Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-01-24 / 4. szám
Thursday, January 24, 1963 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD bért nem lehet kuna és dél-amemka PROBLÉMÁJÁT ERŐSZAKKAL MEGOLDANI Rendeletét adott ki a szabad világ főhadiszállása, Washington, január 14-én. Az volt a rendeletben, hogy meg fogják büntetni azt a “szövetséges” államot, amely továbbra is kereskedni mer Kubával. Meg fognak vonni tőle minden támoga tást, ki fogják közösíteni a “szabad” világ soraiból. Sajnálni fogja az ilyen állam a napot is, amelyen eszébe jutott, hogy kereskedjen Kubával. Szaudi Arábiával, ahol fiatal leányokat font számra árulnak a rabszolgapiacon, szabad kereskedni. Az nincs ellentétben a “szabad világ” erkölcsi rendjével. Portugáliával, melynek kormánya mészárolja a szerencsétlen afrikai bennszülötteket, szintén szabad kereskedni, miként szabad a spanyol demokrácia orgyilkosával Franco- val is. A náciktól hemzsegő kormánnyal rendelkező Nyugat-Németországgal meg egyenesen érdemcsereberélni. Nos, ugyanaznap, amelyen ez a rendelet megjelent Washingtonban, egy cikk jelent meg a langyos liberális hetilapban, a New Republic-ban. A cikk cime: “Miben áll a kasztroizmus vonzóereje?” (What is Castroism’s Appeal?) Washingtonban közkézen forgó hírek szerint Kennedy elnök előfizetője és olvasója ennek a folyóiratnak. Érdemes volna megtudni, elolvasta-e az elnök ezt a cikket, mielőtt beleegyezését adta a-fentjelzett brutális rendelet kibocsájfásához. 120 millió délamerikai vagy fertőzött, vagy fertőzésnek kitett folyó vagy kutvizet iszik és használ. Megdöbbentő? Figyeljük csak a következőket. Dél- és Közép-Amerikában minden nap, ismételjük, minden egyes nap ezer, ismételjük egy ezer gyermek, egy ezer ártatlan gvermekélet pusztul el IVÓVÍZ HIÁNYÁBAN! Kezdjük már érteni, miért kellett nekünk Kubát blokád alá venni ? Kutakat akartunk fúrni Kubában. Ivóvizet akartunk biztosítani a kubai gyermekeknek és az a csúnya Castro nem engedte. Hát meg kellett fenyegetni. Nos, menjünk csak tovább. Dél-Amerika népének több mint a fele kevesebb, mint 500 kalória tápértékü ételen él, vagy helyesebben tengődik. Tudjuk mit jelent 500 kalória? Egy szelet kenyér, kb. 100 kalória tápértékét képvisel. Az átlagos amerikai kb. napi 3,100 kalória tápértékü ételt eszik. Egy tál főtt bab és egy szelet kenyér: ez 500 kalória. Több mint 100 millió latin^merikai ezen él az év 365 napján, élete minden esztendejében ! Meglepő-e, ha az Economic Commission megállapítja, hogy egyedül 1961-ben EGYMILLIÓ DÉLAMERIKAI LAKOS, FÉRFI, Nő ÉS GYERMEK HALT ÉHEN VAGY PUSZTULT EL HIÁNYOS VAGY ELÉGTELEN TÁPLÁLKOZÁS KÖVETKEZTÉBEN! A cikk lényege az, hogy az amerikai nagytőke, Wall Street, a washingtoni kormányzatra gyakorolt befolyása és nyomása következtében megdöntheti Castro uralmát Kubában. Talán. De keservesen tévedpek, ha azt hiszik, hogy azzal megoldják majd akár Kuba, akár Közép- vagy Dél- Amerika kérdését. Nem fogják megoldani, mert az az égbekiáltó nyomor, amelyben Kuba népe élt Castro eljövetele előtt és amelyben Dél-Amerika 200 milliónyi népe él MA a Washington által megáldott és támogatott kormányzatok alatt, megoldást kíván és amig nincs megoldva, jönni fognak a Castrok egyre és egyre hevesebb kiadásban. És eljövetelüket sem Mail Street, sem a Pentagon, sem a State Department nem fogja megakadályozni, hacsak atombombáikkal ki nem irtják azt a 200 millió embert az utolsó szálig. Ha nem is irta ki a cikk írója szóról-szóra a fenti konklúziókat, gondolkozó ember nem tud más konklúzióra jutni. A cikk írója nem amatőr sem nem szobafilozór fus. John Gerassi négy esztendőn keresztül a hírhedt Luce kiadványnak, a Time-nak volt