Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1963-01-24 / 4. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 14 \ Jegyezzük meg magunknak! \ H0ŰYAN MŰKÖDNEK A TELEK-SVINDLEREK? Lapunk már nem egy ízben hívta fel olvasói fi­gyelmét a parazitákban és csalókban ugyancsak bővelkedő társadalmunk egyik legmegvetendőbb fajtájára: a telekspekulánsokra és azok csalárd izeiméire. Tettük és tesszük ezt azért, mert nagy a valószinüsége annak,' hogy olvasóink egy részé­nek, talán többségének már volt “szerencséje” csábitó hirdetéseikkel találkozni. Nagy előszere­tettel vetik ki ezek a ragadozók hálójukat társa­dalmunk idősebb, a nyugdíjas korosztályba tar- íozó tagjaira. Ezúttal a rendelkezésünkre álló legújabb, s az illetékes hatóságok által nemrég nyilvánosságra hozott és kétségkívül mindenkit érdeklő adatok alapján részletesebben mutathatunk rá lelkiis­meretlen módszereikre és határtalan kapzsisá­gukra. Arizona állami hivatalos közegei szerint az el­múlt másfél év folyamán ebben az egy államban több mint 6(10 telekspekuláns cég alapított üzle­tet. Ezek a hiénák eddig nem kevesebb, mint 60 •ezer telket (lots) adtak el, legnagyobb részét olyanoknak, akik az ország távoli részeiben lak­nak és akiknek fogalmuk sincs Arizona éghajla­táról, közlekedési, közegészségi, kulturális viszo­nyairól, de még arról sem, hogy mit fognak viz- nek használni, vagy mibe kerül egy kút fúrása. Előrebocsátjuk e pontnál, hogy nem minden­egyes telekspekuláns csaló. Kétségkívül vannak Arizona államban is becsületes, vagy talán mond­juk inkább úgy, hogy nagyjából becsületes real- estate üzletemberek, akik házak, telkek, épületek vevésével-eladásával foglalkoznak és akik betart­ják a tisztesség minimális követelményeit. De ezek ma már, legalább is abban az államban az •elenyésző kisebbségét alkotják annak a farkas- falkának, amely ma ott és némely más államban működik. A szövetségi kormány természetesen nem huny­hat szemet a nép ilyen nyílt megrablása vagy megzsarolása felett. N. Kossack, az igazságügy­minisztérium “csalárd üzelmek” (fraud section) osztályának főnöke utasítására, a postahivatal 150 cég hirdetési módszereit vizsgálja annak meg állapítására, hogy hamis és félrevezető-e a tartal­muk, amely esetben meg lehet indítani az eljárást 'ellenük. A postahivatal azonban óvatosan kije­lentette, hogy “csalást nehezen lehet bizonyíta­ni.” A telekspekulánsoknak nagy pénzek állnak rendelkezésükre, telik, a rabolt összegekből drága ügyvédekre, akik évekig pereskedhetnek a szövet­ségi kormánnyal, hogy aztán esetleg 3—4 év múl­va, amire a banda már különben is jól megszedte magát, egy pár száz dolláros pénzbüntetéssel “el­intézhetik” a kihágást és aztán elölről kezdhetik az egészet. A University of California egyik fakultása ku­tatómunkát folytatott a telekhiénák működéséről. Az egyik ilyen cég, amelynek működését tanul­mány tárgyává tették és amely Californiában működik, több százezer acre kiszáradt, egvidőben legelőnek használt földet vásárolt össze és aztán anélkül, hogy egy centet is befektettek volna a föld minőségének javításába, felparcellázták a területet és holdanként 400 dollárt is elkérnek s kapnak érte! Oregon államban .működő másik cég postán küldött hirdetései zöld réten legelő tehéncsordát ábrázolnak azzal az üzenettel, hogy mily nagy­szerű alkalom egy nyugalombavonult házaspár­nak ilyen paradicsomi tájon öt-holdas kis birtokot vásárolni “csekély” 990 dollárért. Az oregoni ál­lami hatóságok bebizonyították erről a hirdetés­ről és az ajánlott területről, hogy nem nő rajta más, mint valamilyen gvopárféle s nem él meg ott más, mint vadnyul (jackrabbit). “A század elején egy néhány elszánt, viharvert pionér próbálkozott ezen a vidéken földművelés­sel, de néhány szezon után feladták a kísérletet. Azóta lakatlan, lakhatatlan és műveletlen ma­radt