Amerikai Magyar Szó, 1963. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)

1963-07-04 / 27. szám

Csillag a vármegyeházán Thursday, July 4-th 1963 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Irta: Fodor Erna . NÓGRÁD megyében vagyunk, Balassagyarma­ton, Balassa Bálint városában. A középiskola ma is az ő nevét viseli. Csonka kisváros ez, mert az Ipoly túloldalán már Csehszlovákia terül el. La­kossága mindössze 13,000 főnyi, de azért van ponyvagyára, kerámia, bútor és cipőgyára. A régi vármegyeház előtt állunk. Szép nagy épület ez ma is, bár a vármegye vezetősége régen Salgótarjánra költözött. Az épületen mindez nem változtatott semmit, legalább is látszólag. Mind­össze csillag szállt fel a tetejébe. Legalább is úgy képletesen, mint ahogy Ady irta: “Felszállott a páva”... Az épület jobboldalán emléktábla Mik­száth Kálmánról. Ez igy szól: “A Jó Palócok és a Tót Atyafiak halhatatlan Írójának örök emlékeze­tére állította e táblát csonka Nógrád és csonka Hont vármegyék közönsége. Az itt töltött rövid hi­vataloskodása után indult magasba, hogy irodalmi munkásságával minden müveit nemzet előtt örök dicsőséget szerezzen a magyar névnek.” A közel­ben látható Mikszáth mellszobra. Virágok közül néz le ránk, mint aki a jövőbe mereszti szemeit. Mintha azon gondolkozna, hogy az idő milyen messze eljárt felette. Az épület másik oldalán egy másik emléktábla. Ezt Nógrád és Hont vármegyék közönsége a vármegye halhatatlan szülöttjének, az “Ember Tragédiája” örökbecsű költőjének. Ma­dách Imrének emelte. Hatalmas szobra felemelt ujjával mintha most is intene: “Mondottam: Em­ber, küzdj és bízva bízzál!” A volt vármegyeház szép, szinesüvegü tanács­terme most sem kihalt azért, ha nem is üléseznek ott a vármegye vezetői. A terített, fehérabrcszos négyszemélyes asztalokat nénikék bácsikák ülik körül. Több százan vannak, vasárnapi ebédjüket fogyasztják. Változtak az idők, amióta az a csillag került a vármegye házára. Hogy is történt mindez? Legelőször idős, zsidó polgárokat telepítettek a vármegyeházba; ez 1951-ben történt. A következő évben kibővítették és rendes szociális otthonná alakították át, több mint 300 idős polgár és pol­gárnő részére. Kalinka Gézáné ápolónő, akit mindenki nővérnek hiv, vezet körül bennünket az intézetben. Már 22 éve lakik Gyarmaton s 9 éve teljesít szolgálatot az intézetben. Büszke az otthon tisztaságára, ame­lyet nemrégen meszeltek frissen, kívül, belül. Meg mutatta a társalgót, ahol rádió és TV van. Ping- Pong asztal is van a lakók részére. Bemutatja a tágas konyhát, ahol hatalmas modern gőzkazánok­ban (Pressure cooker) Tamás Mária főszakácsnő irányításával készül a rendes diétás, sőt aki óhajt­ja a kóser étel is. Hűtőszekrény és villanysütö egészíti ki a konyha berendezését. Kik az otthon lakói? A szobák 1, 2, 3, 5 és 7 ágyasok. Benézhetünk az egyszerű, tiszta szobákba. Rádió van mind­egyikben, de a lakók közül sokan kinnt tartózkod­nak s igy üres szobákat találtunk. Azonban mégis sikerül néhány lakóval elbeszélgetni. így például özv. Cserni Mihályné szívélyes mosollyal fogad bennünket, elmondja, hogy neki is vannak roko­nai Amerikában. M. Makker, 4146 North 63-rd, Milwaukee, Wis. Üdvözli őket. Weisz Arminné 76 éves, jól érzi magát a szociális otthonban. “Kalin- káné a mi “őrangyalunk” mutat a velem jövő ápo­ló nővérre. Németi Félixné 85 éves, nagyszerűen érzi magát. Debreceni születésű, a Franklin nyom­dában dolgozott hosszú ideig Pesten, de nem vá­gyik vissza. “Itt nvugodtabb az élet,” mondja. Pa- rizert ettek és teát ittak, amikor úgy négy óra táj­ban bekopogtattunk hozzájuk. Találkoztunk Vá- zsonyi Miksánéval is, aki bár 79 éves, segít a