délamerikai tudósítója. Senki nem állíthatja róla, hogy holmi baloldali közlönynek irt és ez baloldali előítélettel töltötte meg. A Time után a New York Times uruguayi tudósítója és a Baltimore Sun külmunkatársa lett. Ezek sem ismertek liberalizmusukról. Jelenleg egy uruguayi hírlap tudósitója az Egyesült Nemzeteknél. íme egy néhány megdöbbentő és szinte a hihetetlenség határán mozgó tény Gerassi megrázó erejű cikkéből: Az Egyesült Nemzetek “Economic Commission for Latin America” szervezete megállapítása szerint Latin Amerika (Közép és Dél-Amerika) 200 milliónyi lakosságából 120 milliónak soha sincs alkalma egészséges iható vizet inni! Más szóval j: MÉG KAPHATÓ ij Az Amerikai Magyar Szó j 1963-AS NAPTÁRA Ij «I 168 oldal. Nagyszerű tartalommal, szép ;! képekkel, gyönyörű kiállításban ;! I Ára csak $1.50 Rendelje meg Kiadóhivatalunknál, ;! $130 E. 16th St., New York 3, N. Y.\ Folytathatnánk a tények felsorolását, de azt hisszük, ennyi is elegendő belőlük annak megértéséhez, hogy miért tartja John Gerassi bukásra- itéltnek Washington kubai, —.és ami azt illeti — egész hidegháborús politikáját. . A cikke második felében Gerassi rátér annak ismertetésére, hogy miért hal éhen egymillió latinamerikai évente és miért pusztul el ezer gyermek naponta ivóvíz hiányában. Talán a föld oly terméketlen, hogy nem tudja ellátni a gyorsan növekvő lakosságot? Dehogy is! Mindenki tudja, hogy Dél- és Közép-Araerika a világ legtermékenyebb földrészei közé tartozik. A történelem vádló ujja egyenesen Wall Street telhetetlen uraira mutat — és azokra, akik ezek utasításait követik és érdekeit szolgálják. Dél-Amerika mérhetetlen kincseiből és a népe munkájából fakadó roppant profit oroszlánrészét Wall Street harácsolja el és viszi ki onnan az Egyesült Államokba, illetve a wall-streeti tőkepénzesek kincses kamráiba. íme a hihetetlen és szörnyű profitharácsolás néhány adata. Ismételjük ezek az adatok a New Republic január 12-iki számában lettek közölve és feltételezhetőleg, legalább is egy ideig ott feküdtek Kennedy Íróasztalán. Talán akkor is, amikor aláírta a rendeletet a Kubával való kereskedelem további megszorítására! 1958-ban wall-streeti tőkepénzesek 325 millió dollár befektetést eszközöltek Dél (s Közép-) Ame rikában uj tőke vagy át nem utalt jövedelem formájában. Ezzel szemben ugyanabban az évben 653 millió dollárt vettek ki tiszta haszonban! De ez még nem minden. Ez még nem elég nekik. E roppant profiton kívül az amerikai monopolisták a csalárd módszerek tucatjai révén zsákmányolják ki Dél-Amerika országait. íme csupán két példa e módszerek közül. Venezuela egyike a világ leggazdagabb olajtermelő országainak. De a roppant haszon oroszlánrésze a Rockefellerek és texasi olajmilliárdo- sok zsebébe megy. Az amerikai olajbárók, habár venezuelai profitjuk állandóan növekszik, egyre kevesebb adót fizetnek annak az országnak. Hogyan? Úgy, hogy a Wall Streettel lepaktáló venezuelai kormány csupán az olaj-profitot adóztatja de nem a szállítási adót! Az amerikai vállalatok évről-évre nagyobb szállítási költséget számítanak fel, ezzel leszállítják az adózási alapul szolgáló tiszta hasznot. Teherszállító vállalataikat viszont Panamában és Libériában regisztráltatják, ahol a Wall Street által pénzelt bábkormányok csupán névleges adót vetnek ki e cégekre, úgyhogy a szó legteljesebb értelmében egy tehénről két bőrt húznak le, mert itt viszont a fehérhajók busás haszna jut tfgyszólván adó nélkül a pénzes szekrényeikbe. Peruban a Wall Street szolgálatában álló Odria "elnök az 50-es évek elején egészen 66%-ig menő adómentességet adott az ország mesés fém- ... kincseit kiaknázó amerikai cégeknek, élükön a Cerro de Pasco nevű