ez a terület” — jelentette ki Robert Jenson, állami ingatlankereskedelmi felügyelő. Ebbe a félvadonba csalogattak méreg drága áron öregedő, nyugdíjas polgárokat és csalták ki tőlük egy egész emberöltőn át megtakarított dol­lárjaikat, valamint társadalombiztosításból szár­mazó pénzüket. Néhány hónappal ezelőtt hirdetés jelent meg a N. Y. Timesben. (All the news that is fit to print) amelyet valami állítólagos “Braziljában élő ame­rikai üzletemberek bizottsága” tett közzé. Ez a “bizottság” nagy örömmel jelentette be a nagy- közönségnek, hogy példátlan lehetőséget biztosit mindenkinek pénze megduplázására, sőt megtrip- lázására brazíliai ingatlan befektetés, vagy pedig ottani letelepedés í'évén. “Sikerült” nekik, jelen­tették be lelkesen, egy nagyszerű birtokót vásá­rolni Brazília egyik legszebb tájékán, amely “ideális” a letelepedésre. És, ami a legfontosabb, Brazília olyan gyorsan fejlődik, hogy az ingatlan ára máról holnapra megduplázódik. Aki idejeko­rán fektet be pénzt brazíliai ingatlanba, vagy odamegy letelepedni, annak nem lesz többé gond­ja pénzre. Az Egyesült Államok Rio de Janeiro-i kereske­delmi képviselete tudatta a postahivatalt — mely vizsgálatot indított e kétes hirdetés ügyében — hogy a szóbanforgó ingatlan “nagyrésze áthatol­hatatlan őserdő, melyben a rovarok emberi tele­pülést teljességgel lehetetlenné tesznek.” A postahivatal ezt az üzérbandát letiltotta a további “kereskedelemtől”. De még ezen a bandán is túltett lelkiismerétlenség tekintetében egy Ha- waii-i svindler társaság. A Hawaiian Ocean View Estates cég hirdetései szerint az általuk eladásra ajánlott lot-ok “enyhén Ívelő domboldalon fekszenek, ahonnan gyönyörű kilátás nvilik az óceánra,” A csekélység, amely kimaradt a hirdetésből az volt, hogy az “enyhén Ívelő domboldal”, amelyről olyan gyönyörű kilátás nyílik az óceánra, aktiv A FÉRFIRUHÁK VÁSÁRLÁSÁRÓL A férfiruhák árai átlag 5—10 dollárral maga­sabbak lesznek az ősszel. Az Amalgamated Cloth­ing Workers of America szerződése lejár tavasz- szal és á szakmában köztudomású, hogy a mun­kaadók bele fognak menni némi béremelésbe, amit azonban az őszi szezonban busásan vissza­vesznek majd magasabb ruhaárakban. Azok az olvasóink, akik megtehetik, vásárol­ják meg azt a tervbevett uj öltönyt lehetőleg még e hónapban, vagy februárban, amikor a leg­több ruhakereskedő szokásos téli kiárusítását tartja. Ilyenkor valóban leszállítják az előző sze­zonban árusított öltönyök árait. * HA •VILLANYBOROTVÁKAT VÁSÁROLUNK Vannak emberek, akik a világért nem használ­nának villanyborotvát, viszont vannak, akik semmi pénzért nem térnének vissza a borotva vagy Gilette használatához. A villanyborotva használata azonban kétségkívül terjed. Olvasóink között is számosán használják. E rovat szerkesztője nagyon hálás volna, ha akad­na olyan olvasónk, aki villanyborotvát használ és megírná tapasztalatát az általa használt gyárt­mányról. Az egyik országszerte ismert kutatóintézet sze­rint a Sunbeam Shavemaster a legjobb a vil­lanyborotvák között sima borotválás tekinteté­ben. Akinek azonban túl érzékeny a bőre, az job­ban teszi, ha a Norelcot használja. A Sunbeam Shavemastemek $32.50, mig a Norelconak $29.95 az ára, azonban a legtöbb üzletben közel 50% engedményt (discount) adnak, s még többet, ha az illető régi borotváját cserébe adja. Egy gyártmányt nem ajánlunk; a Schick ké­szítményt. Nemcsak azért, mert a fentiekhez vi­szonyítva gyenge a teljesítménye, hanem azért, mert a cég igazgatója egyike Amerika legreak- ciósabb iparbáróinak. Nagy barátja a Birch-is- táknak, meg annak az ausztráliai urnák, aki a televízión keresztes hadjáratot hirdet a “kom­munizmus”, értsd minden haladó és békeszerető egyén és mozgalom ellen. Tekintet nélkül, hogy melyik gyártmányt ví* Thursday, January 24, 1963 tűzhányóról eredő lávával van borítva! Zzebre