tá­lalásnál. Unokahuga él Kaliforniában, informált bennünket. Egy másik szobában Böhm Fáni nénit látogat­tuk meg, 75 éves, egyedül lakik szobájában. Csont­lágyulása van. A télen elcsúszott és eltörte a ke­zét, de szépen gyógyul. Aggódik New Yorkban élő unokahugáért, akit kisfia után szaladva autó­baleset ért. Mielőbbi javulást kíván Mrs. Thomas Haywardnak, 1783 First Ave. New York. Fáni né­ni megbecsült, és közszeretetben áll az intézetben. Nyugdijának 80 százalékát fizeti az intézetnek, a többit megtartja zsebpénznek. Azoknak, akiknek nincs nyugdijuk, nem kell fizetniük, sőt zsebpénzt is adnak nekik. Az egyik szobában egv házaspárt látogattunk meg. Kordics Gergelyt és nejét, akik öt éve van­nak az intézetben. Itt találkoztak és két éve háza­sok. Úgy bizony még románc is akad az otthonban. Kordics Gergely 79 éves, felesége 67, aki maga takarítja a szobáját, mert csak úgy találja igazán tisztának. Ragyog is az. A falon nagy feszület csüng. Nincs senkijük a világon, Kordicsné már régen nem dolgozik, 8 operáción ment keresztül. "Édes anyját 18 éves korában megölte férje félté- kenységből.”Csecsemőkor óta árván nőtt fel. Ko­rán cselédnek adták. “Az Isten áldja meg, aki a szociális Otthont kitalálta.” Valaha Szentkuton la­kott. A következő szobában özv. Nováth Mihályné szo­morúan fogadott bennünket. 89 éves férje nemrég hmtelen elhunyt. Táboinok volt as osztrák-ma­gyar hadseregben, 1923-ban nyugalmazták. No- váthné beszél angolul, franciául és látni rajta, hogy sok mindenen ment keresztül. A háború előtt véletlenül Röntgennel leégették alsó balkar­ját. Kártérítést kapott. Most 76 éves és 8 éve él a szociális otthonban. Fia jogtanácsos Budapesten. Egy másik szobában nagyanya lakik unokájá­val, Paczolay Jánossal. Gramafon zenét hallgatnak kettesben. Az unoka az ötvenes évek elején van, sajnos nem egészen normális. Ezek után az elfekvő szobába látogattunk el, ahol legelőször Spitzer Manóné 103 éves nénike panaszkodott, hogy bár étvágya van, de nagyon gyenge. Közben kérdezte a nővért, hogy lesz-e jó ebéd holnap? Majd arra kérte, hogy töltsön több időt vele, mert őt senki sem látogatja meg. Egy másik ágyon Harmat Béláné 102 esztendős anyóka feküdt. Combnyaktörése van. Naponta kétszer jár hozzájuk orvos. Az ápolószemélyzet három rész­legben dolgozik, hogy az öregek sohase legyenek felügyelet nélkül. Az intézetnek a két orvos mel­lett egy fogásza is van. A férfiak és nők mindegyike jó bánásmódról tanúskodik. Az egyik kis öreg, a 83 éves Weisz Adolf mégis panaszkodott: “Kifogástalanul bán­nak velem, szívbajom van és nem kell még az ét­kező terembe se mennem, a szobámba hozzák az ételt. De az idén először történt meg velem, hogy nem tarthattam szédert. A budapesti izr. hitközség két napi késéssel küldte csak el a szertartási bort, mással csak nem csinálhattuk az ünnepet.” . ’ Persze akad teljesen apatikus öreg is az intézet­ben. A legtöbb nagyon örült a látogatóknak. Pa­naszkodtak, hogy hozzátartozóik nem látogatják őket elég gyakran. A zsidók legtöbbjének család­tagjai az Auschwitz-i gázkamrák martalékává vál­tak. Könnyes szemekkel emlegették őket. Közben a gyönyörűen kezdődő napos idő el­romlott. Dörgött, villámlott, majd zuhogott az eső. Előre féltünk a rossz úttól. Budapestről Vácon keresztül jöttünk. Az ut nagyrésze építés alatt van és nehezen haladtunk előre. Szerencsére megma­gyarázták, hogy kerülővel, Salgótarján felé nagy­szerű betonút vezet Budapestre. Innen Hatvannak vetük utunkat és valóban nagyszerű utón, rekord­idő alatt értünk a fővárosba. Sok vnágzo falut és városkát láttunk, beleértve Aszódot és Gödöllőt. Nógrád- Szécsényben megálltunk egy falusi lako­dalomban