő “tapintattal” fogott e kényes kérdés megoldásához. Mindenekelőtt is jó néhány, sok-családos házat építtetett a legmegbízhatóbb állami és fővárosi bürokraták családjai számára, igyekezve megnyerni a középosztály további támogatását a növekvő lakásínség közepette. Ugyanekkor mozgósította a forradalmi “járványtól” legjobban fenyegetett vasúti munkásság szakszervezeti vezetőségét, mely a 4 év előtti “tisztogatás” után kormányhünek minősíthető. Az Alliance for Progress keretében biztosított a szakszervezet részére egy kiadós amerikai kölcsönt, melyből lassanként negyvenezer lakást tudnak építeni vasutasok számára, ha borsos bérek és nehéz fizetési feltételek mellett is. Ezzel gondolják leszerelni a vasúti munkások forradalmi hangulatát. Ez is egy módja a forradalom elleni biztosításnak, legalább is addig, amig a “kedvezményezett” vasutasok rájönnek, hogy újabb lakásuzsorának lettek az áldozatai. Ezt a lakásakciót követte a napokban az az ün- nepies alkalom, amikor a köztársaság elnöke, háromezer kislakást adott át a több ezernyi szemét- tisztitó és az összegyűlt szemétben “értékek” után kutató felnőtt és családjaik számára. Hogy több ezernyi mexikói felnőtt és gyermekei ilyen foglalkozással szerzi meg az élete fenntartására szükséges mindennapit, mindenképp jellemző a “szabad világra”. De az is, hogy ez a “gyülevész proletár” tömeg mennyire fontos volt a jelenlegi kormány- rendszer számára, mint a polgári sajtó bevallotta. Mint írták, ez a máról-holnapra borzalmas nyomorban tengődő tömeg és a hozzá hasonlók “gyupont- jai” várható forradalmi kirobbanásoknak. Mint hangoztatták, lakásokba való “telepítéssel”, okos előrelátással megelőznek esedékes forrongásokat. A gyermek-nyomorról és éhezésről sem feledkeznek meg az Alliance akciói során. Maga a köz- társasági elnök felesége vezet egy messzemenő gyermeksegitő akciót, amely állami és magán hozzájárulásokkal naponta több mint egymillió adag tejet és zsemlyét oszt szét reggelire gyermekeknek a fővárosban és egyes ipari központokban. De ezen akció egy csepp a tengerben, azt hiv. jelentések is hangsúlyozzák. Mint az elnök felesége meg mondotta: “Mexikóban minden száz gyermek közül 40 éhesen megy az iskolába és ezért nem halad a tanulásban előre.” De ha a szociális akció ellenére is még csak reggelire se futja a proletár szülők keresetéből gyermekeiknek, mint áll a helyzet a további élelmezés, ruházkodás dolgában? Hogyan élnek a proletár gyermekek a többi latinamerikai országban? -r Erre a kérdésre válaszolt a Nemzetek Szövetsége egyik fontos bizottságának, az Élelmezésügyi Világkongresszusnak, latin-amerikai vezérigazgatója, H. Santa Cruz, az év júniusában, amikor is megállapította, “az éhezés és alultápláltság az oka annak, hogy Latin- Amerikában minden ezer gyermek közül kétszáz hal meg még mielőtt négy éves korát elérte volna.” Ha a szétesni készülő római ivlágbirodalom másfél évezreddel ezelőtt “kenyeret és cirkuszt” ígért proletárjainak, a példának odaállított mexikói demagóg kormány sem marad hátra e tekintetben. Ha kenyeret nem is, de cirkuszt ígér és ad is a gazdaságilag leggyengébb rétegeknek. Ingyen népünnepélyt rendez és ingyen uniformisba öltöztet a főváros költségén több ezer rikkancsot. Ugyanekkor ingyen kék zubbonyt osztott ki a nagyszámú utcai cipőtisztítónak, melyen hátul nagy fehér betűkkel diszlik: “justicia social”, vagyis társadalmi igazságosság. Talán azt hiszik, hogy miközben a munkás gör- nyedezve tisztítja megbízói lábbelijét, meggyőzően bizonygatja hátával, hogy Mexikóban társadalmi egyenjogúság honol... Hogy a szociális olajcsepp és a demogóg módszer, amint azt Mexikóban alkalmazzák, sem vezet sikerre — semmi sem bizonyítja meggyőzőbben, mint az a vérlázitó bírósági Ítélet, melyet pár nappal ezelőtt hirdetett meg egyik mexikói büntető tanács. Négy év óta tartják fogva a vasutas szak- szervezet egész volt vezetőségét. Az érvényes