a kezekkel! Az Egyesült Államok törvényeit, kiváltképpen a kereskedelemre vonatkozó törvényeket, üzlet­emberek, illetve azok ügynökei hozták. (Miként a nagy történettudós, Charles E. Beard rámuta­tott erre a korszakalkotó müvében: “The Econo­mic Interpretation of the Constitution of the United States”, magát az alkotmányt is nagybir­tokosok és üzletemberek Írták saját érdekeik fi­gyelembevételével.) Ezek a törvények ennélfogva olyanok, hogy a legmesszebbmenő védelmet nyújtják a kereskedőknek, üzéreknek, spekulán­soknak. Mig a törvény adott esetekben drákói szigorral sújt le a szegény emberre, aki gazdasá­gi kényszertől hajtva egy kenyeret lop egy üzlet­ből, addig a tulajdonos vagy üzérosztály tagjá­nak ezernyi alkalma és lehetősége van védelemre és védekezésre, ha túllépi' a megengedett határt. Jelenleg főleg a szövetségi kormány képes el­járni a fentemlitett emberbőrbe bujt telekhiénák ellen, elsősorban a postai törvények alkalmazásá­val, amelyek tiltják a postának csalás céljára va­ló felhasználását. De ha a hirdetés ügyesen van megszövegezve, akkor a postahivatal is tehetet­len. Az állami törvények még lazábbak. William D. Warren, a los-angelesi egyetem jogi profesz- szorának tanulmánya szerint, az 50 állam közül mindössze hat államban van olyan törvény, amely némileg biztosítja a nagyközönséget a szemérmet­len ingatlancsalással szemben. A többi államban a polgárok helyzete e tekintetben botrányos. Jelenleg több államban tervbe vették a fennálló törvények megszigorítását vagy uj törvények ho­zatalát e visszaélések csökkentésére vagy meg­szüntetésére. De ismerve az állami — és szövet­ségi — törvényhozókat, a mi ajánlatunk az olva­sóinknak az, hogy ne várjanak arra, amig hon­atyáink fogják megvédeni őket a telekhiénáktól. Legyen ez a jelszavuk, amikor ilyen hirdetéseket látnak: “Zsebre a kezekkel!” sároljuk, legyenN rá gondunk, hogy garanciával vásároljuk, azaz legyen jogunk visszadni vagy becserélni, ha a készítmény nem felel meg igé­nyeinknek, vagy irritálja arcbőrünket. VIGYÁZZUNK ’ AZ EGÉSZSÉGŰNKRE ORVOSI FORRADALOM Az elmúlt tiz évben orvosi forradalom ment végbe a tuberkulózis gyógyítása terén. Ennek a majdnem csodával határos eseménynek oka há­rom életmentő tuberkulózis-elleni orvosság felfe­dezése: isoniazid, streptomycin és PÁS. Egyen­ként adagolva, vagy sok esetben a három gyógy­szer kombinációja lényegesen lecsökkentette a tu­berkulózisból származó haláleseteket az Egyesült Államokban. Ha helyesen és széles körökben al­kalmazzák, akkor megtörténhet a végleges kiir­tása ennek a szörnyű betegségnek, amely évszá­zadok óta pusztítja az emberiséget. Ezeknek a gyógyszereknek a használata által az átlagos kórházi kezelési idő lerövidül, a bete­gek elhagyhatják az ágyat sokkal hamarabb, s amikor a kórházat is elhagyták, ismét munkába állhatnak. De még ezen uj gyógyszerek mellett is messze állunk attól, hogy a tuberkulózist teljesen le­győzzük. Mivel a betegség. fertőző és néha a szimptomák nem nyilvánvalóak, sokan vannak, akik a kórt magukban hordják és nincsenek keze­lés alatt. Ma már a legtöbb beteg a kórházból való elbocsátás után visszatérhet családja köré­be, munkahelyére, normális életet folytathat anél­kül, hogy veszélyeztetné akár saját egészségét, akár a másokét. De ehhez szükséges, hogy az elő­irt kezelést kövesse. A szörnyű betegséget legyőz­hetjük tehát, ha minden tuberkulózissal fertő­zött egyén felfedezhető és idejében kezelhető. Csakis igy lehet a betegséget korlátok közé szorí­tani és terjedését a családban, az iskolában, a munkahelyen, a környezetünkben megakadályoz­ni. Ezért olyan fontos, hogy mindenki periodikus orvosi vizsgálaton menjen keresztül, mely magá­ban foglalja a tuberkulin-testet, vagy a tüdő X-rayt. KIOLVASTAD A M/ GYÁR SZÓT? ADD TOVÁBB’ MÁS IS TANULHAT BELŐLE!

Next

/
Oldalképek
Tartalom