gyönyörködni. Nyoma sem volt a régi palóc viseletnek. A mennyasszony hosszú, váro­sias, estélyi csipkés ruhában és fátyolban mondott örök hűséget. A vendégek is városiasán voltak öl­tözve. Nyilvánvaló volt a jólét, de mi azért egy kis édes-bus nosztalgiával kerestük a régi szép nép­viseletet, amit a kulturház, a mozi és a televízió a faluból örökre száműzött. Az utón szép kukori­cát és gabonát láttunk mindenfelé. így jogosan várják, hogy az idei termés sok bort, búzát, békes­séget is hoz a magyar népnek. E*:aják a üoriohigyon Zsilip a pesti gyors alatt — Kikötök a pusztán Elkészültek a területi vízgazdálkodás feljeszté- sének tervei Hajdú—Bihar megyében. Az ötven esztendőre szóló tervek egyik fejezete a viziutak és kikötők kérdését tárgyalja. — A Keleti főcsatorna és a hozzá tartozó öntö­zőrendszer főcsatornáinak kiépítésével — mon­dotta a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóságon Zalánffy László főmérnök — és a Hortobágy folyó medré­nek táplálásával az év legnagyobb részében ezek­ben a csatornákban vizi közlekedésre elegendő viz van. A hajózás számára történő kiépítésük már nem sok anyagi megterhelést jelent. Jelen’eg a Keleti főcsatorna Tiszalöktő! kiindulva 45 kilomé­teres szakaszon a nagyhajózás számára is használ­ható, ami azt jelenti, hogy 700 tonnás hajó is be­jár a főcsatorna “bögéjébe”. A további szakasz,, a 45. és 93. kilométer között, továbbá a K—3. K— 4, K—7 és K—8-as számú öntözőcsatornák egyik szakasza, aztán a Hortobágy—Berettyó és a Hor bágy belvíz főcsatornája jelenleg kishajózásra, ; az 50 tonnás hajók számára alkalmas. Felméi sünk szerbit a meglevő viziutak hossza a Hajd ságban 156 kilométer. A fenti viziutakon az elmi években kevés volt a forgalom. — A Hajdúságot átszelő hajózási terv a tisz nagyhajózási utat kapcsolja egybe a Körösök u vonalával. A viziközlekedést indokolttá teszi, hog az öntözésből származó többlet termékeket a fe dolgozó üzemekhez — a létesítendő konzervgy. rákhoz, cukorgyárakhoz, a meglevő vegyésze' gyárhoz — olcsón szállíthatják, no meg az, hog a Tisza menti kőbányákból könnyen, olcsón jutn építőanyag ezekre a területekre. — Gondot okoz, hogyan jutnak majd át a hajó a Keleti főcsatorna fölött átívelő alacsony vasú' hidak alatt? Két vasúti kereszteződésnél meg ke oldani az áthajózást. Megkerülő csatornát és me lyebbre épített hajózsilipet terveztünk. A hajózsí lip süllyesztésére azért van szükség, mert a vasúti hid megemelése költségesebb és a vasúti forgalom szempontjából lényegesen károsabb lenne. Külö­nösen annál a vasúti hídnál, amelyen a pesti gyOis halad át a főcsatorna fölött. — A Keleti főcsatornán, egyenletesen szétoszt­va, három helyen — Tiszavasvárinál, Balmazújvá­roson és Berettyóújfalunál — épülne kikötő. — A nagyhajózás megvalósításához 1970-ig mindössze 21 millió forintos beruházásra van szük­ség s ez időpontig 172 kilométerrel növekednék a jelenlegi viziut. — A jelen adottságait figyelembe véve, a Haj­dúság viziutjainak fokozott kiépítését, főként a Keleti főcsatorna adta lehetőségek figyelembevéte­lével, igen fontosnak tartjuk — fejezte be nyilat­kozatát Zalánffy László főmérnök. TEHERBÍRÁSA 282 TONNA. Az Erzsébet­hid függesztő kötele a Kábel- és Sodronykö­télgyár próbatermében 282 tonnánál szakadt el. A függesztő kötél a szakitási próba alap­ján megfelelt az előirt követelményeknek. A DUNA FÖLÖTT, a levegőben már teljes hosz* szában elkészült az Erzsébet-hid szerelőszönyege. Junius eleién megkezdődött a tartókábelek kifa* szitése és szerelése. Képeink az izgalmas pillana­tokat örökítik meg, amikor összekapcsolják a Du* na felett a két partról előre kúszó szerelöszönyegeí ü}

Next

/
Oldalképek
Tartalom