bányavállalatnak. Ez a cég rövid néhány év alatt 56 és félmillió dollár értékcsökkentési tartalékot (depreciation reserve) mutatott ki könyvein, azaz a tiszta haszonból ennyit levontak és csak a maradék után fizettek csekély adót. 1955-ben aztán Odria ur, kétségkívül alapos “borravaló” átvétele után, rendeletileg megengedte a külföldi cégeknek a tartalékok felszámolását. Mit jelent ez? Azt, hogy a Cerro de Pasco cég profitja ebben az esztendőben a normális profiton FELÜL 56 MILLIÓ DOLLÁRRAL TÖBBET TETT KI! E cikk írója előtt fekszik a Cerro de Pasco részvényeinek árhullámzását illusztráló grafikon. 1953-ban, amikor Wall Street ügynökei gyúrták Odria elnököt a tartalékok “elfelejtése” ügyében ezt a bányarészvényt 13—15 dollárért lehetett vásárolni. A bennfentesek, amikor megkapták a titkos értesítést, hogy Odriát sikerült lepénzelni, több százezernyi részvényt vásároltak össze... Amikor nyilvánosságra hozták, hogy Odria elengedi a tartalékolást és ennek következtében a vállalat 1955-ben 56 millió dollár extra hasznot fog kimutatni, a részvények árai a wall-streeti tőzsdén 60 dolláron felülre emelkedtek. A bennfentesek ekként osztozkodtak millió s millió dollárnyi szuperprofiton. Miközben perui bányászok az Egyesült Nemzetek KIMUTATÁSA SZERINT ezrével haltak éhen és szomjan, hazájuk nemzeti kincsein, amelyeknek akár csak egy csekély töredékéből ezernyi kutat lehetett volna furm. ezer és ezer gyermek minimális élelmezését lehetett volna emelni és biztosítani, wall-streeti spekulánsok osztozkodtak. Hát — többek között — ezért nem fogja Wall Street sem blokáddal, sem újabb bérenctámadás szervezésével, vagy szövetségesei fenyegetésével “megoldani” Kuba és a többi latin-amerikai ország problémáját. 75 millió ember költözött uj lakásba Novikov szovjet, miniszterelnök-helyettes, az állami építésügyi bizottság elnöke az újságírók kérdéseire elmondta, hogy a Szovjetunió vezet a lakásépítkezésben és a kulturált életfeltételek megteremtésében. 1957 óta, amikor a párt és a kormány elfogadta a lakásépítés fejlesztéséről szóló határozatot, minden harmadik szovjet állampolgár íji lakásba költözött. Az utóbbi hat évben 75 millió ember költözött uj lakásba. 1962-ben a hétéves terv negyedik évének végére az 1959-től 1965-ig tartó hétéves tervben előirányzott 15 millió lakásból 9 millió felépült. Novikov megemlítette, hogy Egyesült Államokban — Kennedy elnök beimerése szerint — 15 millió személy él nem megfelelő lakáskörülmények között. Novikov kijelentette többek között, hogy a Szovjetunóban 2500 épületelemgyár működik. A szovjet lakótelepüléseken naponta hétezren költöznek uj lakásba. Az ország építési futószalagjáról minden 20 percben — képletesen szólva — legördül egy ötemeletes ház. Szerelem a profit szolgálatában TOKIÓ, — Az AP riportere jelenti, hogy egy japán gyárosról kiderült, hogy a munkásainak azért fizet, hogy egymásba szeressenek. A Kyomeisha Hangszer Vállalat, Ina középjapán városban 500 yen zsebpénzt ($1.40) ad havonta férfi és női alkalmazottainak, ha bejelentik, hogy kijárnak egymással. “Ez amolyan udvarlási hozzájárulás”, mondotta Muniyuki Kitahara, a gitár gyár 31 éves igazgatója. Jut belőle egy néhány mozijegyre és valami frissitőre utána, magyarázta. Az eredmény a vállalat 130 alkalmazottja között: egy házasság és négy eljegyzés. Eddig még egy sem bomlott fel. “Az egész elgondolás azt célozza, hogy jobb harmóniát teremtsen a gyárban és a termelési eredményt emelje — s ez 'pontosan be is vált”, mondotta elégedetten az igazgató. KULTURP ÁRKOT építenek Mosonmagyar- óvárott, a Duna-kanyarban. A parkban sportpályákat, télre korcsolyapályát létesítenek, büfét rendeznek be, és szabad strand is épül. 3