sztrájktörvény megcsúfolásával, “társadalmi felforgatás” vádjával illették őket, mert 1959-ben a vasúti munkásság majdnem egyhangú határozata alapján, általános vasúti sztrájkot készítettek elő. A vád egy háború alatt hozott rendkívüli törvényre hivatkozott, melyet annak idején a német náci üzelmek ellen hoztak. Ennek alapján azonban most több mint háromszáz évi fegyházat osztottak ki 25 szakszervezeti vezető ellen. A drákói ítélet —- kiagyalására négy év volt szükséges — szemforga- tóan kijelenti hogy “nem a vádlottak politikai meg győződését akarja büntetni, hanem a kísérletet a társadalmi egyensúlyi helyzet megváltoztatására.” Ezért szabott ki a szakszervezet titkárára: Demetri Vallejóra 16 évi fegyházat és súlyos pénzbüntetést, a kommunista párt titkárára: Dionisio Encinára 14 évi fegyházat és tízezrekre rugó pénzbüntetést. Ez a vérlázitó ítélet, mely a szakszervezetek többi osztálytudatos vezetőjét akarja megfélemlíteni, csak a spanyol Franco katonai vészbíróságainak terrorjával hasonlítható össze. Biztositás a forradalom ellen? Uj demagóg módszerekkel és szociális olajcseppekkel, úgy ahogy Mexikóban alkalmazzák? A vérlázitó Ítélet mutatja és bizonyítja: csak a régi bevált terroreszközökkel lehet elodázni ideig-óráig a vajúdó forradalmi kitöréseket. Belátják ezt egyes értelmesebb latinamerikai államférfiak is. Ezek közül egyik, Peru most megválasztott köztársasági elnöke Bclaunde- Terry ezt ekként szövegezte meg: “Nyiltan ki kell mondjuk, hogy az Alliance végleg elvesztette a csatát. A visszamaradottság és a nyomorúság az, mely nyert.” Ceylon az ENSZ elé terjeszti ' a dél-vietnami helyzetet NEW YORK. — R. Sz. Gunewardene, Ceylon állandó ENSZ-képviselője közölte U Thant főtitkárral, hogy Ceylon a lehető legrövidebb időn belül rendkívüli ülésszakra akarja összehivatni az ENSZ- közgyülést, hogy megvitassa a dél-vietnami buddhisták üldözésének kérdését. Azok a megtorló intézkedések — mondotta a ceyloni delegátus —, amelyeket a katolikus Ngo Dinh Diem kormánya a dél-vietnami lakosság 80 százalékát kitevő buddhisták ellen alkalmaz, kiélezték a katolikusok és buddhisták viszonyát a szomszédos országokban is, s ez a fejlemény veszélyezteti az egész térség békéjét és biztonságát. Gunewardene szerint az Amerikai Egyesült Államokat erkölcsi felelősség terheli Ngo Dinh Diem kormányának cselekményeiért, mivel ez a kormány csak amerikai támogatással maradhat hatalmon. A Reuter tudósítása szerint lemondott katedrájáról a dél-vietnami Hue város egyetemi tantestületének 40 tagja, tiltakozásul a rektor elbocsátása, valamint az ellen, hogy a kormány a vallási válságot nem igyekszik orvosolni. A rektort egyébként azért bocsátotta el a kormány, mert nem akadályozta meg diákjait a buddhista tüntetésekben való részvételben. Sirimavo Bandarnaike, Ceylon miniszterelnöke értekezletre hívta meg India, Japán, Thailand és Burma diplomáciai képviseletének vezetőit Colom- bo-ban, a fővárosban. Az értekezlet tárgya: az ázsiai buddhista országok mielőbbi konferenciájának összehívása, a dél-vietnami üldözött buddhisták támogatására. Mrs. Bandarnaike a szenátusban mondott beszédében kijelentette, hogy kormánya érintkezésbe lépett más buddhista országok kormányaival, hogy a közvélemény figyelmét felkeltse a dél-vietnami helyzetre A TAGANROGI kazángyárban elkészült az ötödik — óránként 950 tonna gőzt termelő kazán — a dnyeperi hőerőmű számára. Ott egy 300,000 kilowatt kapacitású turbinával szerelik össze a világ legnagyobb gőzkazánját. A Szovjetunióban már olyan kazánokat is terveznek, amelyek 500,000 és 800,000 kilowatt kapacitású turbinákat működtethetnek majd. MRS. KISH NYARALÓJA, a CENTER LAKE INN a gyönyörű Berkshire hegyekben, BECKET, MASS.-ben, ÚJRA NYITVA Jó ellátás, szép szobák, csónakázás, halás-zás. Heti $48.00, napi 10.00 gyermekeknek 12 éven alul heti $25.00 Információért hívják New Yorkban Mrs. Paula Hirsch-et, Ra 6-8452 számon
